Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

12 Sport 1993. december 31., péntek Rezák Tomi, a város legsportosabb óvodása Sztárok találkozója Ki látott még ilyet! Kilóg a lóláb - nem lehet tovább titkolni, hogy Hosszú Pista egykor focizott Mindenki másképp csinálja Egy pöttöm óvodás produk­ciójával kezdődött a szolnoki sportolók évbúcsúztató bulija, melyre szokás szerint megteltek az Olaj-csarnok lelátói. Ilyen­kor szilveszter táján találkoznak a város csapatai, hogy megmu­tassák egymásnak és a nagyér­deműnek, nem csupán saját sportágukban képesek kiemel­kedő teljesítményt nyújtani. Elég, ha Fodor Tivadar triplá­jára vagy Góbi bravúros védése­ire gondolunk... De térjünk vissza Rezák Tamáshoz - mert­hogy róla van szó -, aki a na­gyokat megszégyenítő pontos­sággal talált a kosárba (hiába, minden mérkőzés előtt ezt gya­korolja), sőt, még fejjel is eredményes volt. A csöppség •bemutatója közben sorra érkez­tek az est főszereplői. Előbb Woth Péter lila dzsekijén cso­dálhattuk meg az NBA feliratot - mint később kiderült, nem volt véletlen aztán egy óriási bojtos sapka imbolygott be két méter körüli magasságba emel­kedve. Alóla gazdája, Knézy Jenő próbált kilátni, csekély eredménnyel. Természetesen közben a program is elkezdő­dött, a Vegyiművek röplabdás és a MÁV MTE kosaras lányai vívtak öldöklő iramú csatát. A vegyisek szereztek vezetést, amit a félidő végéig gondosan őriztek. Szünetben a műsorve­zető, Lengyel György az esé­lyekről faggatta a csapatok edzőit. Vasicsek János igazolva látta jóslatát, miszerint biztos a 2-0-ás győzelmük, míg Szalay Ferenc lányai nevében gyökeres fordulatot és 3-1-es piros-kék győzelmet ígért. Ez utóbbi va­lósult meg, hiszen Posta Ágnes egyenlítő gólja meghozta Tóth Kata góllövő kedvét, aki a mes­terhármasig meg sem állt, a végeredmény pedig 5-1 lett. A hölgyeket a MÁV MTE focistái és az Olajbányász kézisei követ­ték, ők kosárlabdában mérték össze erejüket. A piros-feketék már az első percekben nyilván­valóvá tették, hogy magasabbra nőtt testvéreikhez méltó ered­ményt akarnak elérni. Félidő­ben jelentős előnyük birtokában nyugodtan pihenhettek, míg edzőik azon tanakodtak, hogy eladják őket kosarasnak, ha kapnak cserébe egy épkézláb át­lövőt. A második játékrészben ezúttal nem volt látványos fel­támadás, a focisták beletörőd­tek, hogy ezen az estén szá­mukra nem terem babér. Végül 20-39-re győzött az Olaj. A kö­vetkező mérkőzés idejére ki­ürült az addig zsúfolásig telt büfé. Az Olajbányász kosarasai vonultak ki a pályára, ellenfelük azúttal a szárazra vetett vízilab­dacsapat volt. Eleinte a pólósok mozogtak otthonosabban a fo­cicsukában, perceken belül két gólt is szereztek - igaz, az egyik saját hálójukban kötött ki (bár a kispadon helyet foglaló Knézy szerint ez volt az Olaj taktikája) -, ezzel 1-1-re alakult az állás. Aztán Takácsot faultolták a hétméteres vonalon belül („Szándékos” - hördült fel a közönség), a Mama, vagyis Hosszú István pedig könyörte­lenül büntetett. Szünetben Ra- sid Abeljanovnak csak egyetlen kérése volt, hogy sérülés nélkül ússza meg a csapat a meccset, különben átadta az irányítást a focihoz kétségtelenül jobban értő Végső Bélának. A második félidőre nem maradt „apátlanul” a piros-fekete gárda, befutott a „Papa”, vagyis Tóth Attila, aki, ha már ott volt, rúgott egy gólt. Pintér Zoli szépségdíjas talála­taival ismét egál volt, ám ekkor már olajozottan működött a gé­pezet a másik oldalon. Tóth At­tila előbb Ivkoviccsal, majd Mérésszel játszott össze - talán még edzéseken is ezt gyakorol­ják -, azután Takács volt ered­ményes. Sűrű Dezső 6-4-re ala­kította ugyan az eredményt ám újabb gólt már nem sikerült el­érni, a kosarasok tehát tovább őrzik hazai veretlenségüket. A végére maradt a vendéglátók és vendégeik - vagyis az Olajbá­nyász vezetősége és a B-közép - összecsapása. Igen udvariat­lan házigazdának bizonyultak az Olajos vezetők, gyorsan be­rámoltak négy gólt a szurkolók hálójába. A folytatásban azon­ban már átadták a kezdeménye­zést a vendégeknek. A B-köze- pesek ki is használták a felkínált lehetőséget. A hajrára kiegyen­lítettek, az utolsó percben pedig foggal-körömmel, valamint tel­jes létszámmal (tizennégyen a pályán) őrizték az 5-5-ös dön­tetlent. Igyunk az új évre! Az oldalt írta és szer­kesztette Szilvási Zsu­zsa. A fotókat Barna Sándor készítette. Woth Péter talán éppen Rasid Abeljanovtól leste el a pin­cérdobás technikáját SSSps Ez bizony benn van! Ki mit vár 1994-től? Tóth Katalin, a MÁV MTE kosárlabdázónője: - El­sősorban feljutást várok. Igaz, a rájátszás mérkőzései már sokkal nehezebbek lesz­nek, mint az alapszakaszé, de szerintem reális esélyünk van az A-csoportba való kerü­lésre. Woth Péter, az Olajbá­nyász kézilabdása: - Remé­lem, jobb lesz, mint az idei volt. A csapat szempontjából azt szeretném, ha sérülés- mentes évünk lenne. Külön­ben mi mást kívánhatnék, mint bort, búzát, békességet! Knézy Jenő, az Olajbá­nyász kosárlabdázója: - Ta­lán végre megszakad a hosz­szú sérülési, betegeskedési sorozatom, és végig tudom játszani 1994-et. A többiekkel együtt bajnoki címben re­ménykedem. Talán még a felvételim is sikerül... Fodor Tivadar, a MÁV MTE labdarúgója: - Talán kicsit optimistán hangzik, de szeretném, ha feljutnánk az NB II-be. Ha ez nem sikerül, legalább maradjon együtt a csapat. Antonio Alexe, az Olajbá­nyász kosárlabdázója: - Mi­nél jobb teljesítményt várok a Szuper Ligában. A bajnok­ságban aztán már minden lehetséges, még az arany­érem is. Bemelegítés kosaras módra - akik bemutatják: Stojan Ivkovics és Varga Géza Góbi Ricsi kapusnak is kiváló volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom