Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
6 A Tiszazugban jártunk 1994. január 3., hétfő Szőnyeget Washingtonba Fésűs Sándorné Öcsödön nem sok munkahely létezik. A legnevesebb azonban még működik. Ez pedig a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet helyi részlege. Fésűs Sándorné, a vezetőnő, készséggel fogad minket. Perzsa-, torontáli és merinó- szőrme szőnyeget szőnek évek óta, pontosabban 1955 óta. A kemény kézimunkát a jobb időkben százötvenen-százhat- vanan végezték, ma ötvenen vannak. A leépítésben közrejátszott az, hogy korábban a köny- nyebb munkát választották a dolgozók, ezért elmentek máshova, vagy tovább tanultak, hiszen a szőnyegszövés nem szakma, csak betanított munkás szintet ad. No, ennek ellenére a szövést olyan ördöngös gyorsasággal csinálták az asszonyok, hogy ember legyen a talpán, aki utánozni tudja. Ez kézi munka, nem gépi - mondja a vezetőnő. A kézi szövésű szőnyegnek legalább 100 év a garanciája. Belföldre már alig gyártanak, jelenleg francia és angol megrendelőknek dolgoznak. A francia partnernek torontáli szőnyeget, az angolnak perzsát csomóznak. Az angol fél részére most készülnek el egy ritka szép szőnyeggel, ami Washingtonba kerül, egy - az öcsödiek által - ismeretlen ország nagykövetségére. Alapterülete 50 négyzet- méter! Négyzetméterenként 100 ezer csomót számolhatna meg benne az, akinek lenne ehhez kedve. Négy hónapja készül 10 emberrel. A 100 ezer csomó egy embernek 15 napjába kerül. Az öcsödiek egyébként olyan ritka adottsággal rendelkeznek, miszerint 5,6 és 10 méter széles szövőszékük is van. Ekkora másnak a szövőiparban nincs. Ebből eredően ők gyártották a Parlament és az Operaház szinte összes szőnyegét. A szövetkezetnek egyébként van egy részlege Tiszasason is, ott tizen-tizenöten végeznek hasonló munkát. Úgy tűnik, jövőre is lesz dolguk. Most járt náluk az angol megrendelő, és azzal köszönt el tőlük, hogy jó munkát kívánt jövőre is. Ebből arra gondolnak, hogy lesz megrendelés. Sajnos kihalóban van a szakma. Nem jön hozzájuk senki dolgozni. A perzsasző- nyegszövésnek az lesz a veszte, ha ez a pár ember elmegy nyugdíjba. Kár érte. Készül a szőnyeg Washingtonba Akár nyakon, akár pofon Kungyalu lapos csendjében a kapuban nézelődik a semmibe Csík György. Éppen tíz éve nyugdíjas a most 70 éves férfi, aki 25 éven keresztül a téeszben dolgozott. 1929 óta él a faluban. Kárpótlása nincs, az apjától öröklött egy hold földje a termelői csoportban van. Onnan jut egy kis mellékes. Mert arra a kis földre honnan szerezzen járművet? Lehet, később mégis odaadja haszonbérbe, mert így sok az adó rá, alig marad valami. - Szóval, akár nyakon, akár pofon, mindenhogy sújtva van a mezőgazdaság - fakad ki. Sertéstartással foglalkoztak eddig, de már vége. Már öregek hozzá, meg drága a takarmány, és csak olcsón tudtak túladni a sertéseken. A feleség - a 71 éves Csató Mária néni - háztartásbeli, ő nevelte a jószágokat. - Bár én mentem volna el a kolhozba, kevesebbet dolgoztam volna, mint így, hogy itthon voltam, és nekem nincs nyugdíjam mondja. Lánykorában Pesten volt, ’46-ban jött haza, és ment férjhez, azóta itt élnek. Pesten szobalány volt egy földbirtokosnál. Semmi gondjuk nem volt, csak dolgozni kellett, de mindenhol dolgozni kell, ha azt akarja az ember, hogy jusson valamire. Három évet töltött ott. Nem sok minden történik már velük. Tévét néznek, a távolbalátó készülékből kettő is van. Gyerekek nincsenek. Míg fiatalabbak voltak, nem is volt rossz, de most már hiányoznak, csak jó volnának. Még szerencse, hogy a rokonságból vannak gyerekek, azok meglátogatják őket. A szépen berendezett szobában az idős házaspár A cégér neve minőséget rejt A pultokon finom sütemények csábítják a vevőt Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Kunszentmárton határain is túlnő a Talmácsi cukrászda hírneve. Szerencsénkre Talmácsi József, a tulajdonos bent van az üzletben, sőt, hátul a műhelyben éppen a karácsony egyik elmaradhatatlan ételét, a nevezetes bejglit készítik irányításával. A cukrászdát az ötvenéves cukrász édesapja alapította a 1940-ben. Kunszentmártonban egyébként hagyománya van ennek a szakmának, sok nagy cukrász volt a városban. Talmácsi úr Nagy Sándor nevét említi közülük, nála tanult édesapja is. Nehéz ez a szakma, már csak azért is, mert ami anyagokat használnak, azok sokkal jobban drágulnak, mint általában. Ez azt eredményezi Talmácsiéknál, hogy csak minőséget gyártanak, mert úgy vélik, csak azt lehet eladni. A gyönyörű cukrászdában általában huszonnégy féle, tejszínes főzött fagylalt készül, meg sok-sok sütemény. A hagyományos édességek mellett olyanokat is előállítanak, amelyekben kevés a cukor, de annál több a gyümölcs. A lényege a szakmának, hogy a hagyományt, kell folytatni, de a legkorszerűbb gépekkel, téchhoIÖgíáváí kell dolgozni, mert ez adja meg a minőséget - vallja a mester, aki sokáig Budapesten, a Gerbeaud cukrászdában dolgozott vezetőhelyettesként. Két főiskolát is elvégzett: a vendéglátó-iparit és az élelmiszer-iparit. És hogyan jut újabb és újabb receptekhez? Egymástól „lesik” el, tanulják a fortélyokat a cukrászok. Kiállításokon - külföldieken is -, előadásokon, találkozókon cserélnek recepteket. Talmácsi úr egyébként az Országos Cukrász Szövetség elnökségének tagja. Talmácsi József 10 dolgozót foglalkoztat, és felesége is itt serénykedik. Talmácsiék különben valóságos cukrászdinasztia. Ifjabb Talmácsi bátyja szintén cukrász (Pesten). Fia a vendéglátó-ipari főiskolára jár, reméli, folytatja a családi hagyományt. A beszélgetés előtt megtekintettük a műhelyt. Ahogy kell, szép tisztaság mindenütt, és minden talpalatnyi helyen sütemény készül. Az illat fenséges, a látvány étvágygerjesztő. A neves cukrász büszkén mutatja az új kemencét, amit a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány segítségével tudott megvenni. Miért ilyen szép és finom itt minden? - fogalmazódik meg a kérdés. A választ a mester adja meg: neki' ez nemesük" ä szakmája, hanem a hobbija is. Sütik a finom bejglit és a pozsonyi kiflit /Eladták a jó területet Tiszaugon azon munkálkodik az önkormányzat - többek között -. hogy az idősek szociális otthonát megvalósítsa. A 11 férőhelyes miniotthon kialakítása nehezen halad, hiszen kevés a pénz. Az épület átalakítása az idén kezdődött, a közfalakat felhúzták, a központi fűtést megcsinálták. Ehhez hozták a napokban a Prímagáz 5 köbméteres gáztartályát, amiből még egyet a klubkönyvtár fűtésére is felállítottak. Vagyis kisebb (propán-bután) gázosítás folyt a faluban. Kihasználták azt az alkalmat, miszerint a Prímagáz annak, aki még ez évben felszereli a tartályokat, az első gáztöltést ingyen adja. Ezzel 60-60 ezer forintot spóroltak meg. A falu önkormányzata visz- szavette a Holt-Tiszát. Szeretnék a halászati jogot is megszerezni, és akkor komplex hasznosítását is megtehetik. Létrehoznak egy káeftét, amelyben az önkormányzat többségi tulajdonos. A társaság tavasszal már meg is kezdi az iszapkotrást a vízből. Az iszapot már megvizsgáltatták, nincs benne káros anyag, így adalékanyaggal keverve virágföldként, talajjavítóként eladják. Az a furcsa az egészben, hogy a víz az önkormányzaté, a part viszont nem. A faluközeli parti részt az egykori közös té- esz parcellázta, osztotta szét zártkertként. Az ugiak bánatára minden olyan területet eladtak, amiből ma az önkormányzat bevételre tehetne szert. A túloldalon pedig - a település érdekét teljesen figyelmen kívül hagyva - szilvafákat telepítettek. Talán az a terület is egy idő múlva üdülő lesz, de nem mostanság! A Tiszamenti Téesz mindennek ellenére csődben van, 300 milliós adósságot halmozott fel. Viszont jó hír, hogy a felszámolás alatt levő szövetkezet palackozóját megvette egy kft., és 50-60 embert tud foglalkoztatni. telefonos hirdetésfelvétel mci 7.30-18.00 óráig Szolnok, Kossuth tér 1. ____________ P énzért még agyon is ütnek Az óriási decemberi tavaszi szélben szántat a széles országút mentén Benyó Antal gazda. A 69 éves parasztembernek Kunszentmárton szélén, az út túloldalán van a tanyája, ahol most dolgoztat, az a felesége „uradalma”. - Két tanyájuk van? - kérdezzük meglepve.- Hát, még három is volt! - vágja rá. De hogy mi van a harmadikkal, arról inkább nem beszél. A tanyák körül felesége 1 hektár földet, ő maga 11 kataszteri holdat kapott vissza. Rajtuk kukoricát, árpát meg minden mást termesztenek majd. Kell az állatoknak, mert azokból is van bőven. Ebből élnek, de azért ez csak pótlék, mert a nyugdíj a főnök - így mondja Benyó Antal. Igaz, csak kisfőnök, mert kevés az. Az asszonynak nincs pénze, mert nem dolgozott. Gépük is van, de ha valamilyen munkához nincs, akkor fizetnek érte. - Tudja, hogy minden van, csak pénz legyen! - mondja. - Pénzért még agyon is ütnek - teszi hozzá. Aztán hogyhogy hozzáfogtak ilyen idősen ekkora munkához? - Ez volt nékem az életem, már fiatal koromban is. Volt 25 hold földünk, de elvették. - Végre most visszaadták - vetjük közbe. - Nem adták, vettük! A sajátunkat! Visszaadni? Mit adtak itt vissza? Hagyjuk már! - mondja bosszúsan. Benyó gazda kutyájával a birtokon Fél éve van csőtörés Kungyaluban ez idáig«a kunszentmártoni önkormányzat fizetett a lakosság vízfelhasználásáért - a téesznek. Ugyanis a szövetkezet területén van egy kút és egy 5 köbméteres tározó, ahonnan a maradék vizet - mert a téesz elsőbbséget élvezett - a lakosok kapták. A gyakran előforduló vízhiány miatt azonban a lakosok „kiharcolták” maguknak, hogy saját vízműtelepük legyen. A megyei víz- és csatornamű kunszenti üzemigazgatósága december 1-jével a vízműtelepet átadta. A napokban a lakosoknál a vízórák szerelése zajlott. A vízműtelepen egy régi 100 köbméteres hidroglóbust is felállítottak, ami Kunszentmártonban „szolgált” korábban, de természetesen felújították, valamint egy új, nagy vízhozamú kutat is fúrtak. A korábbi ingyenvíz helyett tehát hamarosan fizetnie kell a vízért a 150 fogyasztónak. Feltétele a rendszer beüzemelésének, hogy a kirendeltég írásos üzemeltetői megbízást kapjon, valamint, hogy a lakosok a mé- rősítést elvégezzék. Ehhez részletfizetési kedvezményt is adnak. Nagy gond az is, hogy a vízhálózat nagyon rossz állapotban van. Jelenleg is féléves (!) csőtörés van a rendszerben, amit még nem javított ki a mostani üzemeltető. így pedig a vízművek nem veszi át a hálózatot, ami egyébként keresz- tül-kasuf összevissza halad a falun. Úgyhogy a kungyalui víz-ügy nagyon tekervényes, akár a (cső)kígyó. A templom mögött van az új vízműtelep Részlet a tiszakürti arborétumból Az oldalt írta és szerkesztette Tóth András Fotók: Mészáros János 56/424-924
