Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

1994. január 20., csütörtök Megyei tükör 3 T-r Egzisztenciális csapda, növekvő szociális problémák a Közép-Tisza vidékén Egy tanulmány tanulságos számai Szolnoki szerzőpáros - Vas Györgyné közgazdász és Szoboszlai Zsolt szociológus - tollából jelent meg a Juss társadalomisme­reti folyóirat legutóbbi számában a „Munka és kilátás nélkül?” címet viselő tanulmány, amely 1993 júliusában készült, és a Kö- zép-Tisza-vidék 17 településének, köztük a térség négy városá­nak (Tiszafüred, Kunhegyes, Kisújszállás, Karcag) szociális helyzetét veszi bonckés alá. írásunkban e dolgozatból villantunk fel részleteket, számadatokat. A térségben 1992. január 1-jén 91,1 ezren laktak, ez a megye össznépességének 21,5 százaléka. A négy város lakosa­inak száma nyolc- és 24 ezer között van. A lakónépesség 1980-1989 között 5,8 ezerrel, 5,9 százalékkal csökkent. A természetes szaporodás 0,9 szá­zalékkal növelte, míg az elván­dorlás 6,8 százalékkal csökken­tette a népességet. A megye né-! pességvesztése ugyanezen idő­szakban 4,5 százalékos mértékű volt. Egyedül Tiszafüred lakos­sága nem csökkent. Vándorlási veszteség A népesség alakulásában az elvándorlás játszotta a domi­náns szerepet - állapítják meg a szerzők. Ennek aránya a térség­ben 2,9 százalékkal magasabb a megyei mutatónál. Vándorlási nyereséget egyetlen település sem tudott felmutatni, vesztesé­get annál több. Nagyon magas Kunmadaras (22,8 százalék), Tiszabő (16,2 százalék) és Ti- szaderzs (14,1 százalék) ván­dorlási vesztesége. Az elván­dorlást leginkább a munkahe­lyek hiánya motiválta. A munka miatti elköltözés főként a fiatal­korúak és fiatal felnőttek köré­ben jellemző. Tiszaburán az el­vándorlás a közrend-közbizton- ság-vagyonbiztonság romlásá­nak is következménye, ami vi­szont jórészt az ugyancsak romló szociális helyzetből adó­dik. (Sajnos, mint arról lapunk­ból is tájékozódhattak olvasó­ink, a dolgozat megírása óta to­vább romlott a helyzet Tiszabu­rán - S. Cs. J.). A régió nemek szerinti össze­tétele a megyei átlaghoz ha­sonló, míg a települések kor- összetétele vegyes képet mu­tat. A városok, Kunhegyes kivé­telével, valamint Kunmadaras, Tiszabő, Tiszabura fiatalos kor- összetételűek, a többi település elöregedő. Tiszabőn és Tisza­burán a gyermekkorúak magas aránya (33,8 és 27,2 százalék) néhány éven belül demográfiai robbanáshoz vezethet. A térségben a munkanélküli­ség már a ’90-es népszámlálás időpontjában is csaknem más- félszerese volt a megyei átlag­nak. A száz aktív keresőre jutó inaktív keresők és eltartottak száma a régióban 144, míg a megyei számadat 129. A tanul­mány a 17 település közül tízet- ahol az ágazatban foglalkozta­tottak aránya meghaladja a 40 százalékot - az agrár-, négyet az ipari-szolgáltató települések közé sorol be. Rendkívül érdekesek az okta­tási, szociális intézményekben, önkormányzati hivatalokban dolgozók adatai. Itt dolgozik a térség minden negyedik női munkavállalója (24,5 százalék). A szerzők úgy ítélik meg, hogy az intézményi túlfoglalkozta­tottság az önkormányzat válságenyhítő, munkanélküli­ség-csökkentő intervenciója. Kérdés - írják -, hogy az állami szektorban megvalósuló túlfog­lalkoztatottság nem okoz-e hosszabb távon nehezen korri­gálható torzulásokat a foglal­koztatási szerkezetben. Lefelé a lejtőn Száz munkaviszonyban ál­lóra több mint 54 munkanélküli jut. Számítsuk ehhez a gyerme­kek és a zömében alacsony nyugdíjat birtokló, segítségre szoruló idősek számát, s látjuk, hogy a térség egzisztenciális lej­tője egyre meredekebb - olvas­hatjuk a tanulmányban. A „Hátrányok, rászorultak, támogatások” című fejezetből is szomorú adatokat ismerhetünk meg: a Közép-Tisza-vidék la­kossága - közel 100 ezer ember- halmozottan hátrányos kö­rülmények között él. 1990-ben 4654-en, 1992-ben már 12 ezer 473-an részesültek valamilyen jogcímen segélyben. Tiszafüre­den hétszeresére (!) emelkedett két év alatt a segélyezettek száma, míg a térségben kifize­tett szociális juttatások egy la­kópolgárra vetített összege 6,5-szeresére (!) nőtt, ami jól jelzi a szociális problémák nö­vekedését. Az iskolázottsági mutatók közül megdöbbentően kirívó az egy osztályt sem végzett tisza- burai, illetve tiszabői analfabé­ták 10,4 és 8,9 százalékos ará­nya. A szakmai képesítést nyújtó intézmények képzési struktúrája nem követ(het)te a térség tömeges ipari munka­helymegszűnés miatti foglal­koztatási szerkezetváltozását. A szakmunkásképzés kilátástalan helyzetbe került. Néhány iskola - a kisújszállási gimnázium, a kunhegyesi szakiskola, a kende- resi és kunhegyesi mezőgazda- sági szakmunkásképző - új képzési formák bevezetésével igyekszik a nem éppen szívde­rítő oktatási összképen javítani. Ok és okozat A dolgozat önálló fejezetben foglalkozik a devianciával. A régióban regisztrált bűncselek­mények száma 1990-1992 kö­zött 20 százalékkal növekedett. A vagyon elleni cselekmények száma 40 százalékkal nőtt. Ahogyan összefügg a fokozódó szegénység és a növekvő isko­lázatlanság, úgy oka a szapo­rodó bűncselekményeknek a szociális helyzet romlása. Ismét idézek a tanulmányból: amikor egy-egy település lakosságának 60-65 százaléka (Tiszabura) messze a létminimum alatt él, és zömében normavesztett, a lopás és rablás az életben mara­dás feltételévé lép elő, ember embernek farkasa, terjed az ön- bíráskodás, romlik a közbizton­ság. A folyamatok befolyáso­lása sok helyen az önkormány­zati cselekvés, a pénzügyi felté­telek hiánya és az állampolgári engedetlenség következtében egyre eredménytelenebb. A tanulmány szerzői kitörési pontként jelölik meg a ’30-as évek nagy állami intervenciójá­hoz hasonló, régóta halasztott infrastrukturális (nagy)beruhá- zások beindítását, a térség me­zőgazdasági termelésen alapuló szerves iparfejlődésének újra­építését, a belső energiák ösz- szehangolt mozgósítását. Simon Cs. József Éjjeli őrjárat Zagyvarékason Polgárőrök a biztonságért te Saját kocsival indulnak útnak az éjszakai, járőrök’ Ki tudja, hányadszor gyűltek már össze azok a férfiak, akik két évvel ezelőtt önként vállal­koztak arra, hogy a rendőrség­gel együttműködve vigyázzák a falu biztonságát. Január egyik csípős éjjelén, amikor a falubéliek talán már az igazak álmát aludták, újabb „bevetésre” indultak. Ezúttal Krug Tibor, az újtelepi főszer­vező, Kelemen Gábor, aki falu másik részében élő polgárőrö­ket fogja össze, a rendészeti munkában nagy tapasztalatot szerzett Nagy István és a szer­vezet zagyvarékasi elnöke, Sze­keres Attila alkotta a csapatot. Ők négyen, akik most is nya­kukba vették a már jól ismert környéket, nem csak a munkát látják tevékenységükben. Jó ismerősökként, barátokként kö­szöntik egymást, s a találkozás és az együtt eltöltött idő rend­szerint alkalmat ad egy kiadós beszélgetésre is. A zagyvarékasi polgárőrség 1992 januárjában alakult. Mint ahogyan ez lenni szokott, kez­detben nagy volt a lelkesedés, az alakuló ülésen sem maradt üres hely a polgármesteri hiva­tal nagytermében. Igény volt a működésére, már hogyne lett volna, amikor a falu közbizton­ságának javítását, a bűn meg­előzését tűzte ki céljául. A szervezők nem hagytak ki egyetlenegy újtelepi házat sem, mindenhova bekopogtattak, hogy új tagokat toborozzanak. Százan is jelentkeztek akkor, de a korántsem könnyű feladat jó néhány tagot idővel meggondo­lásra késztetett. Ma mintegy hetvenen állnak szolgálatba es­ténként, egymást váltva. Nem is haszontalanul. Rendszeres éjjeli jelenlétük bizonyára már hatás­sal lehetett néhány rosszban sántikáló polgárra, ugyanis csökkent valamelyest a bűnese­tek száma. Olyan is előfordult, hogy bűncselekmény elköveté­sén tetten értek valakit, és amíg a rendőr odaért - törvényes jo­gukkal élve -, a helyszínen „marasztalták” a tolvajt. Nem csak a helyi rendőrök­kel, de az újszászi őrssel is jó a kapcsolatuk. Volt már, hogy közösen járőröztek, de ami ta­lán még fontosabb, nem érzik elhagyatottan magukat, az őrjá­ratok során rendre „összefut­nak” az egyenruhásokkal. Persze a helyi önkormányzat támogatása nélkül sem sokra mennének. Ez szó szerint is igaz, hiszen a járőrözéshez szükséges üzemanyagköltséget is biztosítják. A polgárőrség működése so­rán szerzett tapasztalatok sze­rint a polgárok döntő többsége jónak és szükségesnek ítéli meg munkájukat, a tisztességes, rendre vágyó emberek részéről közmegbecsülésnek örvend a szervezet. Biztonságra és- nyugatomra persze mindenkinek feltétlenül szüksége van. Mint ahogyan egyikük fogalmazott: „A köz­rend és a közbiztonság a társa­dalom elsődleges fokmérője.” Bizonyára ez a tudat is erősen hozzájárul ahhoz a kitartáshoz, mellyel ezek az emberek végzik a dolgukat. Éjszakáról éjsza­kára, úgy, mint ahogyan azt tegnapelőtt is tették. H. Gy. Hóban talált szerelem A téli este didergőssége sem tudja elnyomni a felszabadult jókedvet, amit a hóesés kelt bennem. Emlékeimben feléled gyer­mekkori önmagam, akit lenyű­göznek ezek a tiszta, varázsla­tos percek, s minden pillanatban valamiféle csodára vár. A csendes, már-már néptelen téli estén egyszer csak elém toppan egy ember. Átlagos ki­nézetű, ötvenes éveiben járó férfi.- Hölgyem, van egy problé­mám. A hirtelen felébredt segítő szándék a következő pillanat­ban elillan, s helyére a meghök­kenés lép.- Szerelmes vagyok - mondja, és a szemembe néz. A meglepetést követő perc­ben kibújik belőlem innen-on- nan fölszedett pszichológiai fer- tőzöttségem, annyi éppen, ami elég ahhoz, hogy spontán reak­cióimat összezavarja, ám ahhoz kevés, hogy kellőképpen bölcs­nek mutatkozzam. Hamar rájö­vök, ez úgyis teljesen mellékes.- Ötvenkét éves vagyok, és egy nálam huszonnégy évvel fi­atalabb nőt szeretek. Hát nor­mális vagyok én? Érdekelni kezd. Próbátok ezt-azt mondani, majd meg­nyugtatom, hogy nem tartom to­lakodónak.- Ha tudná, hölgyem, milyen sok nőt és férfit megkérdeztem már, hogy mit tegyek. Teljesen összezavarodtam, csak járkálok az utcán, és nem tudom, mi le­gyen velem, hová menjek. Ta­lán a vonat alá? Tiltakozom.- Konszolidáltan éltem. Elő­rejutottam a szamárlétrán, ren­des állásban vagyok, családom van, gyerekem, sőt unokám ... érti? Unokám! ... És most rám tört ez az érzés, megtörtént ve­lem, ami... ez egy csoda, vagy hogy nevezzem? Hallgatom.- És azt mondja: kellek neki. így, ahogy vagyok, elfogad. Most mit kellene csinálnom? Mindegy, mit mondanék.- Mondja meg - na itt az újabb kérdés, melyre nem vár választ -, mi legyen velem? Tudja, három helyre mehetnék. Az első: a feleségemhez, a má­sodik: a huszonöt éves lányom­hoz és az unokámhoz, a harma­dik: ehhez a hölgyhöz, akibe szerelmes vagyok. Hogy kel­lene választanom? Később, amikor elmeséltem valahol az esetet, erre a kérdésre frappáns választ adott valaki. Szerinte meg kellett volna kér­deznem, mennyi időre akar menni. Mert ha húsz évre, akkor menjen a feleségéhez. Ha egy napra, menjen a lányához, ha pedig egy órára - menjen a ba­rátnőjéhez. Közben ő is döntésre jutha­tott, mert hirtelen szívből jö- vően megköszöni, hogy meg­hallgattam. S a váratlan helyzet okozta zavar és megilletődöttség még fel sem oldódhatott bennem, amikor arra kér a zebra köze­pén, igen, éppen ott, hogy nyújtsam neki a kezem. Intek, hogy inkább a járdán.- Nem. Itt. Nyújtom hát. S a várt búcsú­kézfogás helyett színpadias mozdulattal kezet csókol. Igen, valahol egy zebra közepén az esti utcán, miközben szelíden esik a hó. - em ­Soha nem vesz állatokat ■ - mégis tele az udvara Szó se róla, Jászladányban előfordul az ilyesmi, esetünk­ben mégis igaz a közismert állí­tás, miszerint: átkozott legyen, aki rosszra gondol. De erre még visszatérünk a későbbiekben. Cseh Istvánról olykor-olykor elhangzott a faluban valami ilyesmi is:- Elment az esze ennek a Pis­tának! Egy csomó idegent befo­gad a házába, azután majd tüzes csóvával sem bírja kiűzni őket. Ő csak csendesen mosolygott az állításon és annyit fűzött hozzá:- Adja isten, aki effélét ter­jeszt, hogy kerüljön olyan hely­zetbe, mint az én volt lakóim! Akkor majd megtudná, mit je­lent kisebbségben élni. Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek kivétel nélkül nagyvá­radi magyarok, sőt szegről-vég- ről rokonaim is. Befogadta, hogyne fogadta volna őket, amikor a magyaror­szági letelepedésnek ez a nyitja. Tényleg nála laktak tíz hónapig, és miatta költöztek a jász nagy­községbe. Hál’ istennek azóta rendeződött a helyzetük: négyő- jük közül hárman dolgoznak, a negyedik pedig vállalkozó. Megoldódott a lakáshelyzetük is, úgyhogy örül: segíthetett raj­tuk. Cseh István az áfésztől került nyugdíjba. Elvált, egy 19 éves fia van, aki technikusi minősítő vizsgájára készül, és a Mahart Rt.-nél lesz hajós. Hosszabb idő óta egyedül él, és noha semmi­féle szakácsoklevéllel nem ren­delkezik, igazi -konyhaművész­nek számít. A szükség kénysze­rítette, mondhatja az olvasó. Ebben van bizonyos igazság, de a teljességhez hozzátartozik, hogy már kislegény korában szívesen sündörgött a konyha körül. Kis kuktaként örömmel segített édesanyjának, mintha sejtette volna: egykor hasznát veszi ebbéli jártasságának. Kedvenc étele a töltött ká­poszta, rakott krumpli, francia- saláta. Általában másnaponként főz, hiszen az étvágya tűrhető. Saj­nos csontkopás kínozza, a de­reka, gerince olykor ugyancsak jelez, amely nyavalyát Czinege főorvos úr eleddig eredménye­sen orvosolta a Tisza Szállóban. Az utcai kapu bejáratánál áll az ütött-kopott lovas kocsija. Itt-ott hibádzik az ártatlan, eszi a rozsda, de rendületlenül dacol az idő múlásával. Meg is jelent egyszer egy lapban, miszerint ez az ország szekere. Hogy a politikát se kerüljük ki, felemásan ítéli meg a helyze­tet. Tetszik neki, hogy az élet- képtelen, lerobbant állami cé­geket, vállalkozásokat igyekez­nek magántulajdonba adni, ugyanakkor kevésbé jó dolog­nak tartja a nagyfokú elszegé­nyedést. Ez főleg a kisgyerme­kes családokat, a nyugdíjasokat sújtja, meg azokat, akik ráadá­sul betegek is, és a tovaszállt év­tizedek miatt nehezen tudják át­vészelni a szűk esztendőket. Sajnos, arrafelé is kialakult az a szokás, hogy hozzányúlnak a tartalékokhoz. Igen ám, de mi van ott, ahol ez sincs? Van egy kosztosa is, egy árva fiú, aki hétvégeken, olykor eljár hozzá ebédre. Csak úgy. Mondja is neki tréfásan: fös­vény kutya vagyok, de egyél, gyerek, men csúnya a sovány ember! Állatokat már hosszabb ideje nem vásárol, mégis tele van velük az udvara, kertje. Ugyanis temérdek a látogatója. Cinkék, harkályok, gerlék, már kora reggel ébresztik a porció­ért. Diót, tepertőt, napraforgót, kenyérmorzsát, aprómagvakat hint nekik. A torkosabbja még egyszer feltűnik naplemente kö­rül, majd kora hajnalig búcsút vesznek tőle. Cseh István, vagy ahogy a fa­luban ismerik Csehpista az idén valami olyasmit csinál, amit eleddig soha. Ha minden igaz, december 13-án — a nevezetes Luca-napon - betölti a hatvana­dik esztendejét. Hogy milyen élete volt? Noha háború is rio­gatta a népeket, arra emlékezik, hogy nagy-nagy szeretetben nőttek fel. Ä család szíve áldott emlékű édesanyja volt, akit ma is sirat, aki azóta is hiányzik. Ehhez a miniportréhoz minden­képpen hozzátartozik, hogy van néhány hobbija. Az egyik az, hogy pipereszappanokat gyűjt. Sok százat őriz a világ minden tájáról, sőt kivétel nélkül ki is próbálja őket. Állítja, a magyar Kamillának nincs párja. Bélye­gei is akadnak hat albummal. Mindezeken túl a lexikonokat is imádja. Az eddig megjelent tizenhat kötet Révai-sorozatot is megvásárolta, pedig iszonyato­san kevés a nyugdíja. Mégis áldoz rá, bár ennek az az ára, hogy sokszor eszik üres paprikás krumplit, hamis gu­lyást, és néha csak zsíros ke­nyérre futja. D. Sz. M. ________ ______ i Ti KT fiT Tüdőszűrés, költségvetés Tiszabura. A község önkormányzata február 1-jén tartja soron követ­kező testületi ülését - közmeghallgatással egy­bekapcsolva. A képviselők az 1994. évi költségvetést vitatják meg, illetve fogad­ják el. * * * A község polgármestere szerint az elmúlt húsz év­ben nem volt példa arra, hogy az önkormányzat költségvetése forráshiá­nyos legyen. Anyagi szempontból az idei év na­gyon nehéz lesz a község számára, olyannyira, hogy- a jelenlegi helyzet szerint- nem indítanak beruhá­zást. A forráshiányos költ­ségvetés miatt az önkor­mányzat által működtetett intézmények (iskola, óvoda, művelődési ház stb.) zökkenőmentes mű­ködésének biztosítására az önkormányzatnak hitelt kell felvennie. * * * A község lakosságát a közrend és a közbiztonság helyzete foglalkoztatja és aggasztja a leginkább. A közbiztonság javítása ér­dekében aláírásgyűjtés fo­lyik a faluban, amelyeket a belügyminiszterhez sze­retnének eljuttatni - hatha­tósabb intézkedéseket re­mélve. * * * A község művelődési házában január 31-től feb­ruár 25-ig végeznek tüdő­szűrő vizsgálatokat. A la­kossági szűréseket február 3-án, csütörtökön kezdik el. A vizsgálatokat kedden és csütörtökön reggel 7.30- tól délután 13,qráig, hétfőn és szerdán pedig i reggel' 10 órától délután* 17.30- ig végzik el. Az önkormányzat min­denki értesít arról, hogy mely időppontban jelenjen meg a szűrésen. * * * Február 5-én a művelő­dési házban az abádszalóki Hubertus vadásztársaság helyi csoportja tart vacso­rával összekötött hangula­tos estet, amely már ha­gyománynak számít a köz­ség életében. Biztosítási ügyelet Rákóczifalva. Az ÁB-Aegon Általános Biz­tosító Rt. üzletkötője min­den héten két alkalommal tart ügyeletet a fogorvosi rendelő udvarán lévő fa­házban. Keddenként reg­gel 8-tól 12 óráig, csütör­tökönként pedig délután 14 órától este 18 óráig le­het őt felkeresni. Szabadidős programok Új szász. A községi mű­velődési ház ad otthont a 4H Klub foglalkozásainak. A 4H Klub 1986-ban ala­kult meg az Amerikai Egyesült Államokban, on­nan jutott Európába az öt­let. Ä négy „h” betű négy angol szó (fej, kéz, szív és egészség) kezdőbetűjét je­lenti - innen kapta a klub a nevét. A 4H Klub a község óvodájában már régebben működik (a kicsik nyula- kat tartottak, veteményes­kertet gondoztak stb.), s az év eleje óta már nemcsak az ovisok, hanem az álta­lános iskolások is tagjai. A klub alapgondolata szerint a gyerekeket önál­lóságra, egészséges élet­módra, gazdálkodásra, természetszeretetre neve­lik. A 4H klub az első fog­lalkozást január 12-én tar­totta, s minden héten szer­dán gyűlnek össze a gye­rekek, hogy például csu­hából ajándéktárgyakat készítsenek, amelyeket a későbbiekben kiállítanak, majd eladnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom