Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-01 / Ünnepi különszám

Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa Anyámnak fáj a feje - nem iszik feketét. Anyámnak fáj a feje - nem szed be porokat: szótlanabb sápadsággal feji meg tehenét, szótlanabb sápadsággal söpröget, mosogat. Anyámra durván szólnak jött-ment idegenek? Anyám az ijedségtől dadog és bereked. Sötét kendőjét vonván, magányát húzná össze: ne bántsa többé senki, félelmét ne tetőzze. Anyám utakon lépdel s nem jut el sehova. Szegénység csillagától sebes a homloka; vállára még az orgona­virág is úgy szakad, mintha csak teher lenne, jószagú kárhozat. Nyár van égen és földön, zene szól, muzsika, anyám csönd-sivatagján el kell pusztulnia. Gépek, gyártmányok [zengnek csodáktól szélütötten, de egy se futna hozzá: „segítek, azért jöttem”. Anyámnak fáj a feje - anyámnak fáj a Semmi. Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni. Egy éjjel földreroskad, megtört lesz, majd kicsi - Bejön egy madár érte s csőrében elviszi. Rudyard Kipling Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlöiségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes gálád, ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod, gondolkodói — s becsülöd a valót, ha a Sikert. Kudarcot bátran állód, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok, ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra. nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: „Kitartani”, ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és - ami több — ember leszel, fiam. Fotó: Nagy Zsolt Szabálytalan portré Hitet, erőt, emberi tisztaságot Régen volt már 1975, de az idősebb generáció talán még emlékszik arra a kedves, mo­solygós kislányra, aki meg­nyerte akkor a Televízió Ripor­ter kerestetik versenyét, és aki azóta is számtalan kedvelt mű­sor szerkesztő-riportere. Csak néhányat említsünk: Staféta, Önök kérték, Diagnózis, Anyák. Ugye, tudják már, kiről van szó? Igen. Ő Csurgay Judit.- Megyénkben is nagyon sze­retik a műsoraidat. Különösen az Anyák örvend nagy népsze­rűségnek.- Örülök, hogy így van. Ezt bizonyítja számomra a sok-sok levél is, amit onnan, a szép Ti­sza-menti területekről kapok. Köszönöm mindenkinek, és to­vábbra is nagy szeretettel várom a véleményeket, javaslatokat.- Hogyan fogalmazódott meg benned az Anyák-sorozat létre­hozása?- Ezt egy fiatalembernek kö­szönhetem. A neve Vissi Krisz­tián. 1990. október 21-én 14 óra 15 perckor született, 4 kilo­gramm 25 dekával, 59 centimé­ter hosszal.- Lenyűgöző méretek.- Hát még ha ismernéd! Igazi kis lovag. Az elsők között veszi észre, ha fodrásznál voltam, vagy új ruhám van, s már mondja is: „De szép vagy, mami!” Óriási élménye ő az életem­nek. Tudom, ma nem divat ilyet mondani, de én boldog vagyok. Mindig két nagy álmot dédel­gettem magamban, az egyik szakmai: a sport és a külpolitika kivételével minden műfajban kipróbálhassam magam, újabb­nál ifjabb kihívásokkal szembe­süljek - és ez megadatott. A másik magánéletbeli: anya le­hessek - és ez is teljesült. Még gyeden voltam Kriszti­ánnal, amikor motoszkálni kez­dett fejemben a gondolat, vala­mit el kellene mondani, valamit érzékeltetni kellene a kép­­errlyőn is az aríyaság misztéri­umából. Sokat töprengtem, ho­gyan is lehetne ezt a témát tele­vízióra komponálni. Az anya­ság, a boldog anyaság csodála­tos, de nem rendkívüli állapot. Sokak által megélt élmény. De mi történik, ha ... Mi tör­ténik, ha egy anya rendkívüli élethelyzetbe kerül? Hogyan birkózik meg a ne­hézségekkel? Hogyan küzd meg gyermekéért, gyermekeiért, önmagáért? Hogyan változik a személyisége? ... Ezek figye­lemre méltó dolgok.- Akiket bemutatsz, külső kö­rülményeik hatására sodródtak nehéz helyzetbe, vagy maguk is tehetnek róla?- Úgy vélem, életünk alaku­lásáért nem lehet mindig kizáró­lag másra, külső okokra hárítani a felelősséget. Riportalanyaim egy része sa­ját hibájából került zsákutcába, de az bennük a csodálatos, hogy fel tudnak nőni a feladatukhoz, emberfölöttit képesek produ­kálni. Azt hiszem, ezért is nézik szívesen ezt a programot az emberek, férfiak és nők egy­aránt. Ahogyan a hozzám író­dott sorok vallanak róla, úgy ér­zik, ebben a műsorban olya­nokkal találkozhatnak, akik a legkilátástalanabb helyzetekben is megtalálják a kiutat. Hitet, erőt, emberi tisztaságot sugá­roznak.- Mennyire nélkülözzük ezt mindennapjainkban!- Igen. Eldurvult, elemberte­­lenedett világban élünk. Ezért is fontosak ezek a példák. Azt su­gallják, hogy sohasem szabad feladni. Június 1-jén lesz 2 éves a mű­sor. A születésnaphoz előre gra­tulálunk és Csurgay Juditnak sok boldogságot, örömteli anyaságot kívánunk! Csurgay Judit és a kis lovag Anyák napi dúdoló Hány éve már? Milyen régen volt! Mégis, mintha ma lenne: hosszú hajam koszorúba fonva, megyek a napsütötte úton. Lá­bam, úgy érzem, nem érinti a földet, szinte lebegek, és boldog vagyok, nagyon boldog. En már tudom, a világ még nem sejti, hogy Te vagy, élsz, nö­vekszel, és megérkezel hamarosan. De most még velem vagy, egy vagy velem, lélegzetünk egy ritmusban lüktet, és egy szív dobbanásától zubog ereinkben a vér. Maradj még! Első tétova lépted, arcodon a büszke mosoly, hogy Te tudod, ehhez is értesz. Gyere! Rakosgasd szépen a lábad! Gyere-gyere! Ideérsz hamarosan. Jaj, de ügyes vagy! Felkaplak. Magasba emellek. Összenevetünk. Maradj még! Tudod-e a versikét? No, hogy is van? Mondd csak! Igen. „Eloltjuk a fénylő lámpát, csend borul a házra.” Ez a vége. Mennyire szeretted! Minden este ezt meséltem, egy idő múlva együtt mondtuk. Könyv nélkül fújtuk a strófát, s ha tévesztet­tem, Te kijavítottál. Hát a sok rajz? Nézd, itt sorjáznak a dobozban: a kócos fák, piroscserepes házikók, görbe hátú autók, lobbanó szoknyájú ki­rálylányok a sárga papírokon. Mennyit súroltuk festéktől foltos ujjaidat! Most is látlak magam előtt. Ráncolt homlokkal pamacsolsz az ecsettel, felnézel, arcod színes pöttyökkel teli. Maradj még! És az iskola? „Iskola-iskola, ki a csuda jár oda?” Eszedbe jut még a két pókhas király? Az egymásnak hátat fordító „d” és „b”? Meny­nyire nem tudtad megkülönböztetni őket a könyvek nyomtatott lapjain! így volt ez egészen addig, míg ki nem találtuk a mesét, „Dabadant” és „Babarad” királyról. A két uralkodóról, akik mindig veszekszenek, torzsalkodnak, gúnyolják egymást, pedig testvérek. Hogy azok legyenek, neked jutott eszedbe. A legjobb történeteket mindig Te találtad ki róluk. Maradj még! Nem lehet? Most már menned kell? Megértem. Milyen nagy lettél! Meddig nősz még, mondd? Lassan székre kell álínom, ha arcon akarlak csókolni. Vigyázz magadra! Én is, persze. A szívem rosszalkodik oly­kor-olykor, de azért elmotoz még egy ideig. Ne aggódj! Gyere! Gyere, ha tudsz! És köszönöm a virágot. Cseh Emese Tepsilesen Tizenkét szál virág Ha a szolnoki Kenyeres Mik­­lósné minden gyermekétől kap egy szál virágot anyák napjára, már összejön egy szép csokorra való. Tizenkét gyermek áll majd édesanyja elé köszöntő szavak­kal ezen a szép májusi vasárna­pon.- Mennyi idős is a legna­gyobb és a legkisebb csemete?- Huszonkét éves a nagylá­nyom és hat a kicsi lány. Hét lá­nyom, öt fiam van.- Hogyan férnek el a négy­szobás lakásban?- Szervezés kérdése. Arra tö­rekszem, hogy mindenkinek jusson egy kis saját zug, egyéni élettér, ahova elhúzódhat, ha olyan kedve van. A nagyszoba és az étkező a kedvelt közös tar­tózkodási hely. Ezekben mindig nagy a nyüzsgés.- Látom, szép hosszú az asz­tal. Mindenkinek jut hely mel­lette?- Ha összehúzódzkodunk, mindnyájan le tudunk ülni, de ez inkább hétvégeken prob­léma. Hét közben ritkán va­gyunk egyszerre itthon. Mun­kahely, iskola, óvoda. Szom­bat-vasárnap viszont együtt a család. Ilyenkor két asztalnál te­rítünk.- Nem kis mennyiségekből készülhet az ebéd. Hogy győzi a sok munkát?- Jó étvágyuk van, hál’ isten­nek. Négy kilogramm krumpli, 2-3 kilogramm hús is elfogy egyszerre. Nem kis idő felkészí­teni az ételt, de nem egyedül csinálom. Minden gyereknek megvan a maga feladata. A na­gyobb lányokra már egy önálló háztartást is rá mernék bízni. Mindent elvégeznek. Ügyesen mosnak-főznek-takarítanak.- Gondolom, nehéz anyagi­lag a helyzetük.- Senkinek sem könnyű ma­napság. Beosztással kell élni. Butikból nem öltözünk, az biz­tos. De ami egy átlagcsaládnak ma van, azt mi sem nélkülöz­zük. Sajnos a férjem tavaly au­gusztusban meghalt. Azóta az én keresetem van, az árvaellá­tás, a családi pótlék, meg amennyit a nagyobbak besegí­tenek.- Súlyos válságot jelenthetett az édesapa elvesztése.- Igen. A haláleset nagyon megviselt bennünket. Azóta sem találtunk igazán magunkra. Nem tudjuk elfogadni, hogy nincs többé. Itt érezzük magunk között. Vezérli cselekedetein­ket, döntéseinket. Mindig vé­giggondoljuk, vajon ő ezt vagy azt hogyan szeretné, mit látna helyesnek, s aszerint cselek­szünk. A recept, amit mpst közre­adunk, az ő találmánya. Az ő emlékének adózunk vele. (Az étel leírást „szalonnába göngyölt csirkemáj” címszóval kaptam meg. Úgy gondoltam, neveztessék el arról, aki először készítette el. Ugye, egyetérte­nek?) Csirkemáj Miklós módra Hozzávalók 4 személyre: 1 csomag bacon-szalonna, 60 dkg csirkemáj, majoránna, bors. A májat majoránnával, borssal megszórjuk, ráfektet­jük a szalonnára, felgöngyöl­jük, fogvájóval a széleit letüz­­zük. A tepsibe kevés zsírt te­szünk, kicsi vizet öntünk rá, belehelyezzük a göngyölt májdarabokat, és 20 perc alatt készre sütjük a sütőben. Rizi-bizivel, az idénynek megfelelő savanyúsággal tá­laljuk. Együtt az asztalnál Fotó: - nzs -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom