Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-01 / Ünnepi különszám
2 ICörkép 1994. május 1., vasárnap Tüzoltóvizsga Jászapátiban pénteken délután 13 önkéntes tűzoltó vizsgázott. A jászberényi tűzoltó-parancsnokság által rendezett 30 órás tanfolyamon jászkiséri és jászszentandrási önkéntes tűzoltók is részt vettek. A vizsgán elméleti és gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk. A bizonyítvány tanúsítja az önkéntes tűzoltók megfelelő felkészültségét. A későbbiekben ez azért is fontos, mert az önkéntes tűzoltóságok központi támogatást csak akkor remélhetnek, ha megfelelő felkészültséggel végzik munkájukat. ÁFÉSZ-közgyülés ( es-Folytatás az I. oldalról) szóltak az ÁFÉSZ pénzügyi műveleteiről, jónak tartották, hogy csatlakoztak az országos Pro-Coop- és a megyei Tisza-Coop-lánchoz. Csizmás István, a Mészöv nevében elmondta, a megyei szövetség elkészítette a 14 ÁFÉSZ „ranglistáját”, mely szerint a Karcag és Vidéke ÁFÉSZ az előkelő 3-4. helyen áll. A küldöttek ezt követően elfogadták az igazgatóság és a felügyelőbizottság beszámolóját a tavalyi évről. Az elnök szólt még arról is, hogy az ÁFÉSZ-eknek is ki kell építenie az üzletlánchálózatokat, mert ez a jövő. Elhangzott: az idén 20 százalékos bérfejlesztést terveznek. A küldöttek módosították a szövetkezet alapszabályát, majd döntöttek a tagsági célú pénzeszközök idei évi felhasználásáról, s arról, hogy milyen kedvezményt kaphatnak a tagok az idén. Végezetül megválasztották a felügyelő bizottság tagjait és elnökét. - de -VÁSÁRI PILLANATOK. Rögtönzött bemutató a Erlicher Kft. pavilonjánál. Ki tud ellenállni a konyhakésnek, amely még a fát is vágja? (Fotó: K. É.) Hiányzik az összefogás A jászberényi aprítógépgyár túl van a privatizáción, az MRP keretében a dolgozók és a cég vezetői a gyár többségi tulajdonosai lettek. Közéjük tartozik Sós István, akinek ez idáig első és egyetlen munkahelye ez a gyár. Fluszonhat éve dolgozik itt, de tanulóéveit is itt töltötte. Lakatosként kezdte pályafutását, s végigjárta a szamárlétrát. Most főművezetőként százhúsz ember munkáját irányítja. Tulajdonképpen szerencsés ember. Felesége is a gyárban dolgozik, ő cipész eredetileg, ám munkahelye tönkrement. A munkanélküliséget azonban sikerült elkerülnie, állást talált a gyárban. Sós István ezért a mai világot egészen másként látja.- Nagyon furcsa ez. Valóban megváltozott az emberek hozzáállása ebben az új helyzetben. Nálunk vannak, akik munkanélküliségből jöttek dolgozni. Aki valóban akar dolgozni, egy közösségben lenni, s inkább fizetésből, mint segélyből élni, az nagyon igyekszik. Aki ilyen hozzáállású, az előbb vagy utóbb el tud helyezkedni, s ott megbecsüli magát. Van egy réteg azonban, amelyik nem így gondolkodik. Velük csak szerződést kötünk, s ha az lejárt, elköszönünk. A személyes ambíciók, a munkafegyelem betartása náluk egészen más. Aki dolgozni akar, s tud is, az nálunk révbe ér. Szerencsére a privatizáció jól sikerült, és megrendeléseink is vannak. A mi területünkön - földmunkagépek részegységeit gyártjuk - még sok is, gyakran túlórázunk. Aki akar, az 60-70 ezret is hazavihet bruttóban. Van, aki megelégszik a 17 ezerrel, s a nyolc óra végeztével hazamegy.- Változott-e a dolgozók szemlélete, elvárása a gyár vezetőivel szemben?- Régebben, s most is azt akarják, hogy biztosítsuk a munkát számukra. Sőt, a túlórát is, mert ezzel együtt lehet igazán jól keresni. Tehát az a kötelességünk, hogy adjunk munkát az embereknek. Ami megváltozott, az az, hogy nincs olyan összefogás, közösségi élet, mint korábban. A szakszervezet teljesen visszavonult, a sok párt meg sok nézetet képvisel. Valahogy magukra maradtak az emberek, új, közösségi formák nem alakultak ki. Én ezt az összefogást hiányolom. Régen itt a gyárban összejöveteleket szerveztünk, a hétvégi házban egy-egy kisebb csoport családostól összejött, szórakozott. Megváltozott a mai nap tartalma is. Most kizárólag majális van, a családommal én is kimegyek a ligetbe, de ez csak majális. Semmiképp sem közösségi ünnep. Régebben megünnepeltük, összetartott a munkásgárda. Számomra ez sosem volt kényszer, én szívesen mentem. K. E. Más ez a majális M ás ez a majális, mint a többi. Évek óta más. Sör, pacal és birkapörkölt meg sergő, lufi és céllövölde, az van. Viszont egyáltalán nem kötelező részt venni a munkásosztály nagy ünnepén. S gyanítom, munkásosztály sincs már. Akkor meg mit ünnepiünk május elsején? Ä munkát kellene, de az országnak e tájékán sokaknak az sem igen akad. A munkanélküliségi ráta 12-13 százalék körüli. Bajos tehát ez a piros betűs vasárnapi ünnep, hisz a munkanélküliség győzelmét mégsem tapsoljuk meg kitörő lelkesedéssel. Például Jászberényben négy éve nincs központi rendezvény május elsején. A város vezetése, az önkormányzat, a polgármesteri hivatal liberálisan közelíti meg a kérdést. A munka ünnepén ünnepeljenek a munkások kedvük szerint, szabadon. Szervezzenek műsort, hívjanak előadókat tetszésük szerint. A liget mindenki számára nyitva áll. Szorgalmasan kiadják az engedélyeket a kitelepülő árusoknak, mutatványosoknak a hivatalban. Ennyi, amit tesznek. A munkások pedig nem „önszerveződnek”. így aztán nincs műsor, nincs szónoklat, nincs látványosság. Mert az ünneplő közönség nem szervez magának sportversenyt, nem hív „okos” előadókat. Legutóbb Thürmer Gyula volt itt a kötelező szónok 1989-ben, még az átkos, halódó rendszer utolsó „küldötteként”. Lehet, olyan mély benyomást tett a hallgatóságra, hogy a ligeti színpadot azóta nagy ívben kerüli mindenki. De ilyenkor csak kimegyünk a ligetbe vattacukrot venni, célba lőni, fagyit nyalni. S azt kérdezzük az ismerősöktől, miért nincs valami kulturális rendezvény. Felléphetnének táncosok vagy a karatésok, a BMX-biciklisek bemutathatnák, milyen ügyesek. A kulturális hiányérzetet a hideg sör, a pacal s a számla látványa elnyomja. Iszonyú drága minden. A műsor, a művészet is. Ma egy vidékre leutazó haknicsapat „ára” 100 ezer felett van. Ezt sem a városi művelődési intézmények, sem a szakszervezetek - mint a munkások nagy szervezete - nem vállalják fel. Korábban egyszerűbb volt a dolog. A költségvetésbe betervezték a majális kiadásait. Ez kötelező volt. A hűtőgépgyárból kivezették a vizet, a villamos energiát, kivitték a szükséges eszközöket, s erről nem készült számla. Most ez már nem járható út. Helyükre kerülnek a dolgok. Mindennek megvan az ára. Aki nem tud fizetni, az nem is muzsikákat. M ás ez a majális. Kimegyünk a ligetbe, veszünk néhány bóvlit a nyafogó gyereknek, felültetjük a sergőre, becsapunk egy sört, s hazamegyünk. A munkásokról, a munka ünnepéről pedig nem beszélünk. Kiss Erika AJÁNDÉK JÁSZLADÁNYNAK. Pénteken este a világhírű Jászság Népi Együttes lépett fel a művelődési házban, Boros Lajos, az MDF alsó-jászsági képviselőjelöltje különleges ajándékaként. A csekély számű, ám lelkes közönség most is fergeteges, gyönyörű műsort láthatott a herényi táncosok előadásában. (Fotó: Imre Lajos) Aki nem ér rá szórakozni A 24 éves Pengő Lászlót munkahelyén, a karcagi VG Lakatosipari Gyártó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-nél kerestük meg. Magáról elmondta, hogy nős, felesége másfél éves Katalin lányukkal van otthon. Végzettsége vas- és fémszerkezet-lakatos. Eredetileg mezőgazdaságigép-szerelő szeretett volna lenni, de nem vették fel... Az eltelt hét év alatt azonban megszerette ezt a szakmát is. Ezt másképp nem is lehetne csinálni - mondja mosolyogva -, hiszen ehhez idegrendszer kell, s a zajokat is meg kell szokni. O felszabadulása óta dolgozik itt. Jelenleg zajvédő burkolatot készítenek Svájcba, s van osztrák megrendelésük is. S hogyan is telnek napjai? Természetesen munkával, hiszen a ház körül ott a 300 négyszögöl kert, ahol megterem a zöldség, káposzta... szóval ami kell a családnak. Munkaidő után ezzel foglalja le magát. Nincs olyan, hogy hazamegy, lefekszik, s nézi a tévét, erre csak a munkanélküli ér rá - fogalmazza meg László aki mindennap fél 5-kor kel, hogy beérjen a busszal munkahelyére, s fél 4-kor ér haza. Jelenleg tíz malac, egy hízó és 80 csirke van a portán, hiszen másképp nem tudnák biztosítani a család megélhetését. De mint kistermelő úgy véli, nem éri meg állatokkal foglalkozni, csak nagyban, melyhez azonban indulótőke is kell. Mivel ez neki nincs, megérzi, ha az ingadozó takarmány- vagy malacárak miatt kiesik 20-30 ezer forint a családi kasszából. A család havi jövedelmét gyorsan összeszámoltuk: László általában havi nettó 15-öt visz haza, felesége nettó 13-at kap, ebből kifizetik a rezsit. S hogy mire gyűjtenek? Lehet, hogy luxusnak számít - véli -, de egy autót szeretnének venni, mert ami kell aház körül, a család kényelméhez, az már megvan. Igaz, rengeteg pluszmunkát vállalt, de megérte. Május 1-jét munkával fogja ünnepelni, mert valamit mindig kell „bütykölni”, délután majd a programokba is bekapcsolódnak - így tervezi Pengő László, akinél ritkaságszáma megy a pihenés, mert ha meg akar élni, nem lehet szórakozni, dolgozni kell. meg kell ragadni minden lehetőséget az előbbre jutáshoz. D. E. Kedves Édesanyák! Önöknek írok, de édesanyámra is gondolok. Anyámra, akinek sajnos már sok éve nem vihetek virágot, aki nem dorgálhat, aki nem háboroghat, hogy milyen régen nem látott. Pedig vasárnap Anyák napja van. A legszebb ünnep. Heten voltunk testvérek, szegénységbe születtünk. Olyan családba, ahol mindennapos vendég volt a nélkülözés, a holnap mit eszünk gondja. Olyan helyen, olyan környezetben éltünk, ahol sok volt a rossz is. Aki kemény kézzel, de sok szeretettel nem engedett bennünket a tisztesség útjáról letérni anyám volt. Aki taníttatni akarta fiait. Aki arra nevelte gyermekeit, hogy az ember csak akkor lehet boldog ha másokért is él. Aki - bár nem használta a szót - de példáját adta a szolidaritásnak, annak, hogy amíg nekünk egy falat kenyerünk van, addig a szomszéd se halhat éhen, s annak is, ha valakinek igaza van, amellett ki kell állni. Anyám példája, erkölcsi intelmei egész életemben elkísérnek. Őt követve vallom ma is, hogy az embereknek össze kell fogni, hogy nekünk, akik magyarnak születtünk, sorsunk legyen bár nehézségekkel teli szeretni kell a hazát. S anyám példája, anyám intelmei most amikor sokak sorsa ismét a nélkülözés, a szegénység az aggodalom a holnapi betevő falatért, egyre többször, újra és újra eszembe jutnak. Politikus vagyok, egy olyan párt elnöke, amelyik azért dolgozik, hogy ez az ország ne csak a kevesek számára legyen kánaán, de mindenkinek nyújtson tisztességes munkát, tisztes megélhetést. Mi olyan hazát akarunk, ahol hozzáértő, tiszta kezű emberek vezetik az országot, s olyan kormányzási amelyik a terhek igazságos elosztására, és a folyamatos párbeszédre, a közmegegyezésre épít. Mi csak azt ígérjük, ami teljesíthető, nem fogunk becsapni senkit. De, ha megbíznak bennünket, a Magyar Szocialista Pártot a kormányzással megállítjuk az ország hanyatlását, véget vetünk a közvagyon felelőtlen osztogatásának, az állami pazarlásnak, és harcolni fogunk a korrupció ellen. Nem engedjük, hogy az ország idős polgárai elnyomorodjanak, s az Önök gyermekei és unokái esélytelenül kezdjék felnőtt életüket. Mi nem fenyegetünk, nem riogatunk senkit. Olyan demokráciát ígérünk, amely összefogja a nemzetet, esélyt jelent a felemelkedésre. S azt remélem, hogy amennyiben bennünket bíznak meg ezzel a nagyon nehéz feladattal Önöknek majd egy kicsivel könnyebb lesz édesanyának lenni. (Politikai hirdetés) JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI NAPILAP az Axel Springer-Magyarország Kiadó Kft. lapja • Felelős vezető az ügyvezető igazgató • Főszerkesztő: HAJNAL JÓZSEF • Felelős szerkesztő: Laczi Zoltán Tervezőszerkesztő: Baranyi György, Mohai Gyuláné • Kiadja az AS-M Kft. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodája • Felelős kiadó: NÁNAI TIBOR irodavezető • Szerkesztőség és kiadóhivatal: 5001 Szolnok, Kossuth tér 1.1. sz. Irodaház, Pf.: 105. Telefon: 56/424-444. tx: 23-357, fax: 56/422-853 • Készíti a Petőfi Nyomda Rt. Szilády Üzeme, 6001 Kecskemét, Mindszenti út 14. • Felelős vezető: Sebesvári László vezérigazgató. Telefon: 76/482-192 • Az előfizetők részére terjeszti az AS-M Kft. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodája az ügynökségek révén. • Árusításban terjeszti a „Rónahír” Észak-alföldi Hírlap-kereskedelmi Postai Rt. Debrecen, Péterfia u. 4. V. em. • Levélcím: 4001 Debrecen Pf. 270. Telefon: 52/347-988/21, 22. mellék • Előfizethető közvetlenül az Új Néplap kiadójánál 5000 Szolnok, Kossuth tér 1. földszint (tel.: 56/424-444) és ügynökségeinél, az Új Néplap hírlapkézbesítőinél, postautalványon és átutalással az MHB Rt. 458-10358 pénzforgalmi jelzőszámra, valamint megrendelhető a kiadónál. • Ügynökségek címe: Szolnok, Magyar u. 5. Telefon: 56/375-620, Jászberény, Rákóczi u. 74. Tel.: 57/311-511, Kunszentmárton, Köztársaság tér 12. II. 12. Telefon: 461-445, Törökszentmiklós, Kossuth tér 6/G. Tel.: 431, Kunhegyes, Kossuth út 14. Tel.: 59/326-043,326-621. • Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, negyedévre 1125 forint, fél évre 2250 forint, egy évre 4140 forint. • Az áruspéldányok ára: 16,30 Ft • JNK-Szolnok megye határán kívül az egyhavi előfizetési díj 770 forint. • Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket a területileg illetékes ügynökséghez munkanapokon 8-tól 16 óráig telefonon és az Új Néplap kiadójához az 56/424-444 telefonon 7,30-tól 16 óráig kérjük bejelenteni, illetőleg levélben megküldeni. • ISSN 0865-9133
