Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-07 / 55. szám
4 1994. március 7., hétfő ^ A szerkesztőség postájából isi Tovább nehezítik a helyzetünket Nincs elég bajunk? • • Otven év után A szolnoki Nagy József és felesége (Tóth Ilona) 1944. február 19-én kötöttek házasságot. Három gyermekük született, és eddig kilenc unoka, három dédunoka - a negyedik úton van - teszi boldogabbá a család életét. A városházán a közelmúltban erősítették meg az 50 évvel ezelőtt tett fogadalmukat, majd a belvárosi nagytemplomban a plébános úr is megáldotta őket. - A házaspárnak szerkesztőségünk nevében mi is hosszú boldog életet, s jó egészséget kívánunk. - n. zs. Hogy hol élünk? Még nem Európában Ahol a „bliccelés” nem bocsánatos bűn Mozgássérült vagyok, és sajnos csak tolókocsi, valamint kézi vezérlésre átalakított gépkocsi segítségével tudok közlekedni. Éppen ezért nehezen térek napirendre a gépkocsim vizsgáztatásának körülményei fölött. A következő történt. Az idén februárban lejárt a Trabant Hycomat kocsim műszaki vizsgája, s mint mindig, most is megkértem egy szerelőt, készítse fel, s egyben vizsgáztassa is le. Szmutkó Ferenc autószerelő rendbe is hozta a kocsit, amiért ezúton is köszöne- temet fejezem ki, ám a Közlekedési Felügyelet nem vizsgáztatta le - azzal az indokkal, hogy nincs benne gáz- és fékpedál. Ugyanis ezeket átalakítottuk kézivezérlésre. Kértek egy olyan papírt, ami alapján megtehettük, de sajnos nekem erről nincs semmilyen igazolásom. Csak a jogosítványomat tudtam oda adni, de ezt nem fogadták el. Azt mondták, tegyük bele a lábpedált, akkor majd átengedik a vizsgán. Mélységesen felháborodtam, s nem tudom, milyen rendelet alapján cselekedtek így, hiszen már több Általában kevés időt tudok szakítani a mindennapi bevásárlásra, s ha csak tehetem, a már előre lemért, kicsomagolt áruféleségek közül válogatok. Hazafelé tartva, legtöbbször a szolnoki piaccsamokban veszem meg a főznivalót, s azt, amire éppen a háztartásban szükségünk van. A gyümölcsféleségek közül kedvelem a hálós narancsot (rajta: 1 kg). Legutóbb, március 1-jén is ebből választottam a Bottyán Kft. büfé előtt lévő árustól. Már nyújtottam az érte járó pénzt, ám az eladó mérlegre tette, s mivel pár demint 20 éve vezetek, s ez a harmadik Trabantom. Eddig soha egyetlen vizsgán sem zavart senkit az a tény, hogy az egészségi állapotomnak megfelelően átalakítottuk. Megemlítem, hogy ugyanez az autó, ugyanitt két évvel ezelőtt minden gond nélkül levizsgázott. Most végül is úgy tudtuk levizsgáztatni, hogy kiszereltük a kéziverzér- lést és betettük a lábpedálokat. A vizsga után természetesen visszaraktuk, olyan állapotba hoztuk, amilyenben volt. Mert én másképp nem tudom vezetni a kocsit! Most mondják meg, mi értelme volt az egésznek? Nincs nekünk e nélkül is éppen elég bajunk, nehézségünk az életben? A kocsi nélkül szinte létezni sem tudok. És higgyék el, szívesebben vennék automata sebességváltós autót, de anyagi helyzetem ezt nem teszi lehetővé. Nekem nagyon megfelel a Trabant, és szeretném, ha ilyen akadályokat a jövőben nem gördítenének elém. Végi István Rákóczifalva kával több volt, többet is fizettetett. A hálós narancs Spanyolországból érkezik, előre kimérve, de amint a példa mutatja, a náluk használatos mérlegek bővebben mérnek! Megjegyzem, a Szövetség ABC-ben az ilyen, előre csomagolt narancsot nem mérik le újból. De mi is lenne, ha egy szép napon a boltokban például a kilós kenyeret, a cukrot, a lisztet stb. a pénztárnál is méricskélnék, s ha több vagy kevesebb, újra áraznák?! H.-né Cs. J. Szolnok A „Kérem, nem vagyunk jótékonysági intézmény!” című, II. 14-i olvasói levélre - Dallos Gizi nótaénekes sérelmére - a „Kontrolőr” Közlekedési Szolgáltató és Ellenőrző Bt. üzletvezetője az alábbikban válaszol: Tisztelt Asszonyom! Immár negyedik éve, hogy több, személyszállítással foglalkozó gazdasági társaság részére - Bács-Kiskun, Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében is - vállalkozásban ellenőrzési feladatot is ellátunk. Az eltelt időszakban gazdag tapasztalatot sikerült összegyűjteni, és ezek egyike, hogy az érvényes jeggyel, igazolvánnyal utazók egyetlen egyszer sem emeltek szót ■ kollegáim munkájával szemben. Sajnálom, hogy munkatársaim II. 7-én - a Szabadság téren felszállva a 8y-os buszra - megakadályozták jegye kezelésében, de mentségükre szolgáljon, nekik ez a feladatuk. Önnek a Jólét ABC-től kb. 9 perc előnye volt az ellenőrökkel szemben. A készüléket a „kérem a bérleteket, menetjegyeket ellenőrzésre felmutatni!” hallatán találta meg, indult kezelni. S vajon mi lett volna, ha nincs ellenőrzés? Keresi tovább a készüléket, vagy feladja azzal, hogy legközelebb pótolja a mulasztását? Bizonyára nem nyugtatom meg azzal, hogy nem Ön volt az első, s az utolsó, akinek ilyen akadályt gördítettünk a jegykezelése elé. Sajnos még mindig többen próbálkoznak azzal, hogy egy menetjeggyel többször utaznak - megkárosítva a szolgáltatót. Munkatársam eljárása jogszerű volt. Egyébként felhívtam a figyelmét arra, hogy kérésre mutassa fel az ellenőrzésre jogosító igazolványát, melyről nevét az utas feljegyezheti. Ami levelének második részét illeti: tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik különböző jótékonysági rendezvényeken vesznek részt azért, hogy segítsék az arra rászorulókat. S hogy mégis keserű szájízzel olvatam az Ön nemes felajánlásairól, annak két oka van. Áz első, hogy az ellenőrzés, az érvénytelen menetjeggyel történő utazás és az Ön fellépései a jótékonysági esten nem egy lapra (levélre) tartoznak. Másik ok, hogy a velem történt beszélgetésből olyan kiejelentést idézett, ami el sem hangzott. A „Kérem, nem vagyunk jótékonysági intézmény!” nem tartozik a repertoáromba, bizonyára azért került be levelébe, hogy ráébressze az olvasókat arra, a „jó nénik és jó bácsik” mellett még vanna^ "jótékony- sági cselelcedetekre ’Raj(Hatatlan ellenőrök, a „harapós nénik és bácsik”. Tudjuk, hogy nem népszerű feladatot látunk el, de éppen azoknak az utasoknak az érdekében széksügés, akik megvásárolják a bérletüket, s kezelik a jegyet. Mert az utazási díj nem csak a költségek emelkedésétől, hanem az érvénytelen jeggyel utazók számától is függA „Hol élünk?” kérdésére azt mondhatom, még nem Európában. Ott ugyanis - hogy a közlekedésnél maradjunk - a „bliccelés” nem bocsánatos bűn, mint nálunk, hanem szinte ismeretlen fogalom. Jártam egy osztrák közlekedési vállalatnál, ahol helyi és helyközi személy- forgalom a fő profil, és mindössze egy ember fogalkozik az ellenőrzéssel. Remélem, mi is eljutunk ide, de az az érzésem, hogy addig még hosszú az út, s munkatársaimnak még sokáig nem kell törniük a fejüket azon, hogy miből fognak megélni. Rékási László üzletvezető Küldjön egy képet! A kép édesapámat, Bacsa Imrét örökítette meg 1941. április 2-án Törökszentmiklóson, a házunk udvarán - kedves jószágával, a békés tenyészbikával. Bacsa Miklós - Mezőtúr Hálós narancs Pampuskasütő-verseny - Bálint gazda a zsűriben A jászjákóhalmi Jákó Kertbarát Kör immár negyedik éve, hogy megrendezi a hagyományos pampuskasütő versenyt. Az idén február 23-án került rá sor, amikor a kiéhezett zsűrinek 23 féle barnára, aranysárgára sült szalagos finomság közül kellett - minőségi sorrendbe állítva - kiválasztania a legjobbat. E nehéz feladattal az esemény illusztris vendége, a tévéből is jól ismert Bálint gazda (Bálint György) is gondterhelten küszködött - nejével, Edit asszonnyal együtt. Ä forma, íz, szalagosság, a tészta minősége tekintetében végül is Lékó Ist- vánné vitte el a pálmát - és a különdíjat, az első helyezett Tóth Imréné, a második Sárközi Béláné, a harmadik Farkas Miklósné lett adta hírül Kiss Béláné, a helyi közösségi ház igazgatója. (Fotó: F. I.) Expressz - ajánlva ígérni, azt, lehet... Többek között öt takarítónőnek is felmondtak az idén januárban (de március elsejei hatállyal) a MÁV Szolnoki Vontatási Főnökségen. Az indok: a gépészeti főosztály utasítása kimondja, hogy az alaptevékenységhez szorosan nem kapcsolódó foglalkoztatási területet le kell választani a MÁV-tól. És ide sorolták az irodák, a különböző műhelyek, szociális létesítmények takarítását is. A vontatási főnökség, az érdekképviseleti szervek igyekeztek mindent megtenni, hogy a dolgozók ne keseredjenek el túlságosan. Megkapták a szolgálati idejükre járó végkielégítést, sőt a múlt év végén kiharcolt béremelésből is jutott az elbocsátottaknak. Az asszonyok képviseletében nálunk járt V. G.-nének pl. 12,5 százalékkal emelték a bérét, így márciusig havi 11.017 forintot vihetett haza, amivel elégedett. Hogy mégis panasszal fordult hozzánk - munkatársai nevében is -, annak az az oka, hogy a felmondólevél átadásakor tett ígéretet most sem a volt, sem a leendő új főnökük nem akarja betartani. Ugyanis azt ígérték, hogy a privatizáció után is ugyanazon a területen ugyan- yannyiért dolgozhatnak, mint azelőtt. Az új munkaszerződés megkötése előtt állnak, s már egyáltalán nem látják rózsaszínben a helyzetüket. A Kék Ég Idegenforgalmi és Szolgáltató Betéti Társaság ügyvezető igazgatója, aki átveszi őket, a napokban azt mondta: miután még ő sem kapta meg a MÁV illetékeseitől a tovább foglalkoztatásukhoz ígért költséget, V. G.-nének pl. csak 6687 Ft havi fizetést adhat. Innen a dolog lehetne a munkáltató és munkavállaló kölcsönös megegyezése, ahol a piac feltétele - a kereslet-kínálat - diktálja a tempót, azonban mi érdemesnek tartjuk az ügyet arra, hogy az asszonyok sérelmével, az ígérgetésekkel kapcsolatban megkeressük a már említett bt. ügyvezető igazgatóját, Fenyvesi Zoltánt. Fenyvesi úr egy percig sem cáfolta, az asszonyok állítását, s mint mondja, a mai napig sem tudott e kérdésben dűlőre jutni a MÁV illetékeseivel. Másfél hónapja az íróasztaluk fiókjában hever a takarítónők átvételével kapcsolatos, az irodák, a szociális helyiségek takarítására vonatkozó árajánlat-tervezete. A MÁV Budapesti Üzletágigazgatóság gépészeti osztályával - szóban! - abban állapodtak meg, hogy a munkahelyüket vesztett takarítókat ugyanannyi bérrel, étkezési hozzájárulással veszi át, mint amennyit ebben az évben kaptak volna a vasútnál, de ehhez megadják a járulékköltséget, a 10 százalék társasági hasznot stb. Számítása alapján a helyiségek négyzetméterre vetített takarítási díja (havonta 21 napra) m2-ként 116 Ft, míg a MÁV gépészeti osztálya szerint nem lehet több 80 Ft.-nál. Miután itt is a piac diktál, nem mondhat mást az asszonyoknak, mint azt, ha az anyagiakban nem tud megegyezésre jutni, nem adhat annyi fizetést, mint amennyit a vasút kötelékében kaptak. Ám az igazsághoz tartozik, hogy meglátása szerint a MÁV-nál évtizedeken keresztül nagyon sok területen az emberek csak tet- tek-vettek, dolgozgattak - napi 8 órában, holott bizonyos feladatot fele annyi idő alatt is elvégezhettek volna. Úgy voltak vele, kevés pénzért kevés munka ... S hogy az ígéretekből valóság lesz-e, pillanatnyilag nem tudja, hiszen még sem a MÁV-val, sem a dolgozókkal nem kötötte meg a szerződést, de annyit mondhat: az ő alkalmazásában az az asszony, aki szeret dolgozni, nem járhat rosszul. Ha esetleg nem tudja megadni azt a bért, amit legutóbb kapott az illető, akkor 3-4 órahosszás részmunkaidőben foglalkoztatja, ezenkívül lehetőséget ad arra, hogy más területen - hasonló munkakörben - tovább dolgozzon. Tehát aki többet dolgozik, többet is keres! Mit is tehetünk a még folyamatban lévő, képlékeny foglalkoztatási vitához mint azt: szeretnénk, ha a volt és jövendőbeli munkáltató az asszonyok javára, megnyugtatására mielőbb valóra váltaná az ígéretét! Á , Á Jt c\_J Az óvodások bálján Kisújszálláson, a Petőfi Óvodában az idén is megrendeztük a már hagyománnyá vált ovisok farsangját. Az eseményen vendégeinknek gazdag műsorral kedveskedtünk, melynek sikeréért a szülők nagyon sokat tettek. Örömünkre szolgált, hogy a rendezvényen befolyt összegből - nehéz anyagi helyzetben lévén - óvodánk játékkészletét gyarapít- hatjuk. A szülők önzetlen segítségéért ezúton is köszönetét mondunk. - Az óvoda kollektívája nevében: Szabó Lajosné óvónő - Kisújszállás Levelekből - sorokban Kruspán Gizella csataszögi olvasónk, aki hat gyermeket nevel (a legkisebbel gyesen van), a nyilvánosság segítségét .kéri. Varrónőként dolgozott, s jó lenne, ha csekély térítés ellenében varrógéphez jutna, mert sajnos nem tud újat vásárolni. (Pontos címe a szerk.-ben) Ifj. Szendi Lajosné Tisza- várkony-szőlőből köszönetét mond a helyi önkormányzatnak azért a segítségért, hogy a szülők kérésére a karácsonykor „leborotvált” fedett buszvárót helyreállították. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
