Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-25 / 47. szám

1 1994. február 25., péntek Az Új Néplap Berekfürdőn 7 Szombat-vasárnap is nyitva A Viking az önkormányzaté 1993. december 1-jévei az önkormányzat üzemelteti a Vi­king éttermet.- Miért döntöttek így? - kér­deztük Perge Józseftől, a telepü­lésellátó szolgálat vezetőjétől.- Egyrészt azért, mert lejárt a turistáknak kedvező lesz. Az épületre nyitás óta közel 150 ezer forintot költöttek, mert nem volt például annyi tányér, evőeszköz, mint ahány szék. így egy kisebb rendezvény megtartásához kölcsön kellett főznek, napi 120-130 adaggal. A normát február 1-től emelték meg öt forinttal. Lehetőség van arra is, hogy bárki megebédelhessen itt. A menü ára 85 forint. A szakács, Pandúr József A konyha kapacitását duplájára lehetne növelni bérleti szerződése, s úgy gon­doltuk, hogy az óvodások, isko­lások étkeztetése veszélyben fo­rog - mondja. - Ha újból egy vállalkozó bérli, akkor ő csak tavasszal nyitotta volna meg, s addig nem tudtuk volna hol ét­keztetni a diákokat. A másik érv az volt mellette, hogy október vége óta nem volt nyitva egy ét­terem sem hétvégén, így a téli vendégek nem tudtak ebédelni. Nyárra megpróbálnak olyan lehetőségeket kialakítani (ár, minőség, kedvezmény), mely a kérni ezeket. Az épületet cse­répedényekkel, népművészeti tárgyakkal belülről is próbálták hangulatossá tenni. Eddig két rendezvényük volt. A dolgozókat sikerült megnyer­niük. A szakács is ugyanaz, aki korábban, az étterem vezetője pedig Antal István. Ő a strand területén üzemelő önkormány­zati büfé vezetője is. A diszkon­tot is ebben a formában kíván­ják majd üzemeltetni. A konyhában az iskolának, az óvodának és az időseknek ügyel arra, hogy változatos le­gyen az étrend. A konyha kapa­citását még 100 százalékkal meg tudnák növelni. Nyáron majd csoportos étkeztetéssel oldják meg ezt. Újdonság, hogy a Viking ét­terem szombat-vasárnap is nyitva van. Az önkormányzat az étel árát lejjebb, az ital árát feljebb vitte, éppen azért, mert elsősorban éttermet szeretnének üzemeltetni, s kulturált körül­ményeket biztosítani a vendé­geknek. Aki az édességet is szereti Készül a krémeshab Balogh Eszter családjában korábban senki nem volt cuk­rász. Általános iskolában ott állt a nagy dilemma előtt: merre to­vább? Egyik osztálytársa be­szélte rá a cukrász szakmára. A sors iróniája, hogy azt a lányt nem vették fel, Esztit viszont igen, Szolnokra a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakmun­kásképzőbe. A karcagi cuk­rászműhelyben kezdett dol­gozni. Aztán három hónapja jött az ötlet, hogy megpróbálkozik az önállósággal. Spórolt pénzé­ből vett eszközöket, s bérbe vette a berekfürdői Park étterem cukrászüzemi részét. A család­nak is tetszett az elképzelése, s a helyi lakosok is egyre sűrűbben keresik fel süteményért. Szállí­tanak Karcagra, s a Viking étte­remnek is ő süt. Vannak vissza­térő vevői is. Eszti szereti az édességet.- De szerencsére rajtam nem látszik meg - mondja moso­lyogva. Az elsők között olvassa Berekfürdőn lapunkat Győri Jánosné kézbesíti. Főállásban au­gusztus óta az önkormányzatnál dolgozik mint közterület-fel­ügyelő, így a kézbesítést mellék­állásban végzi. Korábban gyesen volt Boglárkával, a fia most sze­relt le tizedikén. Férje másfél évig volt munkanélküli, majd négy hónapig jövedelempótló támoga­tásban részesült. Most már sike­rült elhelyezkednie a karcagi kór­ház baleseti osztályán. Fia hétfő­től a Fázis Rt.-nél dolgozik. Bogi ovis. A család életritmusa annyi­ban változott, hogy háromkor kelnek, mert fél 4-re már itt van az újság. Ekkor begyújt a cserép­kályhába, a férje egy csapatot ki­hord, majd a bérházakba a feleség viszi a lapot. Már annyira meg­szokták az emberek, hogy fél hatra ott az újság - mondja. Ami­kor kész a kézbesítés, megfőz a családnak, elviszi Bogit az oviba, s megy dolgozni. A lapból a köz­hasznú információk mellett a be- reki, madarasi és kunhegyesi hí­reket olvassa szívesen. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Nagy Zsolt Tizenöt éve igazgató / Uj tankönyvet próbál ki- Mindig szerettem kísérle­tezni - mondja Kovács And­rásáé, az iskola igazgatónője, aki most egy tankönyv kipróbá­lását nyerte el a Pedagógus Szakma Megújításáért nevű projekttől. A „Pilletánc” című énekkönyvet próbálja ki, s év végén kell nyilatkoznia arról, mire tartja alkalmasnak. Fel­vette a szerzővel, Sulyok Gizel­lával a kapcsolatot, aki a zene­szerzők könnyű kis darabjaihoz - melyeket a gyerekek is le tud­nak játszani - írt szöveget. A könyv zeneiskolai részét egy pesti zeneiskola próbálja ki. Az igazgatónő elmondta, hogy szé­pek a dalok, s a gyerekek szíve­sen tanulják meg őket, így könnyebben rögződik a dallam is. Azért is vállalkozott a könyv kipróbálására, mert az itteni gyerekek egy része művelődés­hátránnyal küzd, s így a klasz- szikus zene iránti szeretetüket már most ki tudja alakítani. Miután nagyrészt megszűn­tek az ingyenes továbbképzé­sek, nehezebben jutnak ilyen jellegű szakmai képzéshez. Az iskolában, az önkormányzatnál mindenki megértette, ha mint kistelepülés meg akarnak felelni az új követelményeknek, nyi­tottnak kell lenniük. Ehhez az önkormányzat is segítséget ad. amikor biztosítja a továbbkép­zéseken való részvételüket. Az igazgatónő élt a pedagó­gus szabadságával, igyekezett helyi tanterveket kidolgozni. Je­lentkezett az országos közokta­tási vizsgáztatói feladatok ellá­tására kiírt pályázatra, mely a NAT-hoz kapcsolódik majd. Elvégezte a felkészítő tanfo­lyamot, s most kérte felvételét az országos vizsgáztatói név­jegyzékbe is. Áz iskola egyik kipróbálója volt a NAT-hoz kapcsolódó vizsgarendszemek is. így már a gyakorlat megvolt, ehhez ta­nulta meg most az elméleti anyagokat is. A tanfolyam végén vizsgaszi­tuáció is volt, a katonai szakkö­zépiskolásokat vizsgáztatták így, s megvitatták a tanultakat is. Az igazgatónőt mindig érde­kelte a pszichológia, ezért je­lentkezett az ELTE egy kiegé­szítő szakára. Az egyéni fejlesztésre sok szüksége van az itteni gyere­keknek, s az ott tanultakat meg­osztotta kollégáival is. Leg­utóbb egy ének-zenei tovább­képzésen vett részt, ahol Kollár Éva, Reményi János, Katanics Mária is tartott előadást. Tanév végén telik le a 15. évi igazgatói megbízása. Most még nem Kovács Andrásné tudja, mit hoz a jövő. Az igaz­gatónő arról is híres, hogy ren­geteg pályázatot ír s nyer meg. Ezért tudják kedvezőbb hely­zetbe hozni tanulóikat is, hiszen számítógépet, más eszközöket is így vettek. Kért volna 800 ez­ret a tornaterem szigetelésére, meszelésére; értesítették, nem kapta meg. Most írja a pályáza­tot az erdélyi gyerekek nyári tá­boroztatásához is, de van még sok egyéb ötlet is a tarsolyában. Sítáborban voltak Az általános iskolának jó kapcsolata van az er­délyi szecselei iskolával. Már másodszor voltak a gyerekek az erdélyi sítáborban, útjukhoz a bereki önkormányzat is adott anyagi támogatást. Bézi Ferenc 8. osztályos, most volt először ilyen túrán. Nagyon tetszett neki. Múzeumokat néztek, ismerkedtek az ottani szokásokkal. Ami­kor először felcsatolta a sítalpakat, s elindult, az első lépése eséssel végződött... Aztán belejött. Nagyon ízlett neki az ottani házi virsli, s jól ösz- szebarátkozott erdélyi gyerekekkel is. Kocsis Szilvia tavaly is szeretett volna menni, de akkor nem engedték. Őszintén bevallotta, hogy az első sítúrán még nagyon félt, úgy beindult, hogy majd’ nekiment egy háznak... A többiek futottak utána, mondták, mit tegyen, így még időben sike­rült megállnia. Aztán lejjebb is merészkedett, s az alapokat megtanulta. A Predeálról, a nemzetközi síparadicsomról már magától ment le. Esténként szomszédoltak a családoknál. Neki a főtt kukori­cából készült étel ízlett, melyet templomi ebéde­ken szoktak fogyasztani. Fazekas Ferenc már má­sodszor volt Erdélyben. Ő már nekiindult a mere- dekebb lejtőknek is Székely tanár úrral. Varga László tavaly sem, idén sem tudott síelni, ő a tájat csodálta. A záróbulin finom sült rostélyost evett franciasalátával, melyben a hagyma dominált. Földvári Ágnest a szállásadó családja plusztú­rákra is elvitte. Nagy élmény volt neki a házi ke­nyérsütés is. A gyerekek elárulták, hogy már elküldték a kö­szönőleveleket; az élmények sokáig frissek lesz­nek. Mindannyian szeretnének jövőre is elmenni. Kovács Andrásné igazgatónőtől megtudtuk, hogy Brassóban is voltak korcsolyázni. Legérde­kesebb túra a „Hétlétra” megmászása volt. Az er­délyi családokkal bensőséges műsorral emlékez­tek meg a ’48-as emlékműnél. Kézdivásárhelyen babamúzeumot is láttak, valamint Sepsiszent- györgyön és a brassói Fekete templomban is vol­tak. Viszonzásul nyáron a berekiek látják vendé­gül az erdélyieket. Balról jobbra: Bézi Ferenc, Fazekas Ferenc, Varga László, Kocsis Szilvia, Földvári Ágnes Téli horgászparadicsom Az önkormányzat panziójában sok horgász lakik most ezekben a hűvös téli napokban is. Ők azért jöttek, mert hallottak arról, hogy a településen lévő belső tavak ilyen­kor nem fagynak be, így itt lehet most is pecázni. A medencéket ilyenkor is folyamatosan feltöltik termálvízzel, s mivel a kutak kapa­citása adott, a felesleg átfolyik a most nem üzemelő medencéken a hátsó horgásztóba. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt napok -10 fokos időjárása ellenére sem fagyott be a tó egyharmada. így a betelepített halak nem vermelik el magukat ezen a szakaszon, s keszeg, ponty akad a kitartó pecások horgára. Á folyamatos halutánpótlásról is gondoskodnak a szakemberek. Perge József, a horgászegyesület vezetőségi tagja elmondta, hogy áraikat januárban állapították meg a közgyűlésen. Ez most a belső ta­von napi 150, a külsőn 300 forint. Miután most több helyen hírelték a meleg vizes tavakon a horgászati lehetőségeket, az ország minden tá­járól (Sárvár, Hódmezővásárhely, Debrecen) ide látogatnak a horgá­szok néhány napos pecázásra. Az önkormányzat megnyitotta a pan­zióját is, ahol a nyári 1300-1500 forintos szobaárak helyett most 5-600 forintot kémek. Ebben benne van a fürdőbelépő ára is. Börcsök Lászlóék Gyuláról érkeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom