Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-17 / 64. szám
4 1994. március 17., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ® A „Művelt Emberfőkért” Alapítvány tőkéjét gyarapították Köszönet a segítőknek A szolnoki Fiumei Úti Általános Iskola március 5-én immár a harmadik alapítványi bálját rendezte - nagy sikerrel. Támogatóink nélkül azonban az esemény nem jöhetett volna létre ilyen magas színvonalon, amiért az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hálás köszö- netünket fejezzük ki az ÁB-Aegon, a Centrum önki- szolgáló étterem, a Direkt Kft., a Dómus Áruház, az Eldorádó Kft., a Flamand pékség, a Hotel Tisza Kft., a Judit divatház, a Kentaur KjL, a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépiskola, a Korona patika, az Ozirisz Vendéglátó Kft., a Projekt Kft., a ruhaipari szakközépiskola, a Stex Stafírung Kft. vezetőinek és kollektívájának, akik segítségükkel ahhoz is hozzájárultak, hogy rendezvényünk minden résztvevője így búcsúzzon: „Jövőre együtt, ugyanitt!” Tanítványaink szüleinek külön is köszönetét mondunk azért az anyagi támogatásért, amivel bevételünket, a „Művelt Emberfőkért” Alapítványunk tőkéjét közel 200 ezer forinttal gyara- píthattuk. - A szülői választmány és a tantestület nevében: Sulák Istvánná igazgatóhelyettes Legyenek egy kis tekintettel a mozgássérültekre Nincs parkolójuk A megyeszékhelytől távol lakó mozgássérültek vagyunk, akik az Új Néplap olvasóival is szeretnénk megosztani a közeli napokban szerzett keserű tapasztalatunkat. * Ügyeink intézése végett kerestük fel a mozgássérültek megyei egyesületét, ami nem kis erőfeszítésünkbe került. Az irodájuk címe: Dózsa György út 1. szám, azonban a bejárata a Somogyi Béla úton van. Sajnos ez egy nagyon keskeny utca, s még a gyalogjárók helyén is autók parkoltak. A gimnázium felől mentünk be, utánunk még két gépkocsi is, de a szembejövőnek vissza kellett tolatnia. Nagy nehézségek árán sikerült, mert ott meg egy építkezés zárja el az amúgy is keskeny út felét. Az építkezésen túl már ritkábban álltak a kocsik, azonban akkora volt a víz, a sár, hogy nem tudtunk kiszállni. A Dr. Balogh Kálmán utcában kötöttünk ki, ám a helyzet ott sem volt különb: a keskeny zsákutcában kocsi kocsi hátán. Végül az utca végén lévő mini parkolóba sikerült beállni. Nem tudunk lépcsőn járni, ezért gyalog mentünk tovább - sárban, vízben, mert a düledező kerítést, házat kerülve, a járdáról az úttestre kényszerültünk. Szomorú látvány volt, hogy abban az utcában szinte összedő- lés előtt áll egy ház; életveszély leselkedik a járókelőkre. S éppen arról beszélgettünk, miért nem bontják le, amikor - már a Somogyi Béla úton járva - láttuk, egy öreg néni tipeg ki a kapun, s megítélésünk szerint közelebb van a 100. évéhez, mint a 90-hez. Meg is kérdeztük tőle: csak nem itt lakik? - De bizony, nincs nekem senkim, ahová innét elmehetnék. Minden este azért imádkozom: ha összedől, jó nagy darab essen rám ... - mondta. Féltjük szegényt. Jó lenne, ha valaki segítene rajta. A mi kérésünk, amiért tulajdonképpen e levelet írjuk, az lenne, hogy a szolnoki Somogyi Béla úton jelöljenek ki olyan parkolóhelyet az utca valamelyik oldalán, ahol csak a mozgássérültek kocsijai állhatnak. Mert az új rendelkezésnek köszönhetően, a jövőben még többen kényszerülünk arra; hogy ügyes-bajos dolgaink intézésével sűrűn felkeressük áZ említett megyei irodát. Az illetékesek megértését, segítségét előre is köszönjük. H.Jánosné és B. Sándorné Küldjön egy képet! A harmincas évek elején Inasként, 13 évesen a szolnoki Batthyány és Baross út sarkán lévő „Fekete Miska”-féle kereskedelmi házban Rancsák Jánosné fodrásznál dolgoztam. A képen - a ’30-as évek elején - már a segédemmel vagyok, a saját üzletem előtt. Ma is itt dolgozom. Ignácz László A röplabdacsapat alapítói A jászberényi Lehel férfi röplabdacsapatot mi alapítottuk meg - 1962-65 között: Zircher Tibor edző, Bartus Ferenc, Bognár László, Dajka László, Dudás János, Frantsik Ferenc, Katona Antal, Tóth István, Tóth Kálmán és Zircher Endre. Frantsik Ferenc - Jászberény A Szolnoktej Rt. elsősorban a megyét szolgálja Hangulatos horgászbálon A napokban Jászjákóhalmán rendezett horgászbálon a 80 éves Kovács Sándor, az egyesület „mindenese” járta el a jász tipegőst. A hamarosan huszadik évébe lépő egyesület bálján Lukács Gyula zenekarával együtt minden megvolt, ami a jó hangulathoz szükségeltetik. (Fotó: F^ I.) Lassan lehet szépen, becsületesen meggazdagodni Tiszaföldvár idegenforgalmi lehetősége A „Megyei cégek a vagyonügynök szemével - Beszélgetés Lajtai Györggyel, az ÁVU igazgatójával” című, március 12-i cikkre reagálva, az alábbiak közlését kérem: A Szolnoktej Részvénytársaság a piac bővülésével egyáltalán nem számol, mint ahogy ez a cikkből kicseng, sőt ennek az ellenkezője igaz. Ugyanis a cég - korszerű, keresett termékeinek köszönhetően - ma nem tudja az igényeket kielégíteni. A Szolnoktej Rt. körülbelül kétszer akkora piacot tudna ellátni, mint amennyi tejalapanyaggal ma rendelkezik. Hatvanmillió liter szerződött tejjel gazdálkodunk, és a sajtvertikum gazdaságos működtetéséhez évente még 20 millió liter tejre lenne szükség. Ez csak finanszírozási kérdés, ám a likviditást ugrásszerűen javítaná. Féltartós és Tetra tejből is, illetve tejitalokból (pl. kakaó) szinte korlátlan piaci lehetőségünk van. Ezért a konszolidáció számunkra annyit jelentene, hogy a sajtüzemet a mai 20 százalék helyett 70 százaékos kapacitáson tudnánk működtetni. Ily módon, a sajtérlelő üzemet is. A Szolnok megyei Új Néplapban is megjelentetett hirdetésünkből mindenki láthatja, hogy a Szolnoktej hozta létre az ország első, „Tuti” fantázianevű termékcsaládját. Átlagban pl. napi 60 ezer doboz koszerű tejfölt ad el a cég, és mintegy 100 ezer poharas (14 fajta savanyított, illetve ízesített) terméket. Ez egyben azt jelenti, hogy a kapcitásunk 100 százalékos. A Tisztelt Képviselő Úr! Ön 1994.' február' "22-éii" Szólítok megyei jogú város közgyűlésén többek között a következőket mondta: - A költségvetési előterjesztés 37. oldalán olvashatunk a diákönkormányzatok támogatásáról. Az eredeti elképzeléssel szemben - ami 3,2 millió forint volt -, örömmel láttam a módosítást, mely szerint az összeget egymillióra csökkentették. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy ez még mindig magas, hiszen a diákönkormányzat tevékenysége, működtetése elsődlegesen nem jár költséggel. Tehát kérdezem: mi indokolja a még mindig magas összeget? Az Ön kérdésére Kéri József alpolgármester úr az alábbiakat válaszolta:- Hogy az egymillió forint magas összeg, s ezt mi indokolja? Végül is minden relatív: a magasság meg a mélység is. Az elmúlt évben a diákönkormányzatok új rendszerben, új módon láttak munkához. Meglehetősen sok - és talán, azt gondolom, a város életében is nyomot hagyó rendezvényt, eseményt tartottak - túl azokon a demokratikus formációkon, amiért tulajdonképpen megalakultak. Fenntartásuk érdekében, magyarul ahhoz, hogy különböző rendezvényeket, progratúlzott hitelállomány sem jellemző ránk, sokkal inkább az alultőkésítettség. (Jó lett volna, ha a cikkben erről is szólnak.) A Szolnoktej Rt. piaca megvan, és arra törekszünk, hogy kínálatunkkal, ellátásunkkal elsősorban a megyét szolgáljuk. A megszerzett fővárosi piacokat pedig gazdasági, pénzügyi szempontok szerint koncentráljuk, s a „cash-and-carry” szellemében szelektálunk. A Budapesti Tejipari Vállalat kínálatával pedig nem lehet egy lapon említeni a Szolnoktej - „Kiváló áruk fórumán” többszörösen győztes - poharas termékeit. Nem kívánjuk megbántani a testvér tejipari vállalatot, de úgy gondoljuk, a piaci helyzet és a Szolnoktej választéka a kérdést önmagában eldönti. Tehát a cikkben szereplő, „A Szolnoktej Rt. piacnyerése attól függ, hogy megtisztítják-e adósságaitól a Budapesti Tejipari Vállalatot” kérdés akkor lenne jogos, ha ma a piac hiánya limitálná Szolnokot. Ennek pedig az ellenkezője igaz. Azért él ma a Szolnoktej, mert naponta 10 millió Ft-ot árul, és többek között a fővárosi piacon havi 100 milliót. Természetesen Lajtai György, az ÁVÜ igazgatójának véleményével egyetértek, s amint említettem, a Szolnok- tejre vonatkozó feltevéssel vitatkozom. Ugyanis lényegi kérdés, és reményeim szerint mindent eldönt, hogy a Szolnoktej a piacon egyértelmű jövőképpel rendelkezik. Dr. Petri Tibor vezérigazgató mókát tudjanak tartani, az el- ■’ ’ múlTévben - a júniusi közgyűlésen - 900 ezer forintról döntöttünk. Ugye akkor egy napra két polgármestere volt a városnak, és a diákpolgármester hölgynek az volt a javaslata, hogy ez az összeg, ami az ő működésüket lehetővé teszi, rendszeresen épüljön be a fix kiadások közé. így a későbbiekben nem kényszerülnek olyan vitákra, hogy az adott anyaintézmény fönntartja-e őket vagy sem ... Tehát az egymillió forint ezt a célt szolgálná. Tisztelt Képviselő Úr! Ön szerint milyen költség merülhet fel a városban e címszó alatt, hogy diákönkormányzatok támogatása? S mire alapozza azt az ítéletét, hogy ez az összeg még mindig magas? Tudjuk, hogy Ön a Szolnok városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának elnöke. Éppen ezért kérjük, e levelünkre adott nyílt válaszában jelölje meg azokat a pályázati kiírásokat, amelyeket az Ön által vezetett kuratórium - az elnökké választása óta - megjelentetett a diákönkormányzatok számára; amelyekkel a tevékenységünket, műküdtetésünket támogatták? Szíves válaszát várva, tisztelettel: Szolnok Város Diáktanácsa Városunk idegenforgalmi adottságát tekintve, három húzóágazatot említhetünk: a fürdőkomplexumot és kiépítését, a Tiszaföldvár-Kertváros, valamint a vegyes objektumok lehetőségeit. (Például a Kos- suth-ház, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum, a templomok és látnivalóik, a volt Basch-féle kúria irodalomtörténeti jelentősége, a dr. Bányai Komél-emlékszoba, a György József-emléktábla, a Tipánkovich-féle népi paraszti cserépedény-gyűjtemény, a Hajnóczy- és a Kopemi- kusz-szobor, a halastó és a Hármas-Körös, a Tisza és strandja stb.) A fürdőkomplexum nagyszerű vegyi anyagokkal telített gyógyvize már most is figyelemre meltS. Az 1047 méteres mélyfúrás gyógyvize enyhíti, mulasztja az ízületi bántalma- kat, frissíti az izmokat, idegkö- tegeket, vérereket, az agyat. Hogy regionális méretű húzóágazat legyen, ahhoz még nagyon sok, kisebb-nagyobb objektum hiányzik. Elsősorban korszerű fürdőszálloda kellene - a lehető legeurópaibb körülményekkel. Ehhez azonban a megye, az ország segítsége is szükséges lenne! A fürdőkomplexum kerítésén kívül pedig kempinget kellene létesíteni, benne vastag nádhasurából pavilonokat, bungalókat építeni - gyékény szőnyegekkel, nyári használatra, nádtetővel. Mindenképp fürdőorvost kellene alkalmazni - megfelelő fürdőbeli lakással vagy a közelében. S kellene egy olyan épület, amelyben masszőz vagy masz- szőr dolgozhatna szakszerűen; amely épületben lehetőség volna az iszappakolásra. A megfelelő iszap kikerülne a Tisza iszapjából, vagy a sziget sziktalajából vett poliéderes oszlopokat szétzúzva és isza- polva lehetne alkalmazni. A ti- szasülyi Kolopfürdőről érdemes lenne radioaktív iszapot szállítani, és alkalmazni lehetne a súlyfürdőt. Még kutatás és kísérlet tárgya, hogy a termálvíz (75 fok!) milyen betegségek ellen jó ivókúrára és belégzésre, ún. inhalálásra. Téliesített fürdőt kellene építeni - gázelvonóval, mivel a I. sportpálya zuhanyozójában már volt példa a gázrobbanásra. . A szállodát természetesen olcsó étteremmel gondoljuk,. legyen benne minden, ami égy modem szállodában szükséges, de elfogadható áron. Az itt-tartózkodás kellemes érzetét emelné, ha a fürdőkomplexumot körülvennénk nemes fákkal, de nem úgy, mint a;,tanácsrendszerben, amikor a. ti- szaföldvári diákokkal és tanárokkal ásattak ki mintegy 500 kis gödröt, s azokba akácfákat ültettek. A kemény szikben egy sem fogta meg! Megbízható szakember vegye kezébe ezt a feladatot. Természetesen emellett országosan és a megyében is jó reklámra van szükség. Szaporítani kell a fürdő mögötti téliesített üdülőházak számát, ezeket a város is építhetné, és bérbe adhatná vagy eladhatná. (Meg kell nézni, hogy melyik módszer a kifizetődőbb.) A másik, talán még eredményesebb húzóágazat lehetne a Kertváros! Az Oszőlőtől a Bá- torszőlő-Kurázsiig kialakult beépített térség felhasználása üdülési-pihenési célokra. (Szobánként vagy házrészenként a napfényes, gyümölcsös környezetben.) Csak az a nagy kérdés, hogy a Kertváros háztulajdonosai hajlandók-e házuk egy részét kiadni, rokonszenves, készséges kiszolgálórendszert létrehozni, s nem a csillagos égben keresni a kiadott házrész vagy a szobák árát. S természetesen a megfelelő infrastruktúrát is biztosítani kell! Mert lassan lehet szépen és becsületesen meggazdagodni! Össze kellene írni: kik tudnak szobát vagy házrészt kiadni, s milyen komfortfokozattal, amely az árban is tükröződik, ezenkívül tudnak-e főzni a nyaralókra. De gazdagítani, gyarapítani kell a Kertváros infrastruktúráját is; a módosabbak olcsó panziókat építhetnének stb. A kiadható házrészek után természetesen adót fizetnének, a fürdőzőktől pedig belépődíjat szednének. (Folytatjuk, s a II., bejező részt március 21-én közöljük. A szerk.) Dr. Varga Lajos gimn. tanár Hiába, itt a tavasz! Kire (mire) buknak a fiúk? Magas a diákönkormányzatoknak szánt összeg? > Nyílt levél Tóta Áron képviselő úrnak Alkotmányos joguk volt átlépni az NDSZ-be Március 7-én, hétfőn reggel álldogáltunk a szolnoki piac- csarnok előtti buszmegállóban, a Széchenyi-lakótelepre igyekezve. Mindenki behúzódott a pavilonsor mellé, hiszen esett az eső. Az arcokról leolvashattuk: senki nincs valami rózsás kedvében. A várakozók között álldogált egy 14-15 év körüli szép, szőke kislány, akit nem lehetett nem észrevenni. Az eső csak esett, csendesen. És akkor megjelent a járdán egy 17-18 év körüli legényke, aki úgy a kislányon felejtette a szemét, hogy eközben nekiment az első padnak, ami a buszra várakozók kényelmét szolgálja - ha nem esik az eső. A fiú elterült, az esernyője repült, aztán kissé elpirulva, felkelt. Mi pedig kuncogtunk, s mindjárt jobb lett a kedvünk. Aztán a legényke összeszedte magát no meg az esernyőjét, a lány felé fordult, s azt mondta: - Azért szólhattál volna! Fojtogatott bennünket a nevetés, de jött a busz, felszálltunk. A kislány irult-pirult. . . Aztán a Várkonyi téri megállónál a leszálláshoz készülődő egyik fiatalember szólt a kislányhoz: - Te aztán nem mondhatod, hogy nem buknak utánad a fiúk? Még a csuklós busz harmonikája is kacagott. A fiatalok aranyosak voltak. Hiába, minden jel arra mutat, hogy itt a tavasz! Kántorné Sodrai Zsuzsanna Szolnok Az Új Néplap március 10-i számában megjelent. „Nem buzdítottam az egyesülésre” című olvasói levélre a következőket válaszoljuk. A Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt 1944. március 5-én Borsod-Abaúj-Zemplén, a Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyék küldöttei 256 igen és egy ellenszavazattal úgy döntöttek, hogy megszüntetik parasztpárti tagságukat, és nyolcszáztizen- hatan átlépnek a Nemzeti Demokrata Szövetségbe. Másnap, március 6-án az NDSZ budapesti közgyűlése a belépést egyhangúlag elfogadta. Az átlépéshez semmiféle országos gyűlés határozata nem szükséges, a döntés a tagok alkotmányos joga volt. Dr. Törőcsik Mihály a küldöttgyűlés levezető elnöke Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
