Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-15 / 88. szám
1994. április 15., péntek Az Új Néplap Tiszafüreden 7 Negyven éve őrli a lisztet Négy évtizedes munkaszeretet Toldi István még az ötvenes években határozta el, hogy molnár lesz. Az általános iskola elvégzése után a tiszafüredi malomba jelentkezett tanulónak. Döntése nagyon megalapozott lehetett, mert azóta sem jutott soha az eszébe, hogy valaha is más munkahelyet válasszon magának. Küszködhetett gondokkal az üzem, csordogálhatott vékonyabban a pénz fizetésnapokon a pénztárcájába: ő maradt. Remélem, nem haragszik meg a következő kifejezésért, amikor is úgy fogalmazok, hogy a hosszú évek alatt végigjárta a malomipar összes szamárlétráját. Ha tehette és ideje is maradt rá, képezte magát. Pár éve, a volt főmolnár nyugdíjba vonulása után Toldi István vette át tőle a „marsallbotot”. „Szerencsére nagyon könnyű volt a választás, jobb szakembert nem is találhattunk volna erre a pozícióra” - említette ezzel kapcsolatosan munkahelyi főnöke. A negyven év alatt persze nagyon sok változás történt a tiszafüredi nagymalomban. Ma már elektromos vezérlőpult irányítja az üzem működését, de a szaktudást a legmodernebb számítógépes technika sem tudja pótolni. Toldi István negyven év alatt ezzel vértezte fel magát, jól megtanulta ezt a leckét: jelesre vizsgázott a szakma szereteté- ből. Egy kicsit talán ezért is híres a füredi malomban őrölt liszt minősége. A főmolnár a liszt minőségét ellenőrzi... Huszonnégy órás közösségformáló próba Az akarat diadala Nemcsak a megyénkben, de lassan már az egész országban is egyre többen kezdik megismerni a tiszafüredi kyokushin karateklub eredményeit. Mostanában csillogó medálokkal térnek haza versenyzőik, kicsik és nagyok, az országos versenyekről is. Ez a tény persze arra jogosítana fel, hogy a sportrovat hasábjain méltassam ezen irányú ügyködésüket. Most azonban olyasvalamit cselekedtek, ami már egy kicsit több is, mint sport: Kovács Veronika edző irányításával elhatározták, hogy lemérik, mit is ér az a több éve, következetes szorgalommal és kitartással elvégzett munkájuk: a városi sportcsarnokban, három balmazújvárosi „karaté- kás” barátjukkal megerősítve, 24 órás intenzív edzést tartottak, megnézve, hogy a test, a lélek hogyan reagál az összezártságra, az idő múlásával egyre nehezebbé váló feladatok kihívására. Harminchármán vágtak bele ebbe az egész napos, közösség- formáló próbába. Mindenki maga döntötte el, hogy „meddig bírja a cérnája”, hiszen mint már említettem, itt elsősorban nem az „önsanyargatás” volt a cél. Nos! Egy nap elteltével tizenhatan mondhatták el, hogy SIKERÜLT! „Nem virtuskodásból csináltuk mi ezt! Nem rekordot akartunk dönteni, csak azt bizonyítani, hogy a sokéves kemény munkának van értelme. Azt, hogy ez a kis csapat egy közösség, ahol valóban érvényesülni kell az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” elvnek - mondta az edző kérdéseimre válaszolva. Ez a vállalkozásuk sikerült. Kovács Veronika megkért arra, hogy ne feledkezzek meg azokról a szülőkről, akik felmérhetetlen segítséget nyújtottak az egész napos program lebonyolításában. Meg az éjféli váltóversenybe is benevezett sok „bátor” anyuka és apuka, vidámabbá téve ezzel gyermekeik hangulatát. „Ki ne hagyd a sportcsarnok dolgozóit sem, akik máskor is önzetlenül segítették a klub munkáját” - szólt utánam Kovács Veronika búcsúzáskor. Nos, remélem így teljes a kép. Bár úgy érzem, a teljes siker azé a több mint harminc ka- ratékáé, akik közül a legfiatalabbak, Szövetes Veronika, Nagy Gergely és Sós Benke Mónika, tizenkét évesen is „állták a sarat”. A kis csapat évek óta keményen dolgozik Az oldalt írta és szerkesztette; Percze Miklós A fotókat készítette: Mészáros János Nomen est omen... Országos döntősök lettek a „Nagyok” Nagy Emőke Lapunk a közelmúltban számolt be a tiszafüredi gimnáziumban elért tanulmányi sikerekről. Nos, azóta - szerencsére - nem szakadt meg ez a folyamat. Az „aspiránsok” közül ketten bekerültek az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe. A véletlen folytán mindkét ifjú hölgyet Nagynak hívják, bár rokoni kapcsolat nem áll fenn közöttük. Egy azonban biztos: nevükhöz méltóan öregbítették az iskola hírnevét, Emőke kémia tantárgyból bizonyította be, hogy a legjobbak között van a helye, amikor a vegyészet rejtelmei szerepelnek a napirenden. Hetedikes kora óta intenzíven foglalkozik kémiával. Harka Ákos tanár úr még különórákon is igyekszik pallérozottabbá tenni tudását. Két éve részt vesz az „Irinyi János” kémiaversenyen is, ahol - tartva a tőle megszokott színvonalat - szintén az országos döntőkig jutott el. Nagyon örül azonban a most elért eredményének. Ennek persze lehet egy nagyon praktikus oka is: már harmadikos létére biztonságban érezheti magát, hiszen ez az eredmény azt jelenti, hogy felvételi vizsgák nélkül jutott be a debreceni tudományegyetem vegyész szakára. Gabriella történelemből menetelt a végső fordulót jelentő országos döntőig. Éppen ezért hatott számomra meglepetésnek, amikor azt említette, hogy a legkedvesebb tantárgya a matematika. Ehhez viszonyítva még jobban értékelendő az a siker, melyet felkészítő tanára, Dobrosi Györgyné segítségével az OKTV versenyein elért. Úgy látszik, hogy a számok szigorú, racionális világa nála jól megfér a históriával. Talán ez is az alapvető oka, hogy közgazdász szeretne lenni. Felkészültségét ismerve - próbáltam tudását kontrollálni, mely számomra majdnem kényelmetlenné vált, amikor egy-két pontatlanságom nyomán korrigált - ez sikerülni is fog. Ám térjünk vissza a verseNagv Gabriella nyekre. Mindkét „nagylány” intenzíven készül a két hét múlva lebonyolítandó versenyre. Természetesen céljuk, hogy minél előbb végezzenek a „végelszámolásnál”, bár nagyon őszintén azt is hozzátették, hogy úgy érzik negyedikes vetélytársaik egy pici előnyt élveznek, de az a legfontosabb számukra, hogy a vonatkozó játékszabályok szerint már egyetemi hallgatónak tekinthetik magukat. Szorgalmuk, tehetségük mindenképpen jó példa lehet a többi diák számára. Arról nem is beszélve, hogy ezzel az eredménnyel öregbítették a tiszafüredi gimnázium hírnevét, megyei és országos megítélését. „El kell küldeni a vezérigazgatónak” Ez az egy mondat cseng vissza fülemben már hetek óta. Bevallom, nagyon zavart, amikor először hallottam. Most kénytelen vagyok lassan megszokni. Olyan esetekben, amikor az ember kényes kérdéseket feszeget, bajról, problémákról tudósít, talán még magyarázható is eme óvatosság. Magyarázható, de semmi esetre sem érthető. A dolog elgondolkodtatóbb része, hogy olyan esetekben is hallom, amikor csupa jó dolgokról számolhat be az újságíró. íme erre egy példa: Tiszafüreden nyereséggel zárt egy üzem, lesz munkája a dolgozóknak, tartós munkanélkülieknek sikerül pénzkereseti lehetőséget biztosítani stb. Tehát valóban „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” - morfondírozok magamban, amikor - fő az udvariasság! - beolvasom az illetékeseknek (?!) cikktervezetem nyerspéldányát. Véletlenül nem jut ekkor még az eszembe, hogy írásomban - a figyelmetlenségből gyakran elírható számadatokon kívül - kivetnivalót találhatnak. Ha csak azt nem, hogy túl szép, túl jól fésült a „gyermek”. Ám ez a csoda mégis megtörténik: „El kell faxolni az anyagot a vezérigazgatónak” - rezegteti meg dobhártyámat az idő kerekét évekre visszaforgató mondat. „Ez a rendelkezés a központban. Be kell tartanunk!” Hát legyen úgy! - „teszem ki ilyenkor a fehér zászlót”. Csak azt tudnám, hogy az „elöljáróságnak” miért kell kontrolálnia az egyes szám első személyben leírt, a céget igazán előnyös oldaláról bemutató „termékemet”. Talán a nyereség nagysága lehet a titok? Ebben lehet is valami, gondolkodom hangosan, miután sokadszor csörgetek telefonon az engedélyemért, ami legtöbbször órákat késik. A „még nem jött meg” válasz, az idő múlásával egyre bőszültebbé tesz: „Ne szórakozzanak már velem! Nincs jobb dolguk, mint hogy ilyesmivel foglalkozzanak. A saját véleményemet írtam le” - csattantam fel, amit azonnal meg is bántam, mert eszembe jutott, hogy a telefon túlsó végét tartó ember ugyanolyan áldozata ennek az értelmetlen „cenzúrás- dinak”, mint én. Sőt...! Ő még nagyobb veszélyben van, mert kenyéradó gazdája kegyeit vesztheti azzal, ha megpróbál önállóan dönteni. Késő délután végre megjött a válasz: valóban „minden nagyon szép, minden nagyon jó”, csak azzal nincs megelégedve, hogy leírtam a munkáslétszámot. Hagyjam ki az anyagból - hangzik telefonon az ukáz. Nem értem, hogy miért, de cselekszem. Az idő szorít, így a kapkodás eredményeként egy helyen elfelejtettem „lét- számtalanítani” az írást. Kristálytisztán ott maradt a bűnjel, amit amúgy is tud mindenki. Most várhatom a dorgálást, mert lehet, hogy Magyarországon ólálkodó ipari kémeknek szolgáltattam ki a „hétpecsétes” titkot, rontva ezzel is az általam „hájjal kenegetett” cég imágóját. Ha ez így van, akkor véletlenül elkövetett bűnömért valóban bűnhődnöm kell: dobjanak követ rám, vesszőzzenek meg! Mert ha nem így lenne, akkor miért kellett fél napon át telefonálgatni, faxolgatni? Talán azért, hogy néhány fontos embernek így találjanak jól megfizethető elfoglaltságot? Ezért mocorog bennem a kérdés, tényleg látta-e a „vezér” se hideg, se meleg, tizenöt soros „szellemi remeklésemet”, amit azóta is tűnődve forgatok a kezemben: mi a fene lehetett ebben annyira fontos? Nem tudom! Ezért is született meg ez az írás, amit elküldök a vezérigazgatónak, egy megjegyzéssel: Elnézést, hogy faxon nem kértem előzetes engedélyt, s csak így, egyenesen vállalva a gondolataimat, le mertem írni. Mindezek ellenére, ha valami érdemleges^ történik arrafelé, szóljanak. Én megyek, mert ez a munkám. Csak azt ne mondják meg, hogy mi legyen a véleményem! Tiszafüred belvárosának rendezési tervében fontos szerepe van annak az üzletsornak, amely a Contur Kft. kivitelezésében készül a piactéren. Lapunk legutoljára az elmúlt év végén foglalkozott a városi viszonylatban nagyberuházást jelentő építkezéssel. Akkor az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy a turistaszezon kezdetere állni fognak az épületek. Nos, mostanában valóban felgyorsultak itt a munkálatok. Napról napra egyre jobban kirajzolódnak az épületek végleges formái. Jelen állás szerint valóban úgy néz ki, hogy - tartva az előzetes ütemezést júniusra készen lesznek az építők. Polgárvédelmi nap iskolásoknak A Tiszafüredi Polgárvédelmi Parancsnokság és a helyi Vöröskereszt szervezete ma 10 órai kezdettel bemutatóval egybekötött polgárvédelmi napot és vetélkedőt rendez a városi iskolák diákjai számára a városi sportcsarnokban. Orvos-festő kiállítása Április 22-én nyitják meg dr. Hámori József tiszafüredi főorvos-festő kiállítását, melyen a Hortobágy és a pusztai táj szépségeit ismerhetik meg az érdeklődők az orvos-művész képein keresztül. A kiállítás, melyet dr. Szabó Ottó, városi főorvos nyit meg a művelődési központ kiállítótermében, május elsejéig tekinthető meg. Az ünnepélyes megnyitón közreműködik a város pedagógus női kara. Nyíltan a romák gondjairól Az új Országos Érdek- védelmi Cigányszövetség tiszafüredi tagszervezete komoly munkába kezdett az elmúlt hetekben. Tiszafüreden és Tisza- szőlősön felmérést végeznek a cigány lakosok körében. Céljuk, hogy ellássák a környékbeli cigánycsaládok érdekképviseletét, segítséget nyújtsanak gondjaik orvoslásához. Az érdeklődők idősebb és ifjabb Szitái László címén - Tiszafüred Piac tér 1. - kaphatnak bővebb információt. A szervezet értesíti a lakosságot, hogy e hónap 18-án nyilvános fórumot tart a helyi művelődési központban. Á délután 5 órakor kezdődő nyílt fórumon Horváth Aladár tart vitaindító előadást. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Kápolnaalapkőletétel Április 17-én (vasárnap) 15 órakor a Hortobágyra kitelepítettek emlékkápolnájának az alapkőletételére kerül sor Tiszafüred-Kócs- újfalun. A liturgiát Czakó István prorikárius, érseki helynök végzi. Áz alapkövet dr. Surján László népjóléti miniszter és Lezsák Sándor az MDF ügyvezető elnöke helyezi el. A „Kitelepítettek Emlékkápolnájáért” Alapítvány minden segíteni kész társadalmi szervezet, minden jóérzésű ember megjelenését igaz szeretettel várja. Új vízdíjakról Tiszafüred város önkormányzata értesíti a lakosságot, hogy április 8-án megtartott önkormányzati ülés döntése értelmében a víz- és csatornadíjakat 56 és 32 forintban állapította meg (+10 százalék áfa). Ezen intézkedés 1994. április 15-től lépett hatályba. Szociális térítési díjakról A tiszafüredi városi képviselő-testület a személyes gondoskodást nyújtó szociális alapellátás intézményi térítési díjáról az 1993. II. törvényben biztosított hatáskörében a következő rendeletet alkotta meg. A rendelkezés értelmében a díjtételek a következők: 1. napi ellátást nyújtó intézménynél 127 Ft/nap, 2. házi segítségnyújtás- hivatásosnál 135 Ft/óra; tiszteletdíjasnál 60 Ft/óra; ebéd házhoz szállításánál 12 Ft/fő, 3. az étkeztetés esetén 75 Ft/fő. Ez a rendelet hatálybalépésének ideje 1994. április 11.
