Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

G OJVPLJZÖ Reszelő Egykedvűen ülök az autóban, nézelődöm, várom, hogy társam fizessen a benzinkút pénztárá­nál. Egyszer csak egy nagy ka­lapos férfira leszek figyelmes, aki izgatottan le-fel rohangál az .,ahova a király is gyalog jár” bejárata előtt. Olykor megrázo- gatja a kilincset, aztán tovább folytatja a szaladgálást. Az aj­Pm sorry tón öles betűkkel ott virít a fel­irat: A kulcs a pénztárban átve­hető. Emberünk, úgy látszik, nem lát, vagy olvasni nem tud, mert nem veszi észre. Csak futkos ide-oda, ide-oda egyre gyorsuló ütemben.- Úristen! - villan agyamba Válóperben Egy gömb - két gömb A férj két házasságán már „túl van”. Bíró: - Korábbi házasságait miért bontotta fel a bíróság? Férj: - Az elsőt azért, mert it­tam! Bíró: - És a másodikat? Férj: - Azért, mert nőztem! Bíró: - És most ön szerint miért akar a felesége öntől el­válni? Férj: - Azért, mert már „nőzni” sem tudok! Dr. Mosonyi Csaba Öngyilkos pezsgő és egyebek Néha-néha az az érzésem, hogy ez a ház nem is a mi csalá­dias kis fészkünk ..., inkább elmeklinika. Elfekvő. Ugye itt volt a karácsony. Iz­gatottan készültünk, eldugtuk az ajándékokat, mert hát a meg­lepetés ... ! Meglepetés. Az! Úgy vegyen az ember lánya élete párjának karórát, kvarcot, hogy az órán­ként kötelességtudóan kettőt pittyentő szerkezet hangjára, mint éber vad kapja fel fejét kedvesünk, mondván: „Mi volt ez?” Mi pedig ingatjuk a fejün­ket, hogy már hallucinál is? Hi­szen mi aztán semmit nem hal­lottunk. Másnap reggel aztán persze kiderül, hogy nem csak pittyent az álnok ajándék a bugyik kö­zötti tuti dugihelyen, hanem éb­resztőt is trombitál - naná, hogy Bíróságon Idős nénit tanúként hallgat meg a bíróság egy peres ügy­ben. A bíró felveszi a néni sze­mélyi adatait. Megkérdezi:- Asszonyom, mi az ön fog­lalkozása?- Özvegy. Dr. Mosonyi Csaba hajnali fél egykor -, a férjem fü­lébe természetesen, hiszen én édesdeden aludtam. Ennyit a meglepiről. De szóba hozhatnám a hű­tőbe dugott pezsgő öngyilkos akcióját is. Kellemes a hangulat, össze- a fa alatt. Marha [lés. Szent ég, itt lő- yverkezve rontunk szobából: párom harciasán szorítja a széklábat, ami akkor amikor a macska ijedté­ben-nagyot ugorva rádöntötte a yfát. Én jobb híján a macskát szorongatva lépdelik hősöm után. Mint ké- sőb kiderül, merőben feleslege­sen, hiszen csak a pezsgő nyi­totta ki magát a fridzsiben. Ennyi adatott meg ez évre. De lesz jövőre is karácsony! Cs. Csáti Réka Percze Miklós: Gondűző ríműzés Gépemet, az írót, püfölöm mérgesen Olvashatóan, bár nincs benne értelem Ne mondd, ki nézed, hogy írója réveteg Delíriumban, skizofrén kéjbeteg Űzött pihent agy, IQ-ban károsult Zűrzavarához sötétség párosult Őrült, ki idejét ilyenre szenteli Mentségem lehet, hogy rímelnek végei Herceg(nő)! Ki írhatta ezt, találd no ki Ha nem megy, hát mondom, én, a Miki A rím kedvéért írom így, no jó Hisz’ rég Miklós már ez a vén bohó Remélem, számodra az sem lesz ámulat Hogy újságba kerülhet eme kábulat Vers lenne, hidd el ez, s nem mese Tán’ pénzt is ad érte Cseh Emese P. S.: A szilveszteri Gondűző Ha versemmel lesz fényűző Kérem majd tőled, nem titkosan Béremet főnököm, biztosan! Aj, be szépen trombitálnak Csődbe ment cégek privatizációja - avagy tepsilesen a halastóban A kishalak megeszik a nagyhalat - ha azt előtte agyonütötték. Sz. I. Nem ez a hivatalos neve, de így ismerik Kunhegyes-szerte, hiszen hegedűszólói reszelésbe mennek át. Ennek részben az az oka, hogy őkelme nem végzett zeneművészeti főiskolát, és ami nem mellékes, utálja a vizet, mert, a szavaival élve, az itt is fertőzött. Hajdanában velem is járt, sőt megvárt, mert ragasz­kodó természete miatt az elsőt kétszer ismételte. Édesapja ezek után elég a tudományokból jel­szó alapján kivette. Ha hazame­gyek Hegyesre, olykor összefu­tok vele. így volt ez tavasszal is.- Jaj, Miklóskám, eszem a lelked, de jót olvastam tűled!- Nehezen hiszem, Reszelő, mert egy hete még nem ismer­ted a betűket.- No, nem is én, az onokám, az a kis fekete. De még meg is könnyeztem.- Ne dicsérj tovább Reszelő, Kontra, rekontra gondűzés Számtalanszor beigazolódik, hogy legnagyobb dramaturg maga az élet. * * * A '93-as év örök hiátusa marad számomra, hogy nem tudtam eleget tenni egy asszony drámai hangú, kétségbeesett kérésé­nek. Miután egy alkalommal hazatértem, ez a szöveg várt telefo­nom üzenetrögzítőjén: „ .. .-né kereste, jó lenne, ha kijönne, na­gyon komoly problémáim vannak.” A peches asszony rámondta a nevét a sípjelre, ennek következté­ben esélyt sem adott számomra, hogy megpróbálhassam elűzni a gondjait. Azóta is barkochbázok magamban: vajh’ rosszabbra, avagy jobbra fordult-e sorsa - hangja alapján - ismeretlen telefoná­lómnak? Az alábbi megtörtént eset viszont valódi gondűző, önfeledt perceket, hangos derültséget váltott ki több mint száz jelenlé­vőből. Vidéki kisvárosunk nyilvános önkormányzati ülésére mint­egy tíz perc késéssel érkezett az egyik jól megtermett képviselő. A nagyterem közepén U alakban elrendezett asztalok körül ültek a höiatyák, mindössze egy szék volt középen üresen. Megjött az em­berünk, gyorsan helyet is foglalt. . .a szék helyett a földön, miután az nagy reccsenéseic közepette esett alkotóelemeire - úgymint lá­bak, ülőke - szanaszét alatta. Volt a hallgatóság között, aki még hosszú percek után is fel-felhahotázott a látott komikus jelenet hatá­sára. ^ S. Cs. J. Álló sor (bal­ról jobbra): Cs. Csáti Réka, Szaba­dos Krisztina, dr. Mosonyi Csaba. Gug­golnak: Csirke József, Szabó Irén, Cseh Emese, Orsós Tibor, Szurmav Zol­tán. Fekvő: D. Szabó Miklós (Lásd az üve­gen lévő ké­pet!) inkább mondd meg, mit innál?- Ismersz engem, rumot, pe­dig soha nem vótam tengerész.- Tudom, a vizet se szereted. Sajnos én nem bírom a rumot.- Mán azt se? Kedves ko­mám, akkor neked nem sok le­het hátra. Aki a rumot se bírja, ott aligha segít az orvos .. . Széttárom a kezem, ez van. Belenyúlok a zsebbe, és oda­adok neki egy százast. Hálálkodik, majd megadja. Ha nem itt, a földön, majd a mennyországban. Ott vár a fő­kapunál. Merthogy ő is beteg, nem megy már a rum se úgy, mint fénykorában. Lehet - közli velem -, hogy nem sok van már neki sem hátra. Hiába no, van, aki a rumtól hal meg, van, aki meg azért, mert nem issza. A végállomás ugyanaz: ugye, Re­szelő? Legalábbis az indoklásod szerint... - D. Szabó ­Vigyázz! Hajdanán, egy mozifilm leg­feszültebb helyzetét egy koro­sodó hölgy oldotta fel. (Már ko­rábban figyeltem rá, mert széke régóta recsegett.) Ekkor ő - hogy segítsen a főhősnek - elsi­kította magát: vigyázz! A mozi közönsége erre, és csak erre a kiélezett pillanatra légpárnát képezett a széklapok és az üle- pek közé, majd minden elsi­mult. Azt hiszem, az Ördögűző című film volt, ahol, mint tud­juk, úgy forgott a megszállott lány feje, mint a zongoraszék. A múlt hét végén hasonló élményt éltem át. Csak ezúttal három részben izgulhattam. A film címe az Apa leszek volt. Az első rész simán ment. Azt nem láttam. A második felvonásból már kiderült, hogy azért vannak még mély érzésű emberek. Élete leg­féltettebb kincse, meg akarja tudni, mi nyomja párja lelkét, de Eros nem árulhatja el a titkot. Látszott is, mekkora teher fe­küdt a szívén. Ezekben a pillanatokban az ember - oda sem figyelve - ke­zébe ragad egy naspolyát, és várja, mi történik. Várhat is. A szerelem istene nem árulja el titkát. Közben halomra lőnek sok kék borostás, göndör hajú és bajuszos embert. És ismét, mint hajdanán, el­érkezett a pillanat. De most már én mondtam: vigyázz! Egy pil­lanatra, csak erre a pillanatra légpárnát képezhettünk volna a székek között. De nem: ekkor lett vége a második résznek. A harmadik fejezetben - a jó tanácsok ellenére - tovább hall­gat Rimini Amora. A kalandok folytatódnak. Közben nálunk elfogytak a karácsonyi csipe- getnivalók. Ahogy mondani szokás, pattanásig feszül a húr - egyébként is Ámorról van szó - *, és Eros megtalálja párját. Nem megmondtam, hogy vi­gyázz! Szurmay hirtelen - és ha külföldi? Ugrok ki a kocsiból, szaporázom lép­tem a kalapos felé, de mire oda­érek, csak megkövültén áll, és látom elkéstem a segítséggel. — I’m sorry - motyogom.- Én is - válaszolja, és araszolgatva elindul járműve felé. Cseh Emese

Next

/
Oldalképek
Tartalom