Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-15 / 88. szám
6 Nyugdíjasok fóruma 1994. április 15., péntek A Nyugdíjasok Pártjának Nem tetszik Mint a fővárosban megtudtuk, az Alkotmánybírósághoz fordult a Nyugdíjasok Pártja. Alkotmányellenesnek tartja a szervezet vezetősége a választási rendszert. Michaletzky Vilmos, a párt elnöke nyilatkozatában azt mondta el, hogy a mostani választásokon csak az állami költségvetésből részesedő pártok tudták összeszedni a megfelelő számú (kopogtató-) ajánlócédulát, ezért nem sikerült a nyugdíjasok országos szervezetének megfelelő számú jelöltet indítani - sőt, mindössze egy jelöltje jutott listára. Az időskorúak azt is kifogásolják, hogy a Fidesz a főiskolákon és egyetemeken, a képviselőjelölt szakszervezeti vezetők pedig munkahelyeken gyűjtötték az ajánlócédulákat. Arról eddig nem tudunk semmit, foglalkozik-e a beadvánnyal hamarosan az Alkotmánybíróság. Ha nem, május 8-a után már ráér négy évig, majd csak megérjük... Szavazni kell! Ennyi az egész! Május 8-án vasárnap szépen el kell ballagni a szavazókörbe, gondosan elolvasni a tudnivalókat, magunkkal vinni az igazolást, amit jó előre kiküldtek nevünkre, s ahogy szívünk-eszünk diktálja, le kell adni a voksunkat arra a képviselőre, s arra a pártra, akiben és amelyben bízunk, bízhatunk. Szavazni kell, ennyi az egész, mert épp az idősek, a nyugdíjasok nem a legfürgébb szándékúnak mutatkoznak. Lehet, ennek az is oka. hogy legtöbbet nekik volt alkalmuk a tévé, rádió helyszíni közvetítéseiből „megtapasztalni” a többpárti parlament munkáját - s mi tagadás, leginkább ők kritizálták a képviselők tevékenységét, hiányolták jelenlétüket, sokallták pénzüket. Az öregek emlékezete olykor kitűnő. Sok nyugdíjas esküszik rá, hogy az 1990-ben összeült parlament tagjai négy év alatt rengeteget változtak. Még kinézésükben is: jól öltözöttek lettek, túl sokan meghíztak, s mintha túl sokan túlságosan jómódúak lennének. Nos, ezzel most senki nem akar vitatkozni, de azt kimondhatjuk: ha bírálták a régit, legyenek azon, hogy megújuljon a törvényhozás. Ezt pedig az állampolgár semmi mással, mint szavazatával érheti el. Körül kell hát nézni, figyelni kell a választási gyűlésekre - meg kell szűrni az ígéreteket, s úgy menni oda, hogy már tudja az ember, kinek, miért adja bizalmát. Aki nem megy el, magára vessen, s ne utólag bírálja, szidja rendszert, képviselőjével együtt, mert joga volt a közbeszólásra, ha elmulasztotta, ne utólag szánja-bánja, s ne vegye elő ékesszólását, kritikai megjegyzésekkel se becsméreljen senkit - mert ahhoz már szép- kevés joga van, még ha oka sok is. Május nyolcadika vasárnap, mise előtt vagy mise után, akár a délutáni szunyókálás vagy a kerti teszek-veszek közben annyi időnk nekünk, időseknek is van, hogy szóljunk, ha szólhatunk. És a második fordulóban is, május 29-én ráérünk, szavazni is, nem? Legközelebb ...május 13-án, pénteken jelentkezik a Nyugdíjasok fóruma, amelyik az idén éppen 15 éves. Ebben többek között hírül adjuk a megyében megalakult nyugdíjaspénztárak helyzetét, bemutatunk néhány sikeres nyudíjasklub-vezetőt, emlékeztetőül felidézzük a martfűiek jubileumi ünnepségét, és hírcsokrot állítunk össze a nyugdíjasklubok és idősek klubjai idei tervéből. Május 13-án tehát olvassák az Üj Néplapot. Az oldalt összeállította Sóskúti Júlia A családok évében Találkozunk Törökszentmiklóson Hatodszor hirdették meg a nyugdíjasok ___ Jász-Nagykun-Szolnok megyei ki mit tud?-ját _ V an, akinek nagyon hiányzott, van, aki még haragudott is, hogy tavaly nem volt - és vannak, voltak, akik észre sem vették, hogy 1993-ban nem rendezték meg a nyugdíjasok ki mit tud?-ját a megyében. 1988-1992 között összesen öt nagy találkozót szervezett, rendezett a Törökszentmiklósi Művelődési Központ igazgatója, Sülye Károlyné. Igaz, nem is ennyit, hiszen az első esztendő után jónak látta, hogy elődöntőket is tartsanak, akkora volt ugyanis az érdeklődés, a résztvevők száma, hogy egy nap alatt a többtermes nagy ház se tudta volna befogadni a megye táncos lábú, szavaló, éneklő, zenélő öregjeit, akik fiatalokat is megszégyenítően szeretik a művészeteket, a kultúrát, s gazdag népi hgyományainkat is szeretettel őrzik, s adják tovább. Nos, a jó hír Miklósról megérkezett: hatodszor is megrendezik a nyugdíjasok kulturális szemléjét. Sülye Károlyné igazgató mindjárt egy újítást is bejelentett, amikor nála jártunk:- A családok nemzetközi éve alkalmából külön kategóriát is meghirdetünk: Együtt az unokákkal címen. Ez azt jelenti, hogy jelentkezhetnek bármely kategóriában nagyszülők unokáikkal együtt. A család szerepét, jelentőségét, az együvé tartozás és együttélés nemes gondolatait szeretnénk ezzel kifejezésre juttatni.- Mint az öt eddigi döntő tanúja, tudom, az unokák, a felnőtt gyerekek úgy is mindannyiszor itt voltak, hiszen kíváncsiak voltak a nagymama, nagypapa szereplésére, s ők voltak az első virágos köszöntők is a produkciójuk után. Most tehát az unokák is helyet kapnak a színpadon, szép játékot játszhatnak a nagyszülőkkel, a - remélhetőleg - nagyszámú közönség örömére.- De hát eddig sem voltak kitiltva a színpadról, hiszen egy-egy kukoricafosztásban, pásztorjátékban hányszor láttuk az unokákat, gyerekeket a nagyszülőkkel, szülőkkel. Most külön kategóriát nyitunk nekik, elmondhatják az idősekkel együtt a családjuk történetét, vagy a versfaragó nagymama, nagypapa verset írhat a családról, s azt mondják el közösen. Egy csak a fontos, hogy minél többen bejussanak az elődöntőkre és a döntőre is, ezért szigorú időhatárokat szabtunk. A család töténete például öt percig tarthat, a vers pedig háromig.- Akkor beszéljünk a már „megszokott" kategóriákról.- A szokásos. Lesz ének-zene egyéni, csoportos, vers és próza egyéni és csoportos, népi játék, színműrészlet, jelenet. Az a fontos, hogy a műsorszámok „peregjenek”, 5-15 perces időhatárok között kövessék egymást a fellépők. A versre öt, a zenére, énekre 10, a színjátékjelenetre 15 perc időt adunk. Jó, ha mindenki, aki jelentkezni akar, megérti ezt, s nem választ 20 perces ódát vagy 25 perces nótacsokrot, mert nem szoríthat ki egy másik társát se.- Az már eldőlt, meddig lehet jelentkezni?- Igen, május 30-ig várjuk a jelentkezéseket - s hadd mondom, már a kiírás előtt is volt, aki megírta: részt akar venni, fogadjuk el jelentkezését.- Az elődöntők ideje?- Várhatóan szeptember 15-e és október 1 -je között.- Helységek?- A régiek, mondhatom az öt év alatt megszokottak: Cibakháza, Jászapáti, Karcag, Mezőtúr, Törökszentmiklós. Mindenütt a művelődési központok adnak helyet öregjeinknek.- A döntő?- Itt, a Törökszentmiklósi Művelődési Központban, október 15-től 9 órai kezdettel rendezzük meg a döntőt. Lenne kérésem is, ha az újság vállalná, mint eddig a közvetítését...- Természetesen.- Kérem a jelentkezőket, hogy szándékukról bélyeggel ellátott levélben értesítsenek bennünket, s ne haragudjanak, azt is kérjük, hogy küldjenek egy megcímzett (maguknak címzett), felbélyegzett borítékot is, hogy jelentkezésüket visszaigazoljuk. A másik kérés: erre a rendezvényre, amit lehet megyei nyugdíjas-találkozónak is nevezni, az elmúlt öt alkalommal sok cég, vállalat és vállalkozás, intézmény adott segítséget, ki pénzt, ki ajándékot. Most sem vagyunk gazdagabbak, sőt, mint eddig, szépen kérjük a nyugdíjasok iránt elkötelezetteket, ajánlják föl adományaikat a nemes célra.- Remélhetőleg az is a szokásos tesz! Bizakodjunk: újabb adakozók jelentkeznek. Két, öt éven át hűséges versenyző: Török Mihály (tárogató - Szajol) és Danvi János (ének - Cibakháza) A külügyminiszter is pártolja Rákóczifalván országos találkozót szerveznek Szabadkától Kiskunlacházáig - meg tovább Borús ég alatt sárga meg piros tulipánok zárják össze szorosan kelyhüket a kora reggelben. Piroska - kinek kell mondani, hogy a rákóczifalvi Tábori Bélánéról lesz szó a következőkben - szóval Piroska ül szép szobája asztalánál, előtte borítékok, levélpapírok, aztán felkiált, örömmel:- Jókor jöttetek, most akartam írni az újságnak is egy levelet! Ha Piroskának ilyen a szándéka, az valamit sejtet. Nem szokott ő minden pillanatban az újsághoz futkározni.- Országos nyugdíjas-találkozót szervezünk, klubtalálkozót május 28-ra, vasárnapra, ide, Rá- kóczifalvára. Jó, hogy van szép, új tornatermünk, jó polgármesterünk segítségével ott tarthatjuk, mert a faluházat kinőttük. Hiába, ez a helyzet! És sorolja, hogy eddig három budapesti klub, egy Kiskunlac- házáról, Nádudvarról, Kunmadarasról, Tiszaörsről, Nagykörűből, Rákócziújfaluból, Mester- szállásról. Kengyelről, Szolnokról és természetesen (természetesen?) Szabadkáról is bejelentette már részvételét. Ötvenötén jönnek a messzi városból, amelynek hatalmas nyugdíjasszervezetével évek óta szoros kapcsolatot tart a rákóczifalvi nyugdíjasklub, melyet (nemegyszer bizonyította már) nem hagyott el bajában, az öldöklő háborús években sem.- Itt van a külügyminiszter úr levele - mutatja Piroska -, válaszolt nekünk, s még pénzt is küld. Olvasd. Olvasom. „A Külügyminisztérium részéről 35 ezer (azaz harmincötezer) forinttal hozzájárulok a szabadkai nyugdíjas-egyesület tagjainak vendégül látásához.” - Szép - mondom, dé van mivel folytatnia: Ainiy Járws Nyugdíjas Kh)l> V’tídűSfj.KR J kőcgffiil t u Tüddl lli%*tot is Lírain! wwrd idillt rf. . mjlbrlriv. hltHnujkkal fordultak tértjükkel. szeretném «zra£ídflj az iikj&Tiat, hnny í Jligyrabeeslllfscraet az Ön» iWooto igyzkíílk az entlnrgij rijuau vajdaság. njvrdIJajLiaaik u< B B’ «lÚKtú; «nanyiken «|ok «nfcVátoi, rwjíelelí móJon ájjliiainak' m«, i (««moafalnUs Ofaak*« berni. A Kutiiöiiiimsaéróm rtizérfl 3J,öCQ { mz híimlncilczer hfSlájimlnk a Suhajflqi Nyugdíj».; GtyjaUtet ü£jninnk ISSWtoí. ízzel is ílaniírvj u Önök álJculkéroéűfl es seolíiT: A nyu&rUjM kulturált. mUikbuk o^Tcndozé^hez é n kJu munkájához sok síken te jó cgiswigct kívánok. Budapest. JVM, áprilisé. Tiszteletei: A JeVrensAv (kV».- Petronyák László képviselő úr is küldött 25 ezer forintot, Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke is húszezret, esténként csináljuk a csigát, van egy kis más munkákból összekapart pénzünk is, úgyhogy semmi baj, ötszáz vendéget várunk, már csak klubvezetőket hívhatok meg, mert a végén még a tornaterem is kicsi lesz. Úgy terveztük, hogy akik műsort hoznak, 10-15 percben előadják, aztán beszélgetünk, barátkozunk, lesz közös ebéd meg minden, nem kell minket félteni, már hozzászoktunk a sok vendéghez, jó baráthoz. Azért nem ártana, ha az újságban megjelenne a felhívás, hogy még lehet jelentkezni, szívesen látunk klubvezetőket. Piroskával egyszerűen nem lehet vitatkozni. íme a felhívás, ki-ki fogadja szeretettel: A rákóczifalvi Arany János Nyugdíjasklub nagyszabású nyugdíjas kulturális találkozót rendez május 28-án (szombaton) 9-22 óráig a község új tornacsarnokában. Ugyanakkor a Faluházban kézimunka-kiállítás lesz a községben élő idős emberek munkáiból. A produkciókat zsűri értékeli és díjazza. A rendezvényre 14 nyugdíjasklubot hívtunk meg. Rendezvényünkön szívesen látunk és meghívunk Szolnok megyéből minden nyugdíjasklub-ve- zetőt függetlenül attól, hogy melyik országos szövetséghez tartozik, aki szeretne velünk megismerkedni. Egész napos programot és ellátást biztosítunk. A kulturális program ingyenes, az ellátás 300 forint személyenként. Aki részvételi szándékát jelzi írásban klubunknak, 1994. április 25-ig, annak részletes programot küldünk. Klubok jelentkezését már nem tudjuk elfogadni. Cím: Arany János Nyugdíjasklub 5085 Rákóczifalva, Ady E. út 22. Tábori Béláné klubvezető. Piroska indul a faluba Jubileum A tavasszal még esős időben is gyönyörű martfűi lakótelepet hiába jártuk a héten, nem találtuk a nyugdíjasok klubjának vezetőjét, sem otthon, sem a klubban, de még a művelődési központban sem. Pedig tudtuk, nagy készülődés előzi meg azt a jubileumot, amit májusban készül megülni száznál több martfűi idős ember. Az idén húsz éve, hogy nyugdíjasklubot alakítottak, s az erejük teljében lévő egykori (többnyire cipőgyári) munkatársak okos programokkal, kirándulásokkal, hasznos közéleti tevékenységgel múlatják az időt. Minderről szerettünk volna érdeklődni, ám néhány szavas információt a művelődési központban kaphattunk csak. E szerint május 15-én, vasárnap az övék a nagy ház egy terme, ahol Millió rózsaszál címmel szép ünnepséget rendeznek, sok dallal, verssel, nótával. Meghívtak több közeli s távolabbi nyugdíjasklubot is, mint hírlik, talán Érsekújvárról is jön egy nyugdíjascsoport, hogy velük együtt örvendezzen a tavasznak, az életnek, az összetartozásnak. Különben most - ugyan mi máson - egy kirándulás szervezésén dolgoznak. Velencébe utaznak, ha sikerül - és miért ne sikerülne? Egy nagykorú, immár húszeszdendős klubnak minden sikerülhet! Ez Európa? Akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta? Valamikor éjféltájt kezdődött. A nyugdíjas várt egy keveset, de a fájdalom már az agyáig hatolt. Megnézte az órát meg a naptárát: 1994. április 14-et mutatott a naptár, az óra 1 óra 15 percet. A nyugdíjas tudta, ha ez az odvas fog egyszer megfájdul, meg kell tőle szabadulni, mielőtt beleőrülne. (Akinek már fájt foga, tudja, mi az, akinek nem, örüljön...) A nyugdíjas nem keseredett el, bevett egy fájdalom- csillapítót, aztán két órakor egy nyugtatót, s nyugtatgatta magát, hál’isten, csütörtök van, délelőtt rendel a fogorvos, majd csak kibírja addig. Nem bírta. Alom nem jött a szemére, de már a szeme is fájt - a fogától. így aztán végiggondolta az egészet. Jó pár éve volt ő a Hubay Ferenc úti éjszakai ügyeletén, csak elvánszorog most is odáig. Bár kint vigasz- talhatatlanul szakad az eső. Míg fogat mosott, öltözött, eszébe jutott nagyanyja, a rég elhunyt. A nagymama mindig azt mondta, ha a családban fogfájásra panaszkodtak: „akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta!” Hol vagyunk már attól - gondolta, hiszen egy megyei székhelyen, egy megyei jogú városban ez nem kérdés... Hajnali négykor szemét meresztve elolvasta, hogy a Hubay Ferenc úti rendelőben van ugyan fogorvosi ügyelet, de este 9-ig. Aztán a kórházi száj- sebészeten látják el a beteget. A nyugdíjas - egy héttel a nyugdíj érkezése előtt - gyors fejszámolásba kezdett, ott a rendelő előtt, esernyője alatt. Ha kitaxizik a kórházba, az legalább kétszáz forint. Visz- szafelé már nem gond, van bérlete, elhozza haza az első busz. A taxis aranyos volt, részvevő, s még kétszáz forintot sem kért. A szájsebészetig is eljutott zavartalanul, a portás is alhatott a régi bejáratnál. Hanem ott egy udvarias, halk, de határozott ápolónő - nagy nehezen kulcsot találva a bezárt osztály ajtajához - elmagyarázta, a beteg foga rosszkor fáj. A szájsebészet ugyanis felváltva ügyel a gégészettel és most a gégészet a soros, ahol fogfájóst nem fogadnak. A nyugdíjas már négy óra tíz perckor a buszmegállóban ázott, fázott. Tudta, legjobb esetben is ott állhat fél-negyed hatig, hacsak... Aztán megint osztott, szorzott, s kevéssel öt óra előtt leintett egy taxit. Még ő örült, hogy arra járt... És otthon, agyonfagyva, ordító fájdalommal már az agyában is, megint a nagymama jutott eszébe. Hiába megyeszékhely ez, hiába megyei jogú város, egy vacak ügyeletre nem telik ott, ahol százezer ember él. Európában - pontosabban Szolnokon. Akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta! Bár egy fakanalat se rossz rávenni. Kiáll...-sóKedves Marikám! Ebben a szeszélyes hónapban figyelem az időjárást, mert tényleg nem halogatom tovább, Hozzád készülök, látásodra. Remélem, jó egészséggel vársz, s nem fáj a derekad - ami most nekem ugyan sajog, de jó doktorom kioktatott, érzékeny vagyok a frontokra, a melegfront nekem főfájást meg minden mást okoz. Nohát okozott már a magunkfajtának annyi bajt a front - amiért ráadásul kárpótolni sem akar senki - hogy elmesélni is hosszú lenne, ugye, kedves? Viszek majd örömhírt is, a jól tanuló unokáimról meg a legkisebbről, aki most töltötte a harmadik esztendejét. Hát csak gondolj bele! Minden hónapban - amikor hozza a nyugdíjamat - veszek a postás úrtól egy előfizetéses lottó- szelvényt, aztán ráikszelem az unokáim korát. Mármost szombaton - még a sorsolás napját is megváltoztatta már a jótépé, nemcsak a szelvényeket adja drágábban -, szóval szombaton csak hallgatom a tévében, hogy aszon- gya, 16, 3, 8 - juj, hideg rázott, mire ezt a három számot kihúzták, vártam a csodát - mert ez a három az unokák kora. A csoda azonban elmaradt, mert a másik két szám nem jött - hát azért egy kis öregasszonynak egy hármas sem rossz - örültem annak a majd háromezernek is, igaz, egy négyes is ránk fért volna, de ne legyünk telhetetlenek! Mondta is a tizenhat éves kislány unokám, mama, akkor az a miénk lesz? No, most mit szólhat erre az ember?... Marikám, kedves, nálunk nyílt egy jó olcsó bolt, 10-20 forinttal is olcsóbb benne a mosópor, 4-5 forinttal a liszt, az egészségügyi papír meg sok minden, úgyhogy odaszoktam. Kis nyugdíj, kis spórolás - nem semmi. Azért is vártam annyira a tavaszt, a jó időt, mert minden pénzem elment a télen a fűtésre, pedig nem mondhatom, hogy izzadtam. Nem is tudják a városiak, mi az, egy falusi házat felfúteni - hát még ahol a vizet is kútról hozza az ember, s úgy melegíti a mosógépéhez a heti nagymosáshoz, hajjaj. Igaz, a városi meg fizet buszbérletet meg csatornadíjai, de hát a csatorna hiánya kit vigasztal? Szép-e már a kiskerted, nyílik hamarost gyöngyvirág, a tulipán meg már tán el is virágzott, nálam már a babarózsa is elhullott. Vetettem egy kis zöldség- meg répamagot, palántátok is, ugye, az ember segít magán, ahogy tud - pedig de drága mulatság ez, ha mulatság egyáltalán - a derekamnak nem. Majd, ha találkozunk, elmondom, mit fogadtam, kikre szavazok, ha megérem. Már én ugyanis tudom, olyan hitetlen lettem ezzel a sok fránya reklámmal, hogy a tévét is csak lottósorsoláskor meg a Dallasra használom. Nem érdekel, nem dühítem magam. Ezt kívánom Neked is, meg jó egészséget szeretettel: Juliska
