Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

Nem vesznek, visznek Novemberben nagy hirte­len hatalmas hóeséssel ránk köszöntött a tél. Aztán mintha visszahőkölt volna saját merészségétől, decem­berben már hiába vártuk. Fe­kete volt a karácsonyunk. Mi, felnőttek talán nem is annyira bántuk, inkább a gyerekek hiányolták a havat. Nekünk könnyebb volt a hul- longó égi áldás nélkül meg­tenni az ünnepi előkészüle­teket. Lehet, a megfelelő szerve­zés hiánya, de inkább a ke­vés idő az ok, hogy a naptár eme piros betűs napjai előtti időszak felér egy tébolydá­val. A munkahelyeken az év végi zárások őrülete zajlik, az otthonokban is most aztán igazán rendbe kell tenni mindent, a menü sem lehet akármi, és az ajándékokról is gondoskodni kell. Nem beszélve a fenyőfá­ról, az ünnep pompázatos dí­széről, amelynek sudámak, sűrűnek, fénylő zöldnek illik lennie. De hol találni ilyet, s főleg mennyiért?... Évről évre mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, ha nem ágacskát, hanem fát akarunk díszekkel teleag­gatni, gyertyafénnyel, csil­lagszórók tüzével felékesí­teni. Bizony egyre több ban­kót kell az árus markába számolnunk egy-egy megfe­lelő darabért. Lassan már nem is százasokban, ezre­sekben mérik a métereket. S mi van, ha valaki nem tudja megfizetni?... Nem karácsonyozik. Egy­szerű. Egyszerű, de nem igaz. Ugyebár van műfenyő, elérhető áron (ámbátor ronda), és lehet ágacskákat összefogni, vízbe tenni, na­gyon jó illata van. Igen, ez mind megoldás, de hol ma­rad a hangulat, a hatalmas, csodálatos karácsonyfa le­nyűgöző pompája. Ki állítja, hogy le kell erről mondani? Műmütyürrel, tört gallyacs­kákkal beérni? Élelmeseké a világ! Ma aztán, mint ahogy nap mint nap a bőrünkön tapasztaljuk, igazán azoké. És mit tesznek ők? Ebben az eseteben pél­dául hogyan cselekszenek?... Nem vesznek, visznek. Nem az árustól, az túl kockázatos lenne. Az utca viszont min­denkié, és ami ott található, szintén közös. Nincs is másra szükség, csak egy késő éji órára és egy jó fű­részre... A házak előtti díszkertek­ből, a parkokból sorra tűnnek el a féltőn gondozott, nevel- getett formás fenyőfák. Nem probléma, ha némelyik van már akár háromméteres. A csúcsa pont megteszi. Még befér az ajtón. Nosza, lenyisszantani a te­tejét!... Ki bánja, hogy ott marad csonkán, szomorú torzóként?... Valahol egy lakásban, majd felharsan a büszke „Mennyből az angyal...” és minden vendég elsápad a bámulattól, mert ilyen szép fája egyikőjüknek sincs. Mondja hát el... mmmusmmmmmmmm Gyermekekkel egyedül Ez az átkozott ital. Az az oka mindennek. Azért mennek tönkre a családok, mert nagyon sok helyen inni kezd valamelyik fél, és valljuk meg, legtöbbször a férfi. Nem is biztos, hogy ők a hibásak. Lehet, már otthonról hozzák a szokást, vagy a mun­kahelyen kezdik noszogatni a munkatársak, vagy az úton-útfé- len adódó jó haverok szoktatják rá. Amire meg egyszer rászo­kott valaki, annak könnyű rab­jává válni. Az én férjem is így járt. Eleinte nem sokszor nézett a pohár fenekére, csak ha va­lami alkalom volt. Névnap vagy ilyesmi. Ahogy teltek az évek, furcsa mód egyre jobban bele­lendült. Mintha a névnapok is szaporodtak volna a cégnél, nem volt hét, hogy ne ünnepel­tek volna. Én már undorodtam a piaszagtól, a sok zagyva be­szédtől, az összerondított ruha­neműktől. Amikor aztán már rúgni-vágni is kezdett a férjem, elegem lett. Beadtam a válópert. Lehet, már ő sem bánta, elég sokat veszekedtünk akkoriban. A vagyonon nem vitatkoztunk különösebben. Megegyeztünk. A három szoba összkomfortot elcseréltük egy garzonra meg egy kétszobásra. Neki elég a ki­sebb, én meg jól elférek a két lánnyal a nagyobban. Ezt fenn­tartani többe kerül, de én meg­tanultam beosztani, meg ügye­sen varrók. Elvállalok függönyt, bútorhuzatot, egyszerűbb szok­nyát, blúzt. Abból mindig csur- ran-csöppen, és magunkra sem igen vásárolok boltban. A ki­lósban vett anyagokból tipp-topp cuccokat készítek. Magam is szeretem a szépet, és a lányaim is. Lassan már eladó­sorba kerülnek. Hat éve neve­lem őket egyedül, az egyik most 13, a másik 15 éves. Szépek, csinosak, jól tanulnak. Ez sok örömet jelent nekem. Férjhez menni? Nem is gon­dolok rá. Nem tudnék én már egy férfihoz alkalmazkodni. És ugyan hova hoznék a két ser­dülő lány mellé egy idegen fér­fit?! Nekem most már az a dol­gom, hogy őket szárnyra bo­csássam, kistafírozzam, támo­gassam, hogy elkezdhessék a saját asszonyi életüket. Én meg majd várom az udvarlókat. P. S.-né jogi jo-jó Bonyolult helyzetbe kevere­dett János jóhiszeműsége, vagy még inkább nemtörődömsége miatt. Nyolc évvel ezelőtt szom­szédjától, Pista bácsitól szóbeli megállapodás alapján 20 ezer forintért vásárolt egy tanyát, amit aztán annak rendje és módja szerint használt is. Akkor kezdődtek a problémák, amikor Pista bácsi meghalt, s mivel nem kötöttek adásvételi szerző­ttiettfKt A házasság Két olyan ember szö­vetsége, akik közül az egyik sose emlék­szik a születésre Feminizmus A férfi a hiányzó láncszem a majom és az ember kö­OrvOsszemmel Ibolya és László több mint tíz éve házasok, s ez idő alatt 3 gyermekük született. Mindany- nyiszor nagyon örültek a gyer­mekáldásnak, de főként László egyre jobban azt szerette volna, ha fiú is érkezik a családba. „Nehezen bírom már a nő­uralmat. Kellene az erősítés” - jegyezte meg egyre nyomatéko­sabban. Amikor felesége ismét teherbe esett, arra kérte, vizsgál­tassa meg magát, s ha a kis jö­vevény újfent leány lenne, ve­tesse el a magzatot. Emberileg érthető, hogy azok a házaspárok, akik két-három azonos nemű gyermek szülei­nek tudhatják magukat, a to­vábbi gyermekvállalást a szüle­tendő gyermek nemétől szeret­nék függővé tenni, hisz színe­sebb egy olyan család, ahol fiúk és lányok egyaránt vannak. Ma már az orvostudomány lehetővé teszi, hogy korai idő­szakban is tisztázódjék az emb­rió, illetve a magzat neme. De itt egy igen komoly kérdés ve­tődik fel! Kinek van jogában ezen ismeretek alapján szelek­tálni egy-egy éppen bontakozó élet kérdésében?! Magyaror­szágon és a világ országainak nagy többségében, ahol legális az abortusz, ennek alapján tilos a műtétről dönteni. Kizárólag a születendő gyermek egészségi állapotára, a genetikai ártalmak kizárására lehetséges vizsgála­tot végezni orvosi megfontolás­ból. Igen korán, már a terhesség 8-10 hetében az embrió-bo- holyelemekből tisztázható szövetvétel után az egészséges vagy beteg kromoszómaszerel­vény, s ezzel együtt természe­tesen a magzat neme is. A terhesség 16-18 hetében magzatvízmintából, a magzat- vízsejtek tenyésztése és tipizá­lása után még megbízhatóbban megállapíthatók a genetikai kromoszómaszintű károsodá­sok, s ezzel együtt természete­sen az is, hogy fiú vagy leány a várva várt jövevény. ftWrfKC A legjobb orvos Az állatorvos. Nem tudja megkérdezni a pácienstől, mi a baja, egyszerűen tudnia kell. A boldogság Az, amikor a fogor­vos azt mondja, hogy nem fog fájni, aztán a fúró bele­kap a kezébe. Szabálytalan portré Lágyszívű jegyellenőr dést, amely alapján a földhiva­talnál a tulajdonjog változása bejegyzésre került volna, az okmányok szerint az ingatlan továbbra is Pista bácsit illeti. Tekintettel erre, a hagyatéki tárgyaláson a közjegyző Pista bácsi két gyermekének egyenlő arányban adta át a tanya tulaj­donjogát a törvényes öröklés rendje alapján. A tanyát az örökösök mint tu­lajdonosok birtokba akarták venni, és felszólították a tanya használóját, Jánost, hogy az in­gatlant hagyja el. János nem hajlandó eltávozni onnan, arra hivatkozik, hogy ő azt meg­vette. Kérjük olvasóinkat, írják meg véleményüket. Kit illet meg a tanya? A 20. magzati héttől ultra­hangvizsgálattal láthatóvá válik a herezacskó, a pénisz és ké­sőbb a leszállt herék is. Leá­nyoknál természetesen ez nem, de a nagyajkak kontúrja szeren­csés esetben igen. A látott kép természetesen nem bizonyíték, ezért 100 százalékos pontosság­ról beszélni sohasem lehet. A születendő magzat nemé­nek meghatározása akkor indo­kolt, ha ezzel egy betegség elő­fordulásának elméleti valószí­nűsége csökkenthető, illetve megerősíthető. Mikor kerülhet erre sor? Például akkor, ha ala­pos a gyanú, hogy a nemet is meghatározó X (női) kromo­szómához kötődő betegséggel terhelt a várandó újszülött, mely a megszületést követően az élet­tel összeegyeztethetetlen, vagy ultrahangvizsgálat során talált hasi képletek petefészek vagy here eredetű szövetekből kiin­duló daganatot feltételeznek. Az így kiderített nem közlése természetesen betegség esetén kötelessége az orvosnak, de fontos hangsúlyoznunk, hogy biztosnak kell lennünk abban, hogy a nem ismerete a házaspár szándékát a terhesség kiviselése szempontjából nem változtatja meg. Dr. Mosonyi Attila Honfitársaink nagy része nem dicsekedhet azzal, hogy a ’94-es esztendőben életszínvo­nala emelkedni fog. Viszont idén is kell közlekedni, és ehhez meg kell venni a nem éppen ol­csó buszjegyeket. Mint eddig mindig, ebben az évben is biz­tos lesznek olyanok, akik meg­próbálják majd elkerülni a jegyvásárlást, vagy ha azt nem is, de legalább a kilyukasztását. Bliccelők - ellenőrök egy­mást feltételező, egymástól el nem választható fogalmak. A Jászkun Volán vezetősége is tisztában van ezzel, s a maga ré­széről biztosítja a „páros” egyik tagját, a karszalagosokat, a má­sikról a mindennapok úgyis gondoskodnak. Pintér József a maga 2 méte­rével és 125 kilójával nem túl régen lépett a Volán ellenőrei­nek sorába. Jó tíz évvel ezelőtt még sikeres birkózóként ismer­ték, s arról volt nevezetes, hogy 9 tojásból készült rántottét fo­gyasztott el reggelire.- Ez már a múlt - mondja ne­vetve. Ma már csak 4-5 darabot tudok magamba gyűrni. Elég ennyi is. Már nem sportolok, nem mozgok annyit, kevesebb kalóriára van szükségem.- Hogyan került egy nem ép­pen átlagember adottságaival a jegy nélkül utazókat fülön csí­pők munkakörébe?- Először „jópofaságnak” in­dult. Körülbelül másfél évvel ezelőtt egy „virágos kedvű” péntek este kezdtem el „brahi- ból” kéregetni a 24-es vonalán a bérleteket, menetjegyeket. Megtetszett a dolog, így aztán jelentkeztem a Volánnál.- Mit szóltak az akkori veze­tői, amikor betoppant?- Úgy érzem örültek, kelle­nek a markos legények ezen a területen.- Az első ellenőrzési kőrútján mi volt az utasok reakciója?- Csodálkoztak, sőt talán ki­csit meg is rémültek.- Itt aztán kihasználhatja természet adta adottságait!- Elvileg igen, de én megle­hetősen lágyszívű vagyok. A nyugdíjasokon, a gyengébb nem képviselőin mindig meg­esik a szívem.- Magyarul: nem bünteti meg őket?- Hát.. . alaposan meggon­dolom.- Nagyon csúnyán fogok most fogalmazni. Úgynevezett „fejpénz” létezik?- 120 forintot kapunk egy el­csípett bliccelőért, természete­sen bruttóban.- Megkérdezhetem, hogy fej- pénzszerzésben dobogós helyen áll-e?- Nem mondhatnám. Sőt, ha jobban belegondolok, inkább a mezőny sereghajtója vagyok.- Volt-e olyan eset, amikor hasznát vette dagadó izmainak?- Csak egy példát tudok mondani. Az egyik potyautas többszöri felszólításom ellenére sem volt hajlandó átnyújtani a személyi igazolványát, majd menekülésre fogta a dolgot. Szerencsétlenségére azon az aj­tón át akart távozni, ahol én áll­tam. Nem sikerült. Ne tessék tettlegességre gondolni! Egy­szerűen nem fért ki tőlem.- Úgy tervezi, nyugdíjig ezt a munkát folytatja?- A következő évekre más elképzeléseim vannak. A vál­lalkozói szférában próbálok szerencsét.- Nem kis bátorságra vall. Persze, úgy látom, ezzel a kon­dival nemhogy az ördögtől, még az adóhatóságtól sem fél. Orsós Tibor (Fotó: Bakos Judit) UG7E GONPJA LESZ RÁ, HOG7 GOJfPpLJOR A GOWUZORE Pl Hihetetlen történet Na, de igazán! Lassan három évtizede, hogy összeházasodtak. Együtt nőttek fel egy kis faluban, ahol min­denki ismer mindenkit, ahol nyaknyújtogató kíváncsisággal figyelik az idegent. Közeledett a karácsony, hát az egész pereputty felkereke­dett, hogy megnézze a kis falut, az ott élő nagyszülőket, nagy­nénit, nagybácsit. Betömörültek a kocsiba mind az öten: a lassan három évtizede házas szülők, a két leánygyermek s az egyik csimota férje. A viszontlátás öröme, a be­szélgetések és a hatalmas, igazi falusi ebéd után nekiindultak, hogy megmutassák a legújabb családtagnak (az ifjabbik csi­mota férjének) a helyet, ahol felnőttek. A faluban - egyszerű szerke­zetű lévén - hamar elértek a központba, ahol balra szerettek volna fordulni. Szerettek volna. Ám ekkor megszólította, vagy jóval inkább leszólította az apát egy fürge szavú, fürge járású emberke, aki már minden bi­zonnyal töltögetett magának az ünnepi nedűkből.- Mán bocsásson meg nekem- hukk -, de baromi ismerősnek teleik lenni. De igazán, nem ta­lálkoztunk mi már valahol? Én itt mindenkit ismerek, de te is ismerős vagy - ha megbocsácc a tegezésért. Tán itt születtél?- Azt ugyan nem, de itt neve­lődtem.- He? Hogy-hogy itt nevelőd­tél? - értetlenkedett a delikvens.- Itt születtél - bizonygatta.- Nem, nem. Itt nevelődtünk, mind a ketten. Az öregnek egy pillanatra fennakadtak a szemei: az nem létezik, hiszen ő mindenkit is­mer!- Na, de igazán. Hogy-hogy itt? Odafordult az asszonyhoz:- Várjanak csak, psszt, ne­hogy elárulják! Azt nekem tun­nom kell! Erősen gondolkodott, szinte hallatszott, ahogy forogtak, nyikorogtak az agytekervényei. Bizonytalanul felnézett, aztán felragyogott az arca, s kibökte:- Rózsikat- Hát nem éppen ...- Hogy-hogy nem? Na, de igazán! Te vagy a Rózsika!- Mondom, hogy nem. Nem vagyok Rózsika. Hitetlenkedve rázta a fejét, őt aztán ne vágja át senki!- De! Te a Rózsika vagy. Na, de igazán ...!- Tényleg nem én vagyok. A húgom Rózsika.- A húgod? Milyen húgod? - szemmel láthatóan nem hitt neki.- Milyen húgom?! Hát a Ró­zsika!- A Rózsikat? A, a húgod! Ér­tem. Értem? Értem. Azzal útnak engedte a társa­ságot, a biztos tudattal: ő aztán megmutatta, hogy mindenkit ismer. Na, de igazán! Cs. Csáti Réka

Next

/
Oldalképek
Tartalom