Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

1994. január 7., péntek 7 Az Új Néplap A bád szál ókon A falu a maga gazdája szeretne lenni Abádszalók a várossá válás útjára lépett Abádszalók község önkor­mányzata 1993-ban 188 millió forintos költségvetésből gaz­dálkodott. „Idén nagyon szegé­nyek voltunk” - említette ezzel kapcsolatosan Vincze Ferenc, a község polgármestere. Ezzel szemben a Kurír 1993. márciusi számában egyenesen Las Ve- gashoz hasonlítja a kis, Tisza-tó menti települést. Hol van hát az „arany középút”? Véleményem szerint a polgármesteri „pa­nasz” - tud-e ma polgármester pozitívan nyilatkozni a telepü­lése rendelkezésére álló pénzek­ről!? - és a gunyoros, néha „gusztustalan malíciával” meg­írt Kurír-cikk túlkapásai között. A megyei kormánylátogatást előkészítő ülések egyike - stílu­sosan az, amelyik az idegenfor­galommal, környezetvédelem­mel foglalkozott - éppen Abád- szalókon volt. Itt a „Falu jegy­zője”, Marek György egy egész hosszú kívánságlistát sorolt fel a tanácskozást megnyitó beve­zetőjében. Lényegében decem­beri beszélgetésünk során is ez volt a téma. A „kerekasz- tal”-beszélgetés harmadik résztvevője - bevezetőmben már utaltam rá - a község pol­gármestere, Vincze Ferenc volt. Először - nem véletlenül - a szennyvízhálózat kérdése került „terítékre”. E téma mellé kezd­tük el kortyolgatni a titkárnő ál­tal elkészített feketekávét. Jövőre 60 milliót költ Szalók a fejlesztésre A községben idén 6786 fo­lyóméter szennyvízvezetéket építettek ki. Ez jó közelítéssel 50 milliós beruházással készült el. A Kunhegyes várossal közö­sen már jóval korábban megépí- tetetl 1000 köbméteres szenny­víztisztító telep kapacitása „ví­gan” megengedi a további fej­lesztést, a szennyvízprogram folytatását, amit a község, ahol még nagyon sok a „szippantós rendszerű” udvar, ahol még na­gyon sok az olyan porta, ahol a „használaton kívül helyezett” kutak vették át az emésztők sze­repét - folytatni is akar. „Jövő évben szeretnénk, ha ki tudnánk munkálni azt a rend­szert, mely az ilyen tulajdono­sokat is ösztönözni fogja a rákö­tésre” - idézem a jegyző ezzel kapcsolatos észrevételét. Egy biztos: ’94-ben még biztosítja az önkormányzat a rákötőknek az 50 százalékos kedvezményt, ehhez jön még a 15 százalékos közműfejlesztési hozzájárulás. A lakosságnak hosszú lejáratú, 10 éves, kedvezményes kölcsön felvételére is lehetősége nyílik! A program az előzetes tervek és felmérések alapján 60 millió forintba kerül majd. Ez újabb 53 szalóki utca bekapcsolását jelenti majd a szennyvízháló­zatba! Biztos vagyok benne, hogy ez is segít majd abban, hogy a Tisza-tó egyik idegen- forgalmi központjának vonz­ereje tovább nőjön, beleértve ebbe a szó szoros értelmében vett „idegerí’-forgalmat is. Ezen a téren a város vezetőinek egyértelműen pozitívak az idei tapasztalatai! Talán éppen a turizmus, az idegenforgalom területén érez­hető legerősebben a község azon törekvése, miszerint a falu valóban a maga gazdája sze­retne lenni. Jó munkát végzett az idegenforgalmi csoport 1993-ban - lapunk terjedel­mes cikkben be is számol erről - a strand és a strandon lévő ösz- szes épület 19 millió forintért, önkormányzati hasznosításba, tulajdonba került: „Határozot­tan az volt a célunk, hogy to­vább ne „idegen” vállalkozók­nak „termeljen” a terület, ha­nem a falunak is” - tették hozzá ehhez „nagy nyomatékkal” Fábián Gábor, az idegenfor­galmi csoport vezetője Abádszalók község közigazga­tási vezetői. Már a nagyon „fél­oldalasra” sikerült szezon is az ő elképzeléseiket látszik iga­zolni, hiszen már idén nyáron a fent említett területekről 4,4 millió forint folyt be a község kasszájába. Ennek jelentős ré­szét már vissza is forgatták a te­rületre, de éppen ez volt a cél: az idegenforgalomból befolyt pénzeket, igenis az idegenforga­lom fejlesztésére kell felhasz­nálni! Az is igaz azonban, hogy ez az újszerű „idegenforgalmi menedzsment” így rendkívüli terheket rakott a községvezetés vállára. Lényegében ezért alakí­tották meg az idegenforgalmi csoportot, melynek munkájáról mind Marek György jegyző, mind Vincze Ferenc polgármes­ter a legnagyobb elismerés hangján beszélt. A csoport am­biciózus fiatal vezetője, Fábián Gábor miután kicsit „piron­kodva” végighallgatta a sok el­ismerést, bemutatta a csoport munkáját is. Megtudtam, a pályázatok ki­írásától kezdve, a bérleti szer­ződések megkötésén keresztül, a közművek karbantartásáig, a portaszolgálat ellátásáig, a jegykiadás, az ellenőrzés, de még a terület őrzése is a hatás­körükbe tartozik. Feladatukat bővíti még a táj- és környezet­védelem, a fásítás, a bakancsos sátorhelyek kialakítása - , ez egyre népszerűbb lesz Abádsza- lókon - és nem utolsósorban a partvédelem, melyre a korábbi tulajdonosok nem sok gondot fordítottak. Mindehhez tizenha­tan vannak. A csoport tagjainak jó része korábban tartós mun­kanélküli volt. Munkájukat je­lentősen segíti a nemrég szerve­ződött 12 fős polgárőrség is. Jövőre úgy néz ki, a dolog mai állása szerint, hogy a Diana Szálló - alatta a községi iskola működik - és a hozzá tartozó négy faház is a csoport munká­ját fogja szaporítani, a község ezeknek is meg akarja szerezni tulajdonjogát. Rá is fér a falura! - kajánkodhatok a gondolattal, mert a ’93. március elején meg­jelent Kurír-cikk után, melyben többek között ez áll: „Amíg alul éppen magasztos dolgokról be­szélnek, felül meg lehet hogy óriásit k...-k”, több falusi pol­gárnak még jobban „csípi a szemét” a Diana ügye. Mint tulajdonos akarjuk megszerezni az üzemeltetési jo­got - szögezi le rögtön a Dianá­val kapcsolatosan a jegyző, majd így folytatja: „Természe­tesen a Kurír cikkében feszege­tett probléma is közrejátszott döntésünkben, de nagyon fon­tos volt a strandon szerzett idei pozitív tapasztalatunk is! Ko­rábban a Jász-Nagykun Ven­déglátó-ipari Vállalat bérelte az épület felső szintjét, évi 4,5 mil­lió forintért. A vállalat megszű­nése után, az előprivatizációs törvény megjelenésével az ÁVÜ az épület bérleti jogát fel­vette a privatizációs listára. Ám az éves, 4,8 milliós bérleti díjra a három árverés egyikén sem akadt jelentkező. Ezért akarjuk megszerezni most mi mint tu­lajdonos, az üzemeltetési jogot is. Már azért is, hogy mi dönt- hessünk a hasznosításról pél­dául a Diana esetében a felső szinten folyó tevékenység való­ban ne zavarja az alsó szint munkáját, az oktatást” - fejezte be Marek György a Dianával kapcsolatos mondanivalóját. Persze ezzel még nem fejeztük be a turizmus, az idegenforga­lom témakörének kivesézését. Szóba került, hogy Szalók nem mond le dédelgetett tervéről - az idei elutasító válasz ellenére sem -, egy önálló Turinform iroda megnyitásáról. Miközben a falut érintő gondokról beszél­gettünk, addig a polgármester úr „kiszaladt”, hogy utánanéz­zen egy adatnak. Amikor visz- szatért, bevallom, magam is meglepődtem attól, amit elébem rakott. A faluban 230 család, 590 fekvőhellyel foglalkozik az idegenek „vendégül látásával” vagy ahogy manapság annyira divatos mondani: a falusi turiz­mussal. Nem véletlen tehát, hogy a nemrég, a Malom foga­dóban szervezett továbbkép­zést, mely hasznos tanácsokat és útmutatásokat adott az ezzel foglalkozni kívánóknak, az ön- kormányzat is támogatta. Azt, hogy a falusi turizmusnak las- san-lassacskán már hagyomá­nya lesz itt, bizonyítja az is, hogy a tanfolyam egyik díját: a „Legjobb falusi vendégfoga­dós” címet éppen egy szalóki polgár, Pál Mihály nyerte el. De kanyarodjunk vissza a turiz­mushoz. Valahol kapcsolódik a témához a benzinkút ügye. Ja­nuári látogatásomkor a polgár- mester büszkén emlegette, hogy milyen jó a kapcsolata a kutat építő vállalkozóval. S aztán jött az őszi országos hírű gázolaj-' botrány. Nézzük, ezen a „fron­ton” most milyenek a harcállá­sok. Egyvalamit tisztázni kell - kezdi a polgármester. A gáz­olajbotránynak és a kiépítés­nek csak annyi köz volt egy­máshoz, hogy a vizsgálat ideje alatt leállt az építkezés. A vál­lalkozó nincs benne a szalóki gázolajügyben, csupán vélet­lenszerű a névegybeesés. Bár az ő neve is felmerült - több kútja van az országban - hasonló vo­natkozásban, de nem Szalókkal kapcsolatosan. A benzinkút még a szezon kezdete előtt kinyit! Ám az egri vállalkozó tisz­tázta magát. Ezt azért mondom el, hogy sok feltételezést, ami a faluban terjed, tisztázzunk! A kút még a szezon előtt üzemelni fog, használhatja a lakosság. Je­lenleg úgy néz ki, hogy az épü­let tetejét kell még felhúzni, ki kell alakítani a hozzá vezető út­hálózatot, elvégezni a hatósági­lag előírt próbákat, és a kút kész. Ha a sajnálatos esemé­nyek nem történtek volna, lehet, Tóparti csend alacsony vízállásnál A dolgok jelenlegi állása szerint községi tulajdonba kerülhet a Diana Szálló A benzinkút még szezonkezdet előtt kinyit hogy már ezen is túl lennénk, zárja le - véleményem szerint megnyugtatóan - a benzinkút ügyét Vincze Ferenc polgár- mester, majd bevonva újra be­szélgetésünkbe Marek Györ­gyöt, ismét nyugalmasabb vi­zekre evezünk. Ez az ismert Alföld-program része - kezdi a jegyző, vissza- véve magához a beszélgetés fo­nalát. Valószínűleg állami szin­ten is pont kerül a számunra oly fontos ügy végére már március elejére. leményem szerint egy országos kutatási program fejlesztését már ezért is támogatni kell. Két újságoldalra való téma kimaradt az év végi abádszalóki helyzetjelentésből. Elég, ha csak a slágert, a telefont, az út­hálózatot, a vadkempingezést, orvhorgászást említem. Nem szóltam a nagy hírű Hubertus Vadásztársaságról sem, eredményeiket - nem men­tegetőzésképpen írom - amúgy is ismerik. Kimaradtak az isko­lások, a nyugdíjasok is. Most az Kozák Sándor önkormányzati segítséggel helyezett üzembe egy nagy teljesítményű olajütőt Kéznyújtási közelségben a Közép-Tisza-vidék fejlesztési koncepciója Számunkra ez azért nagyon fontos, mert szerepel benne az is, hogy kiemelt üdülőhellyé nyilvánítják Abádszalókot, ez­zel együtt javítva a helybéliek munkához jutásának esélyét is. Persze ez a program nem csak ennyiből áll. Globálisan rendel­kezik az idegenforgalomról a termőterületek hasznosításáról. Említek egy nagyon jó példát ezzel kapcsolatosan. Most fo­lyik egy tudományos szintű ta­lajvizsgálat, s ha a kutatások igazolják, hogy a Szalók hatá­rában és a környéken lévő föl­dek alkalmasak napraforgó, repce és egyéb olajos magvú növények termesztésére, akkor ez meghatározó lehet a térség fejlesztésére. Akadt ugyanis egy vállalkozó, Kozák Sándor, aki önkormányzati támogatás­sal helyezett üzembe egy nagy­teljesítményű olajütőt. Ha ez a vállalkozás beválik, akkor na­gyon sok ember biztos jövede­lemhez juthat, hiszen az olajütő gép nagyon sokféle hasznosí­tású lehet. Adatcserével alkal­mas üdítők, illő olajak gyártá­sán keresztül, étkezési olaj, de még biogáz gyártására is. Ezt csak azért említettem, mert vé­idegenforgalom fontos dolgai s a hozzá kapcsolódó primer és tercier ágazatok vették el a he­lyet. Nem maradt hely a Nem­zetközi Gyemrek- és Ifjúsági Alapítvány témakörének sem, pedig az alapítvány 120 hektárt vásárolt meg a szövetkezeti holdingtól. December 17-én hagyták jóvá a részletes rende­zési tervet, mely szerint a déli üdülőövezet területén kialakí­tandó „gyermekparadicsom” Szalóknak jó hírt fog adni. No meg 200 embernek munkát. De visszatérek a kimaradt dolgokra. Közösen, a most em­lítettekkel, részei lehetnek an­nak, hogy Abádszalók, ha nem is az Alföld vagy a Tisza-tó Las Vegasa, de mindenképpen vá­ros lesz, hiszen ez a vezetők ha­tározott elképzelése is. A lakos­sági vélemény is ez. A polgárok hozzáteszik azt is: városi felté­telekkel! Mindenesetre Szalók idén nehéz, de jó évet zárt. Kí­vánok nekik azért az elégedett­ség ellenére boldogabbat és jobbat, benzinkutat botrány nélkül, több munkával, hogy a boltokban a szalókiaknak is jus­son valami a jövő szezonban is. Az oldalt írta: Pereze Miklós Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom