Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-16 / 293. szám
6 Szolnoki Extra 1993. december 16., csütörtök Kétes elemek A gyanús alakokat, akikből mintha némi bűnözési hajlam is sugározna, már messziről megismeri a „rendes ember”. Állítólag. Szutykos rongyokban járnak; naná, hogy zsebükből mindig kidugja nyakát az italosüveg nyaka. Gazdáik meg ráfejelnek. Ezért jobb, ha a törvénytisztelő polgár nagy ívben kerüli őket: minden kitelik tőlük. Rendszerint nincs hol aludniuk, kétes elemek. Még egyszer sem volt bajom velük. A kisnyugdíjast is távolról megismeri a szebb jövő reményében takarékoskodó nadrágos ember. Egyrészt azért, mert rendszerint valóban kicsik. Tétován csoszognak mamuszukban, és fillérböngészésükkel feltartják a sietős vásárlót a boltok pénztárainál. A kép leegyszerűsített, a szürke emberek „agyállományában” mégis sémaként jelenik meg. A lényeg, hogy ügygyel-hajjal tudnak magukról gondoskodni. Sokan valamilyen szerezet pártfogására szorulnak - jobb híján. Sejthető volt, hogy amikor a szolnoki közgyűlés kijelölte a hajléktalanok és a nyugdíjasok nappali melegedőjének helyét - majd a döntést annek rendje-módja szerint közhírelték - szót emelnek olyan városlakók, akik szerint bárhol ki lehetne alakítani egy ilyen intézményt, csak a közelükben nem. így is történt. A kifogás oka világos. A lakások környékén ne kóboroljanak, csoszogjanak hajléktalanok és nyugdíjasok. így is sok a bűnöző - jegyezték meg. Mindenhol sok a bűnöző - jegyzem meg. Azok az ismeretlen emberek pedig menjenek máshová fürödni, levest szürcsölni, ruhát mosni, melegedni. Én tudom, hol az a hely: a város határain túl. Ott nem rontják a levegőt. A melegedő helyének kijelölése, a lakók véleményének tudomásulvétele vagy mérlegelése a hivatal és az érintett polgárok ügye. Úgy is mondhatnám, helyi téma. Remélhetőleg - mindenki épülésére - pont kerül az ügy végére. Ez az érem egyik oldala. De hol vannak még azok a százezrek, a jövő melegedői, kétes elemei, akik nem tudják fizetni OTP-tartozásaikat, lakbéreiket, a közüzemi díjakat. Ha az előbbieket megjelöljük, mint a kivágandó fára, az utóbbiakra is tehetünk egy keresztet. Szerencsére ott még nem tartunk, hogy rajtuk is olyan külső jegyek ütközzenek ki, melyek taszítanák az embereket, és azt mondanák: nem kívánatos személyek azon a környéken. Ne feledkezzünk el azokról, akik bármikor „csövesek” és kisnyugdíjasok lehetnek. Milliónyian vannak. Olyan ez, mint a súlyos baleset vagy betegség következtében mozgássérültté váltak helyzete. Ahogy egészséges volt, úgy lehet elesett bárki. Ha megy a szekér, a bakon ülő lenézheti-e a gyalogost? Tudatosan vagy akaratlanul úgy alakult, hogy a hajléktalan csavargók és a bűnözők közötti választóvonal szinte észrevehetetlenné vált. Mivel általánosítunk, az utóbbi fogalom átfogóbbá vált. Közhely: a betörő vagy a tolvaj nem álarcban és hatalmas kulcscsomóval dolgozik. A csaló meg a spekuláns sem mindig rókaorrú. Valószínűtlen, hogy az öreg hobók kukaturkáláshan, ivásban duzzadt, fagyott ujjaitól kellene félteni becses láncainkat. A mamák és taták sem a pittyegő autók zárjait babrálgatják. Még akkor sem, ha a legelszántabbak közülük a bevásárlókosár mellé a szatyorba pottyantanak elvétve egy zsömlét. Nem. Mint nagy nemzeti drámánk Tiborca is céloz rá, kétes elemek máshol - is - vannak. Asztal mögött akár, telefon mellett, fehér gallérral. Az ő szomszédságuktól nem kell félteni nyugalmunkat: zsebükből nem lóg ki üveg, és nem csoszognak. Szurmay Zoltán Szabadelvű elképzelések Vállalkozói támogatások Az elmúlt hetekben lemondott expotanácsnoki posztjáról Ignácz Ervin szolnoki vállalkozó, az SZDSZ önkormányzati képviselője, a városfejlesztési és környezetvédelmi bizottság elnöke. A képviselőt a miértekről kérdeztük. A legfőbb okot Ignácz Ervin abban látja, hogy nem határozták meg a jogköröket. Azt tervezte, hogy érdekeltségi rendszeren alapuló társaság jön létre az expo szervezésére. Véleménye szerint a város nem vonulhat ki az kiállításból, abból részt kell vállalnia. Ha részt vállal, akkor területet is ad, és teret teremt a vállalkozásoknak. Utakat, közműveket épít, aminek lehet, hogy van költségvetési vonzata, de vállalkozási alapon is működhetett volna a minden. Expoelképzelések Nem értett egyet az általános versenyeztetéssel, mert - véle-, ménye szerint - egy adott rendezvény kiajánlása nem terjed ki olyan jogokra, mint a kultúra, sport, reklám, amelyet a városnak kellene koordinálnia, hiszen mégiscsak övé a fő szerep. Azt szerette volna elérni, ha egy-egy kimagasló ötlet megvalósítása vállalkozási alapon valósulhatott volna meg, például a lebegő bűvészkastély, a vidámpark. Ignácz Ervin úgy látta, hogy ezekre a területkiajánlást néhányan sérelmesnek találták. Nevezetesen a 9 hektáros MÁV-területre csak egy szándéknyilatkozat kiajánlása történt, mindössze két hektárra, holott ebben a térségben százat is ki kellett volna adni, és ekkor egy szakértői csapat megtervezhette volna e térség hasznosítását, beépítését. Ez alapján megkezdődhetett volna a terület hasznosítása, eladása. Most azonban a 9 hektáros terület kihasználatlan. Bár a terv még nincs elvetve, de azok a dolgok biztosan nem érvényesülnek, amiket szeretett volna elérni - jegyezte meg. Arra gondolt, hogy az önkormányzat elfogadott egy vállalkozók támogatásáról szóló koncepciót, majd egy rendeletet a vagyongazdálkodásról. Ezeknek a teljesülése gyakorlati szinten megkérdőjelezhető. Sokáig úgy gondolta a volt tanácsnok, hogy a hivatal tehetetlen. Azonban rá kellett jönni, hogy alapvető strukturális gondok vannak. Szerinte a vállalkozóknak az önkormányzat részéről térteremtésre és segítségnyújtásra van szükség még ebben a szűkös helyzetben is, hiszen a befektetések pontosan prognosztizálhatók, hogy mennyi bevétele lehet majd ebből a városnak, például: adó, mert csak azt lehet osztani, amit itt megtermelnek. Bankgarancia De itt van a Kaán Károly utcai telekosztás, amely abszolút vállalkozói magántőkéből valósulhat meg, így az önkormányzatnak a telekosztásban, annak lebonyolításában nem volt szerepe, de az ott építkezők közműfejlesztési hitelfelvétele miatt önkormányzati garanciát kértek. Ekkor voltak olyan felvetések, miszerint nem kellene megtenni ezt a segítségnyújtást, mert talán van olyan vállalkozó, aki 10 telket vett. No és? - tette fel a kérdést a képvi-A megyeszékhelyen készítik, de országos terjesztésű folyóirat A szociális és társadalomkutatás eredményeiről A Juss Alapítvány már hatodik éve adja kezünkbe tudományos igényességgel megírt, napjaink eseményeit feldolgozó társadalomismereti és kulturális szemléjét. A folyóirat Hódmezővásárhelyen készült az elmúlt évig. Főszerkesztője, Szoboszlai Zsolt szociológus ekkor költözött városunkba. A Szolnokon készülő lapban egyre több cikk íródik megyénkről, és egyre több itt élő szerző publikál. Mind nagyobb az igény bennünk, hogy megismerjük a körülöttünk zajló változások mélyebb régióit, azok összfüggéseit. A Juss évi négy száma erre vállalkozott. A folyóirat mindössze ezer példányban jelenik meg, számaira viszont az ország vezetői is igényt tartanak. A legutóbbi, 93/1-2. számban, ami december elején jelent meg, több cikk is íródott a munkanélküliségről és a társadalmi átalakulásról. így: A. Gergely András: Munka nélkül, állam ellen; Böhm Antal: Munkanélküliség és szociálpolitika; Micheller Magdolna: Átképzés, továbbképzés vagy munkanélküliség? - címmel. A Közép-Tisza vidékének szociális helyzetképvizsgálatáról Szoboszlai Zsolt-Vas Györgyné szerzőpáros készített elemzést, Munka és kilátás nélkül? - címmel. A társadalmi mozgásokról ír, Jászszentandrást választva kutatásai színhelyéül Pethő László. Azt vizsgálja, hogyan változtak a községen belül a demográfiai viszonyok, mikor vált tömegessé a falu elhagyása, és melyik korosztály kerekedett útra. Ényedi György falvaink sorsáról ír, ezen belül a falu fejlődésének három problémakörére hívja fel a figyelmet. Ezek: a mezőgazdaság és a földtulajdon, közigazgatási integrációs Szarvasok életfával - illusztráció a folyóiratból folyamatok és a falu-természet kapcsolata. Azok számára, akik szociálisan érzékenyek és érdeklődnek a társadalom mai változásai iránt, a folyóirat megrendelhető az MTA Alföldi Intézetének szolnoki csoportjánál. Sz. I. Vasárnap délelőtt a Diana nevű motoros hajó nagy füstöt eregetve küszködött a tiszaligeti fákkal. Miközben a Mátrából érkezett favágók a nyárfák tövét fűrészelték, a hajó a fára erősített kötelet húzta. A vendégmunkások már hozzászoktak ahhoz, hogy hasonló nehéz feladatokat oldjanak meg meredek hegyi terepen. A többtonnás, 50-60 éves kiöregedett óriások már-már az épületeket veszélyeztették. Félő volt, hogy a vízügy épületeire dőlnek. A munkák reggel kezdődtek, délutánra már feldarabolták a nyárfákat. (Fotó: Barna Sándor) Tabáni disputa másodszor í . / Ágh Attila: „Hogyan beszél a polgár?” selő. Ha már az önkormányzat nem tudja a lakásépítést felvállalni, akkor legalább egy bankgaranciát vállalhat az adott pénzintézet felé. Ha valaki több telekhez juthat, ám tegye, az azvő kockázata, hogy mibe fekteti be a pénzt. Ezt a mai világban el kell fogadni. Mert hiába van vállalkozási elképzelés, olyan rendeletekre van szükség, ami a befektetési térteremtést segíti. Munkahelyek Ilyen volt a közterületi parkolók építésének biztosítása is, amihez hasonló határozatból sokra lenne szükség. De itt van a laktanyák kérdése, azok hasznosítása, ami még igencsak várat magára. A megelőzésnek nagy szerepet szánna a képviselő. Ha a vállalkozókat már most jelentősen segítenék, azok sok munkanélkülinek tudnának állást teremteni. Egy adott kör segítése tehát másokon is segítene. Beruháznia kellene - mégpedig előre - az önkormányzatnak bizonyos területeken, infrastruktúrát kiépíteni, és úgy eladni telkeket (például a Szántó körút kinyitása). Ha nem így történik, ha nem biztosítják a vállalkozók térteremtését, és a költségvetésből nem szánnak ilyen célokra pénzt, akkor a problémát csak az adott szinten kezelgetik, de a város fejlődését nem biztosítják, és ez a sorvadást jelenti. A polgárosodás témakörében szervezett tabáni előadás-sorozat egyik múlt heti szolnoki vendége Ágh Attila politológus volt. Ki a polgár? Aki meg tudja mondani tisztán, hogy mit akar - idézte Kossuthot az előadó, a polgárosodás kialakulásával kapcsolatos rövid, történelmi visszapillantójában. A XIX. század közepétől az érdekek megjelenítésének képességét jelenti a polgárság. Mindig embercsoportok állnak mögötte. Alapvető kérdés, képesek-e az emberek artikuláltan megfogalmazni érdekeiket. Európa egyes égtájain eltérő módon jött létre, van jelen a polgárság. Nyugat-Európában fokozatosan letisztult nyelvezettel alakult ki a diskurzus az emberek között. A politikában olyan emberek vesznek részt, akik értelmesen beszélnek egymással, míg Közép-Európában a különböző társadalmi csoportok különböző mértékben válnak képessé érdekeik megfogalmazására. Ez utóbbi területen a társadalmak egyharmadát a „politikai némák” alkotják, akik nem tudják érdekeiket megfogalmazni. A polgár megszólalásának három szintje létezik. Legjellemzőbb az elemi szint, amely rengeteg metakommunikatív vonással az életmód, életstílus megfogalmazására vonatkozik. Fejlettebb szint a diskurzusokkal történő, illetve a világnézeti szinten elméletté öszszeállt megszólalási mód. Ezt követően az előadó azt az öt markáns megszólalási módot elemezte, amely Európa középső részén érhető tetten. A jogászi, „táblabírói stílust" (hagyományos paternalista stílust) jellemzi a nagy műveltség, barokkos mondatok, tekintélytisztelet. Művelője „az uralkodó osztály, a nemesi nemzet tagjaként” beszél. A keresztény, biblikus stílust alkalmazó a biblia nyelvét használja. Kétféle szereplőt tételez fel. Az egyik a beszéd hordozója (általában a pap), a másik a megszólított, a társadalom műveletlenebb része. Egyfajta „felemelő” nyelvezet jellemzi, főként a kistelepülések marginalizálódott csoportjainak irányába. A populista stílus pejoratív jelentést kapott, mivel ez a politikai gyermeknyelv. Közönségsikert lehet ugyan vele aratni, de a nagypolitikában való érvényesüléshez ez kevés. A literátori stílust az állampolgárt helyettesítő értelmiség alkalmazza („a költő mint vátesz”: Kossuth, Széchenyi, Csokonai), amikor nincs demokratikus közélet, politika. Tradicionális, ellenzéki magatartást tükröz. A racionalizáló europer stílus az urbánus értelmiség egyfajta nyugatosodó rétegnyelve, jól-rosszul illeszkedik a magyar élethez. Az öt megszólalási mód egymáson belüli nyelvet jelent - összegezte Ágh Attila -, amikor használóik nem értik egymást. Jó példa erre a médiaháború, amikor rá akarják erőszakolni a másikra nyelvezetüket. A kultúrharc, az értékek háborúja során a különböző politikai nyelvezetek kiszorítósdija folyik. Nyugatosodni akkor fogunk igazán, ha a világnézeti pártok helyett az érdekek pártjai jelennek meg. Annál is inkább, mert a felsorolt archaikus megszólalási módok amellett, hogy múltunkhoz tartoznak szervesen, ma is léteznek, kénytelenek vagyunk együtt élni velük. Simon Cs. József
