Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-31 / 25. szám
4 1994. január 31., hétfő A szerkesztőség postájából „A sok érdek-képviseleti bába közt elvész a gyermek” Számtalan észrevétel, kérdés érkezett szerkesztőségünkhöz a nagy port kavart közalkalmazotti törvénymódosítással kapcsolatban, melyek közül néhányra e rovatunkban most - Expressz - ajánlva cím alatt - általános tájékozatást adunk. Emellett az alábbiakban két olvasói levél rövidített változatát is közöljük - azzal a szándékkal, hogy a további észrevételeknek, hozzászólásoknak, az illetékesek válaszának is helyt adunk. (Az első levelet „pártatlan, hűséges olvasó” jeligével, a másodikat az óvónők nevében kaptuk.) „Hortobágyi tanár úr” szavai... Figyelemmel kísértem a közalkalmazotti törvény módosításáról szóló írásokat, azonban úgy látom, az országos buzgalom ott tart, mintha kizárólag „pedagógustörvény” módosításáról lenne szó. Igaz, jó az érdekképviseletük, de óhatatlanul arra gondolunk: nem megy ez a többi közalkalmazott bérének rovására? Nem hallom a mentősöket, az egészségügyi dolgozók csak szerényen egyeztetnek. Ők talán nem állnak helyt éjjel-nappal a munkában? ügy vélem, „a sok érdek-képviseleti bába közt” elvész a gyermek. Szerencse, hogy a pedagógusok többsége azért teszi a dolgát. Régi diákregény jut eszembe, amit Szegváry Mihály „Keraban meg a többi vasfejű” címmel írt. Mit is tett Hortobágyi tanár úr a re- génybeni csínytevő tanulóival? Idézem: „... akkor a tanár úr egy percig sem gondolkodott, belenyúlt a zsebébe, elővette a pénztárcáját, s azt mondta: - Magam is szegény ember vagyok, de annyit megér nekem az, hogy most megtanítalak benneteket dolgozni, de két kikötésem van: senkinek sem szabad megtudni, hogy én adtam a pénzt kölcsön, a másik, hogy a saját két kezetek munkájával kell ezt a pénzt megkeresnetek, s abból adjátok majd vissza.” Amikor a pénz visszafizetésére került sor, Hortobágyi tanár úr az eléje számolt pénzt eltolta magától, s azt mondta: „Nahát, gyerekek, ha magatok kerestétek, akkor én ez egyszer nem fogadom el tőletek. Első keresetetek, legyen a tiétek. Fogadjátok el tőlem újévi ajándékul.” Hogyan értékelték ezt a Berekhátra vonattal utazgató diákok? „Ültek a fapadokon, kicsit lehunyták a szemüket. Jólesett a meleg, a kerekek halk zsibongása. Zsebükben pénz volt, ha csak néhány pengő is ..., most az egyszer nem kémek, de visznek haza egy kis segítséget; adni nagyobb öröm, mint kapni, s olyan megnyugvást, melegséget éreztek, hogy egyszerre mosolyogni kezdett valameny- nyi”. Talán a szerény, példamutató Hortobágyi tanár urakra kellene jobban odafigyelni, mert a legmagasabb F kategóriába ők tartoznak. Egyébként a regény Harsányi Lajos „Falusi diák” című versével indul, s mivel korunk a nosztalgia hullámain halad visszafelé, talán még igaz is az idézet: „A városban csilingelnek az utcák és terek, / Az iskolában szagosak az úri gyerekek” - mert bizony most már van szegény, s van úri gyerek, és sajnos egyre több a szegény. Az óvónőkre is figyeljenek! Az új közoktatási törvény az óvónői munkakört felsőfokú - óvodapedagógusi - képesítéshez köti, azonban 1997-ig, azok a szakközépiskolai végzettségűek, akik vállalják a megfelelő képesítés megszerzését, vagy már nyugdíj előtt állnak, óvónői munkakörben alkalmazhatók. Az alkalmazással nincs is baj, a fizetéssel annál inkább, ami talán, mind az idős nyugdíjra várónak, mind a fiatal főiskolára kötelezetteknek a legfontosabb! Az óvónői munkakör - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (kjt.) 61-63.Í valamint a közoktatási •' törvény 17. paragrafusa alapján - D közalkalmazotti fizetési kategóriába tartozik. Az előzőekben említett óvónőket azonban B kategóriába sorolták, amelybe az általános iskolai és szakközépiskolai végzettséget igénylő munkakörök tartoznak. Ezek szerint az idős óvónőknek 4-5 év múlva feleannyi nyugdíjat állapítanak meg, mint ami őket megilletné. A fiatalabbak pedig - a kötelező főiskola végzése mellett felmerülő költségek miatt - így is nehéz helyzetben vannak. Ugyanis a vezetők mit sem törődnek az M. T. 203. paragrafusával, mely szerint ha kötelezik a közalkalmazottat - és kötelezni kell, mert másként nem alkalmazható - egy képesítés megszerzésére, meg kell téríteni az azzal kapcsolatos költségeit. Ezt nevezik a bérrel, költséggel való gazdálkodásnak? Szerintünk garázdálkodás! Hogy miért nem fordulunk bírósághoz? Egyszerű a válasz: az idősebbek nem mernek ilyet tenni, nem szeretik a hercehurcát, a fiatalabbak pedig úgy gondolják, a főiskola elvégzéséig kibírják azt a 3 évet. De az igazi indok az, hogy olyan tanácsot kapnak: „Ha már nem lesz szükség rád a jelenlegi munkahelyeden, nem alkalmaznak sehol, mivel bíróságra vitted a munkáltatód.” És hol van az óvodákat felügyelő szervezet, az önkormányzat és a pedagógus-szakszervezet!? Küldjön egy képet! Erdészeti továbbképzésen ’49-ben Emlékeim között őrzöm ezt a felvételt, ami Gúton örökített meg bennünket, ahol 1949-ben erdészeti szakmunkásképzőn vettünk részt. Abban az időben a jászkiséri csemetekertben dolgoztunk, és szívesen jelentkeztünk a tanfolyamra, mert az elvégzése után mindjárt erdészeti szakmunkássá minősítettek, ami a fizetésünkben is megmutatkozott. (A kép jobb szélén vagyok.) Dévai Lajosné (Járvás Erzsébet) Jászkisér A rezesbanda-kíséret elmaradt, de a 60. évfordulón ott lesz Az együtt megőszült nagyszüleinkről Férjemmel azóta tartozunk az Új Néplap előfizetői közé, mióta összeházasodtunk, s ennek három éve. A lap hozzátartozik mindennapjainkhoz, és különösen azok az írások tetszenek, amelyek érdekes, értékes embereket, sorsokat mutatnak be - korra, nemre, foglalkozásra tekintet nélkül. Figyelemmel kísértük a fényképes sorozatokat, bár mi egyikben sem vettünk részt, és örültünk, amikor egy-egy ismerős arcra leltünk. Most azért fogtam tollat, hogy nagyszüleimről írjak néhány sort - egy képet is mellékelve, ami 6 évvel ezelőtt készült, az 50. házassági évfordulójukon, de ők ma is ugyanilyen életvidám, tisztességben, munkában, és tengernyi szenvedésben együtt megőszült, kiegyensúlyozott, egyszerű emberek. Nagyapám Benedek Károly, nagyanyám Vincze Piroska, és 1937 őszén kötöttek házasságot Tiszapüspökiben. Négy gyermekük született, akik kilenc unokával örvendeztették meg őket. Bár a gyerekek, unokák s a kis dédunoka messze él tőlük, azért Tiszapüspö- kibe mindig hazatérhetnek. Régebben, szüretkor, búcsúkor, ünnepeken jött össze a népes család, amikor mi, gyerekek körbevettük nagyapát, és érdeklődve hallgattuk vidámnak cseppet sem nevezhető, mégis gyermeknyelven tréfásan előadott történeteit. Nagyapa három évet töltött hadifogolyként Cserepovecben, Észak-Oroszor- szágban, 1944-47-ig. Hogy egy ember mit képes kibírni, hol van az a határ, ahol azt mondja, ezt az életet nem bírom már tovább, arról csak ő és a hozzá hasonló sorsú emberek tudnának beszélni. Végtelen kitartása, optimizmusa, családszeretete tartotta életben és hozta haza. Emlékei - ha kissé megfakulva is - olykor felélednek, és mesél, mesél.. . Nagymamának is kijutott, mert míg nagyapa hadifogoly volt, ő a tanyán bajlódott a három aprósággal (édesapámékkal), és persze az állatokkal, ami nem kis megpróbáltatás volt egy fiatalasszony számára. Mostanában sokat álmodom róluk, talán azért, mert régen láttam őket. Nagyapa azt mondta egyszer; „Ha megérem az 50. évfordulónkat, rezesbanda kísér majd bennünket a templomig, az újraeske- íésre.’! Hát ea sajnos akkor elmaradt,.az aranylakodalmat szűk családi körben ünnepeltük. De ha a jó isten még egészségben és erőben tartja őket, a 60. évfordulón teljesül a kívánság. Forgács Lászlóné (Benedek Zsuzsanna) - Jászberény „Mielőbbi gyógyulást kívánunk gondozónknak, Marikának” Kengyelről Az idős, házi gondozásra szontló beteg emberek nevében az Új Néplapon kersztül szeretnénk köszönetét mondani a kengyeli Erdei Lászlónénak (Marikának) azért a fáradságos, lelkiismeretes munkájáért, amit hosszú éveken keresztül értünk tesz. Nagyon sajnáljuk, hogy Marika is leesett a lábáról, betegsége miatt kénytelen távol maradni tőlünk. Most érezzük csak igazán, mit is jelent nekünk, mennyire az életünkhöz, a mindennapjainkhoz tartozik. Szomorúan gondolunk rá, hiszen a betegsége miatt neki is jólesne, ha abból a sok-sok törődésből, amit tőle kaptunk, egy keveset viszonozhatnánk. Mi erre már sajnos képtelenek vagyunk. Azt szeretnénk, ha a felépülése után még sokáig - erőben, jó egészségben - mellettünk lehetne. A kengyeli polgármesteri hivatal illetékeseinek is köszönetét mondunk azért, hogy személyében olyan lelkiismeretes, csupa szív gondozót választott mellénk, aki „kötelező” ellátásunkon, kiszolgálásunkon túl még nagyon-nagyon sokat tesz értünk. Vele a legapróbb, legnagyobb gondunkat is megoszthatjuk. Együttérez, és amiben csak lehetséges, segít. S ha a bajainkra nincs orvosság, a vigasztaló kedves szó is gyógyírnak számít. Az ifjú nemzedék érdemei mellett Köszönet az elismerésért Az 1993-as év magyar bajnokainak és a megye legjobb sportolóinak tiszteletére rendezett, január 24-i ünnepségnek kellemes visszhangja volt a sportolók, felkészítőik és támogatóik körében. Fiatal sportolóink eredményeit az esemény rangjához méltó, impozáns környezetben, a Pelikán Hotelben méltatták és ismerték el. Jelentős eseménynek tartjuk, hiszen elkomorult világunkban különösen helyénvaló megbecsülnünk azt a morális tőkét, amit a sportoló ifjúság a mindennapi munkája mellett sokszor napi két-háromszori, többórás, megfeszített edzéssel - követendő modellként állít a társadalom elé. A megjutalmazott sportolók és felkészítőik nevében a Néplapon keresztül mondok köszönetét a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzatnak, hogy - a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is - figyelemességükkel tanúbizonyságot tettek az ifjú nemzedék érdemleges- sége mellett. Hiszem, hogy még kiválóbb eredményekkel viszonozzuk. Biber Pál Mezőtúrra küldjük a címet Balázs Béla mezőtúri olvasónk kérésére közöljük, hogy a Magyar Hadigondozottak Ör- szágos Nemzeti Szövetségének (új nevükön!) megyei szervezete Szolnokon, a Kolozsvári út 16. szám alatt található. (Telefonszám: 376-736.) A szövetség képviselője dr. Leskó Ferenc, akivel az említett címen levélben vagy telefonon egyaránt felveheti a kapcsolatot. Ezenkívül - az időpont előzetes egyeztetésével - bármely napon, akár vasárnap is, személyesen felkeresheti. Expressz - ajánlva Kiböjtölt bérek Olvasóink közül ki telefonon, ki levélben érdeklődött: áruljuk már el, mi van ezekkel a pedagógusbérekkel. Pontosabban: csak az F kategóriát emlegetjük, holott az abc-nél maradva, még öt kategória van előtte. így igaz. S mivel a legmagasabb, F kategóriára irányuló törvénymódosítás értelmezgetése újságunk révén széles nyilvánosság előtt zajlik, jogosnak érezzük a kíváncsiságot, úgy általában a pedagógusbérekkel kapcsolatban. A pedagógusként foglalkoztatottak által betöltött munkaköröket - a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi 33. törvényben foglaltak szerint - az ellátásukhoz szükséges iskolai végzettség, illetve képesítés alapján kell közalkalmazotti osztályra tagolni. Vagyis a pedagógusokat elsősorban a munkakörükre előírt, megkövetelt iskolai végzettség és nem a megszerzett képesítéseik alapján kell besorolni. Hogy érthetőbb legyen, néhány példa: a középiskolai tanárok, gyermekintézményben pszichológusként dolgozók részére az egyetemi, az általános iskolában tanítók, kollégiumi nevelők, logopédusok számára a főiskolai, a pedagógiai asszisztens és gyermekfelügyelő részére a középfokú iskolai, míg a kisegítő dolgozók részére az általános iskolai végzettség az előírás. Hiába rendelkeznek tehát az e munkakörben dolgozók magasabb iskolai végzettséggel, csupán ezért nem kerülhetnek magasabb fizetési osztályba. A legalacsonyabb fizetési osztály, amely az általános iskolai végzettséget jelöli, az A, a legmagasabb pedig egyetemi végzettség esetén az E és az F. Ez utóbbihoz történő besorolásnál több feltételnek kell megfelelni, de a tartósan kiemelkedő munkateljesítményt is figyelembe lehet venni. A pedagógusok besorolását a fizetési osztályok mellett a fizetési fokozatok határozzák meg, ahol az 1-től 14-ig növekvő számok a ténylegesen közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött szolgálati idő 3-3 évvel történő gyarapodását jelölik. A 11 éve tanító pedagógust például a 4-es fokozatba kell sorolni. Hogyan határozzák meg a pedagógusok bérét? Az A osztály 1-es fokozatánál az 1,0 jelöli az érvényben lévő alapösszeget, amely 8 ezer forint. Az F osztály 13-as fokozatánál az 5,5-ös szorzó a legnagyobb, amellyel az alapösszeget beszorozva kiszámolható a jelenlegi legmagasabb alapbér, a bruttó 44 ezer forint. A pedagógusok bérbesorolása természetesen jóval bonyolultabb feladatot jelent, aminek egyik oka a szerteágazó, legkülönfélébb, gyakran egynél több végzettségük megítélése, különösen olyan szempontból, hogy betöltött munkakörükhöz szükségesek-e ezek. Másrészt nem közömbös az egyén számára, hogy mit számítanak be a közalkalmazotti munkaviszonyába, hiszen a fizetési fokozatnak ez az alapja. Főként azokat érheti hátrány, akik felnőttkori pályamódosítást, tanulást követően választották a tanári hivatást, úgy, hogy azt megelőzően nem közalkalmazottként - hanem például vállalatnál - dolgoztak. Mindent egybevetve, a ’92-es törvényben ez év januári bevezetéssel beígért bérrendezést joggal várhatják már türelmetlenül a pedagógusok, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány eredeti szándéka szerint ki akarta ezt tolni ’95-re. De tovább fokozza érzékenységüket az F kategória egyértelmű értelmezése céljából decemberben megszavazott törvénymódosító rendelet, amely az eredeti törvényhez hasonlóan ugyancsak ellentétes értelmezésekhez - sőt: már hivatalosan kiadott besorolások visszasorolásához - vezetett. Ma már országosan is a legnagyobb problémát az új besorolású pedagógusbérek finanszírozása jelenti, aminek fedezetbiztosítása a pénzügyi szempontból nehéz helyzetben lévő önkormányzatoknak mint fenntartóknak okoz nem kevés fejtörést. Qvook. G Ami nem tükröződik a „Hazai tükör”-ben Az Új Néplap január 18-i számában, az MTI-től átvett információk szerint, a Price Wa- terhause könyvvizsgáló és tanácsadó világcég által nyilvánosságra hozott felmérésekből kiderül, hogyan alakult a cég magyarországi ügyfeleinél a vezetői menedzserek fizetése. Idézem: „A kérdésekre válaszoló cégek vezetőinek fizetése ’92-ben átlag csupán 17,7 százalékkal emelkedett a 23 százalékos inflációval szemben”. Azt is megtudhatjuk, hogy tavaly - a 22-23 százalékos fogyasztói ár növekedéséhez képest - már csak 14,3 százalékkal nőtt a vezetők bére. Azok a fizetések, amelyek csupán a fenti százalékkal növekedtek, havi 100-650 ezer Ft-ig terjedtek. Tehát a fizetésemelések minimum és havonta, a rosszabbik évben is, azaz tavaly 14.300 Ft-tól 92.950 Ft-ig növekedtek - a fizetések arányában. Sajnos nem vagyok olyan információ birtokában, melyből tudhatnám, hogy a nem menedzser kategóriába sorolható, de nagy tömeget képező, még bérből és fizetésből élő átlagdolgozó évente milyen keresetfejlesztésben részesül, de a saját vizsgálódásaim szerint - mely gépipari és termelő szférában készült -, a következőképp alakult: az átlagfizetés maximum 26 ezer Ft havonta, a keresetnövekedés 25 százalékos, tehát inflációarányos, de ami a lényeg, a növekedés csak 6.500 forint körül alakult. Nem a menedzserek keresetnövekedését sokallom - magam is ezen kategóriába tartozom -, száz dolgozó ez idáig eredményes irányításával, 25 éve szerzett diplomával, 51.400 Ft havi fizetéssel, 15 százalékos bérfejlesztéssel és egy szívinfarktussal. A dilemmám az, hogy a mai gazdasági helyzetben a keresetek és azok fejlesztésében mikorra várható olyan kedvező változás, hogy eljussunk Európába? Hogyan lehet a gazdaság résztvevőit olyan helyzetbe hozni, hogy ne csak az árak, de a bérek is európai szintűek legyenek? Hogy a munkanélküli-ráta, ne legyen 12-13 százalékos, ne legyen 650-700 ezer ember munkanélküli; hogy a bérből és fizetésből élők csupán 14,3 százalékos keresetfejlesztése elérje a legkisebb menedzseri fizetés mértékét, a 14.300 forintot, és az infláció ne legyen 5-6 százaléknál több. Jó lenne, ha főleg ezen törnék a fejüket, és ebbe az irányba ható programmal indulnának azok a választási jelöltek, akik éreznek magukban annyi szakmai ismeretet, bátorságot, erőt, egészséget, hogy képesek javítani a gazdasági helyzeten. Kívánom, hogy sikerüljön nekik. Nagy László T örökszentmiklós Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné