Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31 / 305. szám
12 Sport 1993. december 31., péntek Rezák Tomi, a város legsportosabb óvodása Sztárok találkozója Ki látott még ilyet! Kilóg a lóláb - nem lehet tovább titkolni, hogy Hosszú Pista egykor focizott Mindenki másképp csinálja Egy pöttöm óvodás produkciójával kezdődött a szolnoki sportolók évbúcsúztató bulija, melyre szokás szerint megteltek az Olaj-csarnok lelátói. Ilyenkor szilveszter táján találkoznak a város csapatai, hogy megmutassák egymásnak és a nagyérdeműnek, nem csupán saját sportágukban képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Elég, ha Fodor Tivadar triplájára vagy Góbi bravúros védéseire gondolunk... De térjünk vissza Rezák Tamáshoz - merthogy róla van szó -, aki a nagyokat megszégyenítő pontossággal talált a kosárba (hiába, minden mérkőzés előtt ezt gyakorolja), sőt, még fejjel is eredményes volt. A csöppség •bemutatója közben sorra érkeztek az est főszereplői. Előbb Woth Péter lila dzsekijén csodálhattuk meg az NBA feliratot - mint később kiderült, nem volt véletlen aztán egy óriási bojtos sapka imbolygott be két méter körüli magasságba emelkedve. Alóla gazdája, Knézy Jenő próbált kilátni, csekély eredménnyel. Természetesen közben a program is elkezdődött, a Vegyiművek röplabdás és a MÁV MTE kosaras lányai vívtak öldöklő iramú csatát. A vegyisek szereztek vezetést, amit a félidő végéig gondosan őriztek. Szünetben a műsorvezető, Lengyel György az esélyekről faggatta a csapatok edzőit. Vasicsek János igazolva látta jóslatát, miszerint biztos a 2-0-ás győzelmük, míg Szalay Ferenc lányai nevében gyökeres fordulatot és 3-1-es piros-kék győzelmet ígért. Ez utóbbi valósult meg, hiszen Posta Ágnes egyenlítő gólja meghozta Tóth Kata góllövő kedvét, aki a mesterhármasig meg sem állt, a végeredmény pedig 5-1 lett. A hölgyeket a MÁV MTE focistái és az Olajbányász kézisei követték, ők kosárlabdában mérték össze erejüket. A piros-feketék már az első percekben nyilvánvalóvá tették, hogy magasabbra nőtt testvéreikhez méltó eredményt akarnak elérni. Félidőben jelentős előnyük birtokában nyugodtan pihenhettek, míg edzőik azon tanakodtak, hogy eladják őket kosarasnak, ha kapnak cserébe egy épkézláb átlövőt. A második játékrészben ezúttal nem volt látványos feltámadás, a focisták beletörődtek, hogy ezen az estén számukra nem terem babér. Végül 20-39-re győzött az Olaj. A következő mérkőzés idejére kiürült az addig zsúfolásig telt büfé. Az Olajbányász kosarasai vonultak ki a pályára, ellenfelük azúttal a szárazra vetett vízilabdacsapat volt. Eleinte a pólósok mozogtak otthonosabban a focicsukában, perceken belül két gólt is szereztek - igaz, az egyik saját hálójukban kötött ki (bár a kispadon helyet foglaló Knézy szerint ez volt az Olaj taktikája) -, ezzel 1-1-re alakult az állás. Aztán Takácsot faultolták a hétméteres vonalon belül („Szándékos” - hördült fel a közönség), a Mama, vagyis Hosszú István pedig könyörtelenül büntetett. Szünetben Rasid Abeljanovnak csak egyetlen kérése volt, hogy sérülés nélkül ússza meg a csapat a meccset, különben átadta az irányítást a focihoz kétségtelenül jobban értő Végső Bélának. A második félidőre nem maradt „apátlanul” a piros-fekete gárda, befutott a „Papa”, vagyis Tóth Attila, aki, ha már ott volt, rúgott egy gólt. Pintér Zoli szépségdíjas találataival ismét egál volt, ám ekkor már olajozottan működött a gépezet a másik oldalon. Tóth Attila előbb Ivkoviccsal, majd Mérésszel játszott össze - talán még edzéseken is ezt gyakorolják -, azután Takács volt eredményes. Sűrű Dezső 6-4-re alakította ugyan az eredményt ám újabb gólt már nem sikerült elérni, a kosarasok tehát tovább őrzik hazai veretlenségüket. A végére maradt a vendéglátók és vendégeik - vagyis az Olajbányász vezetősége és a B-közép - összecsapása. Igen udvariatlan házigazdának bizonyultak az Olajos vezetők, gyorsan berámoltak négy gólt a szurkolók hálójába. A folytatásban azonban már átadták a kezdeményezést a vendégeknek. A B-közepesek ki is használták a felkínált lehetőséget. A hajrára kiegyenlítettek, az utolsó percben pedig foggal-körömmel, valamint teljes létszámmal (tizennégyen a pályán) őrizték az 5-5-ös döntetlent. Igyunk az új évre! Az oldalt írta és szerkesztette Szilvási Zsuzsa. A fotókat Barna Sándor készítette. Woth Péter talán éppen Rasid Abeljanovtól leste el a pincérdobás technikáját SSSps Ez bizony benn van! Ki mit vár 1994-től? Tóth Katalin, a MÁV MTE kosárlabdázónője: - Elsősorban feljutást várok. Igaz, a rájátszás mérkőzései már sokkal nehezebbek lesznek, mint az alapszakaszé, de szerintem reális esélyünk van az A-csoportba való kerülésre. Woth Péter, az Olajbányász kézilabdása: - Remélem, jobb lesz, mint az idei volt. A csapat szempontjából azt szeretném, ha sérülésmentes évünk lenne. Különben mi mást kívánhatnék, mint bort, búzát, békességet! Knézy Jenő, az Olajbányász kosárlabdázója: - Talán végre megszakad a hoszszú sérülési, betegeskedési sorozatom, és végig tudom játszani 1994-et. A többiekkel együtt bajnoki címben reménykedem. Talán még a felvételim is sikerül... Fodor Tivadar, a MÁV MTE labdarúgója: - Talán kicsit optimistán hangzik, de szeretném, ha feljutnánk az NB II-be. Ha ez nem sikerül, legalább maradjon együtt a csapat. Antonio Alexe, az Olajbányász kosárlabdázója: - Minél jobb teljesítményt várok a Szuper Ligában. A bajnokságban aztán már minden lehetséges, még az aranyérem is. Bemelegítés kosaras módra - akik bemutatják: Stojan Ivkovics és Varga Géza Góbi Ricsi kapusnak is kiváló volt
