Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
4 1994. január 3., hétfő A szerkesztőség postájából Nehéz körülmények között gazdálkodik a Szolnoktej Levél Karcagra, a polgármesterhez Kedves Polgármester Úr! A karcagi tejüzem értékesítése kapcsán találkoztam Önnel először, amit a szolnoki tejipar úgy tudott eladni a Karcagtej Kft.-nek, hogy az utóbbi években termékfejlesztésre költött pénzét nem nyerte vissza. Az eladás után kb. fél évre fizették ki az árát, s akkor sem pénzzel, hanem termékcsere folyamatában. Tehát így cserélt gazdát a karcagi tejüzem, és most van lehetőségünk a kunszentmártoni sajtüzem eladására, de itt sem jár jól a részvénytársaság, mert majd futhat a jóval több pénze után. A magyarországi átalakulásokhoz kapcsolódóan, a nagyvállalatokból alakulandó kisebb vállalkozási formák vajúdása napjaink kínkeserve. Az a feladatom, hogy minél kevesebb érdeksérelemmel próbáljam lebontani a régi világból megörökölt mamutvállalatot - ütőképesebb egységekké. Végre kell hajtani az átalakulást és a privatizációt olyan körülmények között, amikor a megtizedelt tehénállomány még mindig sok tejet ad az ország mai szükségletéhez mérten. A sajtüzemek körül - nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megyében - egyre kevesebb tej lesz. A helyzet az, hogy egyenlőre folyam- tosan nehezedő piaci körülmények között gazdálkodik a Szolnoktej. A már egyre kevesebb decentralizálandó üzemmel együtt, ami any- nyit jelent, hogy látszik az alagút vége. Mi már elértük Európát, és ez nem semmi, de nehéz tartani a pozíciókat, mert nekünk is több tízmillió forinttal tartoznak a partnerek, s 90 napon túl is sokan. A Szolnoktej Részvénytársaság minden kintlévősége kapcsán fenyegetőzik ugyan, de százezer forintos nagyságrendű adósságokért senkit nem akar felszámoltatni. Az újságban is megjelentetett kérelem a sorsunk irányában, a bíróság részéről alaptalannak minősült, azonban a jó hírnevünknek sokat ártott. Tudom, hogy jön a választás. Főképp a polgármesternek fontos most, hogy lássák a város polgárai, ki és mennyire védi az érdekeiket. Azt kívánom Önnek, Karcag városa a jövőben minél több embernek tudjon munkát és kenyeret adni. Mi segíteni fogunk Önnek és a karcagi tejüzemmel is igyekszünk építő, mindkét fél számára előnyös kereskedelmi kapcsolatot kialakítani. Sajnos a privatizáció és a hitelkonszolidáció kínkeserves, de reményt keltő dolgai intézése közben nem tudtam időt szakítani arra, hogy Önnel idejében szót váltsak. Azért úgy gondolom, részünkről nem történt mulasztás. Egy hárommilliárd forint éves forgalmú nagyvállalat esetében kérem, nézze el nekem, hogy a nyolcszázezer forint tartozással nem én törődtem. A konzekvenciát természetesen levontam. Boldog új évet kívánok Önnek, és ugyanezt kívánom Karcag polgárainak. Remélem, hogy a város lakóinak ügyét a jövőben is ilyen mélységes lelkiismerettel képviseli. Üdvözlettel: Dr. Petri Tibor, a Szolnoktej Rt. vezérigazgatója Küldjön egy képet! Az árvízvédelemnél - 1965-ben Az 1965-ös árvizek nagy erőfeszítéseknek tették ki az akkori elnevezésű Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság szolnoki „árvízvédelmi készenléti szervezet IX-es számú árvízvédelmi osztagát”. Az árvíz elleni védekezési munkákat megkezdtük a Rábán, folytattuk a Tárnán, majd június 23-án - a jugoszlávok felkérésére - igazgatóságunk a húszezer lakosú Apatinba vezényelte a gépesített, százharminc fős osztagot, mivel ők nem voltak felkészülve a korszerű patria-lemezleverésre. Az Apatin és környékén elvégzett munkák után Újvidék és térségében, sőt Titelnél is folytattuk az árvíz elleni védekezést. Összesen 39 napig voltunk hazánktól távol. Az akkori „vezérkar” Újvidéken Az első felvételen az osztag pihenőben lévő dolgozói, a másikon a „vezérkar” látható - Szurmay Károly osztagvezető-helyettes kivételével, mivel ő éppen szolgálatban volt. A képen balról jobbra: Laszlavik József anyagfelelős, Hal- may János oki. mérnök, Csikász Sándor oki. mérnök, osztag- vezető, Homola Ferenc apatini tanár (tolmács és összekötő), valamint Koltai Iván és Major István technikusok. Halmay János - Szolnok A víz- és csatornadíjakról szóló rendelet alapján számoltak Forintra kerekítve A víz- és csatornadíjak mértékét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium területenként, rendeletben szabályozta. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Rt. a közlönyben megjelent összegek alapján kéri a fogyasztótól a díjakat. Csak any- nyit, amennyit megállapítottak, többet nem. Az október elsejétől érvényes KHVM-rendelet értelmében Szolnokon a vízdíj 46,30 forint, a csatornadíj - feltéve természetesen, hogy az ingatlant bekötötték a csatornahálózatba - 26,60 forint, összesen hetvenkét forint kilencven fillér. Mindezt a néhány, bizonyára sokak által ismert adatot csak azért elevenítettük fel, mert több olvasónk sérelmezte: magasabb díjat kellett fizetnie az előbb említettnél. Egy Vásárhelyi Pál úti lakos panaszolta, hogy ő 80 forintot fizetett; a Tallinn városrész egyik társasházában, az elmondottak alapján ennél két forinttal került többe egy köbméter. Az előző és a legutóbb számlázott díjak között különbség miatt valamiféle rejtett áremelést sejtettek. Észrevételükkel először a polgármesteri hivatalt kerestük fel. Kérdésünkre ismertették az október 1-jén hatálybalépett rendelet utasításait, továbbá egy, a közelmúltban jóváhagyott közgyűlési rendeletmódosítást, amely a társasházakban lévő önkormányzati lakások vízdíjairól szól. Készséggel adtak további tájékoztatást a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Részvény- társaságnál is, ahol a számítógépen pillanatok alatt megtalálták a fogyasztók nevét. Egyikőjük egy köbméter vizet fogyasztott a számlázott időszakban, másikuk kettőt. Megtudtuk, hogy a 72,90-es köbméterenkénti díjat 10 százalék áfa terheli, s ez már korábban is így volt. Esetünkben talán a legsarkalatosabb pont az, hogy az általános forgalmi adóval növelt összeget - nagyobb fogyasztás esetén is - egy szabályzat értelmében csak forintra kerekítve lehet megállapítani. A vízmű munkatársai elmondták, hogy a már említett fogyasztóknál csak fillérekről van szó. Tehát a víz- és csatornadíjakról szóló rendelet jelenleg még érvényben van. Ennek megfelelően kell a fogyasztónak fizetnie a szolgáltatásért.-szGondolatok az „Éjszakai körjárat” című cikk ürügyén , A védelem-biztonság tudomány Figyelmesen elolvastam a címben idézett, december 2-i cikket, és tény, hogy a közbiztonság romlása, a bűncselekmények számának további növekedése várható - még akkor is, ha az idei statisztika az ellenkezőjét mutatja. Ez arra vezethető vissza, hogy a szabálysértési értékhatárt 2000-ről 5000 Ft-ra emelték, s ha az ellopott érték ezt nem éri el, nem bűncselekmény, hanem „csak” szabálysértés. A közrend, közbiztonság milyensége nagymértékben befolyásolja a lakosság hangulatát. Minden (diszkó)tulajdonos érdeke vagyonának védelme, és a területén tartózkodók biztonságáról is gondoskodnia kell. (Biztonsági őrök, vagyonőrök, testőrök, őrzés-védelemmel foglalkozók .. .) Róluk olvastam a fenti cikkben: „Mai társadalmunknak talán nincs még egy olyan csoportja, amelyik tevékenységével ennyi ellentétes érzelmet váltana ki”. Sajnos igaz, de arra a kérdésre, hogy mi az oka, már kevésbé találunk választ. Erről a szórakozóhelyek tulajdonosai szólhattak volna. Ugyanis a különböző „biztonsági szolgálatok” működéséhez semmiféle jogalap nincs, tevékenységüket szinte arra terjesztik ki, amire akarják. Olvashattunk már arról is, hogy gyárat foglaltak el. „elszámoltak” az üzletféllel; éppen a biztonsági őr segített a bűncselekmények elkövetésében; más esetben a rendőrség alkudozásával hagyták abba a törvénytelen akciójukat. Az egyik üzem előtt tapasztaltam, hogy a kilépő dolgozókat az utcán motozták. A biztonsági szolgálat tagjai - tisztelet a kivételnek - tudják-e, mi a feladatuk, a végrehajtásban meddig mehetnek el? Megfogalmazta-e valaki a „kidobók” hatáskörét, jogosítványát? Ki dönti el, hogy mikor és hogyan kell, lehet közbelépni? Erre a cikk szerzői sem kaptak igazából választ. A fejlett tőkés országokban szinte mindenhol alkalmaznak biztonsági őröket, szállodai, áruházi detektíveket, akik diszkréten kísérik figyelemmel a forgalmat, és csak a legszükségesebb esetekben lépnek közbe. Nálunk feltűnő jelenségek, agresszíven figyelnek az áruházban, a diszkókban, holott az emberek nem szívesen vásárolnak, szórakoznak olyan helyeken, ahol állandó megfigyelés alatt vannak. Ezért a társadalomban félelem, értetlenség veszi körül őket, jelenlétük ellentétes érzelmet vált ki. Felmerült, hogy hatósági jogkört kellene adni a biztonsági őröknek, de a rivalizálás végett ettől a kettős biztonságtól (rendőrség) az Isten mentsen meg bennünket. Kérdés, hogy (diszkó-) a vagyon tulajdonosa hogyan tudja biztosítani a rendet, az élet- és vagyonvédelmet? Erre megfelelő jogszabály van, hiszen létrehozhat szervezetet vagy személyt alkalmazhat. Sajnos még nem állunk ott, hogy az ilyen munkakörben foglalkoztatottak többsége megfelelő képzettséggel, képességgel rendelkezzen. A védelem-biztonság tudomány. Az illetőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy bombafenyegetés, robbanás, túszszedés esetén mi a teendője. Mert a rendőrség megérkezésééig az időt neki kell áthidalnia úgy, hogy ne történjen katasztrófa. Szó volt az önvédelmi eszközök használatáról. Lehet, hogy valaki egészségileg megfelel a fegyvertartás kritériumának, mégsem alkalmas arra, hogy fegyvert tartson. Csak helyeselni tudom a fegyvertartás szigorítását. Mert a jó fizikai felépítés mellett a biztonsági őröknek jogi ismeretekkel is rendelkezniük kell ahhoz, hogy ezt a feladatot megbízhatóan, szakszerűen elláthassák. S ha így lesz, jó értelemben változik a társadalom róluk alkotott megítélése is. V. K. Találkozó - Berekfürdőn Önkormányzatunk a közelmúltban találkozóját rendezett, amiért dr. Hajdú Lajos polgármester úrnak ezúton is kö- szönetünket fejezzük ki, s mindazoknak, akik azon munkálkodtak, hogy ezt a délutánt a megfáradt, olykor betegeskedő, elszomorodott idős embereknek derűssé, széppé varázsolják. A feldíszített teremben belépésünk pillanatától a szeretet melege áradt minden szempárból, akik fogadtak, vendégül láttak, s kiszolgáltak bennünket. Unokáink — Kovács Andrásné igazgatónő vezetésével - meghitt,'szép műsorral kedveskedtek, Molnár Jánosné Csorna Judit református lelki- pásztorunk pedig ünnepi beszédében az egymás iránti szerete- tet, gondoskodást hangsúlyozta, ami mindannyiunkat összetart. Márkus Ica nótái hol nevetésre, hol sírásra késztettek - az elmúlt idők szép vagy fájó emlékeit idézve. Ha rövid időre is, de mindenki szinte elfelejtette búját-baját, a mindennapokon ránk nehezedő gondokat. Nyugdíjas társaim nevében még egyszer köszönöm az ön- kormányzat áldozatos munkáját. Pánti Lajosné Berekfürdő Expressz - ajánlva ./ Segítségre várnak A kunmadarasi V. család azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy nézzünk utána, miért nem kaptak segélyt az önkormányzattól, hiszen rossz anyagi körülmények között élnek, úgy érzik, rászorultak. Az asszony leveléből megtudtuk, hogy 1991-ben szült egy gyermeket, s a gyermekgondozási segélyt (gyes) azóta sem kapja rendszeresen. Öten élnek egy szoba-konyhás lakrészben, ahol a fal összeszakadva, életveszélyes. Havi jövedelmük az asszony anyjának hatezer forintos nyugdíja és a gyerekekre kapott családi pótlék. Ebből kell megélniük, fizetniük a fűtést, villanyt, s ruhára már nem is futja ... A férj s a velük együtt élő, életerős sógor néha talál alkalmi munkát, ilyenkor valamivel könnyebb a helyzetük. Mint írja, többször kértek segélyt az önkormányzattól, de mindig azzal utasították el, hogy a szülők nyugdíjából meg tudnak élni. További problémájuk közé tartozik, hogy a hamarosan kétéves gyerek egészségbiztosítási kártyáját a mai napig nem kapták meg; ha beteg a gyerek e nélkül nem szívesen fogadják őket az orvosok. A levélben foglaltakkal először a kunmadarasi polgármesteri hivatalt kerestük meg, ahol az illetékes ügyintéző a család gondjairól tőlünk hallott először, s arról tájékoztatott, hogy hozzájuk eddig nem fordultak segélyért. Aztán a nyilvántartásukból kiderült, hogy a megadott kunmadarasi lakcímre csak az asszony édesanyja van bejelentkezve, a többi ott lakóról a hivatalnak semmiféle adata nincs. Kiderítettük, hogy a V. családot Tisza- szőlősön tartják nyilván. Az ottani polgármesteri hivatalnál elmondták, hogy a V. család valóban oda van bejelentkezve, de életvitelszerűen nem laknak Tiszaszőlősön. Időnként néhány napra megjelennek ugyan a településen, aztán ismét elmennek. A hivataltól egyszer már kaptak szociális segélyt, másodszor azért utasították el a kérelmüket, mert az önkormányzat rendeleté értelmében csak az kaphat anyagi támogatást, aki azon túl, hogy állandó lakosként bejelentkezett a településre, ott is lakik. A gyermek biztosítási kártyáját kérő levelet a hivatal előadója megírta, a társadalombiztosítóhoz továbbította - a hozzá tartozó iratokkal. Miután nem tartózkodnak az állandó lakcímükön, feltehető, hogy a posta eredménytelen kézbesítése után visszaküldték a feladónak. Ezek után a V. családnak azt mondhatjuk: ahhoz, hogy bármelyik önkormányzat érdemben foglalkozhasson a problémájukkal, enyhíthessen gondjaikon, el kell dönteniük, hol kívánnak letelepedni. - Üdvözlettel: Oa/KOot ó-rTM/tnJb Sérült embertársainkért A Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezettől karácsonyra a Homoki Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthonban működő „Gondoskodás” Alapítvány százezer forint támogatást kapott. Célunk: helyi rehabilitációs csoport és munkahely létesítése az intézetünkben felnőtté váló, sérült embertársaink számára. Az eddig összegyűlt, mintegy 300 ezer Ft-hoz további segítségre lenne szükségünk. (Az adóalap-csökkentéshez igazolást adunk.) Átutalási számlaszámúnk, amit az OTP tiszaföld- vári fiókja kezel: 834-000138. A támogatásért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki: A „Gondoskodás” Alapítvány Kuratóriuma Autóstársam „jóvoltából”... Nomen est omen! A név előjel, mondták a régi latinok. Mindaddig azt hittem, ősi bölcsességük átsüt az évszázadokon is, tehát örök érvényű. Honfitársaim! Ne higgyetek a latinoknak. Gondolatom szerint azért, mert ők már akkor is Európában éltek, s életbölcsességük nyilván rájuk és környezetükre vonatkozott; enyhén szólva is nagyképűség elismerni, hogy a kétezer évvel ezelőtti tapasztalataik korunkban is érvényesek. A név pedig nem előjel ma Magyarországon, pontosabban biztosítási ügyekben biztosan nem az. Történt, hogy nemrég gépkocsimmal munkába menet közeli kapcsolatba kerültem egyik gyakorlatlan autóstársammal, akinek még gondot okozott a csúcsára állított háromszögletű tábla értelmezése. A szokásos procedúra, helyszínelés, mentők, roncsszállítók, miegymás után azt gondoltam, ez a legtöbb, amit a figyelmetlen autós társam jóvoltából ki kell bírnom. Tévedtem. Ugyanis azt hittem, hogy jogom van az ebből eredő kár megtérítését kérni a biztosítótól. A balesetet okozó gépkocsivezető biztosítójának illetékese azonban felvilágosított, hogy erről szó sincs, mert a gépkocsim javításának idejére (amit 6 hónapban állapítottak meg, noha több mint két hetet vett igénybe) csak akkor- vagyok jogosult bérgépkocsit igénybe venni, ha munkahelyem igazolja, hogy munkaköröm ellátásához a magángépkocsim használata alkalmazási feltétel. Ebből nyilván az következik - s ezt meg is erősítették -, hogy én mint magánember gépkocsim használhatatlansága miatt nem szenvedhetek kárt, csak mint munkavállalónak lehet jogom kártérítésre. Az már mellékes, hogy nyilván azért tartok gépkocsit, hogy ügyeimet intézzem. Aki elég magas állásban dolgozik, az hoz a biztosító által megkövetelt tartalmú igazolást, és bérel egy gépkocsit, a biztosítónak pedig kerül, amibe kerül. Én - noha megtehettem volna - nem így jártam el. Halaszthatatlan és csak gépkocsival rendezhető ügyeimet taxival bonyolítottam le, takarékosan bánva a biztosító pénzével, és az összegyűjtött hárome- zer-egynéhányszáz forintos taxiszámla 60 százalékára tartottam igényt. Ha saját kocsimmal bonyolítom ügyeimet, annak is lett volna költségvonzata. S szinte hihetetlenül hangzott az „illetékes” kérdése: milyen célból vettem igénybe a taxit? Akár egy régmúltból ittmaradt modem irodaházba költöztetett hatóság: ha az anyósomat vittem a kórházba, hozzam az orvosi igazolást arról, hogy ezt másként nem lehetett intézni. Ezen a ponton feleslegesnek tartottam a további vitát, annál is inkább, mert a biztosítónál tartózkodó, nyolc dolgozóra jutó további két ügyfél hasonló helyzetben méltatlankodott... Ä biztosításban a monopolhelyzet rossz dolog. Ennél már csak a „nem monopolhelyzet” rosszabb, mert mi a garancia arra, hogy nem estik egy helyen csapják be és szégyenítik meg az embert?! (Olvasónk neve, címe a szerkesztőségben.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
