Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-11 / 263. szám
4 1993. november 11., csütörtök Egy rémhír nyomában Bakó Sándor tiszaburai olvasónk azzal a kérdéssel keresett meg bennünket, vajon igaz-e az, hogy lapunk november 15-től megszűnik - ő ugyanis nem hisz az ilyesfajta mendemondáknak. Kérdését feltette, már csak azért is, mert ezt az információt éppen attól az újságkézbesítőtől hallotta, akinek az a dolga, hogy fizetéséért kihordja az újságot, minthogy a kiadó előre kifizeti a kézbesítési díjat a postának. A hír rémhír. Tudatjuk ezt Karácsonyi István jászberényi olvasónkkal is - aki egy meglehetősen primitív kivitelezésű, sokszorosított szórólapot juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyen hasonló rémhírek találhatók - és minden kedves előfizetőnkkel, olvasónkkal, mindazokkal, akik kedvvel forgatják az Új Néplapot. Azoknak az olvasóinknak, akiktől a kézbesítő nem fogadja el az előfizetési díjat, üzenjük, ne legyenek aggodalommal, hiszen megrendelésük, előfizetésük tovább él a következő hónapban, az újságot megkapják, s kiadónk munkatársa felkeresi, hogy befizethesse a lap előfizetési díját. A rémhírt minden bizonnyal azok terjesztik, akiknek személyes indítékuk vagy politikai, netán üzleti érdekük azt kívánja, hogy lapunkról ostoba, hihetetlen mendemondákat terjesszenek. Mindennap megjelenő híreink, aktuális információink, sorozataink, a nyereményjátékunk, pályázataink, amelyek még nem zárultak le, s az a tény, hogy legtöbben ezt a napilapot olvassák a megyében, mind-mind bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az Új Néplap az idén is, jövőre is, reméljük, még sok-sok éven át, rendelkezésére áll a Jász-Nagykun-Szolnok megyei olvasóknak. Mi mást tehetnénk a hírhez, reméljük, igaznak bizonyul a mondás: sokáig él az, akinek halálhírét keltik. A szerkesztőség és a kiadó Felülvizsgálják a közlekedési rendet A „Pletykafaluban lakók gondja, kérése” című olvasói levélre, mely november 8-án jelent meg, a Szolnoki Közúti Igazgatóság az alábbiakban válaszol: Az lengyel piac térségének forgalomszabályozásával az elmúlt években foglalkoztunk, a bejelentések, észrevételek, javaslatok kapcsán több helyszíni bejárást tartottunk, és egyeztetést kezdeményeztünk az illetékesekkel. Ennek következménye - többek között -, hogy a KRESZ általános szabályait megerősítendő ' jó néhány „Megállni tilos” táblát helyeztünk el - útpadkára is kiterjesztett hatállyal. Sajnos kevés eredménnyel. A lakosság újabb javaslata, ami a kezelésünkben lévő 31125. j. Nagysándor József utat érinti - táblával tiltsuk meg a volt 4. sz. fkl. út jelenleg 32. sz. fkl. út felől érkező járművek balra kanyarodását -, több szempontból megfontolandó: a gépjárművezetők, mint tapasztaljuk, nem tartják be a táblák utasításait (lásd megállási tilalom), bár e kijelentés alól akad kivétel; országos közúton csak rendkívül ritka, indokolt esetben vezetünk be kanyarodási tilalmakat, mert ez többletút igénybevételével jár, esetünkben feltételezhető, hogy az úton továbbhaladva, majd megfordulva kísérelnék meg a behajtást; a balra kanyarodás tilalma érinti a térség úthálózatát; a csatlakozó utcák kihajtásának forgalmi rendjét kötelező haladási irányok kijelölésével kell szabályozni. A forgalmi rendet csak körültekintő - részleteket sem nélkülöző - vizsgálatok alapján változtatjuk meg. Ismerve és nem vitatva a térség járműterheltségét, célszerűnek tartanánk a közlekedés hálózati felülvizsgálatát, gondolva arra, hogy a Téglagyári út folytatásaként új út építésével lehetne a meglévő parkolót úgy feltárni, hogy a járművek ne zavarják ennyire a lakótelepen élő emberek nyugalmát. Összefoglalva: a kért, egyszerűnek tűnő intézkedés csak akkor lesz igazán eredményes, ha a közlekedésben nem feledkezünk meg a KRESZ-tanfolyamon tanultakról, autóstársainkat és a lakosokat egyaránt partnernek tekintjük. A vizsgálatok befejezését követően, döntésünkről az érintett lakókat, az olvasókat e helyen is tájékoztatjuk. Hutter Zoltán Egészségünk megőrzéséért A Vasutas Cukorbetegek Egyesületének szolnoki szervezete - a diabetes világnap alkalmából - november 9-én a MÁV Csomóponti Művelődési Házban rendezett összejövetelt, ahol a világnap jelentőségéről emlékeztek meg, valamint dr. Nagy Péter belgyógyász orvos (felvételünkön) vetítéssel egybekötött előadását hallgatták meg a humán inzulinokról. Az eseményt a Szolnoki Városi Népdalkor műsorával, valamint (a szponzorok jóvoltából) ízletes uszonnával tették színesebbé, hangulatosabbá. Az említett egyesület szolnoki szervezete egy éve alakult, s jelenleg hetvenhárom tagja van. Működésüket dr. Nádai Sarolta, a MÁV Kórház főorvosnője szívvel-lélekkel és nem utolsósorban hasznos tanácsaival segíti. Segítőik között említhetjük még - többek között - a helyi humán szolgáltatót, a járműjavító szakszervezeti bizottságát, Veresné Rácz Máriát s a rendezvényeiknek helyet adó MÁV Csomóponti Művelődési Ház kollektíváját, akiknek ezúton is köszönetét mondanak. (Fotó: Korénvi) A szerkesztőség postájából Küldjön egy képet! Önkéntes véradók - 1970-ben Ez a felvétel még abban az időben készült, amikor a szolnoki papírgyár dolgozói a megyében is élen jártak a térítésmentes véradásban - 1972-ben. Az esemény alkalmából mindig egy kis ünnepséget, fogadást rendeztek a szervezők, és terített asztal mellett köszönték meg a dolgozók önzetlen segítségét. Sportbál a „Tiszában” - 1962 A szolnoki Tisza Szállóban rendezett megyei sportbál társadalmi szervezői a képen, mely 1962. február 22-én készült. (Középen jómagam.) Bérezi Jenő - Szolnok Reméljük, újra tudják kezdeni Az „így is tönkre lehet menni” című, D. Sz. M. aláírással november elsején megjelent cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni: az események után két hónappal is óriási hatással volt rám az írás, és nem titkolom, hogy az abban szereplő Bernadett édesanyja, István új anyukája vagyok. így talán elfogultabb másoknál, de az a közömbösség, amit ebben az ügyben közvetve tapasztaltam, elfogadhatatlan. Ez indított a levélírásra. Ki segít? - kérdezte a cikk írója. Hát mondhatom, hogy aki tehetne valamit, az nem! Az a közösség, amely segítségével a gyerekek átvészelik a nehéz időket, az erkölcsin túl - tőlük telhetőén - anyagi támogatást is nyújtott. Ugyanis a MÁV Kórház nagylelkű ajánlatán kívül egyetlen szolnoki vállalkozó kínált kamatmentes kölcsönt az üzlet újjáépítéséhez. Köszönjük. Más oldalon, az ügyben illetékesek részéről a kifogásokat keresik, és sajnos meg is találják, hogy a MÁV Kórház által felajánlott lehetőséggel mielőbb élhessenek. Úgy kezelik az ügyet, mintha a gyerekeim szándékosan maguk gyújtották volna fel az üzletet - az újabb lehetőség, a meggazdagodás reményében. Hát nem tehetnek róla, s az anyagi, erkölcsi csődjük is ezt bizonyítja! Sőt elveik ellen való tett! S én is felteszem a kérdést: miért éppen ők szenvedjenek egy meggondolatlan vagy szándékos cselekedet miatt? Ha milliomosok lettek volna, nem okozna gondot az újrakezdés. Az eltelt négy év alatt mindig becsülettel és teljes szívvel dolgoztak, teremtették meg a megélhetésüket. Úgy gondolom, s remélem, hogy ilyen esetben az illetékesek megtalálják azt a lehetőséget - a szabályok megsértése nélkül -, hogy a fiatalok újra tudják kezdeni az életet. Józsa Mária Szolnok Vajon hányán tudják, honnan ered a kocsma neve? N y e z e g a Találkozó - 37 év után A szolnoki Újvárosi Általános Iskola 1956-ban végzett két 8. osztályának tanulói egykori iskolájukban találkoztak október 23-án. Az iskola jelenlegi igazgatója, helyettese is készült az eseményre, és a bejáratnál fogadták az érkezőket. Aztán tíz órakor becsengettek az osztályfőnöki órára. Szeretettel vettük körül a lányok osztályfőnökét, Török Rózsa gyémántdiplomás tanárnőt, Madarász Tiborné magyar szakos tanárnőt s Hargitai Tibor testnevelő tanár urat. Az egykori tanárok közül Csontos Mária testnevelő és Kurdics Ilona énektanárnő levélben köszöntötték a találkozó résztvevőit; a külföldön tartózkodók pedig megírták életútjukat, amit felolvastunk. Sajnos többen örökre eltávoztak közülünk, rájuk gyertyagyújtással, néma csendben emlékeztünk. Az egykori diákok, akik között van mérnök, tanár, banktisztviselő, jogász-újságíró, plébános, erdész, laboráns, közgazdász, könyvelő, eladó, gépkocsivezető, mérleglakatos, hegesztő, elmondták életútjukat, s néhányan már múlt időben beszélhettek szakmájukról, mivel egészségi állapotuk vagy más ok miatt korkedvezményes vagy rokkantnyugdíjasok. Szó esett a családról, a révbe jutott gyerekekről, a négygyermekes, nyolcunokás fiatal nagymama beszámolóját tapssal jutalmaztuk. A meleg hangú, őszinte beszámolót tanáraink a következőképp összegezték: minden tanítvány szorgalmasan, becsületesen, adottságainak megfelelően jól megállta helyét a társadalomban, felelősségteljes, családszerető emberekké váltak. A délelőtti program után az iskola jelenlegi vezetői virággal köszöntötték az egykori pedagógusokat, öregdiákokat - mondván, a 40. éves osztálytalálkozón ismét szeretettel várnak bennünket. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után Sándor Sanyi csalt elő hegedűjéből - egyik társunk ajándékaként - örökzöld dallamokat, később az osztályfőnökünktől Dankó-nótával, az utazáshoz induló társainktól kedvenc nótájukkal búcsúztunk. Deák Jánosné Az 1992/93-as tanév eredményeiről szólva ... Örömmel vettük, hogy az október 19-i Új Néplapban - a Jászsági körkép oldalon, A kicsiny, de neves alma mater 30 éves címmel - a jászárokszállási Deák Ferenc Gimnázium jubileumi eseményéről tudósították a megye olvasóit. Ebben az írásban szerepel, hogy „Az idén végzettek 18-20 százaléka sikeresen felvételizett egyetemre, főiskolára”. Ezzel szemben a helyes adat az, hogy az 1992/93-as tanévben főiskolára, egyetemre jelentkezők 78 százalékát, az összes érettségizett tanulók 37 százalékát vették fel felsőoktatási intézményekbe. Videofelvételen végignéztem az ünnepséget, hogy vajon hol hangozhatott el a pontatlan adat, s kiderült, hogy az iskola első igazgatója, Győző Gyula tájékoztatott hasonlóképpen a beiskolázásról, az első évek eredményeiről szólva. Számunkra létfontosságú, hogy az olvasók, de elsősorban Jászárokszállás és a környéken lakók a valós adatot ismerjék meg. Dr. Szűcs Imréné igazgató Szerkesztői üzenet Mészáros Miklós, Szolnok: című írásával kapcsolatban ke- Kérjük, hogy „Az egyik tizenki- resse fel szerkesztőségünket, lene, a másik egy híján húsz” Fáradozását előre is köszönjük. A Somogyi Béla úton A november 4-i számukban olvastam a szolnoki, úgynevezett Nyezega kocsmáról szóló hangulatképet. S felmerült bennem a kérdés: azok közül, akik oda járnak, vajon hányán tudják, hogy honnan ered a kocsma neve? Mi. idős emberek tudjuk, hogy ott, a város peremén régen fűszerüzlet volt, s a tulajdonosát Molnár Jánosnak hívták. csúfnevén Nyezegának. A második világháború után kocsmát nyitott, amit később államosítottak, s az ott dolgozók váltogatták egymást, de a név a mai napig is rajta maradt. Még any- nyit, hogy „Nyezegának” két fia volt, akik közül az egyik ügyvéd, a másik nőgyógyász lett, s a megyeszékhelyről Pestre kerültek. I. L.-né Felvételünk a szolnoki Somogyi Béla úton készült, ahol a lakók türelme fogytán, hiszen hetek óta nyitott árkokat kerülgetnek a sárban; kocsival se ki, se be ... Mint kiderült, a 10-es számú társasház szennyvízbekötése okoz gondot, mert az ottani vezetéket olyan rossz állapotban találták a szakemberek, hogy 20 méteren ki kell cserélniük. A Megyei Víz- és Csatornamű Rt. ígérete szerint hamarosan befejezik a munkát. (Fotó: N. Zs.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
