Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-17 / 294. szám

1993. december 17., péntek Hazai tükör 7 Vállalkozom, tehát vizsgálható vagyok” Az agyonrágott rágógumi megülte a hivatal gyomrát A peches ügyfél esete az APEH-hel Rutinellenőrzésnek indult... Horogra akadt a rágógumi... Hat év múlva várta, de pár hónapra rá újra a nyakán voltak ... A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma is beleszólt az ügybe ... Nem tudták megemészteni a rágógumit, találtak mást, amin rágódhatnak ... Azt sem tudták, mit vizsgáljanak, a jegyzőkönyv állandóan módo­sult ... Azt mondta, elég volt, ő ettől kikészúlt... Gyors reagálással szemben: Ej, ráérünk arra még! ... Túl sok vi­zet zavarsz, de én majd kiszúrok veled ... Beszáll a fönökhelyettes is ... A rövidre tervezett, de hosszúra sikeredett vizsgálat még nem zárult le, de felejtse el... Végül a rágógumi — amiért az eljárás indult - kiesett a körből, valahogy el is felejtödótt... Az eset tanulsága: ha nem akarja, hogy az APEH keze közé kerüljön, inkább sefteljen. Talán job­ban megéri... Egy kis ember, egy „hétköz­napi” vállalkozó kereste fel a szerkesztőségünket és mesélte el azt, hogy hogyan járt egy kis doboz rágógumival meg az APEH-hel. A történet akár mindennapi is lehetne, de nem az. Mindennapi azért lehetne, mivel bárkivel megtörténhet, aki ma vállalkozik. Hogy még­sem egy szokványos ügy lett be­lőle, az talán az APEH-nek is „köszönhető”. A lassú vég kezdete Négy üzlete van Sz. Károly szolnoki vállalkozónak. Kettő Öcsödön, egy Tiszasason, egy pedig Tiszainokán található. Ez utóbbi helyen volt egy APEH célvizsgálata, az a helyszínen megtörtént. A pozitívan zárult vizsgálatban apróbb hibákat tár­tak fel, aminek az eredménye nem volt pénzbírság és figyel­meztetés. A rutinellenőrzés ta­valy márciusban volt. Ugyan­abban az évben, július 13-án kezdődött egy négy évre visz­­szamenő, általános revízió is. Sz. úrnak 1988-tól 1991-ig kel­lett elszámolnia vállalkozói te­vékenységével, személyi jöve­delemadó-bevallásával, általá­nos és forgalmi adójával. Ennek az eredménye 1000 forint adó­hiánnyal zárult, ami alapján 10 ezer forint pénzbírságot állapí­tottak meg. Tanulság: inkább csempészd be Az az 1000 forint abból adó­dott, hogy 1991-ben teljesen szabályosan akart eljárni Sz. Károly. Árut hozott be Ausztri­ából, amit le akart vámoltatni. Azt mondták, ez nem ilyen egy­szerű, ehhez külkereskedelmi tevékenységi jog kell, aminek megszerzése után minden egyes árufajtára importengedélyt kell kérnie. Amíg ezt nem szerezte meg, az árut vámudvaron tartat­ták. Közben mindenre meg­kapta a jogot a vállalkozó. Egy hiba azonban csak akadt. Sz. úr úgy vélte, a rágógumi is édes­ség. A saját valutájából beho­zott áruk között egy karton rá­gógumi volt. A vámudvaron erre azt mondták, ez nem édes­ség, kérje meg újra az enge­délyt. Mivel két hétig tartott az előző procedúra, azt mondta, inkább nem kell, eldobja. Eldobni tilos és veszélyes Csak azt ne! - mondták erre. Vagy kiviszi az országból, vagy megkéri az importengedélyt, ami több ezer forint. Az egész rágógumi értéke 1100 forintot tett ki. A vámosok azt tanácsol­ták neki, vitesse ki az országból, az a legegyszerűbb megoldás. Egy barátja ment ki, akivel kivi­tette. Adtak hozzá egy kísérőle­velet, azt lebélyegezték a hatá­ron, bizonyítva, hogy a rágó el­hagyta felségterületünket. Ma­gyarul: ezzel Sz. úr nem impor­tálta a terméket. Amikor a tavalyi APEH-vizsgálat zajlott, megál­lapították, hogy a rágóra fo­gyasztási adót kellett volna fi­zetnie a vállalkozónak! Annak ellenére, hogy kikerült az or­szágból. Ebből adódott tehát a 860, kerekítve ezer forint adó­hiány. A vizsgálat ezzel az eredménnyel lezárult. Sz. úr csak azért nem fellebezett, mert a több hónapos procedúrát el akarta kerülni. Egyébként a revizorok meg­jegyezték, hogy ez a második legjobb könyvelés, amit eddig vizsgáltak. Hat év helyett rövidesen visszatértek Sz. úr ezen felbuzdulva meg­kérdezte, hogy mikor várható legközelebb hasonló vizsgálat. Az egyik ellenőr azt válaszolta, hogy általában 6 évenként kerül sor ilyenre. Meglepetésére idén március 29-én kapott egy értesítést, hogy kétéves anyagát meg fog­ják vizsgálni, az 1991-eset és az 1992-eset. Akkor ő betelefonált az APEH-hez, hogy a ’91-eset most vizsgálták. Akkor jó, ne vigye, csak a ’92-eset. Azonban még március 12-én Tiszainokán szintén csináltak egy célvizsgá­latot, ami a nyugtaadási kötele­zettségről szólt. Érvényben volt ugyanis már az a jogszabály, hogy nyugtaadási kötelezettség van minden olyan vendéglátó­­egységben, ahol pincér felszol­gálás van. Tudni kell, hogy Ti­­szainoka 400 lelkes falu. Sz. úr szerint teljesen fölösleges, hogy pincér szolgáljon ki. Ki is írta a helyiségben, hogy pult kiszol­gálás van. Bement az egységbe két úriember, leültek, és odakér­ték a pultost, kihozna-e nekik két kólát. Persze. Ettől a pilla­nattól kezdve úgy vették, hogy pincér kiszolgálás, és szabály­sértési eljárást kezdeményeztek. A vállalkozó bement az APEH-hez azzal, hogy kikény­szerítették azt a kólát, merthogy szívességből vitte ki a pultos. Egyébként jogszabály is előírja, hogy alkalomszerűen meg lehet ezt tenni. Törölték is az esetet az APEH-nél. / Es akkor halkan belépett a Jött a kétéves, majd egy évre lecsökkentett vizsgálat. Á vicc benne, mondja Sz. úr, hogy a vizsgálatot végző hölgy elmon­dása szerint a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisztéri­uma (NGKM) megkeresésére folytatják az ellenőrzést. Mert­hogy mi is történt azzal az egy karton rágógumival?! Erre fel­kapta a vizet a vállalkozó. Azt mondta, várjanak egy órát, el­megy a Vám és Pénzügyőr­ségre, elkéri azt a papírt, amely bizonyítja azt, hogy az áru kike­rült az országból, ezután nem kellett volna fogyasztási adót fizetnie. Ki is adták neki az iga­zolást, bevitte a hölgynek. Jó, mondta, ez nagyon gyors lesz. Mutatott is egy megbízóleve­let. Merthogy egy vizsgálat úgy kezdődik, hogy kitöltenek 3 la­pot: egy nyilatkozatot, amely­ben a vállalkozó nyilatkozik, hogy milyen vállalkozásokat folytat, egy átvételi elismer­vényt, amiben sorszámozva át­veszik a vizsgált anyagokat, va­lamint egy megbízólevelet, amiben benne foglaltatik, hogy mire szól a vizsgálat. Ezt követően elkezdték behí­vogatni. Volt úgy, hogy heti egyszer, aztán már kétszer, há­romszor is. A helyzet az amőbára kezd hasonlítani A vizsgálat kezdett átterjedni az áfára, a fogyasztási adóra, majd a társadalombiztosításra is. Végül az történt, hogy Sz. úrnál elszakadt a cérna. Mondta, nem jön többet, van könyvelője, beszéljék meg vele az ügyeket. Persze nem így tör­tént, továbbra is őt hívogatták be. Mit volt mit tenni, bejárt, bevitte az anyagokat. Anélkül, hogy azokról bármiféle ávételi elismervényt kapott volna. Sőt, akkorra már a hivatal munkatár­sának megbízólevélébe több mindent belegépeltek. Vagyis egyre jobban kezdett kiterjedni a vizsgálat. Közben május 19-én, ettől a vizsgálattól teljesen függetle­nül, az APEH egy másik részle­gétől kapott egy levelet, hogy megbírságolják 2 ezer forintra, mert későn adta be az áfa 65-ös bevallását. Felnyitotta a köny­velését, és kiderült, hogy április 19-én lebélyegezte az APEH, hogy befizette a számlát. Fel­hívta a hivatalt, és mondta, már fizetett. Hatszáz forintért felle­­bezhet - volt a válasz. Már nem azért a pénzért, de az eljárás furcsa, hogy ők hibáznak, és neki kell fellebbezni. Meg egyébként is az áfa 65-ösnek az egyik példánya az APEH egy másik irodájában bent van, meg lehet győződni, hogy igazat mond, mármint időben fizetett. A válasz: ne szórakozzon, tud­ják, hogy kell csinálni. Fénymá­soltassa le, írjon egy kérelmet új eljárás lefolytatására, és a fénymásolattal együtt küldje el levélben. Elküldte. Törölték. Nem kellett bírságot fizetnie. Mi is van a rágógumival?! De felbosszantották! Bement a vizsgálatot végző hölgyhöz, és azt mondta, nem hajlandó ezzel az üggyel tovább foglal­kozni, kéreti a főnököt és a vál­lalati jogászt. Szeretne panaszt tenni. Június 14-én 8 pontban meg is tette. Érdekes, hogy a jogász az általa felsorolt ponto­kat helyesnek találta. Tetézte a „viccet”, hogy kapott' az idén egy vámáru-nyilatkozatot - még a ’91-es áruról! -, amiben visszaigazolták a vámosok, hogy 1992-ben befizette azt az ominózus 1 ezer forintot, egy tévesen kiadott vámkövetelésre. Tehát tulajdonképpen ki is fi­zette a fogyasztási adót, amit nem kellett volna, mert a vám- és pénzügyőrség azt tévesen küldte ki, ráadásul nem is kel­lett volna ezt tennie, hiszen az áru kikerült az országból. A vizsgálat mégis azért folyt el­lene, hogy mi történt azzal az egy karton rágógumival! Ha nagyon akarja, mi találunk hibát Tehát jegyzőkönyvet vettek fel a panasztételre. Erre nem vá­laszoltak semmit, csak egy újabb levélre. Végre jött válasz július 30-án, hogy ügye hama­rosan megoldódik. Ezt egy újabb beadvány követte Sz. úr részéről, amit az APEH illeté­kes igazgatóhelyettesének cím­zett, felsorolva benne az emlí­tett nyolc pontot. Pontosabban kiegészítve egy újabb ponttal, amiben zaklatásnak veszi a tör­ténteket, mivel a vizsgáló maga is azt nyilatkozta Sz. úr és könyvelője jelenlétében, hogy lehet ezt a vizsgálatot „máskép­pen” is csinálni, ezután tényleg fog hibákat találni, és megbánja még azt, hogy panaszt tett. Vizsgálatot kért tehát, amire újabb 30 napon belül nem vála­szoltak. Ismét egy levél a vál­lalkozótól, amiben kifogásolja a hallgatást. Ez hatott, mert levél jött, benne ez áll: „Augusztus 19-én kelt panaszos levelével össze­függésben az alábbiakban tájé­koztatom: A levelében foglaltakat ki­vizsgáltattam, és megállapítást nyert, hogy az ön által kifogá­soltak részben helytállóak. Az ügyben eljáró revizor valóban szabálytalanul adta át a megbí­zólevelet, és az átvételi elis­mervény sem készült el. .. Mi­után a tényleges revízió lezá­rult, intézkedtem a jegyzőkönyv elkészítésére vonatkozóan, és így ön napokon belül kézhez fogja kapni. A vizsgálatot végző revizorral szemben mun­kajogi szankciók keretében a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően eljárást indítottam. Az eljárás során felmerült ész­revételeit köszönettel vettük. Dátum, aláírás”. Csakhogy az­óta sem kapta meg a jegyző­könyvet. „Ez már bosszúhadjárat” Sz. Károly úgy véli, a vizsgá­lat nem abban az irányban fo­lyik, amelyikben elindult, ha­nem ez már egy bosszúhadjárat amiatt, mert ő merészelt a hiva­tal ellen szólni. A levélben ígértek ellenére, hogy pár napon belül kézhez kapja a vizsgálati jegyzőköny­vet, 19 nap telt el. A mellékle­tekkel együtt 42 lapos jegyző­könyvben 122 ezer forint adó­hiányt állapítottak meg, amiből 92 ezer forint általános forgalmi adó és 30 ezer forint fogyasztási adó a hiány. A 122 ezer forint a vizsgáló által el nem fogadott számlákból adódott. A jegyző­könyv kézhezvétele után azon­nal megkereste levélben Sz. úr a számlákat kibocsátó cégeket, akik pár nap alatt visszaigazol­ták azok jogosságát. Megje­gyezte a vállakozó, hogy ezt a vizsgálónak kellene elvégeznie, hiszen a „vádlónak”, az APEH-nek a dolga lenne ez, ha bizonyítani akar. A 122 ezer fo­rint adóhiány megállapításához az APEH-nek 6 és fél hónap kellett (hiszen a vizsgálat már­cius végén kezdődött), ugyan­akkor Sz. úr a számlákat kibo­csátó cégekkel pár nap alatt le­vélben tisztázta. A rend ilyenkor az, hogy aki ellen a vizsgálatot végeztek, 8, azaz mindössze nyolc napon be­lül észrevételt tehet (az APEH-nek ugyanakkor levele­zésre legalább 30 napos határ­idő áll rendelkezésére). Ezt Sz. úr meg is tette. Erre záros határ­idő alatt sem érkezett reagálás, vagyis a vizsgálat még nem zá­rult le. A záradék Sz. úr összefoglalásként meg­jegyzi, a vizsgálat alatt neki minden kérésre azonnal „ugra­nia” kellett, viszont ezt az APEH nem értékelte, ők heteket csúsztak a válaszadással. Pél­dául, ha egy vállalkozó nem vallja be az esedékes áfát, egy­napos késés esetén is 2 ezer fo­rintos a bírság. Végül is a vizsgálat még mindig tart, holott azt először 60 napon belül, majd annak hi­vatalos meghosszabbítás után újabb 60 nap után le kellett volna zárni. Márpedig az Sz. úr elleni vizsgálat március 29-én kezdődött, és november legvé­gén kelteződött cikkünk. Ráadásul a vizsgálatot ki­váltó ok (az NGKM megkere­sése az ominózus rágógumi ügyében) nem is szerepel a leg­utolsó vizsgálati jegyző­könyvben. Vállalkozni vagy seftelni? Hát ennyi - tárhatná szét a kezét a történet leírója. Hogy tegnap, ma vagy holnap kivel fordult, avagy fordul majd még elő hasonló, nem tudni. Mindenesetre aki vállalko­zik, akit valamilyen módon nyilvántartanak, annak bizony számolnia kell azzal, hogy „előveszik”. Ezzel kapcsolatban mondta el a történet főszereplője, Sz. úr azt, hogy ha pénzét nem legáli­san, korrektül bejelentett üzle­tekbe fekteti, hanem kimegy a lengyel piacra seftelni úgy, hogy egy fitying adót sem fizet, ma már talán milliomos. De ő balga, becsületes akart maradni. Pechére az APEH „ki­tüntette!’ figyelmével. Erre majdnem ráment az egészsége. Mert egy mai magyar vállalko­zónak nemcsak arra kell figyel­nie, hogy holnap lesz-e kenyere - neki és alkalmazottainak -, hanem arra is, hogy mikor csap le rá a derült égből az APEH nyila. Egy vizsgálat még persze nem volna baj, nem volna a vi­lág vége, hiszen a zavaros víz­ben halászokat tényleg ki kell szűrni. De nem akármilyen áron kell ezt megtenni. Nem min­denáron kell egy vállalkozót a víz alá nyomni, már „csak azért is”-ből. És még azt mondják, hogy ki(e)s hazánkban bátorít­ják a vállalkozásokat. No, de ennyire? Egyébként az írást megmutat­tuk az APEH illetékeseinek is, hogy megadjuk a módját, vála­szolhassanak ők is a problé­mára. A hivatal azonban még nem kívánt reagálni. Tóth András 4 ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom