Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-28 / 302. szám

1993. december 28., kedd Hazai tükör 3 A negyvenéves nő ki van facsarva... Fél kimenni ebbe a farkasordító világba... Látja, hogy a szép nők érvényesülnek.. A magyar asszony az igazi Karácsony szép ünnep azoknak, akik boldog család­ban élnek. De félve várják a magányosok. Az egyedüllét ilyenkor sokkal jobban nyo­masztja az embert. * Karácsonykor vajon jobban hiányzik a társ? Erről beszélget­tem az Együtt Országos Társ­közvetítő Iroda vezetőjével, akit a szakma csak Magdiként is­mer. A nőket hagyják ott- Valóban olyan magányosak az emberek, mini mondják?- Ide csak azok jönnek, akik magányosak, társtalanok. Saj­nos, túlnyomórészt nők, mert ők azok, akiket otthagynak. Egy férfi könnyebben éli meg ezt a helyzetet. Egyrészt ő talál magának elő­ször társat, másodszor a baráti kör hamarabb körbevesz egy magányos férfit, mint egy ma­gányos nőt. Az a tapasztalat, hogy a baráti kör elhagyja az elvált aszonyokat.- Tehát elvált nőnek lenni rossz státus ma Magyarorszá­gon.- Ráadásul most divat a csa­lád. Ahogy a polgári demokrá­cia felé próbálunk haladni, egyre inkább előtérbe kerül a család, a polgári társadalom alapja. Egy üzletembernek pél­dául fontos a családi háttér. Na­gyobb bizalmat kelt, ha azt lát­ják, hogy egy kiegyensúlyozott családban él, szép gyerekei vannak.- Karácsony előtt többen ke­resnek társat?- Nagyon prózai leszek. A magánynak az időszakai a pénz­tárcához igazodnak. A hónap bizonyos napjaiban, fizetés után, nyugdíj után érezhetően nagyobb a forgalom. En 1988 óta dolgozom ebben a szakmában, és akkoriban még nem volt ilyen nagyon szent ka­rácsony, mint most, amikor szinte sulykolják az emberekbe, hogy magány, hogy szeretet, és ez többszörösen fáj egy magá­nyos embernek. A rádióból, a tévéből, mindenhonnan a család szentsége, a család melege árad, és akinek eszébe nem jutna, an­nak is eszébe juttatják, hogy te szerencsétlen vagy, mert egye­dül élsz. Szóval ennyire nem kellene túlzásba vinni, szerin­tem.- Melyik korosztály a legma­­gányosabb?- A negyvenes nők. A negy­venöt-negyvennyolc éves fér­fiak váltják le a feleségüket. Az ötvenéves férfiak is a harminc­­nyolc éveseket keresik, és saj­nos, meg is kapják.- Miért magányosak az em­berek? Miben kell keresni az okot? A társadalomban? Ben­nünk?- Azt hiszem, mindkettőben. Elfogadott dolog, és most már ki kell mondani, hogy negyven­éves korukra a magyar nők ki vannak facsarva, tönkremen­nek. Negyven fölött a külföl­diek például nem is igazán ke­resik őket. Az ötvenöt éves is azt mondja, hogy csak negyven alatti hölggyel óhajt megismer­kedni. A férj elért valamit- És itthon?- Itthon? Felbomlanak a csa­ládok, mert a férj elért valami sikert, és az asszony nem tud lépést tartani vele. Azt mondja a feleségének, hogy te buta vagy, miért nem tanulsz? Az asszony egyre inkább tiltakozik, hiszen három gyerek mellett mit tudna csinálni? Mind jobban távolod­nak egymástól. Az asszony otthon maradt a két gyerekkel gyesen - esetleg befutott a harmadik is -, és ő lemaradt. És most hiába küldi a férje tanulni, nincs hozzá kedve. Megszokta a panelt, ahová be­zárkózott, és most fél is ebbe a farkasordító világba kimenni, ahol azt látja, hogy mindenütt a szép nők meg a szép emberek tudnak érvényesülni. Dőlnek hozzánk a nyugati reklámok, és ott mindenütt szép embereket látunk. Az a nő, akinek nincs kellő lelki tartása ahhoz, hogy meg­próbáljon hasonló lenni - mert hát azért az ember tényleg sze­retne még valamit elérni az életben -, az nem mer kimoz­dulni, nem mer tanulni. Dehogy mer elmenni egy angol­­nyelv-tanfolyamra! Arra sincs ideje, hogy egy újságot elolvas­son!- A nők tehát rosszabb hely­zetben vannak.- Többszörösen. Addig, amíg Amerikában egy nő vidáman el­tart egy gyereket egyedül, itt keservesen. Az átlagasszony azt látja az újságokban, hogy szép asszonyok, szép ruhákban esté­lyeken vesznek részt - hiszen itthon vannak a bárók, grófok, és estélyt, fogadást adnak. És az átlag egyre rosszabbul érzi ma­gát. Úgy érzi, hogy van egy elit réteg, és utána egy óriási űr... ott, ahol a polgári rétegnek kel­lene lenni, ott nincs semmi. Legyen mosolygós- Milyen nőket keresnek a férfiak, és milyen féifiakat ke­resnek a nők?- A menő nő a mosolygós, kedves, vidám, kiegyensúlyo­zott - mindenki ezt keresi. A férfiak, akik eljönnek ide, túl vannak hajszolva, tehát kellene valaki, aki kiegyensúlyozná ezt a túlfeszített embert. Aki elvált, és egzisztenciát teremtett ma­gának, az elvárja, hogy a nő dip­lomás és anyagilag rendezett legyen. A nők a sikeres férfiakat keresik. Divat a sikeres ember. A hölgyek nem ragaszkodnak a diplomához, ha pénze van az úrnak. Diplomás lány szívesen szóba áll az éjszakai bár tulaj­donosával, akin fél kiló arany van, és Mercedessel jár.- Miért keresik külföldön a magyar nőket?- Nagyon jó hírük van a ma­gyar nőknek. Egyrészt strapabí­rók vagyunk, beosztóak, taka­rékosak, és van érzékünk a reá­­litáshoz. A külföldön élő magyarok azért jönnek haza az angol, né--1 met vagy francia feleség után választani, mert rájöttek, hogy az nem olyan házias, beosztó, takarékos. Az édesanyjuk annak idején összefogta a családot, és az az angol, kanadai vagy német feleség nem volt olyan. Arra jó volt, hogy a férfi beil­leszkedjék, de amikor már sta­bilizálódott, akkor „kacsintgat” haza, mert rájött, hogy a magyar asszony az igazi. Paulina Éva A Dunántúlon Regionális fejlesztési társaság Regionális fejlesztési társa­ságot alakít a székesfehérvári, a tatabányai és a veszprémi városi önkormányzat, amelyek várják a szomszédos három megye vá­rosi, községi önkormányzatai­nak csatlakozását is. Már bizo­nyos, hogy az Állami Vagyon­ügynökség magas értékű rész­vényekkel, az alapkoncepciót kidolgozó Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. pedig tőkével lép be a társaságba, amelyben az önkormányzatok célszerűen hasznosíható ingat­lannal is szerezhetnek tulajdoni hányadot. Ilyenformán egy kockázati tőketársaság jön létre, amelynek célja;?, hogy Fejéi, •' Komá­­rom-Esztergom és Veszprém megyében bekapcsolódjon az ipar, a mezőgazdaság és a kü­lönféle szolgáltatások eredmé­nyesnek ígérkező - elsősorban kis- és közepes - vállalkozá­saiba. Elsősorban a kis- és kö­zepes vállalkozások alapításá­ban vesznek részt, illetve tőke­ellátását segítenék. Az új társa­ság különféle szolgáltatásokra és tanácsadásokra is vállalko­zik, a későbbiekben pedig egy évnél hosszabb lejáratú hitele­ket nyújt, bankgaranciát és ke­zességet is vállal. Keddi jegyzet Az adóskonszolidáció „áldozatai” A minap hírül adtuk lapunkban, hogy a tárcaközi egyeztetések eredményeként megyénk öt vállalata, köztük a Szolnoktej Rt. ka­pott lehetőséget arra, hogy^ üzleti tervükkel pályázzanak a Pénz­ügyminisztérium és az Állami Vagyonügynökség kegyeiért. Amennyiben pályázatuk kedvező elbírálásban részesül, az érin­tett cégek a hitelkonszolidációs program keretében megszaba­dulhatnak azoktól az adósságaiktól és kamatterheiktől, melyek önerőből már nem kezelhetők. Az adóskonszolidáció az esetek többségében kedvező vissz­hangra talál gazdasági körökben, hisz a cél, miszerint azok a cé­gek, melyek erre érdemesek, kikerüljenek a róka fogta csuka helyzetből, támogatásra méltó. Vannak azonban kivételek. Nem mindegyik tejipari vállalat fogadja például kitörő öröm­mel azt, hogy a Szolnoktej Rt. - mint kivételezett - az adóskon­szolidáció révén a piacon kedvezőbb pozíciókat vívhat ki. A Duna-Tisza-közi Tejfeldolgozók Egyesületének elnökével legutóbb folytatott beszélgetés során kiderült, hogy az egy tucat magánkézben levő tejfeldolgozót tömörítő szervezet tagjai (me­lyek gyakorlatilag két megye tejtermését vásárolják fel, majd’ háromszor annyit, mint a Szolnoktej Rt.) bizony nehezményezik az illetékesek döntését. Az egyesület tagjai ugyanis másképpen értelmezik a piaci versenyt és a versenyszellemet, mint a privati­zálásra váró Szolnoktej. Ä kemény hitelfeltételek mellett egykori üzemüket kivásárló tulajdonosok úgy érzik, hogy a Szolnoktej - amennyiben megszabadul adósságai és kamatterhei nagy részétől - túlságosan is előnyös helyzetbe kerülhet a piacon, természete­sen a magán-tejfeldolgozók rovására. Elvben ők is támogatják az adóskonszolidációt, de csak azok­nál a cégeknél, amelyek nem saját hibájukból jutottak kilátásta­lan anyagi körülmények közé. A Szolnoktej pedig - szerintük - nem éppen ilyen cég, hiszen néhány éve még gyakorlatilag hitel nélkül gazdálkodott, most viszont hatalmas anyagi terheket cipel. Az egyesület a tisztességes verseny híve, nem tudja azonban elfogadni azt, hogy állami források segítségével újabb, tagjai számára hátrányos piaci helyzetet teremtsenek. Véleményük sze­rint az adóskonszolidációra fordított pénz legjobb helyen a tej­termelőknél lenne. L. Z. Beszélgetés az illetékesekkel wmmm Kié lesz a patika? EDRH63BH Tagság a Nemzetközi Detektívszövetségben Munkára kész magyar Matulák A Nemzetközi Detektívszö­­vetség barcelonai közgyűlésén rendes taggá választották a Ma­gyar Detektívszövetséget. A hazai szövetség, mely 1991-ben alakult érdekvédelmi szerve­zetként, s ma már hatvan vállal­kozást képvisel, jelentős siker­ként könyveli el a tagságot. Mint dr. Láposi Lőrinctől, a Magyar Detektívszövetség ide­iglenes elnökétől megtudtuk, egyebek közt arról van szó, hogy amikor hazánkban a mai adatgyűjtés helyett a tényleges magánnyomozás is megkez­dődhet, a hazai cégek ugyan­azokat a forrásokat vehetik igénybe, mint bármely hasonló európai vállalkozás. Emellett itthon külföldi, külföldön hazai megbízást is teljesíthetnek. Láposi, aki még nyugdíjazása előtt, de a rendszerváltás után bűnügyi főigazgató és rendőrtá­bornok volt, napjainkban az egyik legnagyobb biztosítótár­saság felülvizsgálati irodájának a vezetője, esténként pedig a Mesterdetektív Irodát irányítja. A mostani döntés a rendes tagságról a magyar magánnyo­mozás úttörői számára még sür­getőbbé teszi, hogy legyen rendőrségi törvény. Égyetértés van abban, hogy kölcsönösen előnyös lenne a hazai magán­­nyomozás mielőbbi szabályo­zása. (A hazai magánnyomozás eddigi jogtörténete: 1913-ig ezt a tevékenységet nem szabályoz­ták, a jogi helyzet tisztázatlan volt. 1913-1949 között egy bel­ügyminiszteri rendelet szabta meg a magánnyomozás lehető­ségeit és korlátáit. 1949-től 1977-ig e tevékenységet tiltot­ták. 1977-1980 között a tiltást feloldották, de a lehetőséggel senki sem élt. 1982-ben egy BM-rendelettel újra megtiltot­ták a magánnyomozást, s ezt 1987-ben egy MT-rendelet erő­sítette meg. Jelenleg is érvény­ben van, remélhetőleg nem so­káig.) Ha a magánnyomozás meg­kezdődhet, az információszer­zésben minden bizonnyal tilos lesz a titkosszolgálati eszközök (telefonlehallgatás, rejtett kép- és hanfelvételek) alkalmazása. Az állami adatbankok informá­ciói közül remélik, hogy néhá­nyat a rendőrség és a magán­­nyomozók közös érdekéből fakadóan ingyen megkapnak, de bizonyára lesz olyan is, ami­ért a vállalkozónak fizetni kell. Azzal is számolniuk kell, hogy az információk bizonyos köre a magándetektívek számára hoz­záférhetetlen lesz. A jelenlegi elképzelések sze­rint büntető ügyekben rendőri szakban nem, ügyészi szakban talán, bírói szakban pedig nagy valószínűséggel kapcsolódná­nak be az egyes ügyvédi irodák megbízásából. (Népszerűbben: a tévésorozatok ismert figurái közül azt a munkát végeznék, mint a Két férfi egy eset Matu­­lája.) Polgári peres ügyekben is szívesen dolgoznának az ügy­védi irodákkal együtt. Ez a munka alapos szakmai ismere­teket követel, így előnyben lesznek (sőt: már vannak is!) a nagy tapasztalatú, szakmailag elismert nyugdíjas rendőrtisz­tek. A rátermett, katonaviselt fi­atalok számára komoly fizikai és szellemi követelményeket támasztó, a rendőrséggel lehető­leg közösen szervezett tanfo­lyamokat indítanának, vagyis a tevékenységet szakmásítanák. A nemzetközi szervezetben elnyert rendes tagság a majdani magánnyomozások során azt je­lentené, hogy a magyar ma­gánnyomozók nem csak a hazai rendőrséggel, hanem az európai magánnyomozó cégekkel is ésszerű munkamegosztást ala­kíthatnak ki. Dr. Láposi szerint a külföldi irodáknak érdemes lesz a hazai partnereknek megbízást adni, mert nagyon valószímű, hogy a magánnyomozás tarifái Ma­gyarországon egy ideig még alacsonyabbak lesznek az átla­gos európainál. Természetesen e megbízatásokkal kapcsolat­ban is a magyar jogi szabályo­zás rendelkezik majd. Némethy Gyula (Atlantic) A kérdés még ma sincs meg­válaszolva, mert kárpótlási tör­vényünk ugyan már három éve van, de a jogi bonyodalmak mi­att mégis egyje húzódik a pati7 kaprivatízácíó. Csépi Lajos, áz ÁVÜ vezérigazgatója optimista, szerinte januárban már privati­zálnak. Vagy mégsem? A volt tulaj­donosok például aggódtak. Az 1990-es kárpótlási törvény ugyanis hiába biztosítja szá­mukra az elővásárlási jogot, mert azóta megszületett egy mi­niszteri rendelet, amely előírja, hogy patikája csak annak lehet, aki legfeljebb három éve hagyta el a pályát. Ráadásul az AVÜ kidolgozott egy százpontos pá­lyázati rendszert, melyben a pá­lyázó húsz pontot kaphat az üz­leti tervért és nyolcvanat a szakmai kvalitásokért. Ha több pályzó ér el azonos pontszámot, akkor a településen dolgozó gyógyszerészt részesítik előny­ben, a patika az övé lesz. Nizsalovszky László, aki a régi tulajdonosokat képviselő Országos Magyar Gyógyszeré­szeti Egyesület elnöke, azt mondja, hogy az ÁVÜ döntése alkotmányellenes, mert ha a pontrendszer életbe lép, elesnek a törvény biztosította elővásár­lási joguktól. De alkotmányelle­nes a fent említett rendelet is, hiszen az egyesület tagjai között egy sincs, aki privatizálással mostanában hagyott volna föl. „Az ellentmondást a kárpót­lási hivatalnak kell feloldani - mondja Hamvas József, a népjó­léti tárca gyógyszerészeti főosz­tályvezetője -, méghozzá az idén, hogy januárban megkez­dődhessen a privatizáció”. Ni­zsalovszky úr ellenben úgy látja a dolgot, hogy az ügyben Csépi Lajosnak vagy pedig a privati­zációs miniszternek, Szabó ta­másnak kell dönteni. Ezért őket bombázzák leveleikkel, de a kérdéseikre nem kapnak meg­nyugtató választ. _ Tímár Györgynének, aki az ÁVÜ illetékes főtanácsosa, az a véleménye, hogy a volt tulajdo­nosok fölöslegesen aggódnak, az értékesítésnél előnyt fognak élvezni. Rájuk nem vonatkozik a pontrendszer. A minisztériumi főosztályve­zető szerint a helyzet azért nem ilyen egyszerű: „A tárca szem­pontjából az a fontos, hogy a gyógyszerellátás zökkenőmen­tes legyen. Számunkra elkép­zelhetetlen, hogy egy tíz-húsz éve nyugállományban lévő idős ember fél év alatt megtanulja az összes gyógyszer nevét és ha­tásmechanizmusát. Persze itt nem Nizsalovszky úrról van szó, aki elismert szak­ember, jelenleg egy svájci cég igazgatója. A tulajdonosok többsége azonban het­ven-nyolcvan éves. A gyógy­szerkincs az elmúlt öt évben tel­jesen kicserélődött, nem be­szélve az expediálás (kiajánlás, árusítás) változásairól. Rózsa­szín és naiv elképzelés az, hogy attól lesz színvonalas a műkö­dés, hogy a patikus barátságo­sabb lesz, kikíséri a betegeket, mint ahogy egy öreg bácsi nyi­latkozta a rádióban. Nyilván so­kakat az üzleti lehetőség vonz, hogy „majd besöpröm a pénzt, aztán majdcsak lesz valahogy!” A működés és a tulajdonlás két különböző dolog. Ezért mind az ÁVÜ-ben, mind a Nép­jóléti Minisztériumban azt sze­retnék, ha valamilyen kompro­misszumos megoldás jönne létre. Például alakítsanak betéti társaságot, melyben tag a volt tulajdonos és a gyakorló gyógy­szerész is. A bonyodalmak ezen túlme­nően is igen sokfélék lehetnek. Nem tudja például senki, mi le­gyen akkor, ha egy községben a főtéren volt a patika 1949-ben, most meg a Kökörcsin utcában van. Ez most ugyanaz a patika vagy egy másik? Vagy Nógrád­­verőcén, ahol az épületet lebon­tották, majd újat húztak a he­lyére. Hiába áll ugyanott, az már nem régi ingatlan. Más, előre nem látott problémák is adód­hatnak. Itt van például a szolgá­lati lakások ügye. Ha patikus la­kik benne, az jó. De lehet a nyugdíjas gyógyszerész is, mi­közben a gyógyszertárat már más vezeti. És lehet családtag is. Ilyenkor külön kell privatizálni a lakást és a patikát. Megol­dódni látszik - szinte egyetlen zöld szigetként a bizonytalansá­gok tengerében - a műemlék pa­tikák sorsa, melynek tárgyában megegyezés született a minisz­térium és a Semmelweis Orvos­­tudományi Egyetem között. A védett berendezési tárgyak pél­dául most már egészen biztosan nem kerülnek kalapács alá. „Jó, ha februárra meglesznek az első új tulajdonosok - véli a főtanácsos asszony. Talán nem is baj, hiszen addigra túl leszünk a januári gyógyszeráremelésen is.” Gáspár Ferenc Megajándékoztak egy kislányt A Vöröskereszt karcagi irodájának vezetője, Ébner Józsefné nagy örömet szerzett Kovács Mónika mozgássérült kislánynak, amikor átadta neki az Adidas cég ajándékát, egy szép dzsekit. A most 16 éves Mónika a Szentannai Sámuel Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és Gimnázium első osztályos leve­lező tanulója áruforgalmi sza­kon. Magáról elmondta, hogy ve­leszületett vashiánya van, ezért sokat törnek a csontjai. Édes­anyja vezeti a „statisztikát”, már 29 alkalommal tört el Mó­ninak keze, lába, sokszor feküdt kórházban. Az általános iskolát a helyi kiskulcsosi iskolában végezte el. Nagyon örült annak, hogy közösségben lehetett, s részt vehetett a mindennapi munkában. Édesanyja hordta mindennap az iskolába, volt olyan, hogy midkét lába egy­szerre volt eltörve. Az iskola egyre nehezebb, a negyedéves beszámolói ennek ellenére jól sikerültek. Azt azért elárulta, hogy hi­ányzik a közösség, a mindenna­pos találkozó a társakkal. Mi­után így a hét négy napja sza­bad, szívesen köt, olvas, és segít az édesanyjának a főzésben. A karácsonyi fa alatt a dzseki mellett kazetták, kötőkönyvek is voltak. Édesanyja büszkén mutatja meg azokat a pulóvere­ket, melyeket Mónika készített a családnak. Az öccse hetedikes, nővére már dolgozik, édesapja több mint egy éve munkanélküli, édesanyja háztartásbeli, s így nehezen tudnak megélni. Bíznak abban, hogy ez vál­tozni fog, s abban is, hogy Mó­nika csontja talán erősödik, s nem fog olyan könnyen eltörni.- de -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom