Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29 / 24. szám
Nem vesznek, visznek Novemberben nagy hirtelen hatalmas hóeséssel ránk köszöntött a tél. Aztán mintha visszahőkölt volna saját merészségétől, decemberben már hiába vártuk. Fekete volt a karácsonyunk. Mi, felnőttek talán nem is annyira bántuk, inkább a gyerekek hiányolták a havat. Nekünk könnyebb volt a hul- longó égi áldás nélkül megtenni az ünnepi előkészületeket. Lehet, a megfelelő szervezés hiánya, de inkább a kevés idő az ok, hogy a naptár eme piros betűs napjai előtti időszak felér egy tébolydával. A munkahelyeken az év végi zárások őrülete zajlik, az otthonokban is most aztán igazán rendbe kell tenni mindent, a menü sem lehet akármi, és az ajándékokról is gondoskodni kell. Nem beszélve a fenyőfáról, az ünnep pompázatos díszéről, amelynek sudámak, sűrűnek, fénylő zöldnek illik lennie. De hol találni ilyet, s főleg mennyiért?... Évről évre mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, ha nem ágacskát, hanem fát akarunk díszekkel teleaggatni, gyertyafénnyel, csillagszórók tüzével felékesíteni. Bizony egyre több bankót kell az árus markába számolnunk egy-egy megfelelő darabért. Lassan már nem is százasokban, ezresekben mérik a métereket. S mi van, ha valaki nem tudja megfizetni?... Nem karácsonyozik. Egyszerű. Egyszerű, de nem igaz. Ugyebár van műfenyő, elérhető áron (ámbátor ronda), és lehet ágacskákat összefogni, vízbe tenni, nagyon jó illata van. Igen, ez mind megoldás, de hol marad a hangulat, a hatalmas, csodálatos karácsonyfa lenyűgöző pompája. Ki állítja, hogy le kell erről mondani? Műmütyürrel, tört gallyacskákkal beérni? Élelmeseké a világ! Ma aztán, mint ahogy nap mint nap a bőrünkön tapasztaljuk, igazán azoké. És mit tesznek ők? Ebben az eseteben például hogyan cselekszenek?... Nem vesznek, visznek. Nem az árustól, az túl kockázatos lenne. Az utca viszont mindenkié, és ami ott található, szintén közös. Nincs is másra szükség, csak egy késő éji órára és egy jó fűrészre... A házak előtti díszkertekből, a parkokból sorra tűnnek el a féltőn gondozott, nevel- getett formás fenyőfák. Nem probléma, ha némelyik van már akár háromméteres. A csúcsa pont megteszi. Még befér az ajtón. Nosza, lenyisszantani a tetejét!... Ki bánja, hogy ott marad csonkán, szomorú torzóként?... Valahol egy lakásban, majd felharsan a büszke „Mennyből az angyal...” és minden vendég elsápad a bámulattól, mert ilyen szép fája egyikőjüknek sincs. Mondja hát el... mmmusmmmmmmmm Gyermekekkel egyedül Ez az átkozott ital. Az az oka mindennek. Azért mennek tönkre a családok, mert nagyon sok helyen inni kezd valamelyik fél, és valljuk meg, legtöbbször a férfi. Nem is biztos, hogy ők a hibásak. Lehet, már otthonról hozzák a szokást, vagy a munkahelyen kezdik noszogatni a munkatársak, vagy az úton-útfé- len adódó jó haverok szoktatják rá. Amire meg egyszer rászokott valaki, annak könnyű rabjává válni. Az én férjem is így járt. Eleinte nem sokszor nézett a pohár fenekére, csak ha valami alkalom volt. Névnap vagy ilyesmi. Ahogy teltek az évek, furcsa mód egyre jobban belelendült. Mintha a névnapok is szaporodtak volna a cégnél, nem volt hét, hogy ne ünnepeltek volna. Én már undorodtam a piaszagtól, a sok zagyva beszédtől, az összerondított ruhaneműktől. Amikor aztán már rúgni-vágni is kezdett a férjem, elegem lett. Beadtam a válópert. Lehet, már ő sem bánta, elég sokat veszekedtünk akkoriban. A vagyonon nem vitatkoztunk különösebben. Megegyeztünk. A három szoba összkomfortot elcseréltük egy garzonra meg egy kétszobásra. Neki elég a kisebb, én meg jól elférek a két lánnyal a nagyobban. Ezt fenntartani többe kerül, de én megtanultam beosztani, meg ügyesen varrók. Elvállalok függönyt, bútorhuzatot, egyszerűbb szoknyát, blúzt. Abból mindig csur- ran-csöppen, és magunkra sem igen vásárolok boltban. A kilósban vett anyagokból tipp-topp cuccokat készítek. Magam is szeretem a szépet, és a lányaim is. Lassan már eladósorba kerülnek. Hat éve nevelem őket egyedül, az egyik most 13, a másik 15 éves. Szépek, csinosak, jól tanulnak. Ez sok örömet jelent nekem. Férjhez menni? Nem is gondolok rá. Nem tudnék én már egy férfihoz alkalmazkodni. És ugyan hova hoznék a két serdülő lány mellé egy idegen férfit?! Nekem most már az a dolgom, hogy őket szárnyra bocsássam, kistafírozzam, támogassam, hogy elkezdhessék a saját asszonyi életüket. Én meg majd várom az udvarlókat. P. S.-né jogi jo-jó Bonyolult helyzetbe keveredett János jóhiszeműsége, vagy még inkább nemtörődömsége miatt. Nyolc évvel ezelőtt szomszédjától, Pista bácsitól szóbeli megállapodás alapján 20 ezer forintért vásárolt egy tanyát, amit aztán annak rendje és módja szerint használt is. Akkor kezdődtek a problémák, amikor Pista bácsi meghalt, s mivel nem kötöttek adásvételi szerzőttiettfKt A házasság Két olyan ember szövetsége, akik közül az egyik sose emlékszik a születésre Feminizmus A férfi a hiányzó láncszem a majom és az ember köOrvOsszemmel Ibolya és László több mint tíz éve házasok, s ez idő alatt 3 gyermekük született. Mindany- nyiszor nagyon örültek a gyermekáldásnak, de főként László egyre jobban azt szerette volna, ha fiú is érkezik a családba. „Nehezen bírom már a nőuralmat. Kellene az erősítés” - jegyezte meg egyre nyomatékosabban. Amikor felesége ismét teherbe esett, arra kérte, vizsgáltassa meg magát, s ha a kis jövevény újfent leány lenne, vetesse el a magzatot. Emberileg érthető, hogy azok a házaspárok, akik két-három azonos nemű gyermek szüleinek tudhatják magukat, a további gyermekvállalást a születendő gyermek nemétől szeretnék függővé tenni, hisz színesebb egy olyan család, ahol fiúk és lányok egyaránt vannak. Ma már az orvostudomány lehetővé teszi, hogy korai időszakban is tisztázódjék az embrió, illetve a magzat neme. De itt egy igen komoly kérdés vetődik fel! Kinek van jogában ezen ismeretek alapján szelektálni egy-egy éppen bontakozó élet kérdésében?! Magyarországon és a világ országainak nagy többségében, ahol legális az abortusz, ennek alapján tilos a műtétről dönteni. Kizárólag a születendő gyermek egészségi állapotára, a genetikai ártalmak kizárására lehetséges vizsgálatot végezni orvosi megfontolásból. Igen korán, már a terhesség 8-10 hetében az embrió-bo- holyelemekből tisztázható szövetvétel után az egészséges vagy beteg kromoszómaszerelvény, s ezzel együtt természetesen a magzat neme is. A terhesség 16-18 hetében magzatvízmintából, a magzat- vízsejtek tenyésztése és tipizálása után még megbízhatóbban megállapíthatók a genetikai kromoszómaszintű károsodások, s ezzel együtt természetesen az is, hogy fiú vagy leány a várva várt jövevény. ftWrfKC A legjobb orvos Az állatorvos. Nem tudja megkérdezni a pácienstől, mi a baja, egyszerűen tudnia kell. A boldogság Az, amikor a fogorvos azt mondja, hogy nem fog fájni, aztán a fúró belekap a kezébe. Szabálytalan portré Lágyszívű jegyellenőr dést, amely alapján a földhivatalnál a tulajdonjog változása bejegyzésre került volna, az okmányok szerint az ingatlan továbbra is Pista bácsit illeti. Tekintettel erre, a hagyatéki tárgyaláson a közjegyző Pista bácsi két gyermekének egyenlő arányban adta át a tanya tulajdonjogát a törvényes öröklés rendje alapján. A tanyát az örökösök mint tulajdonosok birtokba akarták venni, és felszólították a tanya használóját, Jánost, hogy az ingatlant hagyja el. János nem hajlandó eltávozni onnan, arra hivatkozik, hogy ő azt megvette. Kérjük olvasóinkat, írják meg véleményüket. Kit illet meg a tanya? A 20. magzati héttől ultrahangvizsgálattal láthatóvá válik a herezacskó, a pénisz és később a leszállt herék is. Leányoknál természetesen ez nem, de a nagyajkak kontúrja szerencsés esetben igen. A látott kép természetesen nem bizonyíték, ezért 100 százalékos pontosságról beszélni sohasem lehet. A születendő magzat nemének meghatározása akkor indokolt, ha ezzel egy betegség előfordulásának elméleti valószínűsége csökkenthető, illetve megerősíthető. Mikor kerülhet erre sor? Például akkor, ha alapos a gyanú, hogy a nemet is meghatározó X (női) kromoszómához kötődő betegséggel terhelt a várandó újszülött, mely a megszületést követően az élettel összeegyeztethetetlen, vagy ultrahangvizsgálat során talált hasi képletek petefészek vagy here eredetű szövetekből kiinduló daganatot feltételeznek. Az így kiderített nem közlése természetesen betegség esetén kötelessége az orvosnak, de fontos hangsúlyoznunk, hogy biztosnak kell lennünk abban, hogy a nem ismerete a házaspár szándékát a terhesség kiviselése szempontjából nem változtatja meg. Dr. Mosonyi Attila Honfitársaink nagy része nem dicsekedhet azzal, hogy a ’94-es esztendőben életszínvonala emelkedni fog. Viszont idén is kell közlekedni, és ehhez meg kell venni a nem éppen olcsó buszjegyeket. Mint eddig mindig, ebben az évben is biztos lesznek olyanok, akik megpróbálják majd elkerülni a jegyvásárlást, vagy ha azt nem is, de legalább a kilyukasztását. Bliccelők - ellenőrök egymást feltételező, egymástól el nem választható fogalmak. A Jászkun Volán vezetősége is tisztában van ezzel, s a maga részéről biztosítja a „páros” egyik tagját, a karszalagosokat, a másikról a mindennapok úgyis gondoskodnak. Pintér József a maga 2 méterével és 125 kilójával nem túl régen lépett a Volán ellenőreinek sorába. Jó tíz évvel ezelőtt még sikeres birkózóként ismerték, s arról volt nevezetes, hogy 9 tojásból készült rántottét fogyasztott el reggelire.- Ez már a múlt - mondja nevetve. Ma már csak 4-5 darabot tudok magamba gyűrni. Elég ennyi is. Már nem sportolok, nem mozgok annyit, kevesebb kalóriára van szükségem.- Hogyan került egy nem éppen átlagember adottságaival a jegy nélkül utazókat fülön csípők munkakörébe?- Először „jópofaságnak” indult. Körülbelül másfél évvel ezelőtt egy „virágos kedvű” péntek este kezdtem el „brahi- ból” kéregetni a 24-es vonalán a bérleteket, menetjegyeket. Megtetszett a dolog, így aztán jelentkeztem a Volánnál.- Mit szóltak az akkori vezetői, amikor betoppant?- Úgy érzem örültek, kellenek a markos legények ezen a területen.- Az első ellenőrzési kőrútján mi volt az utasok reakciója?- Csodálkoztak, sőt talán kicsit meg is rémültek.- Itt aztán kihasználhatja természet adta adottságait!- Elvileg igen, de én meglehetősen lágyszívű vagyok. A nyugdíjasokon, a gyengébb nem képviselőin mindig megesik a szívem.- Magyarul: nem bünteti meg őket?- Hát.. . alaposan meggondolom.- Nagyon csúnyán fogok most fogalmazni. Úgynevezett „fejpénz” létezik?- 120 forintot kapunk egy elcsípett bliccelőért, természetesen bruttóban.- Megkérdezhetem, hogy fej- pénzszerzésben dobogós helyen áll-e?- Nem mondhatnám. Sőt, ha jobban belegondolok, inkább a mezőny sereghajtója vagyok.- Volt-e olyan eset, amikor hasznát vette dagadó izmainak?- Csak egy példát tudok mondani. Az egyik potyautas többszöri felszólításom ellenére sem volt hajlandó átnyújtani a személyi igazolványát, majd menekülésre fogta a dolgot. Szerencsétlenségére azon az ajtón át akart távozni, ahol én álltam. Nem sikerült. Ne tessék tettlegességre gondolni! Egyszerűen nem fért ki tőlem.- Úgy tervezi, nyugdíjig ezt a munkát folytatja?- A következő évekre más elképzeléseim vannak. A vállalkozói szférában próbálok szerencsét.- Nem kis bátorságra vall. Persze, úgy látom, ezzel a kondival nemhogy az ördögtől, még az adóhatóságtól sem fél. Orsós Tibor (Fotó: Bakos Judit) UG7E GONPJA LESZ RÁ, HOG7 GOJfPpLJOR A GOWUZORE Pl Hihetetlen történet Na, de igazán! Lassan három évtizede, hogy összeházasodtak. Együtt nőttek fel egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol nyaknyújtogató kíváncsisággal figyelik az idegent. Közeledett a karácsony, hát az egész pereputty felkerekedett, hogy megnézze a kis falut, az ott élő nagyszülőket, nagynénit, nagybácsit. Betömörültek a kocsiba mind az öten: a lassan három évtizede házas szülők, a két leánygyermek s az egyik csimota férje. A viszontlátás öröme, a beszélgetések és a hatalmas, igazi falusi ebéd után nekiindultak, hogy megmutassák a legújabb családtagnak (az ifjabbik csimota férjének) a helyet, ahol felnőttek. A faluban - egyszerű szerkezetű lévén - hamar elértek a központba, ahol balra szerettek volna fordulni. Szerettek volna. Ám ekkor megszólította, vagy jóval inkább leszólította az apát egy fürge szavú, fürge járású emberke, aki már minden bizonnyal töltögetett magának az ünnepi nedűkből.- Mán bocsásson meg nekem- hukk -, de baromi ismerősnek teleik lenni. De igazán, nem találkoztunk mi már valahol? Én itt mindenkit ismerek, de te is ismerős vagy - ha megbocsácc a tegezésért. Tán itt születtél?- Azt ugyan nem, de itt nevelődtem.- He? Hogy-hogy itt nevelődtél? - értetlenkedett a delikvens.- Itt születtél - bizonygatta.- Nem, nem. Itt nevelődtünk, mind a ketten. Az öregnek egy pillanatra fennakadtak a szemei: az nem létezik, hiszen ő mindenkit ismer!- Na, de igazán. Hogy-hogy itt? Odafordult az asszonyhoz:- Várjanak csak, psszt, nehogy elárulják! Azt nekem tunnom kell! Erősen gondolkodott, szinte hallatszott, ahogy forogtak, nyikorogtak az agytekervényei. Bizonytalanul felnézett, aztán felragyogott az arca, s kibökte:- Rózsikat- Hát nem éppen ...- Hogy-hogy nem? Na, de igazán! Te vagy a Rózsika!- Mondom, hogy nem. Nem vagyok Rózsika. Hitetlenkedve rázta a fejét, őt aztán ne vágja át senki!- De! Te a Rózsika vagy. Na, de igazán ...!- Tényleg nem én vagyok. A húgom Rózsika.- A húgod? Milyen húgod? - szemmel láthatóan nem hitt neki.- Milyen húgom?! Hát a Rózsika!- A Rózsikat? A, a húgod! Értem. Értem? Értem. Azzal útnak engedte a társaságot, a biztos tudattal: ő aztán megmutatta, hogy mindenkit ismer. Na, de igazán! Cs. Csáti Réka
