Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

4 1994. február 21., hétfő ® A szerkesztőség postájából ki Mielőtt bárkit gyanúsítunk Válaszolt a „fenyőfatolvaj” Kunszentmárton - Cibakháza között - 14.30 órakor Megszüntették a „diák-buszjáratot” A Jász-Nagykun Volán Részvénytársaság - legnagyobb megdöbbenésünkre - sajnos megszüntette a Kunszentmár- ton-Cibakháza útvonalon 14.25 órakor közlekedő „diák-buszjá­ratot”, holott ezzel nagyon sok tiszakürti, tiszainokai, de főleg cibakházi diák utazott haza. Egy egész autóbuszra való diák most kénytelen a 14.30 órakor Kunszentmártonból Szolnokra induló busszal utazni - egymás hegyén-hátán nyomo­rogva - az egyébként is zsúfolt buszon. Természetesen ennek következménye, hogy a menet­idő fél órával hosszabb, mint az korábban volt. Kétségbeejtő, hogy kifizetjük a drága bérletet, ugyanakkor embertelen körül­mények között utazunk! Az Új Néplap nyilvánossá­gán keresztül kérjük az illetéke­seket, hogy az iskolába járó di­ákok érdekében vizsgálják felül a döntésüket, s mielőbb szá­munkra kedvezően intézkedje­nek. Szeretnénk, ha az említett „diák-buszjáratot” visszaállíta­nák. Szíves megértésüket, in­tézkedésüket előre is köszön­jük. - Az iskolába járó diákok nevében: 64 aláírás „Nem vesznek, visznek” címmel jelent meg az Új Néplap január 29-i számában, a Gond­űző rovatban egy cikk, s mit ad a teremtő, ezt valaki kivágta, zöld filc tollal színesítette, majd elküldte a címemre. Férjemmel együtt majd szívbajt kaptunk, hiszen eddig sem voltunk tolva­jok, ezután sem kívánunk azzá válni - akkor sem, ha kisnyug­díjasok vagyunk. Megjegyzem, a szolnoki Mészáros L. út 18. sz. alatti nyitott előkertben négy fenyőfa közül az egyik közepét valóban kiemelte valaki. Hogy mikor tehette, nem tudom, mi­vel nem nézem minden nap a te­repet. S hogy ki lehetett a „jó­akaróm”, aki a kiollózott cikk elküldésével engem gyanúsít, azt sem tudom, ezzel kapcsola­tos minden nyomozásom csődöt mondott. Végül a cikk szerzőjét is megkerestem telefonon, aki azt mondta, nem konkrét beje­lentés alapján, hanem általános megfigyelésre, tapasztalatra alapozva írta a jegyzetét. De kérdem én, miért csak január 29-én? Igaz, élelmes asszonynak tar­tom magam, de soha sem vete­mednék lopásra. Családommal - férjemmel és a 90 éves édes­anyámmal együtt - alig isme­rünk a környéken embereket, és fogalmunk sincs, ki akart a be­csületünkbe gázolni, ily módon idegesíteni bennünket? Az álta­lunk legutóbb vásárolt fenyőfa mindössze 80 cm magas volt (a számlát csatolom) és itt voltam élelmes, mert alkudtam 40 fo­rintot. Tehát nem loptuk a fe­nyőt. Az újság hasábjain üzenem a „borítékolónak”, a kivágott cikk festegetőjének, szégyellje ma­gát! Mielőtt bárkit bármivel gyanúsít, előbb győződjön meg a tényekről! S.-né T. M. „Mint a lakás bérlőjének, elővásárlási jogom van” Győzzön az igazság Köszönet - minden mennyiségben Levelekből - sorokban A „Vagyonszerzés - gubanc­cal” című, február 14-én megje­lent íráshoz, olvasói észrevétel­hez szeretnék hozzászólni, mint a szóban forgó lakás bérlője. Igaz, hogy Hollósi Imre megvásárolta Túrkevén a Tü- zéptelepet, de a lakóingatlant nem - ahogyan ez a jegyző úr válaszából is kiderült. Es bár­mennyire is szeretne hozzájutni, ez a lakás nem az ő tulajdonát képezi, hanem tudomásom sze­rint az önkormányzatét, és 1980 óta én vagyok a lakás bérlője. Hol volt még akkor Hollósi úr? Ebből az következik, hogy erre a lakásra - ha majd eladják -, az első számú vevő lehetek, va­gyis: elővásárlási jogom van. Az erre vonatkozó nyilatkoza­tomat már meg is tettem - még 1993 nyarán. Egyébként a lakó- ingatlannal együtt a telek elke­rítve, sőt külön bejárata van. A „Sörrel a kosaras-utánpót­lásért” című íráshoz, mely az Új Néplap február 11 -i számában jelent meg, néhány gondolatot szeretnék fűzni. A cikkben megszólaltatták a martfűi sörgyár ügyvezető érté­kesítési menedzserét, aki töb­bek között hangsúlyozta, hogy ő több évig atlétizált, így közel áll hozzá a „sportos felfogás”. Úgy gondolom, hogy akkor a fair-play is jelent számára va­lamit, azonban a személyes ta­lálkozásunk után nem ezt ta­pasztaltam. Történt, hogy a sörgyár ta­valy december végén pályáza­tot hirdetett egy értékesítéssel kapcsolatos állás betöltésére. Az írásban benyújtott pályázat elbírálása után László úr táv­iratban személyes elbeszélge­Lehet, hogy az ingatlan tulaj­donjogi helyzetében, bejegyzé­sében adminisztrációs hibát ta­lálnak, de az biztos, hogy a ke­zelő a városgazdálkodási válla­lat volt, majd a részvénytársa­ság, mert 1985-86-ban ők újí­tották fel a lakást. Felháborítónak tartom, hogy az az ember, aki különböző vál­lalkozásokba tudott fogni, még ilyen módon is gyarapítani akarja a vagyonát! Nehogy még ő érezze magát szerencsétlen helyzetben? Csak legyen, aki megsajnálja... Mert mit szól­jak akkor én, vagy a hozzám ha­sonló szegény ember, aki egyik hónapról a másikra él és örül, hogy a gyerekeit egyáltalán tudja taníttatni. Remélem, hogy az igazság győz! Urbán Szabó Lászlóné Túrkeve tésre hívott. Ekkor ígérte, hogy döntéséről - akár ked­vező számomra akár nem - legkésőbb két héten belül írás­ban értesít. Nos, azóta (január 11-én beszélgettünk) több mint egy hónap telt el, amiből arra lehet következtetni, nem én nyertem el az állást. Ez el­len nincs mit tenni, de hol ké­sik a válasz? Az a szó­lás-mondás jut eszembe, hogy „az ígéret szép szó, ha meg­tartják úgy jó”. S azzal zárom soraim: ha a sörgyár ügyve­zető értékesítési menedzsere a mindennapi életben nem tartja be az ígéretét, ne lepődjön meg, ha majd az üzleti életben is „százas sprinter”, azaz rö­vidtávfutó szerep betöltésére lesz csak lehetősége. L. J. Kenderesről Szabó Imre és felesége megromlott egészségi állapotukról panaszkodtak. Le­velükből megtudhatjuk, hogy az elmúlt években a férj sajnos több hónapon keresztül vérmér­gezéssel feküdt a szolnoki MÁV-Kórházban, s ezen idő alatt más betegségéből is meg­gyógyították. Legutóbb, az idén januárban pedig egyszerre vo­nultak be - ugyancsak a MÁV- Kórházba: a férj a belgyógyá­szatra, a feleség a sebészetre, ahonnan 10 nap múlva együtt, gyógyultan távozhattak. Ezúton mondanak köszönetét a kórház II. emeleti általános sebészet, valamint az V-VI. emeleti bel­gyógyászat orvosainak, az ápo­lónőknek azért a lelkiismeretes munkáért, fáradozásért, amit ér­tük tettek. * Zagyvarékasról Kohári Fe- rencné lapunkon keresztül is köszönetét fejezi ki a Hetényi Géza Kórház urológiai osztály ovosainak, minden dolgozójá­nak - külön is dr. Somodai László osztályvezető főorvos úrnak -, akik a férje gyógyítá­sában, kezelésében oly sokat tettek. További munkájukhoz jó egészséget kíván. * Az Egalitás Alapítvány el­nöke, Barabás Mária szerkesz­tőségünknek mond köszönetét azért, hogy a mozgássérültek számára munkalehetőséget kí­náló felhívásuknak nemrég helyt adtunk. Egyben arról tájé­koztat, hogy ennek nyomán a mozgássérültek a vártnál na­gyobb számban jelentkeztek munkára: s hogy jelenleg egy országos számítógépes hálózat kiépítésén munkálkodnak, mellyel telefonkapcsolat kötné össze a megyeszékhelyeken működő számítógépeket a bu­dapesti telephelyükön lévő köz­ponti géppel. (A hálózatot adat- feldolgozásra, azok továbbítá­sára kívánják használni.) * Kovácsné Aradi Emília szolnoki olvasónk Kenderesen dr. Bakos Imre gyors segítsé­géért mond köszönetét, a kar­cagi kórház II. számú belgyó­gyászatán dr. Tága Ilona főor­vosnak és az osztály valameny- nyi kedves dolgozójának, akik mindent elkövettek azért, hogy édesapja, Aradi József az élet- veszélyes állapotból felépüljön, visszatérhessen családjához. További gyógyító munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kí­ván. * A Kunhegyesi Óvodai In­tézmény a gyerekek és óvónők nevében arról számol be, hogy egy hete sikeres jótékony célú farsangi óvibált rendeztek, amit öt óvoda támogatására szerve­zett az óvodák szülői munkakö­zössége. A bál teljes bevételét az „Óvodás gyermekekért ala­pítvány” javára ajánlották fel. A szülőknek a nyilvánosság előtt is köszönetét mondanak a fe­lejthetetlen nap megszervezésé­ért, a példamutató összefogá­sért, segítségért. * Varga András szolnoki ol­vasónk szóvá tette, hogy a kö­zelmúltban három esetben ke­reste fel hiába a helyi polgár- mesteri hivatalt, mert éppen szünetelt az ügyfélfogadás. Az egyéb bosszúságától eltekintve, összesen 180 forintjába került a buszköltség. (Az Abonyi úton lakik.) Ha már váratlanul elma­rad az ügyfélfogadás, miért nem tájékoztatják erről a lakosságot úgy, ahogy a rendőrség részéről naponta megjelenik a lapban a „Traffipax”? - írta végezetül. Kérdezték Válaszolunk Pótszabadság: A gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülőnek, s annak is, aki a gyermekét egyedül neveli, a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyer­meke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár évente. Először a gyermek szü­letésének évében, utoljára ab­ban az évben, amikor betölti a 16. évét. (A kollektív szerződés egyéb pótszabadságot is megál­lapíthat.) Végkielégítés: Ha a munkáltató mond fel a dolgozónak, végki­elégítés jár - kivéve, ha az ille­tőt azért küldték el, mert a mun­kahelyi kötelezettségének nem tett eleget, ha olyan magatartást tanúsított, amivel a munkavi­szony további fenntartását lehe­tetlenné tette. És akkor sem számíthat végkielégítésre, ha nyugdíjra szerzett jogosultsá­got. Cím: A Hadifoglyok Országos Bajtársi Szövetségét Bp.-en, a VII. k. Városligeti fasor 35/a szám alatt kereshetik fel. (Irá- nyítószáma: 1071) Küldjön egy képet! Édesapám, mint gépész - micisapkában A felvétel 1948 nyarán készült arról a cséplőgépes brigádról, amelynél édesapám, Járvás Balázs volt a gépész. (A legfelső sorban, balról a harmadik, micisapkában.) Sajnos már nem él. Ha kissé sötét, elsárgult is ez a kép, talán a hajdani jó kis munkacsapatból még sokan magukra ismernek. Dévai Lajosné (Járvás Erzsébet) - Jászkisér Aki közszereplést vállal A mindennapi életben is váltsa be az ígéretét Expressz - ajánlva Eladhatják a vagyonrészt de...! Jászalsószentgyörgyön Nagy Ist­vánná olvasónk négy testvére nevé­ben várja válaszunkat, tanácsunkat arra a kérdésére, hogy az édesapja után örökölt tulajdonukat - a Jászbe­rényi Kossuth Szövetkezetben lévő üzletrészüket - milyen formában válthatnák forintra? Köztudomású, hogy az osztalékkal, ami olyan mint a kutya vacsorája, nem sokra mennek azok, akiknek kézzel fogható értékre, pénzre lenne szükségük, ezért is szeret­nének minél előbb túladni rajta. Mint írja, a szövetkezettől 1992. november 13-i dátummal kapott levél értelmében, és a sa­ját számításuk szerint 305 ezer forint az öt testvérre eső vagyon­részük. Az idei helyzetről, a várható részközgyűlés időpontjáról még nem értesítették őket... . Kedes Olvasónk! Válaszunkat azzal kezdhetjük, hogy a szö­vetkezetnek az Önök vagyonrészére elővásárlási joga van, tehát az eladási szándékukkal először is őket kell megkeresniük. Amennyiben a szövetkezet nem él ezzel a jogával, az Önök üz­letrészére nem tart igényt, az erről szóló válaszlevelük birtoká­ban próbálkozhatnak az értékesítésével. Hogy a levelében feltett kérdésekre konkrétabban válaszol­hassunk, Olajos Andrásnét, a Kossuth Szövetkezet főköny­velőjét is megkerestük, aki arról tájékoztatott, hogy amikor az Önök vagyonrészét nevesítették, az üzletrész személyenkénti értéke 48 ezer forint volt. Azóta nyolc szövetkezeti tag jelen­tette be a kiválási szándékát, így az átmeneti törvény értelmé­ben - és a közgyűlés jóváhagyásával - új vagyonfelmérést ké­szítettek. Ebből következik, hogy az öt testvér vagyonértéke 20-20 ezer forinttal nőtt, azaz jelenleg személyenként 61 ezer forint. Ugyancsak a főkönyvelő asszonytól tudjuk, hogy az idén január elsejétől hatályba lépett személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján azok, akik a saját szövetkezetük vagyonrészét vásárolják meg, úgynevezett befektetési kedvezményben ré­szesülnek. Ez azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó-alap­jukat, befektetés címen/!/ 30 százalékkal csökkenthetik. Biztosra vehetjük, hogy ezzel a kedvezménnyel a résztulaj­donok iránt hamarosan megnő az érdeklődés, sőt várható, hogy jóval magasabb lesz az üzletrészek árfolyama. így aztán felme­rül az újabb kérdés: vajon célszerű-e most megszabadulniuk az üzletrészüktől, vagy várnak még vele, de legkésőbb december 31-ig, hiszen az említett befektetési adókedvezmény hatálya - jelen ismereteink szerint - eddig szól. S ki tudhatja előre, meg- hosszabbítják-e vagy sem? Azt azonban már tudjuk, hogy a Kossuth Szövetkezet tavalyi gazdálkodása alapján - a számadatok tükrében - a vagyon­rész-tulajdonosok az idén sajnos nem számíthatnak osztalékra. Ide kívánkozik, hogy zárójelben megjegyezzük: 550 millió fo­rint értékű üzletrész van a szövetkezet használatában, ami jelen­leg ezerháromszáz személy tulajdonát képezi. Kedves Olvasónk! A döntést, hogy az öt testvér megszaba­dul-e most a szövetkezetben lévő tulajdonától, Önökre bízzuk. De ha tehetik, s ránk hallgatnak, az üzletrész értékesítésével várnak egy kicsit, mert elképzelhető, hogy hónapról hónapra többet ér. Az idő egyelőre az Önök zsebére „dolgozik”! Bizalmát köszönjük, s kívánjuk, hogy a lehető legszerencsé­sebb helyzetben adjanak túl a kis vagyonrészükön. „Nem reszkettünk!” Nem tudom megállni, hogy ne tegyek néhány megjegyzést az Új Néplap február 10-i írá­sára, melynek az volt a címe. hogy Illegalitásban. Személyesen jelen voltam, amikor a cikk szerzője megje­lent a tanácskozótermünkben, ahol többen is tartózkodtunk, de egyikünk sem reszketett. Én kü­lönösen nem, mert éppen azt a meghívó plakátot írtam, ami azóta a szolnoki piactér és a Fi­umei úti iskola környékén ol­vasható, és nem remegő kézzel, hiszen ez meglátszódnék rajta! Valóban én is hallottam az ér­deklődését, és hátra pillantva, úgy értékeltem: a marxista né­zeteket vallók között volna a he­lye. Az igaz, hogy hamar kinyi­latkozta, nem belépési, inkább érdeklődési szándékkal érke­zett. Tehát nem remegtünk és nem is féltünk, ma sem félünk, hi­szen nincs mitől vagy kitől. Ugyanis akiket a múlt hibáiért okolnak, azok nem a Munkás­pártban vannak. Ugye elhiszi nekem, hogy ebben a dolgozók érdekeinek védelmét igazán megtestesítő pártban senki nem reméli, hogy nagy karriert csi­nál; uram-bátyám módján zsíros álláshoz, érdemi munka nélkül vagyonhoz jut? Tény, hogy megalakult a Marxista Ifjúsági Szövetség szolnoki szervezete, s főként középiskolai tanulókból áll. A mára kialakult demokráciában nem akarok túlzottan mélyre ásni, csupán a parlamenti pártok és képviselőinek vitáit, a felje­lentéseket, a médiaháborút em­lítem, s kérdezem: önben nem ébreszt valamiféle gyanakvást? A parlamenti kormányzópártok - a különböző gazdasági vagy politikai esemény kapcsán - va­jon kiadják-e mindig a közvé­leménynek a neveket? Mond­juk, ha Ön nem hoszonéves fia­tal, hanem 60-70 éves nagy­szülő lenne, és a fia vagy uno­kája, netán csak az eszméivel azonosuló fiatal után érdeklőd­nének ebben a demokráciában, elhinné-e, hogy a sikeres vizs­gáihoz elég lesz neki a meg­szerzett tudása? Nem féltené, hogy világnézeti megvallása miatt hátrányos helyzetbe ke­rül? Nemrég a rádió reggeli mű­sorában egy jeles jogtudós úgy nyilatkozott, hogy most szólás, vallás, szabad világnézeti sza­badság van. Kérdem én: ez va­lóban maradéktalanul megvaló­sul? Szerintem nem! Mert akkor azonos esélyt kellene adni min­den egyénnek és szervezetnek, hogy szíve joga szerint gyako­rolja bármely hitét, vallását, ne­tán a természettudományon ala­puló, anyagi világ evolúcióját. Egyébként az is elhangzott, hogy minden héten 14-től 17 óráig tartják az összejövetelüket és javasolták, hogy ebben az időpontban legyen szíves őket megkeresni. A cikk szerzője azzal zárta a sorait, hogy „Engem valahogy inkább az egész nem is érdekel...”. Nem egészen értem ezt a megjegyzését, ugyanis a kom­munisták nem kuriózumok, ha­nem tömegeket, szellemi, fizi­kai dolgozókat, fiatalokat, nyugdíjasokat maguk mögött tudó legális, a törvényeket tisz­telő és következetesen betartó párt. S ha Ön nem is hiszi el: akik érdekét igazán csak mi képviseljük, azoknak „ma bal a jobb". Szívélyes üdvözlettel: Dikó Miklós Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom