Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

1994. január 3., hétfő Körkép 5 1994 a magántulajdon működtetésének éve Településfejlesztés, településrendezés Mezőgazdasági mérleg- 1993 a magántulajdon ki­alakításának ideje volt a me­zőgazdaságban, a következő esztendőnek már a magántu­lajdon működtetése évének kell lennie - jelentette ki Szabó János föld­művelésügyi miniszter Bu­dapesten tartott évzáró sajtó- fogadásán, amelyen a minisz­térium vezetői találkoztak az újságírókkal. A miniszter elmondta: tavaly búzát 1 millió hektárnyit vetet­tek az országban, az egyéb ősziek magja pedig mintegy 300.000 hektáron került a föl­dekbe. Ez mindössze 35 ezer hektárral kevesebb a tavaly előt­tinél. Szabó János elégedetten szólt arról is, hogy az őszi vetési munkák már október végén, november elején befejeződtek, szemben 1992-vel, amikor még decemberben is vetettek. A ve­tések állapota - köszönhetően a jó minőségű munkának és az időben hullott csapadéknak - kedvezőbb, mint tavaly előtt. A jelenlegi árvíz csak elenyésző mértékben érinti a mezőgazda- sági területeket, országosan mindössze 4 ezer hektár áll víz alatt. A tárca tevékenységét érté­kelve a miniszter elmondta: az tavaly létrejött a mezőgazdasági fejlesztési és a reorganizációs alap. Emellett a gazdák likvidi­tási gondjainak enyhítésére és a termelés feltételeinek javítására különböző rövid és hosszú távú hiteleket igyekezett biztosítani. Szabó János szerint igen fontos gazdasági intézkedés a bank- és adóskonszolidáció megkezdése. Ez a több élelmiszeripari céget is érintő folyamat várhatóan az idén teljesedik ki. Ugyancsak az eredmények közé sorolta azt, hogy létrejött az Agrárrendtar­tási Hivatal, amelynek a piaci viszonyok rendezettsége érde­kében - a garantált ártól a kvó­tán és a szubvención keresztül az intervencióig terjedően - az agrárpiaci rendtartás igen széles eszköztárának alkalmazására van lehetősége. Szabó János a tárca törvényelőkészítő munká­ját ugyancsak megfelelőnek minősítette, hiszen mint mondta: több, a minisztérium által kidolgozott törvényterve­zet már az idei év elején a Par­lament elé kerülhet. Ilyen pél­dául a földtörvény és a szövet­kezeti törvény módosítása, az erdő- és erdőbirtokossági tör­vényjavaslat és a vadászati, va­lamint a hegyközségi törvény tervezet. A miniszter az érdekképvise­letekkel való együttműködésről szólva megállapította, hogy a legtöbb szervezettel a miniszté­riumnak megfelelő kapcsolata van. Medgyasszay László politi­kai államtitkár a sajtó és a mi­nisztérium kapcsolatának fon­tosságáról beszélt. Kiemelte a korrekt tájékoztatás fontossá­gát. Ezt annál is inkább fontos­nak tartotta, mivel véleménye szerint a falusi lakosság köré­ben alulinformáltság tapasztal­ható. Arra kérte a sajtó munka­társait, hogy az eddiginél széle­sebb körűen tájékoztassák a közvéleményt a tárca elképzelé­seiről, valamint a gazdák lehe­tőségeiről, gondjairól. Az ál­lamtitkár annak a reményének is hangot adott, hogy 1994 a magyar mezőgazdaságban a stabilizálódás éve lesz. Raskó György, a tárca köz- igazgatási államtitkára rámuta­tott: tavaly fordulat kezdődött az agrárágazatban és az élelmi­szeriparban. Érzékelhetően nö­vekedett a beruházási kedv az ágazatban, mindenekelőtt az élelmiszeriparban, ahol 1993- ban mintegy 40 milliárd forin­tos beruházás történt. Az összeg kétharmada külföldi befektetők­től származik. Az alaptevé­kenységben egészen szeptem­berig lényegében csak jelképe­sek voltak a fejlesztési szándé­kok, akkor viszont azon a terü­leten megnőtt a beruházási kedv. Ezt mutatja, hogy a me­zőgazdasági fejlesztési alapból idáig mintegy 3 milliárd forintot fizettek ki, hozzávetőlegesen 1500 elfogadott pályázat alap­ján. A kérelmezők többsége 1 millió forint körüli összeget kért, s csupán-'a-1 pályázók 15 százaléka szeretett volna 5 mil­lió forintot, vagy annál nagyobb összeget kapni. Raskó György jogosnak ítélte a gazdálkodók óvatosságát a hitelfelvételeknél. A megtérülés ugyanis - mondta - a jelenlegi kamatlábak mellett meglehetősen kockázatos. (MTI) Feminista Hálózat kontra nőgyógyászok Kórházba vagy lakásba érkezzen a gólya? A nők körében korántsem tartják egyértelmű pozitívum­nak, hogy hazánkban szinte minden újszülött egészség- ügyi intézményben látja meg a napvilágot. Mind többen vélik úgy, hogy a gyermek világra hoza­talának a családi fészek, az otthon a legjobb kerete és környezete. A nőszervezetek közül a Feminista Hálózat a leghatá­rozottabb szószólója annak, hogy az évezredes tradíció újra polgárjogot kapjon, s az otthoni szülés széles körben váljék gyakorlattá.- A fejlett nyugati orszá­gokban, például Hollandiában ma már az asszonyok nagy ré­sze saját lakásán, bábaasszony segítségével hozza világra gyermekét. Érthető, hiszen az életadás gyönyörű, de gyöt- relmes aktusát testileg-lelki- leg egyaránt könnyebb meg­élni a megszokott környezet­ben, ismerős arcok között. S aki igényli, attól nem szabad megtagadni ezt a lehetőséget - érvel Acsády Judit, a Hálózat ügyvivője. A Magyar Nők Szervezete szerint sem szükségszerű az egészségügyi intézmények szülészeti "monopóliumának" fenntartása. Mint ügyvivőjük, dr. Újvári Ibolya mondja:- Olyan gyakorlatot kell ki­alakítani, hogy az asszonyok - az orvosi vélemény ismereté­ben — maguk dönthessék el: kórházban vagy otthon szül­nek. De a kisbaba és az édesanya érdeke is azt kívánja, hogy az utóbbit csak akkor vállalják. ha szükség esetén a mentő, az orvosi segítség perceken belül biztosítható. Ismerve a tele­fonhelyzetet és a hazai útvi­szonyokat, félő, hogy sok he­lyütt kockázatos a lakásban várni a gólya érkezését... Orvosi körökben nagyok a fenntartások a szülések "ha­zaköltöztetésével" szemben. Már csak azért is, mert az ér­vényes jogszabályok csak a kismama és az orvos szemé­lyes felelőssége mellett teszik lehetővé az otthoni szülést.- A gyermek világra hoza­talakor adódhatnak olyan komplikációk, amelyeknek elhárítására csak kórházban van mód - mondja dr. Garam- völgyi György szülész-nő­gyógyász. Sok lakásban nem biztosít­hatók a szükséges higiénés körülmények, s kérdés, van-e elegendő olyan szülésznő, aki nemcsak az anyát, hanem a babát is el tudja látni, hiszen a bábák elsősorban az anyákkal foglalkoznak.- A szülész-szakma is érzi azonban, hogy "nyitásra", vál­toztatásra van szükség a szü­lés körülményeinek bensősé­gesebbé tétele érdekében. Jó, hogy egyre több az úgyneve­zett baba-barát kórház, ahol az anya és az újszülött gyakor­latilag minden időt együtt tölthetnek. Pártoljuk az apás szülést is, amelyre nagy igény mutatko­zott. Ám mióta adott a lehető­ség, csak a házaspárok 5 szá­zaléka él vele.-borgó- Ferenczy Europress Magyar szemmel Kanadában Augusztusban egyetemi hallgatók érkeznek a megyébe a tengerentúlról forma, hanem a praktikum a döntő. Például a tűzveszély esik legsúlyosabban latba, a tűz, az itt a legveszedelmesebb ellenség. Mert nemcsak hajda­nán, még ma is családi házakat úgy építenek, hogy a fal belül hozzá két cikluson át, Kanadá­ban. A velevaló találkozás természetes, hisz ha vissza is vonult már kissé a közélettől, azért tanácstagként még min­dig aktív szerepet játszik a te­lepülés életében Kálmán bácsi, Szinyei Béla, a megye főépítésze Számvetés - gondolatban, de akár írásban is; ilyenkor min­denki elkészíti, a megyei főépí­tész is megteszi: Szinyei Béla számára a ’93-as esztendő, me­lyet elhagy, sok szempontból értékes és érdekes volt. Szak­mailag kiemelkedett a Kana­dából érkező professzomővel együtt végzett településvizsgá­lat, hét községet illetve várost vizsgáltak meg június havá­ban, hogy vajon a rendezési elképzelések és a valóság mennyiben fedik egymást. Ta­nulmány formájában rögzítet­ték is a tapasztaltakat, Túr- keve, Tiszaföldvár, Tiszabő, Szászberek, Jászárokszállás, Kunmadaras és Cibakháza sze­repel az összesítésben. S a leg­fontosabb tanúlságok közül ta­lán egyet: az egyedi sajátságok nemcsak fontosak, de megha­tározóak is lehetnek egy-egy település arculatának kialakí­tásában; az uniformizálás a te­lepülésrendezés halála. Szeptemberben a megye fő­építésze indul útra, a tengeren túlra; Kanadában az Urbanisz­tikai Intézet vendégeként is fogadják. A cél: megismerni, hogyan terveznek ott várost, falut Kanadában. Természete­sen az ottani értelemben véve a falumegnevezést, inkább talán mezővárosról kellene beszélni. A főépítész elsősorban a Nia­gara régióval ismerkedett, ahol a megyei tervezési rendszert vette alaposan nagyító alá, a vízesés körüli csodás park­rendszer életét tanulmányozta azután, az ottani építész segít­ségével. S amit tapasztalt: a legszembetűnőbb teljes har­mónia, amit szigorú építési szabályok védenek. Itt nincs butik, bódé, ami ezt a harmó­niát megbontaná. (Bárcsak ná­lunk is hasonló szabályozás lenne, nemcsak papíron, ha­nem a gyakorlatban is! - .mondja a főépítész.) Tanúlsá- gos volt látnia, hogy a megyét milyen központilag tervezik meg, a régió székelyén, ahol húszfős csapat dolgozik, hogy utat, agrárüzemeket, lakótele­pet, s minden egyebet „vessen” papírra. Meglepő tapasztalás, hisz nálunk épp ellenkezőleg, hasonló szerepet egyáltalán nem tölt be a megye. Sajátos vidék ez, két hatal­mas tó között terül el, s gondját különös odaadással viseli, egy erre hivatott környezetvédelmi hatóság, mely olyan formán él, hogy magába foglalja a vízü­gyi, a környezetvédelmi, a természetvédelmi, sőt a műem­léki feladatok elvégzését is. Bizony elétőrően a mi megosz­tott hatósági rendszerünktől. Az eredményeket látva - úgy tűnik - a megoldás üdvös, egy kézben minden fontos dolog - jegyzi meg Szinyei Béla. Port Colbome, ahol a főépí­tész több időt töltött, azért is említendő, mert ezzel a telepü­léssel személyes barátságba került. Több napon át részlete­sen tanulmányozta a rendezési tervet, járt a térképtárban, is­merkedett az építési engedé­lyezési eljárással (a 25 ezres városnak öttagú tervezőirodája van, mely önállóan dolgozik, így aztán kevesebb is a vita az építési engedélyek kiadásá­ban), de egyébként szigorú szabályok is irányítják a ren­dezést, részletekbemenően. Ahol nem is elsősorban a fa, kívül pedig tégla burkolja. Innen a félelem. Másért is, nemcsak szakmai érdekességeiért maradt emlé­kezetesnek a tiszta, szépen rendezett Port Colbome, ahol az utcák épp oly egyenesek, amilyen az emberekhez vezető utak; mindenütt, ahol meg­szállt családiházaknál vagy egyebütt a legmelegebb fogad­tatásban részesült a vendég. Nemcsak kívánságaimat lesték - micsoda reggelik -, de utazá­saimhoz is megszerezték min­dig a szükségeseket, jegyet és minden egyebet - idézi vissza a kellemes időket a megye főépí­tésze. S cserébe nem kértek tőle mást, csak azt, hogy me­séljen részletesen mindenről, a mi világunkról, a mostaniról. A városkának pedig kifeje­zetten magyar nevezetessége is van: itt volt először bevándorló és magyar polgármester, még­angol nevén Coloman Bagu, azaz Bagi Kálmán. Aki nem­csak azért örült a találkozás­nak, mert magyar szót hallha­tott, hanem azért is, felidéz­hette a múltat. Mennyire át­szellemült - emlékezik Szinyei Béla -, amikor arról beszélt, hogyan indult el hajdanán az új hazába. 6 nem földet vitt a zsebében, mint azok, akik el­hagyták hazájukat, bármi fur­csa, csikkeket gyűjtött, hogy a már kintlévő apját azzal lepje mfeg, egy kis „hazaival”, azt gpndolván, ez szerez majd örömet neki. Pillanatok alatt úgy összemelegedtünk, mintha évtizedek óta együtt éltünk volna. Beleérzőképessége, emberismerete,1 mint kiderült az üzleti életben is igen jó ka­matozott; szállodát, vendéglőt, taxivállalatot hozott létre, im­ponáló üzleti karriert futott be. Erre bizony egészségesen maga is büszke. Ót hallgatva, elgondolkodtam, hogy a mi üz­leti világunkban is mennyire szükség volna azokra a tulaj­donságokra, amelyekkel ő ren­delkezik. De nem egyedüli magyar a városkában a volt polgármes­ter, amikor dönteni kellett, ki­hez, hová látogasson a vendég, mert olyan nagy volt a válasz­tás lehetősége gondot jelentett, hogy ki is válasszanak végül. (Egyébként magyar ház is van a környéken.) Bendes Zoltánt választottuk, hogy odame­gyünk, ő tudta, miért. Amikor megérkeztünk, már én is értet­tem, a bejárat melletti ablakon, üvegre festve színes, koronás magyar címer, Debrecenből hozatta, ez fogadja a látogatót. Annak a hazafiságnak az ér­zékletes jele, amelynek úton útfélen találkozni a megnyil­vánulásaival. És milyen jó ezt tapasztalni. Társalgás közben előkerül egy hegedű, kanadai, 5 ezer dollárért vette, nem ma­gyar, de amikor kézbe veszi, magyamóta csendül fel rajta: Tiszán innen, Dunán túl. Nem­csak érzelmi szálak, üzletiek is kötik egyébként az óhazához. A változás idején, az elsők kö­zött társul be egy tiszántúli kozmetikai szalonba, ahol a szőrtelenítés új, és igen hatásos módját honosítja meg. Szerinte mások is forgatnak hasonló terveket, s ő is szeretné bőví­teni itteni tevékenységét. Kü­lönben meglepő, mennyire já­ratos hazai dolgainkban; be­szél magyarul, bár már kint született. De még jobban meg­akarja tanulni nyelvünket, mert hát az üzlet... Szinte min­denben ellentéte Salánki Gá­bor, egy másik magyar, aki szintén benne van ugyan a korban, de ő keveset beszél, és a legszebb címe és egyben dí­sze a Maple Leaf nevű, Ka­nada legnagyobb^ malmának főmolnári címe. Ő egy „wor- koholic”, azaz szenvedélye ko­rántsem az alkohol, hanem a munka. Igazi ezermester, a régi magyar mesterek fajtájá­ból, s mint főmolnár szélté- ben-hosszában ismerik Kana­dában, de főleg itt a Niagara körzetében. Ha valami ma is elromlik az őrlőszerkezetben, azonnal őt hívják, hogy orvo­solja a bajt, „gógyítsa” meg. Három magyar, három ka­nadai barát, kiknek közös a gyökere, s a mi földünkben gyökerezik, amit tőlük kaptam, a mérhetetlen ragaszkodás a óhazához, hogy mennyire köti őket érzelmileg sok ezer kilo­méter távolságból is e kis ha­zához az őszinte szeretet. Ez felemelő érzés, jó volt közöt­tük magyarnak tudnom, ma­gyarnak tudnom magamat. Szakmai tapasztalatom mellé, nem az agyamba, de a szí­vembe ezt az érzést raktároz­tam el, s hoztam haza ide Szolnokra. Ebből itthon is jócskán elkél - mindig. A találkozók sorát az Éva Samery-vel való beszélgetés zárta, aki a torontói Ryerson Polytechnical Egyetem urba­nisztikai tanszékének profesz- szora, aki júniusban járt Szol­nokon, s már akkori tartózko­dásakor felvetette, egy kanadai diákokból álló csapat itteni szakmai gyakorlatának gondo­latát, miszerint a tanítványok az év augusztusában néhány hétre Jász-Nagykun megyébe érkeznének - tanulmányo­zandó az egyes településeket. Érthető, hogy ezúttal a hely­színen „ellenőrizte” a főépítész a gondolat érvényességét, s örömére, megtudhatta: minden a régiben, azaz ahogy az el­múlt nyár végeztével megálla- píttattatott, most már végleges a terv, augusztusban kanadai egyetemi hallgatók járják majd a megye falvait, városait. Mi szeretettel várjuk őket mondja a megye főépítésze azon a beszélgetésen, amelyet irodájában, „számvetésként” együtt készítettünk. -vm­Két kanadai magyar; Zoli Bendes (jobbra) és Coleman Bagu (balra)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom