Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-04 / 29. szám
1994. február 4., péntek Panoráma 5 Megszépült a kápolna Jogos örökség, amihez nem lehet hozzájutni Ha az én házam nem az én váram Sz. Józsefné tiszafüredi lakos kálváriája 1992 elején kezdődött el, mert férje, akitől már 1986-ban elvált, nagyon fiatalon, 1991. december 11-én elhunyt. A válás után az asszony és a férj értékesítették a közös, Feszty Árpád úti házukat, és mindketten önálló lakást vásároltak. Az asszony két kiskorú fiával a Külső- kertsor útra költözött, a férj pedig a Könyök úton vett lakást. Ezt a lakást, portával együtt, édesapjuk halála után, a hatályos magyar jogszabályok szerint, a két gyerek örökölné. Örökölné, írom így, feltételes módban, mert jogos örökségükhöz nem juthatnak hozzá, mert a házban laknak: H. Bálint feleségével és két gyerekével. Sz. Józsefné, aki kiskorú, 16 éves fia szülői képviseletét látja el, 22 éves József nevű nagykorú fiával együtt szeretné már birtokba venni a jogos tulajdont, amihez két esztendő nem volt elegendő. A szép szó nem győzte meg H. Bálintékat, így az ügy peres eljárássá fajult. Ám a dolgok jottányit sem haladtak előre. Az asszony ma már attól fél, hogy a dolgok mai állása, állapota szerint két gyermeke soha nem jut hozzá örökségéhez. Hogy miért? Erről fog szólni az alábbi történet, melyet a 43 éves asszony így elevenít fel: Karcagon, a déli külvárosban még Orosz Pál építette meg a Szent Erzsébet-kápolnát, melyet az elmúlt 50 év jócskán megviselt. A mellette lévő két tantermet 1996-ra kapja vissza az egyház. Ekkor majd össze lehet nyitni a kápolnával a termeket, s az itt élők közösségi céljaira megfelel majd.- Rendbehozatalához tavaly a 100 Tagú Cigányzenekar kamarazenekarának hangversenyéből befolyt 70 ezer forint is hozzájárult - mondja Galsi János plébános -, hiszen abból lehetett megvásárolni a tetőszerkezet javításához szükséges anyagokat. Megcsináltatta az ablakokat, hiszen ki voltak verve. Kimeszelték belülről a kápolnát, a padlásról, a toronyból a környéken lakó hívek segítségével letakarították a szemetet. Idén nyáron rendbe teszik a tetőt, lefestik a tornyot. A vasárnapi tanácstagi gyűlésen ezt elhatározták. A külső pucolást valószínűleg a tantermek visszaadása után végzik el. Jelenleg vasárnap 15 órakor van itt az istentisztelet. A hitta- nos gyerekek rendszeresen eljárnak a foglalkozásokra. A kápolna főpatrónusául Szent Erzsébetet azért választotta Orosz Pál, mert ő volt az, aki az elesetteken segített. Alapított kolostort s a szegényeket megsegítő kórházat. Itt is rengeteg a rászoruló, s azt akarták, hogy az a lelkűiét legyen az emberekben, akik idejönnek, mint Szent Erzsébetben, hogy bátran, jó szívvel adjanak még akkor is, ha annak különösebb eredményét nem látják. „Még néhai férjem maradék bankkölcsönét is mi fizettük vissza.” A válás után, 1989 május elsején költöztem ebbe a házba, az akkor még 12 és 17 éves fiaimmal együtt. A kisebbik ma már szobafestő-mázoló szakmát tanul Szolnokon, 22 éves nagyfiam pedig Budapesten rendőr. De visszatérek kálváriám kezdetéhez. Volt férjem, néhai Sz. József 1991 december 11-én hunyt el. Miután az örökösödési eljárás egyértelműen kimondta, hogy nagykorú fiam és a kicsi, akinek a szülői képviseletét én látom el, a jogos örökösök, közösen elmentünk a Könyök utcában lévő házhoz. Közöltük az ott lakó, állítólagos bérlőkkel, H. Bálintékkal, hogy igényt tartunk az épületre. Ok ezt ekkor tudomásul is vették, de rögtön közölték azt is, hogy kérésünknek nem tudnak eleget tenni, mert nincs hova költözniük. Pénzük nincs új házat vásárolni vagy éppen a Könyök útit megvenni, de még lakásigénylésük sincs beadva. Még arra is megkértek, nagyon udvariasan, hogy próbáljak rajtuk segíteni, hiszen ez az én érdekem is, és segítsek nekik egy új otthont keresni. Én erre elmentem a polgármesteri hivatalba, ahol személyesen a polgármester úrral beszéltem, aki a tudomásomra hozta, hogy ez nem hivatali ügy, hanem bírósági. Azt tanácsolta, hogy forduljak a bírósághoz. így is tettem, mert egyrészt H. Bálinték továbbra is elfoglalták a lakást, másrészt mert én 15 ezer forint bruttó keresetből élek a kisebbik fiammal. Szerencsére a nagy már önálló, és néha segít is bennünket. Ehhez jön meg az is, hogy még néhai férjem maradék bankkölcsönét is mi fizettük vissza, mert a vásárláskor 100 ezer forint hitelt vett fel, amiből halála után 42 ezer forint maradt a hátralék. Tehát nem maradt más, mint az, hogy peres úton követeljem a gyermekeim „jussát”, ezért felkerestem egy ügyvédet, hogy vállalja el a jogi képviseletünket. „Az ügyvéd nem szívesen vállalta el a jogi képviseletünket, mert azt mondta, hogy Tiszafüreden nagyon sok lakásra váró ember van, akik még H. Bálintéknál is jobban rászorulnak a segítségre, éppen ezért fél attól, hogy időben az ügy elhúzódhat.” így idézte fel ezt a pillanatot Sz. Józsefné, majd így folytatta:- Az ügyvéd úr talán ezért is tanácsolta, hogy forduljak először a Városi Családsegítő Központhoz. Oda is elmentem, de ott azt mondták, hogy nem sokat tudnak H.-ékkal kezdeni, mert még lakásigénylésük sincs beadva. (Azóta már beadták, és kifizették az 5 ezer forintos illetéket is - a szerk.) Nem maradt lehetőség tehát a „békés” rendezésre, és jött az első tárgyalás, mely 1992 őszén volt. Itt azonban jóformán semmi sem történt. Hiába kötöttem az ebet a karóhoz, hogy igenis nekünk szükségünk van az ingatlanra és a rajta lévő házra, mert pénzszűkében is vagyunk. Csak a kisebbik fiam taníttatása havi 6 ezer forintomat viszi el. Igaz, hogy ennyi árvasági segélyt is kapok utána, de nekem a maradék 12 ezer forintos nettó keresetemből nagyon nehéz kijönnöm a hó végéig. Ennek ellenére a bíróság nem tudott mit kezdeni H. Bálintékkal. Igaz, hogy „szabályosan bejelentkeztek” a Könyök úti lakásba, mely rendőrségi bejelentőt férjem is aláírt 90 decemberében, de ekkor már ő nagyon leromlott egészségi állapotban volt. Ezen kívül egyéb papír, semmilyen hivatalos okmány nincs, ami H. Bálinték ottlétét jogilag rendezné. Éppen ezért én nagyon furcsának találtam, hogy második tárgyalásra is szükség volt. „Azt tanácsolták, hogy pakoljam ki a házból H. Bálinték holmiját.” Az utolsó előtti tárgyalás előtt (három volt idáig összesen — a szerk.) megtudtam, hogy H.-ék válni készülnek. Az asz- szony el is költözött a férjétől Szirákra, amit H. Bálintné az október 26-i bírósági meghallgatáson el is ismert, sőt még azt is hozzátette, hogy az összes holmiját is elpakolta. Férje - ez is szerepel az októberi jegyzőkönyvben - ekkor az édesanyjával lakott. Közösen nyilatkoztak a bíróság előtt, hogy 15 napon belül kiköltöznek, és üresen átadják nekünk a Könyök úti épületet. Ekkor bíztam abban, hogy végre megoldódik az ügy. Erre mi történt? A Könyök úti lakás jó ideig ott állt üresen, de H.-ék nem pakoltak. Ekkor hivatalos helyről volt aki azt tanácsolta, hogy pakoljam ki a holmijukat. Valóban gondoltam erre is. De hogy néz az ki, ha valaki a saját tulajdonába kénytelen erőszakkal behatolni? Éppen ezért a nagyfiam azt tanácsolta, hogy ha erre sor kerül, azt csak rendőri felügyelet mellett tegyem meg. A kapitányságon azt mondták, hogy ebben hivatalos bírósági végzés hiányában nem „asszisztálhatnak." Maradt újból a bíróság, ahol a bírónő azt mondta, hogy meg ne próbáljam ezt tenni, mert még én fogom megütni a bokámat, így elmaradt a kipakolás. És pereskedtünk tovább. Decemberben volt az utolsó tárgyalás, melynek időpontjára - csodák csodájára - H. Bálinték megint összemelegedtek, és a két gyerekkel együtt visszaköltöztek a házba. A huzavona ott folytatódott ahol elkezdtük, mert hiába kardoskodtam igazam mellett két évig, visszaállt a régi patthelyzet, mert H.-ék azóta sem kaptak új lakást, és továbbra sincs pénzük új vásárlására. A bírónő is azt tudta tanácsolni, hogy kérjek perújrafelvételt. „A Könyök úti ház állaga fokozatosan romlik, így az ingatlan sokat veszít az értékéből.” Kérdem én, hogy mit tegyek most? - kezdi kérdéssel a történet végét az asszony, majd így folytatja: - Már elkeseredésemben fordultam Önhöz, abban a reményben, hogy talán a nyilvánosság is segíthet ebben a faramuci helyzetben, segít abban, hogy fiaim végre-valahára hozzájussanak jogos örökségükhöz. Csak létezik egy olyan paragrafus a magyar törvénykönyvben, amely bizonyítani tudja igazunkat. Ézzel az üggyel kapcsolatosan még csak kiadásaim voltak. Arról már nem is beszélek, hogy a Könyök úti ház állaga fokozatosan romlik, így az ingatlan rohamosan veszít az értékéből, amióta H. Bálinték lakják, hiszen nem költöttek 4 éve semmit a karbantartására. Még egy: 1992 decembere óta H.-ék semminemű használati díjat nem fizettek a lakásért. Korábban legalább 800 forintot adtak havonta. Én azt elismerem, hogy nehéz helyzetben vannak, de velünk is törődhetne már végre valaki, hiszen már említettem: 12 ezer forintból nagyon nehéz kihúzni másodmagam- mal hó végéig. Ennyiből nem csak Tiszafüreden, de Magyar- ország többi pontján is nehezen élnének meg az emberek. Hát itt tart most ez a „ke- sze-kusza” ügy, ami eléggé zűrzavaros számomra, de ahhoz, azt hiszem, nem fér semmi kétség, hogy Sz. Jó- zsefnének igaza van. Az asz- szony fiai örökségéért harcol, immáron két éve. Hozzáteszem rögtön: sajnos eredménytelenül. Tételezzük fel, hogy Sz. Józsefné hallgat a bírónő tanácsára, és kérni fogja a per újrafelvéte- lét. H. Bálinték ellen, önkényes lakásfoglalás címén. Akkor mi fog változni? Kérdezem én ezt azért, mert idáig is volt ez a „corpus delicti”. Talán a hivatal segíthetne, ha találna H.-éknak egy szükséglakást, mert nekik állításuk szerint - ez is megfelelne. De gyanítom, hogy lennie kell ennél egyszerűbb megoldásnak is, ami ha igaz, amit asz- szony nekem elmesélt, - a hivatalos jegyzőkönyvek pedig ezt tanúsítják - csak jogi lehet: egy jogerős bírósági ítélet. Épp ideje lenne már pontot tenni az ügy végére, mert ellenkező esetben, ha minden így folytatódik tovább, a Könyök úti portán nem marad más ház gyanánt, csak egy romhalmaz. P. M. Belülről most így néz ki a kápolna Unokáink öröksége a szennyvíz „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem a gyerekeinktől kaptuk kölcsön.” De hogyan számolunk el a kölcsönnel? Mit hagyunk örökül unokáinkra? Tiszta levegő helyet ózonlyukat, víz helyett szennyvizet. De azt kamatostól. Nagyon sok községben még nincs csatornahálózat - derítőaknákba gyűlik össze a szennyvíz, amelyet bizonyos rendszerességgel tisztíttatni, szippantatni kell. A derítőaknák építésénél van egy törvény: az aknának zártnak kell lennie. Az előírás nem véletlen: ne szivárogjon a talajba a szennyvíz. A talajba, ahol növényeket termesztünk, (amit megeszünk) s ahonnan a vizünket nyerjük. Vannak azonban élelmes emberek, akik nem teljesen tartják be ezt a törvényt. Gyönyörűen kibetonozzák a gödröt - ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva -, de itt-ott bennfelejtenek egy-egy literes üveget, amelyre vékony betonréteget húznak. Jön az ellenőr: minden rendben van. Elmegy az ellenőr, s emberünk máris ugrik a gödörbe, hogy kiverje az üvegeket - helyet adva a szennyvíznek: hadd szivárogjon a talajba. Közvetlen szomszédunk egy régi, használaton kívüli kútba szivattyúzza a szennyvizet - nem akármilyen illatok kíséretében. Bizonyára úgy gondolják, így járnak jól. Kevesebbet kell szippantatni, kevesebb pénzbe kerül. Furcsák az emberek. Ha azt mondanák nekik, hogy ezentúl csak szennyvízzel öntözhetik a kertjüket, fel lennének háborodva, s természetesen megtagadnák. Ugyanis egészségtelen. Mondhatni halálos. De azt vajon nem tanították nekik az iskolában, hogy nem csak a felülről jövő víz szivárog szét a talajban, hanem az alulról jövő is? S arra sem gondolnak, hogy ezzel a szennyvízzel nemcsak a saját kertjüket fertőzik meg, hanem évtizedek alatt - lassan, de biztosan - az egész település talaját. Azt a talajt, amelyből fúrott kútjaink vizét nyerjük. Évtizedek kérdése, s az unokáink azt isszák majd, amit mi egyszer már megittunk, megettünk. A szennyvizünket hagyjuk örökül. Cs. Csáti Réka Kedvezmény diákoknak és nyugdíjasoknak Holnap kezdődik a 25. Magyar Filmszemle Miközben a per halad a maga útján, a Könyök úti ház lassan rumba dől... Szombaton kezdődik a 25. Magyar Filmszemle a Budapest Kongresszusi Központban. A versenyprogramban 25 játékfilm vesz részt, ebből 17 ősbemutató lesz. A játékfilmes zsűri - melynek elnöke Szőts Géza író - választja majd ki a legjobb filmet, a legjobb rendezőt, forgatókönyvírót, operatőrt, színészt és színésznőt. A dokumentumfilmek versenyére 127 alkotást neveztek. A zsűri elnöke Kopátsy Sándor közgazdász. Versenyen kívül mutatnak be két koprodukciós játékfilmet és 80 magyar rövid játék- és dokumentumfilmet. A versenyben induló játékfilmeket a Művész moziban is megtekinthetik az érdeklődők. A diákok és a nyugdíjasok - igazolványuk felmutatása mellett - 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak jegyet a 25. Magyar Filmszemle vetítéseire. A Toldi és a Szindbád moziban retrospektív előadások lesznek. A záróünnepségen, február 9-én, a zsűri elismerései mellett kiosztják a külföldi filmszakemberek Gene Moskowitz díját a legjobb filmnek, az HBO díját a legjobb forgatókönyvírónak, a Pesti Műsor díját a várhatóan legnagyobb közönségsikerű filmnek, továbbá a Színház és Filmművészeti Főiskola diákjainak Nyakkendő Díját a legjobb tanárnak. Első ízben adják át a Független Producerek Díját. Életműdíjat kap: Fábri Zoltán rendező, Illés György operatőr, Jancsó Miklós rendező, Makk Károly rendező, Nemeskürty István filmtörténész és producer, Törőcsik Mari színésznő és Szőts István rendező. A gálát a Magyar Televízió egyenes adásban közvetíti. A filmszemlére látogat 17 filrrifesztivál képviselője, többek között a cannes-i és a velencei filmfesztiválé. (MTI) CIPŐFELSŐRÉSZT VARRNAK. Jászdózsán a volt vasútállomás épületében dolgozik a Lékó és Társa Bt„ amelynek munkásai cipofelsőrészket varrnak a jászberényi Betty Kft.-nek. A 15 személyt foglalkoztató vállalkozás mindig szezonális cikkeket gyárt, így most már szandálokat készít. -MészárosKörútra indul a Csontváry- gyűjtemény Európai körútra indulnak hamarosan Pécs egyik leghíresebb képzőművészeti gyűjteményének, a Csontváry Múzeumnak a festményei. Érről kötött előzetes megállapodást a minap a Nemzeti Galériával a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága. Csontváry Kosztka Tivadar tizenhét világhírű művét először Budapesten, később Stockholmban, Amszterdamban és Münchenben mutatják majd be. A svéd-hol- land-német turné végeztével jövő év februárjában kerülnek vissza a Csontváry-képek a pécsi múzeumba. Ä nagyméretű „Mária kútja Názáretben” és a „Baalbek romjai” című képek nem lesznek ott az európai körúton. (MTI)
