Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-09 / 287. szám
4 „Mint a heringek, úgy álltunk a buszon” Ha kimarad a járat, a közlekedés elviselhetetlen Lassan tizenöt éve hangoztatjuk a szolnoki Széchenyi-lakótelep közlekedési problémáját, ami a 24-es járattal kapcsolatos, de a helyzet nem sokat változott. December elsején például reggel 7 és 8 óra között az autóbusz nagy ívben elkerülte a lakótelepet - mindkét irányban. Okos ötletnek tartottuk, amikor piros 4-es jelzéssel kisegítő buszt indítottak, amin néha levegőt is kaphattunk, de az említett napon - 7.15 és 7.23 órakor - hiába vártunk rá. Nem volt mit tenni, elmentünk a már tömve érkező 24-essel, s mint a heringek, álltunk egymás hegyén-hátán: volt, aki kisbabát cipelve, ki a nagy iskolatáskát vagy mint jómagam, terhesen. S az csak egy dolog, hogy nincs ülőhely, mert akinek van, nem szívesen szabadul tőle, hiszen addig sem tapossák össze. Bizonyára az illetékesek is tudják, milyen áldatlan állapot uralkodik a Széchenyi-lakótelep tömegközlekedésében, mégis úgy tűnik, szemet hunynak afölött, ha reggel, csúcsidőben egy-két járat kimarad! De hogy teljes legyen a napunk, tovább folytatom: ugyanis a befelé utazással nem ért véget a nap átka. A Várkonyi téren nagy nehezen leszálltunk (eddig vittem a gyerekeimet iskolába), és gondoltam, milyen jó, hogy az idő 7.30, gyorsan visszaérek a munkahelyemre, ami a Széchenyin van. Nem így volt, mert 25 perc várakozás után tűnt fel az első 24-es, és természetesen az is dugig, hiszen 25 perc alatt minden megállóban csak gyűltek az emberek, az iskolás gyerekek, a pedagógusok. Pedig már hóakadály sem volt, mint november 15-én! Ezek után tisztelettel meghívom a Jászkun Volán illetékeseit a lakótelep buszmegállóiba, a járatokra, ahol reggelente találkoznánk, és a saját szemükkel, testükkel győződhetnének meg az áldatlan állapotokról. És hallgassák végig a fagyoskodó kisbabák sírását, nézzék az iskolás gyerekek, a munkába indulók s a terhes kismamák küzdelmét. Magyarázatként nem tudjuk elfogadni, hogy nincs elég autóbusz, hiszen az említett reggelen is több üres járat húzott el az orrunk előtt a Várkonyi téren, kb. négy a Városmajor út felé, amiből kettő csuklós volt. Ott is akkora lenne a forgalom, mint a Széchenyin? (Megjegyzem, Pestről Budára 25 forintért átjutunk úgy, hogy két-három percet kell csupán várakoznunk.) Szeretnénk választ kapni az illetékesektől arra, mi várható tavaszig a tömegközlekedésben, ha már most, a tél elején nem urai a helyzetnek!? Hamarné Hubai Ibolya Szolnok Halvány, megtört kép, de legkedvesebb emlékeim közé tartozik, mert 1941-ben készült, amikor fiatalok és boldogok voltunk. Hogy éppen mit dolgoztunk, villával a kezünkben? Talán már ki is találták: trágyát terítettünk. Balról jobbra: Kormos Etelka, jómagam, lánykori nevemen Czétényi Vilma, Gombár Mária, Földi Erzsébet - itt három munkatársam nevére nem emlékszem -, Dudás András, Vágó Rózsika, Göblyös Veronika, Lajkó Mária, Fehér Erzsébet (vele egy napon volt az esküvőnk), Három Mária és Szarvas Erzsébet, aki fiatalon meghalt. A két idős bácsi nevét már nem tudom. Magamról annyit, hogy sajnos 12 éve a jobb oldalam lebénult. Földi Péterné - Újszász Küldjön egy képet! Jókedvű munkacsapatunkról Ez a kép 1949 nyarán készült - ebédidőben - a cséplőgép oldalánál, mert ilyenkor szakítottunk egy kis időt a pihenésre. Ha nagyon meleg volt, még le is deleltünk, szundikáltunk, majd aztán sötétedésig folytattuk a fáradságos, de mindig jó hangulatban végzett munkát. Akikre név szerint emlékszem: a második sorban, balról jobbra Csortos Ilona, Pozderka Veronika, Palatínus Ilona, legfelül a második Turcsányi Gyula, majd Cseh József, az ötödik én vagyok, utána Csányi Lajos, a létrán Balogh Lajos. Radics Béla - Rákóczifalva Napszámban - 1941 őszén A szerkesztőség postájából 1993. december 9., csütörtök Hadüzenet a hepehupának Bizonyára sokan bosszankodtak az elmúlt hetekben amiatt, hogy néhány szolnoki buszmegállóban korábban felmarták az úttestet, de sokáig úgy is maradt; az utasok néha térdig érő hóban szálltak le és fel a buszra, a figyelmetlen autósok pedig a nyelvüket harapták el a váratlan zökkenőnél. Végre helyreállt a rend, lefektették az új burkolatot, nem is akármilyent. A betonaljzatra a képen látható különleges műanyag rácsot fektették, erre került az új aszfaltréteg. A rács a nyári hőségben megpuhuló burkolat hosszanti és oldalirányú elmozdulását hivatott megakadályozni, s tulajdonképpen a megállók kigödrösödését, felpúposodását. Kép és szöveg: Imre Lajos Örömeinkből Üsd, vágd, nem apád?! Durvaság, otrombaság mindenütt A szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola leánykollégiuma új bojlert kapott, s ezt az örömet szeretnénk másokkal is megosztani. Már jó ideje gondot okozott a melegvíz-ellátás, aztán egyik napról a másikra elromlott a bojler - nem kis bosszúságunkra, hiszen nélkülöznünk kellett az otthon megszokott kényelmét. Nagyon örültünk, amikor a Mól Részvénytársaság - Kugler Flórián személyzeti igazgató vezetésével - a segítségünkre sietett, és közel félmillió forinttal támogatta a kollégiumunkat. így vált lehetővé, hogy többek között egy nagy teljesítményű bojlert vásároljanak, s az itt lakó kétszáz lány megfelelő körülmények között élhessen. Segítségüket s a gyors intézkedést a nyilvánosság előtt is köszönjük. Megdöbbentem lapjuk november 23-i számát böngészve. A 07 jelenti c. hír elképesztő eseményről tájékoztatott: Két súlyos sérültet vittek egyik hajnalban a Hetényi kórházba; egy szolnoki fiatalembernek Tiszajenőn okoztak életveszélyes fejsérülést; egy 15 (!) éves lánykának orrcsonttörést „hagyott emlékül” hasonló korú társa Rákóczifalván. Elgondolkoztató, hogy mindketten a diszkóból kerültek kórházba! Az ember azt gondolja, hogy a szórakozóhelyen a leányok és a fiúk táncolnak, beszélgetnek, kulturáltan töltik szabad idejüket. Aztán egy-egy „kulturáltan” eltöltött este, éjszaka után sok helyen romokban hever, ami a fiatalok útjába kerül. Csodálkozunk? Még igen! De mit látnak az egészen kicsi gyerekek s fiataljaink a televízióban? Egy-egy filmbemutató, de olykor még reklám kapcsán is tömek-zúznak a szereplők, mintha „Üsd, vágd, nem apád!” lenne a jelszavuk! A minap két óvodáskorú gyereket láttam az autóbuszon - kísérővel természetesen. Te hülye! - „kedveskedett” az egyik csöppség a másiknak. Aki mellettük ült, csak hallgatott, a világért nem „sértette” volna meg a kicsiket azzal, hogy rájuk szól, netán kitalál valamit, udvariasabb beszédre ösztönözve őket. Esetleg egy aprócska mesével leköti a figyelmüket. Apropó, mese! Tévémese! Egyik ismerősöm - fiatalaszszony - mondta a minap mérge-Tiszavárkony-szőlő a senki földje? címmel jelent meg ebben a rovatban, decembert 6-án az az észrevétel, melyhez - az olvasók pontos tájékozatása érdekében - a Matáv Rt. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem a következőket fűzi: Tolnai Antal úr valószínűleg nem olvasta el pontosan a levelében hivatkozott, „Jelzálogjog a kultúrházakon” című, december elsejei cikket. sen, hogy a mesék vetítését - ha rajta múlna - akár be is tiltaná a tévében, mert némelyiktől frászt kaphat a kisgyerek, olyan félelmetes. Sokszor nem érti, nem is értheti, miről folyik a disputa a „bűvös dobozban”. Aztán sétáljunk el olykor egy-egy iskola mellett, esetleg lépjünk be a folyosóra. Csak vigyázzunk, mert könnyedén lesodorhatnak a lábunkról!; láthatjuk, hogy a gyerekek ütik-verik-tépik-nyúzzák-rúgják egymást; nem kímélik társaik ruházatát, de ami ennél lényegesebb: testi épségét sem! S eközben milyen szöveget hall az ember? Azt e helyen nem lehet „visszaadni”. Érdemes lenne egyszer valakinek valahol megnézni a nyilvántartást - ha van ilyen egyáltalán! -, hány elkerülhető, komoly baleset történt gyermekintézményekben, pusztán .játékból”! Nem tudom, hová jutunk, ha sürgősen nem változnak az otthoni és az iskolai nevelési módszerek. Az otthon melege, a szülők szeretetteljes térítgetése nélkülözhetetlen. Egyértelmű, hogy az iskolában inkább a tantervben előírt „tudományokra” kell tanítani, de arra is szükség lenne, hogy az órák előtt, közben, után jobban ügyeljenek rájuk. Mert a fegyelmezettebb gyerek majd a diszkóban és másutt is az elvárt normák szerint viselkedik. Az otrombaságot, a durvaságot mielőbb ki kellene gyomlálni gyermekeinkből! Kővári Mihályné Abban ugyanis az szerepel: „a képviselők szavazatával az OTP megyei igazgatósága jelzálogjoggal terheli meg a tiszavárkonyi és tiszavárkony-szőlői kultúrházakat”, de ez nem azt jelenti, hogy „ ... átadják a Matávnak”. A Matáv Rt.-nek sem a tiszavárkonyi, sem a tiszavárkony-szőlői kultúrházakat nem adják át. Tóth Ferenc üzemvezető-helyettes Iliin Andrea, a diáktanács elnöke A fiatalokat is várják A MEASZ állásfoglalása, felhívása A kultúrházat nem adják át a Matávnak Pontosítás A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Országos Bizottsága a közelmúltban ülést tartott a budapesti új városháza dísztermében. Dr. Göncz Árpád köztársági elnök levélben üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, és munkánkhoz sok sikert, szerencsét kívánt; a fővárosi önkormányzat részéről dr. Székely Gábor főpolgármester-helyettes köszöntött bennünket. Az országos bizottság állásfoglalása előtt dr. Sárközi Sándor elnök vitaindító előadását hallgattuk meg, aki többek között utalt arra, 1994. március 19-én lesz ötven esztendeje, hogy a német megszállást követően hazánkban fegyveresen is megkezdődött a harc a fasizmus ellen, amelyhez Bajcsy- Zsiliniszky Endre pisztolya adta meg a kezdő lövést; jövőre emlékezünk az oly sok áldozatot kívánt hősi küzdelem jelentős állomásaira csakúgy, mint a holocaust és a nyilas rémuralom tragikus mementóira. Majd hangsúlyozta, hogy amikor az évfordulók méltó megünneplésére hívjuk fel a figyelmet, nem csupán az elesett vagy az azóta elhunyt bajtársainkra kívánunk emlékezni: a szövetség meghatározó feladata tagjainak érdekképviselete és életünk értelmének sikerre vitele. A bizottság állást foglalt abban is: a még élő, idős bajtársakat megilleti a haza jogos erkölcsi, anyagi megbecsülése; kapják meg ezt a fegyveres ellenállás résztvevői s az 1945-ös Magyar Honvédség egykori katonái is, akik máig nem részesültek ezen elismerésben; alanyi jogon legyen kárpótlásra jogosult az egykori munkaszolgálatos, illetve özvegye; az ország súlyos helyzetén békésen, az alkotmány és a demokratikus közélet eszközeivel változtatni kell! A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége mindent elkövet azért, hogy a felnövekvő ifjúságban szilárd legyen a mássághoz való jog elismerése, hogy elvessék a gyűlölködés, az elnyomás bármely változatát. E törekvés jegyében szélesebbre tárjuk a szövetség kapuit, s felhívjuk a fiatalabb korosztály tagjait, ügyünket folytatva, jöjjenek közénk, s lépjünk fel együtt a fajgyűlölet, a cigányellenes, antiszemita, idegengyűlölő megnyilvánulások ellen, és álljunk ki a jószomszédi kapcsolatok és valamennyi nemzetiség egyenrangúsága mellett. A jövő év választásától a MEASZ azt várja, hogy a demokrácia megerősödése révén sikerül a munkanélküliséget, az inflációt, a vállalkozások tönkremenetelét, a korrupciót viszszaszorítani, s a létbiztonság, a nyugalom, a béke kerül előtérbe. A bizottság végezetül - a többpárti demokrácia lehetőségével élve - arra hívta fel az egykori ellenállókat, a nácizmus üldözöttéit, családtagjait, a velük szimpatizálókat, hogy szavukkal, cselekedeteikkel, szavazataikkal a függetlenség, a szabadság, a demokrácia eszméinek megvalósítása iránt elkötelezett pártokat, illetve képviselőjelölteket támogassák. Réti Árpád Kiss Imre megyei elnök megyei titkár A „rokon lélek” elröppent a galambokkal Guba László rákóczifalvi olvasónkat elszomorító kár érte a közelmúltban. Ahogyan szerkesztőségünkben elpanaszolta, december 3-án (pénteken) éjjel galambjaiból mintegy nyolcvanat elröpítettek. Áz illető rokon lélek lehetett, hiszen díszgalambokról van szó, s talán azt is tudta, hogy a szívhátú keringő galambok közül gazdájuk a legszebbeket december 9-én Budapestre, az országos kiállításra akarta vinni. (Két éve közülük hat kiváló minősítést kapott.) S aki nem tudná, ez a galambfajta nem olyan, amelyik - ha szabadon engedik - visszarepül a gazdájához. Ezért olvasónk - a tettes kézre kerítéséhez - embertársai segítségét kéri. A kép előterében a legszebb fekete hátú szívgalamb - a legutóbbi nyertesek közül -, s ha e jegyek alapján valakinél felismernék a gyűrűs galambokat, értesítsék az Új Néplap szerkesztőségét. (A károsult címe nálunk.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
