Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-07 / 31. szám
1994. február 7., hétfő 5 Körkép A tolvajt nem(csak) az alkalom szüli A bolti lopásokról a szolnoki Jólét, a Gólya, a Hatvanas, a Quintett és a Szövetség ABC-ből állítottunk össze egy csokorra valót. Szolnokon - gondolom csakúgy, mint bárhol az országban - befejezték a leltározást az üzletek, lezárva ezzel az elmúlt évet, s levonva a tanulságokat.- Most már nyugodtak vagyunk - mondja az üzletvezető-helyettes. - Kiderült, hogy nem lopták ki a szemünket. Ám teljesen ők sem nyugodhatnak meg, mert tolvajok mindig voltak, vannak, sőt szaporodnak. A megkérdezett üzletvezetők készségesek voltak ugyan, de óvatosak is. Néhol megkezdett eseteket hagytak hirtelen félbe, nehogy ötletet adjanak valakinek. Ázt azonban egybehangzóan megerősítették, hogy a lopások szaporodnak, sőt mindennaposak. A kérdések: Miért? Összefüggésbe hozható ez sok mindennel, így az elszegényedéssel, a munkanélküliséggel. Ma a tyúklopásért nem vágják le senki kezét, átláthatók a jogi következmények, a jól felkészült tolvaj pontosan tudja, hol az értékhatár, mikor viszi be a rendőr, mikor nem. Kik? Általános megfigyelés, hogy aki lop, az nem feltétlenül cigány, szegény vagy munkanélküli. Tolvaj bárki lehet, nemtől, kortól, társadalmi helyzettől függetlenül. Jól öltözött hölgy, hajléktalan, cigánygyerek, nyugdíjas népművelő, alkoholista, irodavezető, diák, külföldi akadt már fenn a hálón. A magányosok között vannak „törzsvendégek”. Időnként tesznek egy kört a városban, útba ejtve a nagyobb üzleteket. Néhol elkapják őket, s előfordul, hogy tele van lopott holmival a táskájuk, amit még csak nem is az illető helyen pakoltak be. Vagy itt a krónikus alkoholista, aki torkát féltve a kiszáradástól, demizsonnal és pohárral táskájában „dolgozik”. Személyi adataikat már a rendőrök is fejből tudják. Vannak, akik nem szeretnek egyedül járni. A boltosok már jól ismerik a trükkje- iket, mégis újra és újra próbálkoznak. Néhány csapattag szóval tartja az eladókat, a többi „pakol”. Ennél kifinomultabb módszer, amikor néhányan falaznak, s míg az ál-tolvajok magukra terelik a figyelmet, a többi „nyugodtan” végzi a munkát. Ezekben a csapatokban gyakran kisgyerekek is vannak, az ő feladatuk kivinni az árut. S ha a gyerek mégis lebukik, hát mit tehetnek vele? A szigorú családtag persze kezelésbe veszi. - Nem szégyel- led magad, majd jól megverlek! ... és mit? A legnépszerűbb a kávé, a cigaretta, az ital, az édesség és a kozmetikum. Itt kell megemlíteni azt a pedagógust, aki a Szövetségben a zöldhagymától kezdve válogatás nélkül mindent elrak; vagy azt a férfit, aki a sonkát szemtelen jókedvvel falta fel azt hangoztatva, hogy ő munkanélküli, úgysem tudnak vele mit csinálni. A Quintettben és a Gólyában is meséltek olyan esetről, amikor valaki nem lopott, hanem kért. És adtak neki: kenyeret, tejet - emberségből. Persze a legtöbben eladási céllal választják ki és „szerzik be” az árut. A járókelők segítségével fogta el a hentes a Gólyából azt a cigány gyereket, akinél mintegy 5500 forint értékű lopott áru volt. Üldözés és vetkőztetés A Jólétben karácsony előtt egy jólöltözött cigány nőnél 14 Limara dezodort találtak, melynek értéke épphogy nem súrolja a szabálysértés felső határát, ahonnan már a büntető eljárás kezdődik. A Szövetségben négy csomag Liberót tudtak megmenteni, amikor hárman kergették a tettest, aki végül a piachoz érve eldobálta az árut. S a főosztály- vezető asszonyt is emlegetik, aki több márkás italt csent el - literes Unicumot, Martinit - mire lebukott. A Hatvanasban egyszer egy férfi a lopott árut a nadrágjába rejtette. Kajánul biztatta az eladónőket: tapogassák csak meg bátran. Nekik is volt egy esetük egy jól szituált hölggyel, aki minden dolgozót név szerint üdvözölt, s aki - mint kiderült - a dobozos sört kedvelte. Mire a pénztárhoz ért, a kocsiból rendre eltűntek a dobozok. Hozzájuk megy be néha az a férfi, akit egyszer elcsíptek, azóta nem volt baj vele. Belép az ajtón, és odaszól a pénztárosoknak: - Nem lopni jöttem, csak egy sört veszek! Kinek a zsebéből?- Jótékonysági helynek tartanak minket - mondják az egyik üzletben - de arra nem gondolnak, hogy a boltoknak el kell számolni, és anyagi felelősséggel tartozunk a leltárhiányért.- Loptam? - vonja meg a vállát a tolvaj. - Meg kell élni! Az üzletvezető szerint erre mentség nincs. S halkan mondja a fejét csóválva: - Nincs szégyenérzetük az embereknek - tisztelet a kivételnek. -emE heti horoszkóp Kos (III. 21. - IV. 20.) Szerelem: Akire eddig fenntartás nélkül számított, most kitér az útjából, és segítség helyett mellébeszél. Talán még semmi nincs veszve, próbáljon meg leülni, és minden vitás kérdést megbeszélni, ő ugyanis már nem tud hinni önnek. Hivatás: A munkahelyén sem túl rózsás a helyzet. A tavalyi sikersorozat után túlságosan elbízta magát. Bika (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Feszült, ideges, egyelőre nem tudja az okát. Mintha előre megérezné, hogy a következő hónapokban semmi sem úgy alakul, ahogyan eltervezi. Ez nem jelenti azt, hogy a változás kellemetlen lesz! Hivatás: Ne féljen az újtól! Ha felkészül a kihívásra, nagyszerűen helyt tud állni, és még anyagi helyzete is jól alakul. Ikrek (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Sokan irigylik, mert sorsa az utóbbi időben kedvezően alakult. Párja azonban együtt örül önnel, és segít a pletyka elviselésében. Ne úgy hálálja meg jóságát, hogy új kapcsolatoktól vár változatosságot! Hivatás: Fenekestül felfordul ön körül minden ezekben a napokban. A Neptun és az Uránusz együttállása nemcsak önt irritálja! Rák (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: Érzelmi élete most mintha lecsendesedett volna, és már józanul képes megítélni saját helyzetét. így aztán egészen jó döntéseket hoz, és minden eddiginél kedvezőbben alakul a sorsa. Csak ne komplikálja túl megint az életét! Hivatás: Ha a felettesei fejére olvassák pontatlanságát, lehet, hogy igazuk van! Oroszlán (VII. 23. - VIII. 23.) Szerelem: Sokat vár a sorstól, ezért nem tud örülni az apró sikereknek. Pedig ezen a héten is sok kellemes meglepetés várja. Legyen a szíve nyitottabb! Hivatás: A most körvonalazódó feladatok első pillantásra talán elijesztik, de amikor megismeri a feltételeket, már nem is tartja olyan ijesztőnek. Ráadásul egész sor segítőtársra talál. Szűz (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: Nehezen viseli, hogy hol a magánéletében, hol a hivatásában van éppen mélyponton. Ez a hét ugyan nem hoz se jót, se rosszat, ami a szívügyeket illeti, de most meg emiatt lesz feszült. Úgy érzi, vonzereje már megkopott. Próbálja úgy nézni az életet, ahogy van! Hivatás: A munkahelyén is szélcsendes hét várható. Mérleg (IX. 24. - X. 23.) Szerelem: Szívügyekben most mintha fordult volna a kocka. Eddig ön kínozta a másik nem képviselőit, most viszont az ön szívét fájdítja majd valaki. Méghozzá kegyetlenül! Hivatás: Ön, aki mindig mindenben a maximumra törekszik, most szarvashibát ejt, figyelmetlenségből. Skorpió (X. 24. - XI. 22.) Szerelem: Legyen türelmesebb a partnerével! Ez most számára nem a legkedvezőbb időszak. Különösen a házastársak közt robban ki vita ezekben a napokban. A lazább kapcsolatban élők biztonságra törekszenek. Hivatás: A munka ezúttal is sok kellemes meglepetéssel szolgál. Olyan lehetőség kínálkozik, amit remélni se mert korábban! Nyilas (XI. 23. - XII. 21.) Szerelem: Sokat vár a sorstól. De ha nem tesz saját boldogulásáért, mások nem tudnak segíteni. Az őszinteség mindig előbb vezetett célhoz, mint a körmönfont alakoskodás. Hivatás: Csak kemény munkával tudja egyensúlyban tartani költségvetését, és csak önmagára számíthat. Igaz, azt is magának köszönheti, hogy ide jutott! Bak (XII. 22. -1.19.) Szerelem: A magánéletben csöppet sem rózsás a helyzete. Eddig talán túlságosan lekötötte a munka, a karrier, és nem vette észre, hogy kapcsolata közben szép lassan zátonyra fut. Hivatás: Ami a szerelemben nem sikerült, a munkában annál inkább. Szinte ölébe hull az elismerés (igaz, alaposan megdolgozott érte!). Vízöntő (I. 20. - II. 20.) Szerelem: Az elmúlt hetek apróbb gondjait sikerül végre megoldania - már ami a családot illeti. Itt az ideje tehát, hogy kicsit többet törődjön önmagával. Ne utasítsa vissza a társát, ha kényeztetni szeretné! Hivatás: Ne vegyen részt a munkahelyi pletykákban, mert amiből más ki tudja majd vágni magát, abba ön nyakig belemerül. Halak (II. 21. - III. 20.) Szerelem: Az úton lévő Halak szülöttre kellemes meglepetés vár, egy nem várt, nagyon romantikus szerelem. Egyetlen baj az, hogy a távolság idővel akadályt jelenthet a további boldogságban. Hivatás: Túl őszinte másokhoz, és azt is kifecsegi, amit nem kellene. így aztán egy sor jó ötletét az orra elől valósítják meg „jóakarói”. „Mindenki vagyonát úgy értékelje...” Alapítvány a kórházért 1992-ben létrejött egy alapítvány, amely a Jászsági, Nagykunsági, Szolnoki Polgárok a Szolnoki Kórházért nevet viseli, s amely a közel másfél év alatt hatmillió forinttal növelte „vagyonát”. Az alapítvány pénzéből újították és modernizálták az urológiai osztályon a posztoperatív szobát, a vizsgálót és a nővéri szobát. Dr. Samodai Lászlóval, a Hetényi Géza MeDr. Samodai László gyei Kórház urológia osztályának osztályvezető főorvosával beszélgettem a osztályról, az alapítványról.- Milyenek tartja az urológiai osztály helyzetét, mint osztályvezető főorvos?- Az urológia a kórház egyik legelhanyagoltabb osztálya volt, egyrészt az elhelyezése, másrészt a zsúfoltsága miatt. A műtéti kapacitása is kicsi volt: hetente három műtéti napja volt a központi műtőben. Bár nagy eredménynek számít, hogy mára már önálló műtőnk van - mégsem igazán eredményes, ugyanis 1991. óta a duplájára nőtt a műtétek száma. Minden nézőpont szerint alatta vagyunk annak a kívánalomnak, amely ilyen nagyságú terület ellátását szükségessé tenné. Tudomásul kellett venni azt a helyzetet, hogy a közeljövőben nem nyílik lehetőség lényeges, alapvető változtatásra.- Mennyire lehetséges ilyen körülmények között a technika és az orvostudomány fejlődésének követése? r Óriási változás van folyamatban a sebészetben. Mégpedig az, hogy a nyílt vágással történő műtéteket rohamosan fölváltják a műszeres, az endoszkópos műtétek. Ilyen például, amikor a vágás a természetes testcsatomán keresztül történik - és ebben az urológia élen jár (a húgycsőn keresztüli műtétekkel). A műszer egy mesterségesen kialakított, egy ujjnál nem vastagabb nyíláson keresztül jut be a testbe - a beteg megterhelése jóval kisebb, hiányzik a nagy vágás, a műtét utáni sebfájdalom. Gyorsabban gyógyulnak és tökéletesen rehabili- tálhatóak, s a beteg a műtét után 1-2-3 nappal hazaküldhető. A „legszebb” a vesekő példája. Tíz évvel ezelőtt még minden vesekövet, vesevezetékkövet nagy metszéssel vágtunk fel. Ezt követte az endoszkópos műtét (ez a mai napig tart). Tehát bizonyos köveket műszerrel távolítunk el. Amikor ez a műtét kezdett elterjedni, akkor már Németországba meghozták azt a bizonyos vesekőzúzó-gépet, amit mi is használhatunk.- Ez azonban meglehetősen sok pénzt igényelhet. Minél modernebb az orvostudomány, annál többe kerül. Hogyan találtak erre megoldást?- Például ezt a készüléket - a vesekőzúzó gépet - egy magán- vállalat üzemelteti, mint ahogyan műveseállomások is vannak magánkézben. Ez a műszer havonta kétszer jut el hozzánk. Ebből nem kára, hanem haszna származik az osztálynak, ugyanis ez nekünk nem kerül egy fillérünkbe sem, mert a cég nem velünk, hanem a társadalombiztosítóval vannak szerződésben. A modem technológiával működő gépek egyébként tényleg sokba kerülnek. De a költségek nagyon hamar megtérülnek, ugyanis a műtét után körülbelül feleannyi időt kell a betegnek a kórházban töltenie, mint a hagyományos műtéti eljárások után.- De gondolom, nem mindennapos, hogy nem kell fizetniük a gépekért. A fejlesztésekhez szükséges összeget honnan tudják megszerezni? Erre jött létre az alapítvány?- Amikor az osztály élére kerültem, osztottam, szoroztam,%s azt mondtam, hogy körülbelül 30 milliót kellene fejlesztésekre. Persze azt mondták, hogy nem vagyok normális, s hogy a tizedét sem fogom megkapni. Nem is kaptam meg. Ilyen körülmények között egyetlen megoldás maradt: alapítványt hoztunk létre. Sokan óvtak tőle, hogy ez nem fog sikerülni, de úgy hiszem, nem nekik lett igazuk. Ugyanis a felkeresett több száz vállakozó közül csak néhányan voltak, akik nem segítettek bennünket. Most ott tartunk, hogy másfél év alatt 6 millió forint értékű beruházásunk volt alapítványi pénzből - részben építkezés, részben műszervásárlás. Ma már elmondhatom, hogy műszerezettség tekintetében nem hogy a megyei kórház szintjén vagyunk, de el is hagytuk azt. Alapítványunk nem csak passzív, „kéregető”, ha- nerg aktív alapítvány szeretne lenni. Aktivitásunkat a szponzorok számára szervezett jótékony- sági bálokkal szeretnénk bizonyítani, amelyből már a másodikat szerveztük meg január 22-én. Ezen a bálon Albert Schweitzer Emlékplakett adtunk át azoknak a szponzorainknak, akik igazán a magukénak érzik a támogatásunkat. Az ultrahangos vizsgáló A tiszafüredi művelődés még nincs kényszerpályán „Az eperfák nem nőnek az égig” Nagymáthé Attila 1977. február 1-je óta a Tiszafüredi Műve lődési Központ igazgatója. Ebben a beosztásában a városi ön- kormányzat 1993 júniusában erősítette meg, igaz csak három ellenszavazattal és három tartózkodással. Úgy gondolom, nem túlzás az a megállapítás, hogy tizenhárom munkatársával együtt még tudja őrizni városi művelődés pozícióit. Még működik a kultúrház, a kocsi klubkönyvtár és a Tisza Filmszínház. Ma már azonban kérdés, hogy meddig. Ezekről a problémákról tájékoztatta lapunkat az intézményvezető. Nyáron azon a bizonyos ön- kormányzati ülésen elég kemény kritikák érték az intézmény munkáját. Volt aki azt mondta, hogy a tiszafüredi kulturális értékek veszélyben vannak. Vegyük most sorjában! Tiszafüred Néptáncegyüttes:- Abszolút nem értek egyet ezekkel a kritikákkal. Például a Ki mit tud?-on sikerrel szerepelt együttest mi hoztuk létre, 15 évig gondjaikkal, bajaikkal együtt éltünk. Morotva népzenei együttes:- Igaz, hogy a a Morotvát a zeneiskola tanárai alapították, de talán elég ha annyit mondok, hogy idén is 120 ezer forintot szeretnék biztosítani a számukra. Pedagógus Női Kar:- Eddig három váltás fellépőruhát vettünk nekik. A művelődési központ költségvetéséből fizetjük a karnagy tiszteletdíját, a fesztiválokon való részvételt, a külföldi fellépéseket.- Épp ez lehet a gond. Ezt a biztosítást szelektálni kell, mégpedig erősen. Vonatkozik ez az előbb említett két „profi” csoportra is?- Igen. Sajnos anyagi lehetőségeink erősen behatárolnak bennünket. Megszűntek a helyi üzemek, vállalatok, támogatásaikkal együtt. Az önkormányzat nehéz anyagi helyzetét is mi érezzük meg elsősorban. Félek attól is, hogy idén további létszámleépítést kell végrehajtanom. Szóval, elfogadom az engem és munkatársaimat ért kritikákat, de rögtön hozzáteszem, hogy az előbb említett együttesek olyan színvonalon dolgoznak, hogy régen kinőtték a házunk kereteit: reklám, szponzori szerződések, jelmezek pótlása, új műsor, új koreográfia biztosítása, utaztatás.- Akkor mik egy kisváros kulturális életének esélyei? Nem csak 1994-re gondolok itt.- Egyértelműen a teljes profilváltás. Alapoznunk kell az idegenforgalomra, a kisváros lehetőségeire. Már idén nyelv- tanfolyamokat szervezünk, foglalkozunk az életmódkulturával, a vendégfogadással, a hagyományőrzéssel, a szakmai átképzésekkel. Célunk a magánvállalkozók nagyobb arányú bevonása, érdekeik egyeztetése, annak kidolgozása, hogy miiképpen tudunk „együtt élni” a várossal.- Ez úgy hangzik, mintha egy kereskedelmi kamara vezetőjével beszélgetnék. Győzz meg, hogy egy kultúrház igazgatóval beszélgetek.- Természetes, hogy foglalkoztunk, foglalkozni kívánunk mással is. Az elmondottakon túl csak 1993-ban 55 műsoros rendezvényünk volt, 20710 résztvevővel. Működtetjük - igaz magánvállalkozók bevonásával - a discót, amatőr csoportok és külső szakemberek segítségével játszóházunkat és kézműves foglalkozásainkat. Ezentúl 50 alkalommal adtunk helyet a városnak családi rendezvények, szórakoztató és politikai programok lebonyolításhoz, bemutatók és tanácskozások megrendezéséhez. Profi csoportjainkon kívül működtetünk még két ci- terazenekart, egy népzenei együttest, és nálunk tartja foglalkozásait a városi nyugdíjasklub is. Búcsúzáskor még felvetettem az igazgatónak, hogy amikor 1987-ben Kiváló Népművelő lett, azt nyilatkozta lapunknak, hogy addig lesz itt vezető, míg a ház udvarán állni fognak a vén eperfák. 1993-ban kivágták ezeket a fákat. Erre ő így reagált:- Bár az öreg fákat kivágták, de remélem, hogy az általam említett profilváltással együtt új eperfák nőnek majd itt, díszesebb lombkoronával és nagyobb terméssel, ha letelik a „hét szűk esztendő”. Percze Miklós