Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-18 / 295. szám
1993. december 18., szombat Jegyzet------riport 5 Szombati jegyzet Nagy utazás Szeretek vonattal utazni. A készülődés olyan, mint amikor a gyermek az anyaméhben van. Szépen, fokozatosan áll össze egésszé az öltözködéstől a pakolásig minden. A legvégén megtörténik az utolsó ellenőrzés: igazolvány, pénz, zsebkendő, papír és toll. Megvan a kezdet lehetősége, nagy levegőt veszek mielőtt nekilódulok az útnak. Az ezt követő óra a megszületés előtti időszakra hasonlít. Várakoznom kell, s ahogy az anyja hasában rugdalózó gyermek szeretne türelmetlenül világra jönni, úgy járok fel-alá a váróteremben. Veszek egy napilapot, s lesem mindkét szemét a közelítő mozdonynak. Amikor befut végre a szerelvény, fölkászálódok, helyet keresek magamnak és kinézek, hogy lássam mi az, amit elhagyok. „Elindul a vonat, s a szívem majdnem meghasad", pedig nem látok mást a koszos üvegen keresztül, mint a reggelente megszokott sivár blokkházakat a szürkeségben, néhány legelésző tehenet a távolban föléjük magasodó víztoronynyal. Később megkönnyebbülök, elfelejtem a tegnapok gondjait, s csak előre gondolok időben és térben egyaránt. Aztán körülnézek. Nem a megszokott arcokat látom a vagonban, nem a megszokott hangokat hallom. Kibámulok újra a piszkos üvegen keresztül az egyre távolodó tájra, s nem az ismerős házakat, kutyákat látom, mégis ugyanazokat a szavakat, mondatokat hallom, hasonló élethelyzetekkel találkozom önkéntelenül, mint ahonnan eljöttem. A különbség talán csak annyi, hogy a kocsiba zárva mindezt sűrítve kapja az ember, mintha a fejére zúdítanák több hónap élményét és tapasztalatát. Miközben én ülök csendesen és mozdulatlanul, a vonat halad tovább rendületlenül. Mindannyiunkat visz tovább. Egy óra utazásba belesűrűsödik az egész élet. Előveszem a napilapot, tallózni kezdek belőle. Közben hallom az ingerült kiabálást, a pártokról folyik éppen a disputa, hogy ezek megint megegyeztek, már a jövőt biztosítják maguknak, a saját pecsenyéjüket sütögetik, hogy ezek már megint valami „etikás” valamiről beszélnek, ahelyett hogy elmennének valahová. Nézem az újságot, vezető anyagként hozza a választási etikai kódexről szóló megállapodást, melyet tizenkét párt írt alá, négy pedig elzárkózott ez elől. Az aláírók közül az egyik azt nyilatkozta, hogy „Egyetlen önkorlátozójavaslatot sem tudtunk elfogadtatni a többi párttal.” Egy másik aláíró párt képviselője szerint „Ez a kísérlet kudarcba fulladt.” Kinézek az ablakon, s közben azon gondolkodom, hogy vajon miért írták alá. Lehet hogy a kiabálóknak van igaza, bár a lényeg felét sem értik? Miközben töprengek, lelassít a vonat, máris új utasok szállnak fel a régiek helyére. Ahogy bejönnek, azonnal mondják a magukét. Ismerték a gyilkost, rendes gyerek volt az, az asszony kergethette a bűnbe - mondogatják megállás nélkül. A tizenkettedik oldalon találom meg, amiről szó van. A cikk szerint nincs igazuk, ugyanis abban éppen az áll, hogy a fiú egyáltalán nem volt rendes gyerek. Megint kitekintek a csúf üvegen keresztül, s az jár a fejemben, hogy mi készteti az embereket a tények megmásítására. A vonat közben halad, állomás állomást követ, az utasok rendre cserélődnek. Vajon hová tart az a vonat, amelyben három óra alatt összesűrűsödik az egész életünk? Vajon hol, miért és mikor szállnak le, ki és át az utazók? Én éppen Szolnokról Székesfehérvárra igyekszem, csupán ezt tudom. Ahogy zakatol a masina, úgy araszolok a lapban hírről-hírre, s hallgatom ugyanazt - más változatban - élőszóban. Munkanélküliség, „influenzádé” a leggyakrabban előforduló szavak, mindegyikkel - a ritkábban elhangzóakkal is - kapcsolatos napi cikket rendre megtalálom az újságban, természetesen a miniszterelnök temetésével, a közeledő karácsonnyal mindenki foglalkozik. Ha pontatlanok is az emberek, de tájékozódnak, tájékozottak - állapítom meg magamban -, s véleményüket egy zárt, mozgó térben fecsegik ki, lehet az személy-, sebes-, vagy gyorsvonat. Sajnos nem lehettem ott a különvonatok egyikén, amelynek csak egy megállója van. Vajon mit mondanak az emberek azon a vonaton? Mit írnak az újságok? Az írott szó és a spontán beszéd mennyire egyezik? Nem tudom, végállomásnak nevezik-e a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet, vagy csak egy állomásnak, ahol végleg leszállt egy ember, s Deák Ferenc mellé költözik. Csak azt tudom, hogy a vonatok újra elindulnak, s holnap mindenki megveszi a napilapját az állomáson, mert minden állomás egy cikk, minden cikk egy gondolat az ablakon kibámulva. A jövő héten, karácsonykor egy réges-régi születésnapot ünnepiünk gyertyák fénye mellett. Elindul a vonatunk, s ismét kezdődik egy nagy utazás. Kórushangverseny a szolnoki városházán Milyen karácsonyunk lesz? A csütörtök esti koncert három szép apropóból született: december 16. Kodály Zoltán születésnapja; nem véletlenül ez a dátum egyben a Magyar Kórusok Napja is. A hangverseny a közelgő Karácsony meghitt hangulatát is árasztotta. Várhegyi Attila polgármester megnyitó szavai után elsőként a szolnoki Járműjavító Férfikara lépett a dobogóra Buday Péter vezényletével. A kórust Nádor László kísérte; szólót énekelt Bálint Erika és Fehér Gyua. Az ünnephez illő műsorból talán Halmos László Miséje három tétele és Verdi: Trubadúr című operája részletének előadását honorálta legnagyobb tapsával a közönség. A Tiszaparti Gimnázium Kodály Kórusa névadó mestere előtt az Angyalok és pásztorok című kórusmű előadásával tisztelgett, majd karnagya: dr. Bartáné Góhér Edit vezényletével elbűvölte hallgatóit B. Britten: Ceremony of Carols című darabja különleges harmóniavilágának nagyszerű tolmácsolásával. Az énekkart Szabó Tímea kísérte zongorán. A Bartók Béla Kamarakórus rangjához illő műsorral állt közönsége elé, melynek minden darabját a huszadik század terméséből merítették. Közönségüket talán leginkább Kocsár Miklós darabjának megragadó előadásával ejtette rabul karnagyuk: Molnár Éva vezényletével. Szólót énekelt Pacsér Gabriella. A Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola két kórussal képviseltette magát e szép hangversenyen, elsőként volt növendékeiből verbuválódott leánykara, majd a gyermekkar lépett a pódiumra; mindkét kórust Juhászné Zsákai Katalin vezényelte; zongorán kísért Hadobás Jánosné. A Leánykar Mendelssohn motettájával, a Gyermekkar Kodály Zoltán: Táncnóta című kórusművével aratta a legnagyobb sikert. A koncert utolsó közreműködőjeként a Szolnoki Kodály Kórus adott műsort Rigó Éva és Vájná Katalin karnagyok vezényletével. Szép programjuk legemlékezetesebb produkciói Erkel-Szabó: Éljen a haza című darabja és Kickestadt: Soli Deo gloria című kórusművének interpretálását őrzi meg emlékezetében a koncert közönsége. A kórus zongorakísérője: Nádor László. A hangverseny végeztével ismét a díszterembe vonult valamennyi kórus. Buday Péter vezényletével felcsendült a „Menyből az angyal” és a „Dicsőség mennyben az Istennek”, majd befejezésül Gebhardt: „Glória szálljon a mennybe fel” című kánonja.Szathmáry Judit Hogy fekete, vagy fehér, tulajdonképpen nem erre kerestük a válaszokat, ez majd kiderül. Helyette különböző életkorú, foglalkozású, családi állapotú embereket szólaltatunk meg arról: nekik mit jelent a szeretet ünnepe. Ezek a pirosbetűs dátumok hoznak-e valamilyen változást az életükben, a mindennapok szürke egymásutánjában. Sebők Tündét nagyon sokan ismerik Szolnokon. O nemcsak a Fényszöv üzletvezetője, de részben fotós kolléga, részben szépségverseny győztese, részben világutazó.- Hogyan jutott erre a túrára?- Úgy hajózhattam körbe a Földet, hogy fotóznom kellett. Németországból indultunk, majd Afrikát megkerülve, Thaiföld érintésével Japánt sem hagytuk ki. Az egész 124 napig tartott és örök élményként tartom számon. Férjhez megy- Hallottuk, közben esküvő is lesz. Megéri feladni a mostani állapotot?- Igen. Ellenkezőleg nem mennék férjhez. Száznegyven vendéget várunk a Tisza Szállóba, és éjfélkor tudom meg, hová megyünk nászúira. Az biztos, valószínű tíznapos lesz, de csak januárban indulunk.- Beszéljünk a karácsonyról.- Az ünnepeket a szüleimnél, meg a párom szüleinél töltjük. Ami a fa alá valókat, az ajándékokat illeti, előre megvettük, mert az esküvő miatt rengeteg a szaladgálnivaló, szóval özön a dolgunk.- Gondolnak a jövőre is?- Hajaj! Három gyereket szeretnénk. Az elsőt lánynak, azután mindegy, csak egészségesen érkezzenek a világra. Hát kérem, ez már nem is karácsonyi, inkább távlati elképzelés. Mit tehetnénk hozzá? Részünkről teljes az egyetértés: így sikerüljön! Bolyhos Éva, a Hetényi Géza Kórház III.-as számú belgyógyászati osztályának főnővér-helyettese. Tizenhat éve dolgozik az egészségügyben, négy esztendeje ezen az osztályon.- Tószegről járok be naponta, és elmondhatom, nekem korán csörög a vekker.- Mikor?- Négykor.- Hát ez tényleg hajnali ugrás. Miért?- Rendet rakok, reggelit készítek, hogy a nyolcéves fiamat a hatos busszal be tudjam hozni Szolnokra, az iskolába.- Egyedül neveli?- Nem, de az utóbbi időben mégis magam. Ugyanis olymódon alakult az életünk, hogy a férjem másfél éve Németországban dolgozik. így az itthoni gondok, tennivalók, gyereknevelés rám maradtak.- Mi lesz ünnepekkor?- Remélem hazajön a párom, és már vissza sem megy. Mivel én Éva vagyok, ő meg István, a szentestén közös névnapot tartunk otthon. Erre meghívjuk a szülőket, mind a négyet, sőt még az én 73 esztendős nagymamámat is.- Az ünnepi menü?- Gyöngytyúkból levest főzök, hozzá fonott, töltött pulykamell kerül. Meg természetesen öblögetni való.- Gazdag, vagy szegény karácsony elé néznek?- Szeretetben nálunk gazdag, és úgy spóroltunk, hogy a fa alá is kerüljön valami.- A ház asszonyának mi a karácsonyi óhaja?- A férjem, az, hogy jöjjön a messziből haza, mert hosszú volt a másfél év. Újszászon, a helyi középiskolában a tanulólétszám sok helyről verbuválódott. A 3.a. osztályos Gulyás Enikő például Jászdózsáról érkezett.- Négyen vagyunk a családban: a szüleim, a húszéves nővérem és én. Minden bizonnyal a nővérem elmegy misére is, én azonban nem.- Milyen az ünnepi szokás felétek?- A családban, a rokonságban az alakult ki, hogy mi például elmegyünk a nagyszülőkhöz. Az anyai mamámnál feldíszítjük a fát, és odavárjuk a rokonokat Egerből, Pécsről, Veszprémből, szóval leszünk vagy húszán. Nem lesz hiány evészetben, ivászatban sem.- Te például mit iszol?- Ilyenkor megengedek magamnak egy kis pezsgőt.- Az ünnepi vacsora?- A nagymama szervíroz. A székelykáposzta kikerülhetetlen, a jászok egyik gyakori étele. A nővérem salátaféléket, hidegtálakat készít, de nem hiányozhat a hagyományos rántottszelet sem. Este megyünk, éjjel jövünk haza. Négy kis unokatestvérem van, gyertyával a kezükben felsorakoznak a fa elé, és énekelnek. Tíz éve én is ezt csináltam, most meg szervezem. Csodálatos pillanatai ezek a napnak.- Milyen lesz a karácsony?- Elég szerény, mert munkanélküli is lett a családban. Megmondtam, nekem ne vegyenek semmit, mert Lengyelországra gyűjtöm a pénzt, egy kirándulásra.- így azután nem kapsz egy tűt sem?- Szerintem úgyis vesznek. Vastag Zsuzsanna is ebben az iskolában tanul, csak éppen ő helybeli. Sütnek, főznek- Irigylem Enikőt, mert nálunk nem ennyire szervezett a karácsony. Szanaszét él a rokonság az országban, és ezeket a napokat egyedül töltjük anyuval, apuval, a nővéremmel. Anyu esetleg korábban elmegy a szüleihez Borsodba, egy vagy két napra. Az ünnepi vacsora érdekesen alakul. Anyu főz, apu süt, mi a nővéremmel a sütiket bűvészkedjük. A fát korábban feldíszítjük, és az a szokás alakult ki, hogy az éjféli misére általában elmegyünk. Azért, mert a plébános úr korábban olyan szép történeteket mondott.- A család?- Apu is, anyu is állástalan lett rövid ideig, de hál' Istennek van új munkahelyük. Ennek ellenére elmondható, nem dúskálunk a földi javakban.- Mi lesz a fa alatt?- Általában az, amire szükségünk van. Cipő, kabát, melegítő, esetleg testápoló.- Iszol is?- Coca Colát, ehhez vagyok hű.- Van barátod?- Igen, egy kedvesem, féléves az ismeretség. Ő most illatszereket kap tőlem, de hogy mivel lep meg, fogalmam sincs. Iparkodunk tovább, megnézni a karácsonyi készülődést. Berecz Miklós káplán úrnál kopogtunk Jászapátiban.- Advent első vasárnapjától naponta hatkor tartunk hajnali misét. Ami a hittanórákat illeti, ezekre 450-500 általános iskolás gyerek jár, és a heti 44 órát már csak hitoktatókkal tudjuk megtartani. Mindezeken kívül készülünk az éjféli mise előtti pásztorjátékra. Ezen közel hetven gyerek szerepel, és 24-én negyed tizenkettőkor adjuk elő.- Milyennek látja 1993 karácsonyát?- Nem az anyagi rész a lényeg, hanem a lelkületé. Érezzük, hogy Isten velünk van. Hiszen ő megajándékozta az embert önmagával. Ennek a jele az is, hogy egymást szintén megajándékozzuk. Olykor enyhén szólva túlzásba is visszük.- Ezek szerint Bereczki Miklós nem kap senkitől semmit? Dehogynem! Szoktam kapni mindig valamit a testvéremtől. Gondolom, így lesz ez most is, de hogy mit, fogalmam sincs. Ez a beszélgetésünkkor még meglepetés, titok. Pusztataskony túl van a Tiszán. Pársomyi, parányi település. A büfé nyitva, odabenn néhány ember tanyázik. Bódi Ottót, a főnököt faggatjuk. Szenteste bezárok, de szombaton fél héttől éjfélig várom az embereket. Másnap is hosszabb lesz a nyitvatartás, hiszen süteményeket is lehet kapni. Kisköréről hozzák, elfogadható árakon.- Megy a bolt?- Ebben az évben kezdtem, nincs sok tapasztalatom. Szegények az emberek, kevés a pénz. Viszont itt meleg vár mindenkit, enni, inni is lehet, meg emberek közé kerül, aki betér. Mint például Mezei István, aki egyedül él. A gyerekei elkerültek, nem járnak hozzá. Hogy miért, miért nem, azt most nem kutatjuk. így azután ő itt törzsvendég, hiszen máshová ugyan hová mehetne. Iparkodunk tovább, Abádszalókot elhagyva, a végtelen határban apró tanya simul az akácfák mellé. Dühös kutyák rohamoznak meg bennünket, és az egyiket láncostul kell lefogni Marton Józsefnének, a házigazda feleségének. Benn váltunk néhány mondatot.- A papával töltjük az ünnepeket. Műtötték, most lábadozik, három hete hogy itthon van. Fát azért veszek, cukor is kerül rá, de nem sok, mert a 12 ezer 657 forintból így futja.- A gyerekek?- Benn laknak a városban, várjuk őket, biztosan kijönnek. Kovács Gáborék városban laknak, Kunhegyesen. Gábort mindenki ismeri, a temetkezési kirendeltség vezetője, nyolc környékbeli település tartozik hozzájuk.- Á szentestét szűk családi körben, a feleségemmel, meg az ötéves lányommal töltöm. Az első napján meghallgatjuk a tiszteletes úr prédikációját, majd kimegyek a temetőbe a szüleim, a feleségem szülei és a feleségem 3 éves kislánya sírjához.- Karácsonyfa?- Lesz, 18Ö centi magas, és kerül rá édesség, alá ajándék. Hogy én mit kapok a páromtól, arról fogalmam nincs. Annyit még a leírtakhoz: vasárnap névestére megyünk, János napra a sógorhoz.- Mit iszik?- Vörös bort, mértékkel. Vincze Sándor 72 múlt. a felesége hárommal kevesebb. Úgy alakult az életük, hogy a fiuk előttük lakik feleségestül, gyerekestül. Ők adták az építkezéshez a portát. Kevés a nyugdíj, ezért amíg bírják, dolgoznak. Tehén, hízó, anyakoca, aprójószág is van. Erzsiké néni kissé szomorúan sorolja. Változatlanul dolgoznak- A kettőnk nyugdíja 13 ezer 325 forint. Aki, vagy akik megállapították, ki kellene próbálni miképpen élnének meg belőle. Ezért amíg bírjuk, húzzuk az igát.- Földjük is volt?- Több mint harminc köblös. Négy és fél holdat kértünk viszsza, a többiért kárpótlási jegyet igényeltünk. Kell a nyugdíj mellé.- Milyen karácsonyuk lesz?- Ha az egészség nem hagy cserben, elbírjuk. Sajnos, nekem annyira fáj a lábam, hogy a templomba se bírok elballagni.- A gyerekek?- A lányomékat messze vetette a sors, Sárospatak mellé, ők ott ünnepelnek. A fiam, menyem, két lányunokám átjönnek, majd mi megyünk hozzájuk. Ez is az előnye a szomszéd portának, mert csak egy kiskaput kell kinyitni, még az utcára sem szükséges lépni.- Ajándék?- A lányoknak cipő kellene, a fiamnak ing, a menyemnek szoknya. Hát kérem, ilyen karácsony elé nézünk. Mármint a felkeresettek, megkérdezettek. Mostmár csak az hiányzik, aki olvasta ezen megnyilatkozásokat, mellé tegye a saját karácsonyát. Azt, ami várható, 1993-ban ... D.Szabó Miklós Színes, széles választékkal készült fel a karácsonyra a Képcsarnok Rt. Aba-Novák terme Szolnokon. A profilját képező képző- és iparművészeti alkotásokból 10 százalék engedménnyel vásárolhatnak december hónapban. -nzs-
