Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-09 / 108. szám

1994. május 9., hétfő Hazai tükör 3 Szombaton, a szolnoki VMK zsúfolásig telt színháztermében rendezte meg a ruha­ipari szakközépiskola második divatbemutatóját, melyre meghívták a megye ha­sonló profilú szakmunkásképzőit és a békéscsabai Ruhaipari Szakközépiskolát. A tanulók saját tervezésű és készítésű ruháikat maguk mutatták be. (Fotó: I.L.) Bábolnai expotervek A kerámia jövőjéért Ceramica Carpatica Alapítvány Mezőtúron A nagy múltú és világszerte ismert nagykunsági kerámia és általában a térség fazekas nép­művészetének a jövője érdeké­ben Ceramica Carpatica néven alapítványt hoztak létre. Az alapítvány székhelye a mezőtúri múzeum. A kezdeményezés célja, hogy a kerámiából készí­tett népművészeti és egyéb al­kotások mindenki számára hoz­záférhetővé váljanak. Az alapítvány létrehozói az erőforrások összegyűjtésével nyolc pontból álló feladatot je­löltek meg. Ezek közé tartozik időszaki és állandó kiállítások szervezése, szimpóziumok megtartása, tanulmányutak kezdeményezése. Kiemelt he­lyen szerepel az expo rendezvé­nyeihez történő csatlakozás, mivel az 1996-os világkiállítás alkalmából térségünkben kíván­ják megrendezni a Kárpát-me­dence a kerámiaművészetben című nagyszabású seregszem­lét. Az alapítványra befolyt ösz­­szeget fel kívánják használni alkotótáborok szervezésére, tá­mogatására, időszaki és állandó kiállítások támogatására. Az alapítvány ügyvitelét öttagú ku­ratórium irányítja. Elnöke dr. Nagy Molnár Miklós, a mező­túri múzeum igazgatója, titkára Ország László. A tagok az ala­pítványt - amely mindenki szá­mára nyílt - határozatlan időre hozták létre, és várják mind­azok támogatását akiknek szív­ügye a kerámiaművészet továbbélésének a biztosítása. Számláját a Budapest Bank Rt. mezőtúri városi fiókja kezeli.-endrész-Bábolna is csatlakozni kíván az 1996-os budapesti világkiál­lításhoz. Ennek érdekében a Bábolna Részvénytársaság és a Komá­­rom-Esztergom Megyei Ön­­kormányzat az Ml-es autópá­lya bábolnai leágazójánál ter­vezi kialakítani az expóra ér­kező látogatók első fogadóál­lomását. A „Bábolna, az expo nyugati kapuja” elnevezésű program ré­szeként a megfáradt autósok számára olyan pihenőt alakíta­nak ki, amelyben helyet kap egy információs központ is, ahol a világkiállítás programjáról kap­nak majd tájékoztatót a vendé­gek. Az úgynevezett Techno-parkban pedig kamion­kikötőt, vámszabad területet alakítanak ki. Készülnek egy termálszálló és konferencia-, központ felépítésére is. remény fehér falai Az emlékszobáknak lelke van. Pétervárott megilletődve nézzük Dosztojevszkij ked­venc óráját, amelynek mutatóit 8 óra 38 perckor, az író halála­kor állítottak meg kegyeletes ujjak, az örökkévalóság szá­mára a végtelenbe nyújtva az elmúlás pillanatát. Emlékszem a döbbenetre, amely Bonnban fogott el, ami­kor abba a szinte illetlenül ala­csony, komor, fagerendás kamrába léptem, amelyben Beethoven újszülött torkából felszakadt az első kiáltás. Ezt a fájdalmat, s a küzdelmet hor­dozza minden abban a házban, így a híres-hirhedt halló-inst­rumentumok, ezek a rafinált rézszerkezetek is, amelyek horpadtam megtaposva, falhoz verve is a hallható világhoz próbálták horgonyozni a csend felé sodródva is az anyaggal és a szellemmel dühödten vias­kodó mestert. A tárgyak - osztoznak az ember sorsában. Egy toll, rajta ujjlenyomat, szakadt papucs, felvágatlan könyv, kikopott fo­tel szövetének szálai... mind adalékok, hogy aki most köte­lező irodalom, egyetemes kor­szellem, az valaha ember volt. Evett, ivott, ölelt, aludt... A látogató ezekre is kíván­csi - az életadalékokra, a pa­pírra vetett sorok állandósult hátterére -, mert a nyomtatás­ban már nem nyikordul a padló, nem zajonganak a ha­rangok, gyereksírás sem hal­latszik a szomszéd szobából. Marad csak a végleges, az el­simított, a védhetetlenül klasz­­szikus, az örök. A Neckar melletti Tübing­­ben, a Borsagasse 6. szám alatti élmény azonban semmi­hez nem fogható. Ez a külö­nös, tornyos épület, ahol Jo­hann Christian Friderich Höl­derlin, a német romantika egyik legszárnyalóbb, s a né­met irodalom talán legszebben író géniusza életének utolsó 36 évét töltötte - maga a talány. Nem voltak már ezek ter­mékeny esztendők: a Hype­rion és a nagy panteista him­nuszok költője elborult elmé­vel vegetált. A mindenkinél nagyobb magasságokba és éteri tisztaságú tájakra emel­kedett lélekutazó túl magasra szállt - nem volt többé visz­­szaút. Csak keringett önma­gába zárva, kifelé kancsalítva, befelé nevetve. A szoba, amelyet a költő Zimmermann asztalosmester­től haláláig bérelt, kopárságá­­val döbbent meg. Az emlék­hely - emléktelen. A frissen meszelt fehér falak szinte duz­­zasztják a csendet. A Bursagasse 6. szám alatt Hölderlin - úgy tűnik - nincs jelen. Róla esik szó. Emléke­zések, évkönyvek, dátumok, citátumok próbálják lefedni a falak csendjét. Eltakarni Höl­derlin anyagi jelenlétének hi­ányát. Mert a költő után semmi sem maradt. Szó esik egy zongoráról, amely talán az övé volt, s ami a legenda szerint ma is megvan valahol, valakinél. Beszélnek egy szó­fáról, továbbá könyvekről - de mindez: talán. Múlt idő, üres lapok egy hatalmas lel­tárkönyvben. Sem asztal, sem papucs, törött pohár, óra, tu­­bákos szelence, szemüveg, vagy akármi személyes. Semmi. Ebben az anyagi va­lóságban Hölderlin nincs je­len. Feloldódott, minden bú­torával és személyes holmi­jával felszívódott - egy más világban. A Hölderlin-szoba a távolléttel, az életadalék hi­ányával tüntet. Nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy az anyag és a szellem dialektikájából fakadóan Hölderlin az ember, az örök diák, csak annyiban volt ér­dekes, amennyiben általa - egy életmű valósulhatott meg. S mihelyt az kiteljese­dett, mint valami óriás rák lassan, fetartóztathatatlanul felemésztette az anyagot, az embert. Hölderlin ezáltal el­tűnt, hogy megmaradjon, minden századoknak zavarta­lanul sugározhasson - Hölder­lin, a szellem. Üresen, fáj­dalmasan koppannak a sza­vak a szoba fehérségében. A szellem felkantárözhatatlan szépsége - mérték gyanánt - megmutattatik. Magyar-szlovák konferencia Berekfürdőn A hét végén a berekfürdői Megbékélés Háza, a Tiszán­túli Református Egyházkerü­let konferenciaközpontja ma­gyar-szlovák dialógust ren­dezett Vissza- és előretekintve címmel. A Deregnyői Refor­mátus Egyházközség mellett a békéscsabai szlovákok is itt voltak. Kiss Gy. Csaba, a Kö­­zép-Európa Intézet igazgatója arról szólt, hogyan hat egy­másra a múlt és a jelen a ki­sebbségek esetében. A szlová­kiai magyarok nem hozhatók közös nevezőre a magyaror­szági szlovákokkal az óriási tör­ténelmi különbségek és a szá­muk miatt, hiszen hatszázezret hatvanezerrel nehéz összeha­sonlítani - mondta. Tőkéczky László, az ELTE bölcsészkarának tanára, törté­nelmi áttekintésében szólt a magyar-szlovák viszony alaku­lásáról. Elemezte a közösségek egymásra hatását a zenében épp úgy, mint a táncban, a történeti emlékezetben, az egyházi éne­kekben. Felhívta a figyelmet arra, hogy utólag nem lehet úgy ma­gyarázni a történelmet, ahogy nekünk tetszik. Szólt az önálló, szlovák nemzettudat kialakulá­sának folyamatáról és fontossá­gáról. Ancsin Pálné, a békéscsabai szlovákok ügyvezető' elnöke ismertette a Magyarországon élő szlovákság helyzetét. Szólt munkájukról, arról, hogy a szlovák iskolai oktatás biztosított számukra, de szeret­nék, ha minden tárgyat szlová­kul tanulhatnának a gyerekek. Jó a kapcsolatuk Trencsinnel, Békékéscsaba testvérvárosával is. A jövő héten szerveznek egy gyermektalálkozót ukrajnai, szlovákiai, romániai, vajdasági szlovákoknak. Ápolják hagyo­mányaikat, működik a pávakör, segítséget kapnak munkájukhoz a helyi kutatóközponttól is. Dr. Király Péter professzor áttekintette a szlovákiai refor­mátus egyház történetét, szólt az első szlovák nyelvemlékek­ről, az 1752-ben Debrecenben kiadott énekes, zsoltár-aven­­dákról. A konferencia kerekasz­­tal-beszélgetéssel ért véget, amelyen bemutatkozott a bé­késcsabai pávakör is.-de-A szövetkezés ereje legyőzhetetlen / Jó utat választott a Jászsági Afész A szövetkezeti törvény egy kalap alá veszi a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási és takarékszövetkezeteket. A fogyasztási szö­vetkezeteknek is sok gondot okozott ennek végrehajtása, s köz­ben az egyre mélyülő gazdasági válság is „nyomasztotta” őket. Az elmúlt négy esztendő nem telt el nyomtalanul életükben. Megyénk tizennégy áfésza kö­zül tavaly nyolc, idén négy lett veszteséges. A jászberényi köz­pontú Jászsági Áfész jól vette az akadályokat. Szigorú gaz­dálkodással, a veszteséges te­vékenységek felhagyásával, új beszerzési és társulási formák keresésével, a tőke átcsoportosí­tásával, mobilizálásával idén is jó eredményről adtak számot a pénteken tartott küldöttgyűlé­sen. Tavaly árbevétel tekinteté­ben - ez 1,6 milliárd - a me­gyében a második, míg adózott eredményüket nézve, ami 7,66 milliós, elsők. A küldöttgyűlésen dr. Rédei István, az áfész ügyvezető igaz­gatója elmondta, hogy 1993-ban a gazdasági környezet nem változott, a magas arányú munkanélküliség miatt a fizető­képes kereslet nem nőtt, a kon­kurencia erős maradt, s a feke­tekereskedelem sem rendült meg számottevően. Az áfész stratégiai terve azonban ered­ményesnek bizonyult. A Ti­sza-Coop Kft.-n keresztül a be­szerzés „olcsó”, így versenyké­pes árakat tudtak elérni. A ter­meltetés is jól alakult, a jákó­­halmi malom jó vétel volt, s ha­sonlóan pozitív eredményt vár­nak a Jászapáti Áfésszal közö­sen megvett húsüzemtől is. A Gyöngyösi úti ABC megvásár­lásával bővült az üzlethálózat. A tagság számára sok ked­vezményt biztosítottak. Vásár­lási visszatérítésre 1,3 milliót, tagsági vásárokon 2 milliós kedvezményt adtak. A tagsági kártya használatával - hat tele­pülésen lehet élni vele - 334 ezer forintot takarítottak meg az áfész tagjai. A küldöttgyűlésen elhangzott, hogy a tízezres tag­ság fiatalítását nem halogathat­ják, az iskolaszövetkezetekkel többet kell törődni. Bartus Pál, az Áfeosz elnöke - a Jászsági Áfész elnöke volt korábban - a szövetkezeti moz­galom országos helyzetével fog­lalkozott hozzászólásában. Az elmúlt négy év nehézségei sem tudták szétverni a szövetkezeti mozgalmat. Az összefogást, a kisemberek gondjaira a megol­dás együttes keresését nem le­het száműzni. Ma a szövetke­zeti kereskedelem részesedése 16-18 százalékos. A lakosság élelmiszer- és úgynevezett na­­picikkellátása, nélküle elkép­zelhetetlen. A ruházati és ipar­cikkterületen szerények az eredmények. Ám országos ösz­­szefogással, az iparcikkbeszer­zés terén is - hasonlóan a Ti­­sza-Coop-hoz - tervben van egy nagykereskedelmi cég létreho­zása. A küldöttgyűlés hivatott a tavalyi eredmények felosztásá­ról dönteni. Az üzletrészek után 1,2 százalékos, a részjegyek után 8 százalékos osztalékot fi­zet a Jászsági Áfész. A 413 áfész-dolgozó és a vezetők jú­lius elsejétől 15 százalékos bér­emelést kapnak. Az áfész az idén is gondos­kodik nyugdíjasairól, biztosítja a Székely Mihály Kórus műkö­dését. Minden településen be­vezetik a számítógépes rend­szert, mely a tagkártyák haszná­latát, s az egy százalékos azon­nali vásárlási kedvezményt biz­tosítja. A tavaszi áfész-napok után havonta rendeznek ked­vezményes vásárlási akciókat 30-40 árucikkel.-Ke-Marketingszeminárium múzeumi szakembereknek Előadások, helyzetgyakorla­tok, konkrét feladatok, valamint azok megoldási lehetőségeinek közös kimunkálása egyaránt szerepel a múzeumi szakembe­rek első budapesti marketing­szemináriumán. A Pulszky Tár­saság és a Magyar Marketing Szövetség közös tanácskozását május 9-11. között rendezik meg a Nemzeti Múzeumban. Az eszmecsere célja, hogy elősegítse a közgyűjtemények rugalmasabb alkalmazkodását á megváltozott gazdasági környe­zethez. A kurzus programjában helyet kapott az úgynevezett pi­acorientált-technikák ismerte­tése és elsajátíttatása. Előadás elemzi a magyar múzeumok idegenforgalmi tevékenységét. Bombariadó Szolnok főterén (Folytatás az 1. oldalról) A szakemberek végül is kö­zel 40 perces, alapos vizsgálat és beavatkozás után sikerrel szétszedték a szerkezetet. Mint ezt követően Vörös Mik­lós, szolnoki rendőrkapitány érdeklődésünkre elmondta, a tűzszerészek a már látható fe­kete dobozon kívül két száraz­elemet és néhány drótot talál­tak, azaz robbantásra alkalmas tárgyat nem. A rendőrség közveszéllyel való fenyegetés vétségének gyanúja miatt ismeretlen elkö­vető vagy elkövetők ellen nyomozást indít. Mint az egyik, névtelenséget kérő rendőrtiszt hozzátette, a tűz­szerészek dolga azért tartott viszonylag sokáig, mert az el­sőként végrehajtott röntgene­­zésnél egyértelműen nem de-A „vers”, amely szerzőjének politikai né­zeteiről és szellemi színvonaláról egyaránt árulkodik Fotó: I.L. kel akarják kikényszeríteni az eltávolítását. Lazányi József rült ki, meny­nyire veszélyes az ügy. A szolnoki városközpont forgalma 11 óra előtt néhány perccel helyre­állt, a Tisza-hí­­don ugyancsak feltorlódott gép­járművek veze­tőinek nagy megkönnyebbü­lésére. A történethez tartozik, hogy vasárnap tojá­sokkal dobálták meg a Kos­­suth-szobrot. Nyilvánvaló, hogy az alko­tás bizonyos elemek célpont­jává vált, és ilyen módszerek-i * s Köszönjük megtisztelő szavazataikat. Bízom benne, hogy május 29-én még többen leszünk. Együtt sikerülni fog! (Politikai hirdetés) SZDSZ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom