Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
1993. december 24., péntek Hazai tükör 3 jjßw fm r 1 jpillll ill« | ffflfp1 í§||É Bizony, hogy elszaladt az idő. A szolnoki Oros ikrek februárban már 2 évesek lesznek. Beszélni ugyan még nem beszélnek. de mindent meg tudnak magyarázni, s nagyon szeretik, ha kapnak valamit. A karácsonyfát már felfedezték, nagyon tetszik nekik. Kovács Lajos, a körzet képviselője is köszöntötte a karácsony alkalmából az ikreket és a Henkel, a Schancella és saját ajándékát adta át nekik. Mondani sem keli, hogy a szatyrok pillanatok alatt kiürültek ... tme néhány pillanatkép róluk: Nándiről, Dalmáról, Jankáról és Ernákról. -nzs-Országos tizedik helyezést ért el egyik versenyzőnk Titkárnő-vetélkedő ’94 Ki nem ismeri a régi viccet „Gizikéről”, a titkárnőről, aki felsikoltott örömében, ha véletlenül eltalált egy betűt asztmásán lihegő „Underwood” írógépén? A vicc arról az országos titkárnő-vetélkedőről jutott eszembe, melyet a gazdasági folyóiratokat kiadó FORKA Kft. és a Magyar Gazdasági Kamara Oktatási Központja szervezett közösen, s melynek döntőjére a héten került sor. Mint dr. Kovács Katalin, a Privát Profit főszerkesztő-helyettese, a vetélkedő ötletgazdája elmondta, a sokoldalúan képzett, menedzsertípusú titkárnőnek egyre nagyobb az ázsiója - nem véletlenül -, hiszen a vállalatok, vállalkozások arculatának kialakításában, a PR-tevékenységben, az üzleti életben nap, mint nap új követelményeknek kell megfelelnie. A vetélkedővel olyan megmérettetésre kívántak alkalmat adni, melynek során mindenki megtudhatta, hol tart, milyen irányba kell továbbfejlődnie, hogy a szakma legjobbjai között tudhassa magát. A nemes küzdelemnek megyei vonatkozása is volt. A nyolc héten át tartó előzetes válogatás során ugyanis a közel 1400 versenyző közül öten: Hajdúné Kátai Margit (Célgépterv Mérnöki- és Kereskedelmi Iroda, Jászberény), Kása Sándomé (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ, Szolnok), Kovács Józsefné (JNSZ Megyei Munkaügyi Központ, Szolnok), Németh Gyuláné (Aprítógépgyár, Jászberény), valamint Somodi Ferencné (Tiszamenti Vízművek Rt., Szolnok) bejutottak a legjobb 42 versenyző közé. Ok Budapesten folytatták személyesen a versengést. Az elődöntőben tesztlapokkal szűrték tovább a mezőnyt. A pszichológiából, viselkedés-kultúrából, ügykezelésből, számítógépes, kommunikációs és protokoll ismeretekből öszszeállított kérdések közül a „pálmát” az a kérdés vitte el, hogy mit jelent a Direct Mail? Ezen a ponton ismételten eszembe jutott „Giziké”. Vajon mit kezdene a szövegszerkesztő Lap-topok, menedzserkalkulátorok és egyéb számítógépvezérlésű irodatechnikai csodák világában? Valószínűleg ugyanazt, amit a nálunk is egyre szélesebb körben kibontakozó, korszerű menedzsment Giziké körömreszelőivei és kávéfőző tudományával. Szerencsére ezután a forduló után, lányaink még talpon maradtak, így Hajdúné Kátai Margit, Kása Sándomé, Kovács Józsefné és Somodi Ferencné bejutottak a legjobb 28 közé is, ami komoly eredménynek számít. Itt azonban hidegzuhanyként érte őket a magas szintű idegennyelvismeret hirtelen számonkérése, ami - bár nyilvánvalóan egyre inkább követelmény lesz e munkakörökben - ebben a versenykiírásban mégsem szerepelt, így nem lett volna létjogosultsága a döntések meghozatalakor. Itt bizony a versenyzői gárda közel kétharmada „elvérzett”, s csak Somodi Ferencnének sikerült felverekednie magát az előkelő 10. helyre. Bár a verseny fődíját, a Volswagen Golf autót csak a tévé képernyőjéről nézhette meg a szolnoki csapat, így is minden elismerést megérdemelnek. Kálmán Öten a döntőben Látlelet ■■■■■■■■■■■■■■ A szeretet törmeléke A mindennapi életnek is vannak emelkedett pillanatai, s vannak, akik kényszerűségből vagy tiszteletreméltó meggyőződésből szeretnék elhitetni, hogy egy-egy ünnep mindenki számára megváltást jelent. így a karácsony is. De milyen eredménnyel járnak a kegyes hazugságok, s milyennel azok a pillanatok, melyekből hiányzik a megtisztulás? Ha a félelem, a bizonytalanság költözött az állampolgárok szívébe, hogyan várható megnyugvás? Ha fenyőgallyak helyettesítik a karácsonyfát, a gyertyák lobogó fénye miről hozhat üzenetet? Vagy egyszerűen el kellene feledkezni a rongyokba burkolózó hajléktalanokról, a tíz-húsz forintot koldulókról, az elváltakról, a gyermeküket egyedül nevelőkről, s azokról, akik végképp magányosan élnek? A köznapok és az ünnepnapok egymás után sorjáznak, s a megtévesztő látszatok legfeljebb időlegesen leplezik el a nyomorúságot, mely az állampolgárok százezreit sújtja. Miként a hivalkodó gazdagság is csak ideig-óráig hordoz megnyugvást.Vagy talán csak fásultan csodálkoznunk kellene a kíméletlen tényeken? Mert felszámolni nem tudjuk, s a dolgok kíméletlen rendjébe senki sem avatkozhat be? Az áhítat felemelő percei azonban visszavonhatatlanul elmúlnak. A színlelt békesség nyomban elpárolog, mihelyt valaki éhezik vagy fűtetlen lakásban fagyoskodik. Bárki mondhatja erre, hogy ezek közismert igazságok. Ám ugyanígy felvethető, hogy a gondoskodás és a szeretet erényei miért tűntek el? Főként a nincsteleneken, a nyomorgókon kellene segíteni, nem csak imával, s nem csak időlegesen. Az adományok útja többnyire követhetetlen, viszont az esélyt növelő segítség nyomot hagy. Jó lehet, hosszú időn keresztül a politika rátelepedett a karácsonyra, de azzal, hogy a primitív jelszavak szertefoszlottak, újra tisztán kellene fénylenie a szeretet ünnepének. Csak éppen a maga kikezdhetetlen realitásában az áhított fényesség hiányzik. Habár - öncsaló módon - ennek ellenkezője is állítható, s minden bizonnyal több tízezernyien évtizedek óta bensőségesen élik meg a karácsony napjait, mégsem mondhatjuk, hogy a megszokottá vált önzés és a kíméletlen erőszak világából kiléptünk. Mert amiként a felül- és alullévők közti szakadék mélyül, s ahogyan egyre többen élnek reménytelenül napról-napra, abban a mértékben hatalmasodik el a kiábrándultság. A mindennapi életnek újra, meg újra ugyanaz a mozgása jön létre, mint az ünnepnapok előtt és után. És csaknem ugyanazokkal a kényszerűségekkel néz szembe mindenki. Ezért is önámítás lenne kijelenteni, hogy a fájdalom is boldogság, ha valaki nem foglalkozik az evilági dolgokkal. A szeretet törmelékeiből is csak azok építkezhetnek, akik társat látnak a másik emberben; akár csüggő vonzalommal fogadják el olyannak, amilyenné addigi életsorsa miatt vált. A szeretet ugyanis nem válogat, s egyáltalán nem rangok szerint ítél. Még kevésbé tekintélyek alapján. Bár aligha jósolható meg, hogy mikor teremtődik meg - költői képpel élve - a sóvárság köde helyett az egyesítő egyezség, sőt az sem jelezhető előre, milyen is lenne így az élet, ám az kétségtelen, hogy önmagukban az ünnepnapok nem mentenek meg bennünket. Ha valaki csak az ünnepekhez kötődő kívánalmaknak engedelmeskedik (vagy ezek szükségszerűséggé álcázot véletlenének), elkerülhetetlenül szerepjátszásra kényszerül. S bár szerepei lehetnek megnyugtatóak és meghittek, a lényeg azonban változatlan. Mert, ha néhány hét múltán közvéleménykutatás készülne arról, hogy az állampolgárok többség mit csinált az ünnepnapokon, eléggé egynemű és tipizálható válaszok kerülnének elő. S egyáltalán nem lenne nehéz ezekből arra következtetni, hogy a következő években szinte minden megismétlődik. Ám épp ez a kiszámíthatóság rejti magában a legnagyobb bizonytalanságot. Ha végre eljutnánk az egyéni békesség állapotáig, s ha nem kellene színlelni a megértés, a kölcsönös elfogadás hiányzó élményeit, minden bizonnyal a hétköznapi élet is elviselhetőbb lenne. Mert - ahogyan egy századeleji orosz költő írta - „Nap napra, évre év - hiába/ Fut el mellettünk életünk/ Szó, szerelem, szemünk parázsa: Hazug lett lényünk, lényegünk/ Halott a nyelv, de úgyse hallja/ A fül, ha hallatná szavát/ Csak az idő csitítja balga/ Bús lelkünk esztelen javát/ Utolsó lepleink letépve/ Ölelhetünk egy másikat - Hiú a vágy minden reménye/ A szenvedély magunkra hagy”. Kerékgyártó T. István Arad a Fekete-Körös A román vízügyi szervektől kapott értesítés alapján a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság csütörtökön elrendelte az első fokú árvízvédelmi készültséget a Fekete-Körös országhatár melletti részén. A várhatóan kisebb árhullám levonulása a Körösök magyarországi felső szakaszán hasonló lehet, mint a múlt héten kezdődött áradás. Ugyanakkor a napokban a Tiszán megjelent árhullám hatására a Hármas-Körösön szintén árvízvédelmi készültséget kell valószínűleg elrendelni. A Körös-közi szivattyútelepek közül néhány már az előző áradás óta folyamatosan üzemel, így a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság biztosítani tudja az érintett területeken, Békés-Békéscsaba-Mezőberény és Köröstarcsa térségében a belvizek elvezetését. (MTI) 2 évesek lettünk. Szeretnénk, ha Ön is velünk ünnepelne VISSZANYERHETI GÉPKOCSIJA ÁRÁT, ha 1993. december 1. és 1994. január 31. között Sunny Micra vagy Primera személygépkocsit vásárol. További nyeremények: 2. díj: 10 napos nyaralás Cipruson egyiptomi és izraeli hajókirándulással (2 fő részére) 3. díj: 1 hetes nyaralás Cipruson 4-5. díj: 1 db autórádió 6-10. díj: lábszőnyeg garnitúra a vásárolt NISSAN gépkocsihoz Sorsolás; 1994. február 19. Hivatalos márkaképviselet: OMTEC KFT. Szolnok, Abonyi út 63. Telefon: 56/423-530 *39829/1H* A Magyar Autóklub Jász^Nagykün-Szolnok Megyei Szervezete minden leied vés tagjának kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új évet. vaJaníSiinS^z- 1994 -es '' esztendőben balesetmentes közlekedést és jó utat kíván. \ízetoség .f^.ellemes karácsonyi ünnepeket és koUog új évet kíván valamennyi üzleti partnerének a JÁNOSHIDAI PÉKSÉG!
