Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

4 S A szerkesztőség postájából S 1994. február 7., hétfő Cserepezni kellene a házat... Közbenjártunk - segített az önkormányzat A fáradt tekintetű kengyeli olvasónkról, Bugyi Tamásról el­mondhatjuk, hogy eddigi életében mindig a munka keményebb vé­gét fogta. Ma is, idős korában jószágtartással egészíti ki kevés nyugdíját. A nehezen „összekapart” jövedelméből sajnos így sem futja a ház renoválására. Régi vályogházát az idő vasfoga kikezdte, a tető imitt-amott beázik, de ez utóbbi nem fogható egyértelműen az enyészetre, mert mint levelében panaszolja: az iskolás gyerekek több cserepet is összetörtek rajta - futballozás közben - akkor, ami­kora szomszédságában volt a sportpálya. A biztosító azzal utasította el a kárigényét, hogy a károkozó álta­lános iskola, így a tettesek is az önkormányzathoz tartoznak. E sé­relmével többször fordult írásban és szóban is a Kengyeli Polgár- mesteri Hivatalhoz, de hiába, a helyzet változatlan. Vagyis: a tető beázik, s már a falak is vizesednek ... Olvasónk arra kérte szerkesztőségünket, lehetőleg szakértővel keressük fel, állapítsuk meg a kárát, s próbáljuk előbbre vinni a kár­térítési ügyet. Önerőből képtelenek újra cserepezni, javítgatni a há­zat - írta végezetül. Közbenjárásunkra, kérésünkre Bugyi Tamásnak 5000 forint gyorssegélyt utalt ki a polgármesteri hivatal - szinte anyagi erején felül - a háztető cserepezésére, a ház állagának minimális megóvá­sára. Elképzelésünk szerint Tamás bácsit a renoválásra váró házával együtt szerettük volna lencsevégre kapni, de aztán úgy alakult, hogy - egyetértésével - inkább a szeretettel gondozott juhaival a háta mögött örökítettük meg. (Fotó: N. Zs.) - cs ­Küldjön egy képet! Figyelemmel kísérem és örömmel látom az Új Néplapban közölt, a régi idők egy-egy eseményéről szóló fényképeket. Ehhez a sorozathoz szeretnék két képpel hozzájárulni. Grosics Gyula Szolnokon A híres kapus, Grosics Gyula 1960-ban élménybeszámolót tartott a régi Vörös Csillag mozi sportmatinéján. Édesapám, Halász Gyula tőle a harmadik (sajnos 10 éve örökre elment), aki sok éven keresztül sportújságírója, külső munkatársa volt a Néplapnak. Szép emlékeim között Ez a felvétel 1964. január 25-én a Tisza Szállóban készült - tombolasorsoláson -, ahol a „MÁV baráti kör” farsangi bált rendezett. Édesapám kezében kancsó, a mikrofonnál Kőhidi László, akit sokan ismertek, hiszen nagy sportrajongója, szer­vezője, tudósítója volt az akkori sportéletnek. Jómagam mel­lette segítkezem. Kiss Lászlóné (Halász Ottilia) Szolnok „Felkaptam a fejem, s nem tudom, nevessek vagy sírjak” A zsebünkre megy? Valaki már megint a zse­bünkre „utazik”? A minap hal­lottam a Kossuth rádió híreiben, hogy a honvédségi hivatásos ál­lomány közalkalmazottai - ilyen és olyan okoknál fogva - az ez év októberében esedékes tizenharmadik havi illetményük 80 százalékát most kapják meg, a 20 százalékot majd év végén. No, erre felkaptam a fejem egy pillanatra, mivel épp e törvény­ből adódóan országos elégedet­lenség uralkodik - és tessék! Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy valaki „véletlenül” többet tudhat, mint mások, s ha ez így van, akkor sürgősen ki kell fizetni a többi közalkalma­zott tizenharmadik havi bérét is, hátha októberre nem lesz rá pénz. (Szegény önkormányza­tok!) A másik gondolatom az volt, csak nem kampány előtti jó fogásról van szó? Mert akkor nem tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak. Ugyanis ha a pénz már a hivatásos zsebében van, sőt májusra el is költi, a kiska- tona pedig a saját és családja bőrén érzi nap mint nap az álla­potromlást, a fülkében majd nem is tudja, hova tegye az ik- szet. Az a meglátásom, hogy a pénz, az a bűvös pénz, az ország pénze most már nem csordogál, hanem úgy árad széjjel, mint a medréből kilépő folyó. (Nevem, címem maradjon a szerk.-ben, e néhány sor alá csupán a jeligé­met tegyék.) „Pártatlan, hűséges olvasó” Jászboldogháza Környezetünk tisztaságáért, szépítéséért Gyermekeink kötődése „Kultúrát nem lehet örö­kölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha min­den nemzedék újra, meg újra meg nem szerzi magának.” (Kodály Zoltán) Hogy gyermekeinkből kör­nyezetüket szerető, védő felnőt­tek váljanak, már óvodás kor­ban meg kell velük ismertet­nünk - a lehetőségek tudatos kihasználásával - szűkebb és tágabb életterünket. A múlt tár­gyai, művészi értékei, s egy ki­csi őseink szokásaiból, kultúrá­jából, szorosabbá teheti a gyer­meknek lakóhelyéhez, népéhez való kötődését. Ezért kerestük fel óvodásainkkal a szolnoki Damjanich János Múzeumot, s megtekintettük a „Hol élünk?” fesztivál keretében szervezett, „Szolnok az 1920/30-as évek­ben” című kiállítást. Azt az él­ményt, ami a gyerekek arcán és viselkedésén tükröződött, nem lehet szavakba foglalni. Míg a színpadkép előtt a lányok ösz- szebújva sugdolóztak, addig néhányan a régi szolnoki eskü­vői viselet előtt egyszerűen le- cövekeltek. Gyurikát például nagymamája régi festményére emlékeztette a szoba berende­zéséhez tartozó egyik kép. De akadt olyan gyerek is, akinek az érmék és csapatképek láttán édesapja sport ereklyéi jutottak eszébe. És nagy lelkesedéssel ismerték fel az óvodánk kiállí­tásának néhány darabját. A múzeum munkatársainak ezúton is köszönetét mondunk a lehetőségért, az élményért. Kol­leganőinknek és másoknak is javasoljuk, töltsenek el egy kis időt gyermekeikkel ebben a csodálatos, meghitt közegben. A Dobó István Úti Óvoda „Breki” csoportja Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba Expressz - ajánla A díjat kérni kell! A szociális törvény 1994. január elsejétől a legkisebb öregségi nyug­díjhoz viszonyítva határozta meg a gyermeknevelési támogatást, a munkanélküli járadékra már nem jogosultak jövedelempótlását, vala­mint az ápolási díjat, amiről lapunk 1994. január 8-i számában egy rövid tájékoztatást is közöltünk. Ez a híradás keltette fel az érdeklődését annak a tiszaszőlősi öt­gyermekes özvegyasszonynak, aki panaszát - a szerkesztősé­günknek címzett levelében - lényegében az alábbiak szerint foglalta össze: „Az Új Néplapban olvastam, hogy nőtt a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj összege. Nagyon meglepődtem, mert a tájékoztatás megerősítette bennem, hogy én is jogosult vagyok rá, de hiába próbálkoztam töbször a járadék intézésével, mindig elutasítottak. Nagyon sok a lakásrezsink, s megemlítem még, hogy a gyermekeim miatt hagytam ott a munkahelyemet, aminek az lett a vége, hogy még a munkanéküli-járadékra sem vagyok jogosult. A mi környékünkön egyébként is nagyon ne­héz lenne elhelyezkedni, a gyerekek mellett a bejárás, például ha Tiszafüredre mennék, fizikailag, időben már sok lenne. Ezért szeretném igénybe venni a gyermeknevelési támogatást....” Kedves Asszonyom! Nehéz helyzetét, körülményeit megér­tem, hiszen viszonylag fiatalon, apa nélkül kénytelen nevelni öt, árván maradt gyermekét. A segítségül szolgáló válaszomat ép­pen ezért a jó hírrel kezdem. A „Nőtt a gyermeknevelési támo­gatás és az ápolási díj” című tájékoztatónk minden szava meg­felel a valóságnak, így ha Ön - a családi helyzetére, a gyerme­kekre vonatkozó hivatalos okmánnyal - felkeresi a Tiszafüredi Polgármesteri Hivatalt, az ott dolgozó, szociális ügyekkel fog­lalkozó szakemberek közreműködésével számíthat a gyermek- nevelési támogatásra, hiszen az egy főre eső jövedelmük (az özvegyi nyugdíjjal, árvaellátással, családi pótlékkal együtt) ezt lehetővé teszi. Ám van egy rossz hírem is, ami felér egy dorgálással. A hiva­tal dolgozói ugyanis emlékeztek Önre, különösen a családsegítő központban, ahol valóban több alkalommal járt, de ez ideig hi­vatalos kérelmet nem adott be sehol, így az az állítása, hogy már többször elutasították, ezen a ponton egy picikét sántít. Áz ott dolgozók a magyar jogszabályok és hivatalos rendeletek értel­mében igyekeznek eljárni a hozzájuk forduló, segítségre, támo­gatásra szoruló emberek ügyében. A tiszafüredi hivatalban na­gyon nagy a forgalom, sajnos sokan várnak segítségre, köztük olyanok is, akik önnél is nehezebb körülmények között élnek. De visszatérek az Ön esetére, és válaszom befejezéseképpen ké­rem, az általam tanácsolt módon cselekedjen. Lehetőleg minél hamarabb, hiszen ez az Ön érdeke is. Várják! Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné A tárgyalást október 15-re halasztották A „Vágják le a teheneket Al- csin” című, január 18-i írásunk­hoz - a bírósági tárgyaláson be­avatkozóként résztvevő Érde­kegyeztető Fórum tagjai nevé­ben, szakmai megbízottjuk - id. Bogdán Béla többek között az alábbiakat fűzte: A Héki Á. G. jogutódját, az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt.-t - a sértett helyzetében - habfehéren mutatta be a szerző, a licitálás elmaradásáért a fel­lebbező és törvényességet ke­reső kárvallottakat okolja. A tárgyilagosság érdekében jog­gal várhattuk volna, hogy azt is megírja, törvényes volt-e a ter­mőföld-eladás, amibe a Héki Á. G. az 1991. XXV. sz. t. hatály­balépése után bocsátkozott. A törvényesség sárbatiprása, hogy jogerős bírósági határozat nélkül osztották az alkalmazotti földeket, hiszen többségük nem ott fog termőföldet kapni, ahol önkényesen kijelölték. Az újra­osztás következményeit a kár­vallottakra _ akarják hárítani! Amikor az ÉF-on belül a földa­lapok kijelöléséhez kezdtünk, hézagos törvényismerettel ren­delkeztünk, ugyanakkor a Héki Á. G. megbízottja egy lépést sem tett a jogtanácsosa nélkül! Egyenlőtlenül ellátott felek küzdelme volt ez a törvények alkalmazásához. A továbbiakban csak egyér­telműen bizonyítható érvekkel operáljunk! Ugyanis a kárpót­lással, a földalapok képzésével két törvény foglalkozik: az 1991. XXV. kpt., valamint az 1992. II. átmeneti. Az állami gazdaságoknak - a kpt. 27. pa­ragrafusa alapján - háromféle földalapot kellett volna elkülö­níteniük: a kárpótlás termőföld­ben való biztosítása érdekében árverésre bocsátandó földala­pot, a 20 ak/fő értékű alkalma­zotti földalapot, valamint az ár­verésre kerülő állami tulajdonú földeket. Tudomásul kell venni, hogy a kicsinek tűnő 20 ak/fő alkalma­zotti föld nagyvárosok, üdülő­körzetek közelében rendkívül sokat ér, telekkönyvi bejegyzés után szabadon adható-vehető. Ezzel ellentétben az árverezé­sen igen magasra szöknek az árak, a volt tulajdonosok olykor eredeti tulajdonértékük töredé­kéhez juthatnak csupán. A kijelölés szabályairól any- nyit, hogy az egyes földalapo­kon belül az azonos művelési ágú területek mennyisége ará­nyaiban feleljen meg egymás­nak; ahol gazdasági központ áll, az az okszerű gazdálkodás kö­vetelményei szerint hasznosít­ható legyen; a kárpótlandók ré­szére belterülethez csatlakozó termőföld is rendelkezésre áll­jon; ha az állami gazdaság földje több települést érint, úgy a kijelölést a településeken lévő termőföldek ak-értékeinek arányában kell megosztani. Állami gazdasági dolgozó­ként az vehető figyelembe, aki 1991. január elsején és azóta is a gazdaság alkalmazottja és 20 aranykoronánál kisebb földtu­lajdonnal endelkezik. (Kpt. 17. paragrafusa.) Az állam állami tulajdonú (tartalék) földeket is árverezésre bocsát, s ezek mennyiségének el kell érnie a kárpótlásra, árve­rezésre bocsátott termőföldek aranykorona értékének mini­mum 20 százalékát. A Héki Á. G. esetében az Országos Kár- rendezési Hivatal a Szolnok közigazgatási területére benyúj­tott 3700 aranykorona értékű kárpótlási igényt a II. átm. tv. 15. paragrafusa alkalmazásával tartotta célszerűnek megosztani. Alcsiszigeten így adódott a 7997 ak kárpótlási földalap. Egy évvel ezelőtti felmérésen 12 ezer ak-ban állapítottuk meg a területre benyújtott kárpótlási igényeket, ez pedig legalább 600 hektárt tesz ki a 400 hektár­ral szemben! A két szolnoki kerület termő­földjének értéke a Héki Á. G. ossz. termőföld értékének 25 százaléka, mégis e két telepre, főleg Alcsiszigetre jelentették be a teljes alkalmazotti földi­gény közel 52 százalékát. A kárrendezési hivatal 1992. jú­nius 10-i megfellebbezett hatá­rozata a 9066 ak igényből 3051 ak-át Alcsiszigeten elégít ki, Pi­roskára 6015 ak jutna - annak ellenére, hogy 15245, illetve 55120 ak az egyenkénti földér­ték. A kárpótlási igény 4,1-sze­rese az alkalmazottinak, így Al­csiszigeten a kijelölhető alkal­mazotti csak 1964,2 ak lehetne. Az elfogadhatatlan határoza­tok ellen nem az ÉF-on kívül ál­lók nyújtottak be keresetet a vá­rosi bírósághoz, hanem annak hét, a kárvallottakat képviselő tagja! A II. átm. tv. a fórumon belül - szerkesztési hibák miatt - nem ad lehetőséget a kárval­lottak képviselőinek fellebbezé­sére a határozatok ellen, ezért alkalmazta a bíróság a közigaz­gatási törvényt és tekintette kárpótlásra jogosult ügyfelek­nek a fórum ezen tagjait. A korábbiakban bemutatott számítás igazolja, hogy a meg­maradó terület jócskán meg­hatója a „span” által leírt 100 ha-t. Tudomásunk szerint minden hatóság elképzelhetetlennek tartja a telep távlati üzemelését! Ha mindezek ellenére meg­szerzi az rt. az engedélyeket, akkor is rendelkezésre áll az ok­szerű gazdálkodáshoz elegendő terület. A tehenek levágásának ötle­tét tekintsük rosszul sikerült tré­fának, de tájékoztassunk arról, hogy a város ellátását nem az ott fejt napi 3-4 ezer liter tej oldja meg, hanem az, amit 60-70 km-ről szállítanak. A gazdaságnak Piroskán jobb te­henészete volt, Mezőhéken kor­szerű, 1040 férőhelyes tehené­szete van, ezért - érthetetlen az alcsiszigeti üdülő körzethez ra­gaszkodása, ahol ráadásul a holt-ágat a város ivóvízbázisá­nak tekintik! Ki akadályozza a törvényes rendezést? A január 6-i tárgya­láson a felperes rt. nem tudta bemutatni a hitelesnek bejelen­tett számításokat, ezért halasz­tották el a tárgyalást okt. 15-re. A szerző megjegyzése: Bog­dán úrnak nincs kárpótlási je­gye, a perből kizárták. Mint ál­lampolgár nyilatkozhat, de va­lamely szervezet képviselője­ként nem, főleg ha nem is tagja annak. Ön éppen úgy „patyolattisz­tának’’ tartja magát érdekeinek védelme közben, mint ahogy kárhoztatja az állami gazdasá­got, amely területén 130 ezer ak értékű föld vár árverésre, és addig nem kezdődhet el a licit, míg az önök által joggal vagy jogtalanul perelt 4000 ak ügyé­ben nem születik döntés. Ha az első fok ellen bármelyikük kö­vetkezetesen fellebez, nem tud­hatjuk, mikor ér véget. Pont az ilyen helyzetek elke­rülése vezette a törvényalkotó szándékát akkor, amikor úgy rendelkezett, csak az Érdeke­gyeztető Fórum tagjai vonhat­ják kétségbe a kárpótlási hiva­tal első fokú döntését. Vagyis: több ezer ember mielőbbi földhöz jutását ne akadályoz­hassa meg az, aki sérelmesnek tartja a föld kijelölését. Az már a törvényalkotó fel- edékenysége, hogy két törvény ellentmond egymásnak. Amikor többes számban ír, megkér­dezte, annak a nyolc községnek a lakóit is, ahol állami gazda­sági földek árverezésére várnak és semmi közük az Ön valós vagy vélt sérelméhez? Elccel ír­tam, Ön komolyan is gondolja, hogy vágják le a teheneket Al- csin. S ha már engem hazug­sággal vádol: az állami gazda­ság dolgozói közül kétszázhat­vanon jogosultak arra, hogy Al- csin kapják meg azt a bizonyos 20 aranykoronájukat! Az önök javára nyolcvanon Mezőhéken és Piroskán méretik ki a földjü­ket. (Az ott dolgozóknak is van­nak jogaik.) Az eddigi földkimérések ide­iglenesek és nem jogszabályel­lenesek, mint ahogy Ön állítja. A sérelmezett földértékesítés 4,5 ha-t érint, ezt a gazdaság pó­tolja a kárprótlásra várók igé­nye szerint, de nem az Ön gon­dolatait figyelembe véve, mert mint említettem, az Ön szerepe a peres ügyben kb annyi, mint Pilátusé.- span -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom