Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-04 / 257. szám
4 1993. november 4., csütörtök A szerkesztőség postájából Fórumot tartottak a Kertvárosban Jövőre csatornáznak, és lesz artézi kút A szolnoki Kertvárosban a közelmúltban lakossági fórumot tartottunk, melyen az itt élő embereket érintő témákról volt szó. Többek között napirenden szerepelt a szennyvízelvezetés, egy artézi kút létesítése, az utcák, járdák javítása, építése, valamint a gázcseretelep jövője. Mint a városrész képviselője, nagyon örültem, hogy a megbeszélésen több mint százan vettek részt. Az eseményre meghívtuk Stefanik Lászlót, a városüzemeltetési iroda vezetőjét, Tóth Lászlót, a vagyonkezelési iroda munkatársát, Misurák Dénest, a szandaszőlősi csatornatársulat elnökét és a megyei csatornamű rt. részéről Mészáros Pál mérnököt, akik az említett témában tájékoztatták a lakosságot, s választoltak a felmerült kérdésekre. Ennek alapján mondhatom, hogy lesz artézi kutunk, s jövőre megkezdik a csatornatársulat szervezését. Sajnos az utcák további építésével, az ideiglenes buszváró létesítésével kapcsolatos kérdésre nem kaptunk konkrét választ. Ez utóbbira a szajoli elágazásnál, illetve a Szandaszőlőshöz vezető útnál lenne szükség, s ugyanitt a lejárati lépcső javítására is. Talán megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy erre a gondra, valamint a Napsugár út kátyúzására, a Debreceni, a Virágos út járdaépítésére stb. az illetékesekkel együtt hamarosan visszatérünk. Sajnálom, hogy az Új Néplapot, mint a legolvasottabb megyei lapot, nem értesítettem a fórumról. Végezetül köszönetét mondok a fórumnak helyt adó kertvárosi iskola igazgatójának, az Ifjúság ABC, a Szellő úti kis-ABC, a Karaván presszó dolgozóinak és a Hogász úti Török Jánosnak, aki sokat segített a szervezésben. Dr. Soós István városi képviselő Dandé úr munkájára számítanak Úgy érzem, a szandaszőlősi Dandé Sándor kedves hangú levelét, mely Az állatmenhelyért cím alatt jelent meg ebben a rovatban (október 28.), nem hagyhatom szó nélkül: Kedves Dandé Úr! Sorait - a szolnoki állatbarátok nevében - örömmel fogadtam, s mint írta, 16 órai vízvezeték-szerelő munkájával segítené az állatotthon létrehozását. Felajánlására számítunk, s ezúton is arról tájékoztathatom, hogy az állatotthon létrehozásának munkálatai előreláhatólag a jövő év áprilisában kezdődnek. Adós vagyok a magyarázattal, hogy miért nem lehet Szan- daszőlősön felépíteni az állatvédő telepet. Azért, mert a városban csak ott építkezhetünk, ahol az általános rendezési terv megengedi. Úgy vélem, a több hónapos kutatómunkával a legmegfelelőbb helyet találtuk meg: a szolnoki Thököly úton könnyen megközelíthető, intézményi belterületen fekszik; a környezet csendes, az állatotthon a lakosok nyugalmát nem zavarja; a kutyákat sem irritálja semmi. Segítőkészségét köszönöm. Dr. Weszely Ferenc önkormányzati képviselő Bekötött fejjel, de jókedvűen... Köszönet az orvosoknak Naponta hallunk az egészségügyben dolgozók csöppet sem rózsás helyzetéről. Már lerágott csont, hogy sok a beteg, kevés a fizetés, nincsenek műszerek, túlterheltek az orvosok és még sorolhatnám. Most azonban nem erről szeretnék írni. A napokban összehozott a sors két olyan orvossal is, akik előttem emberségből kitűnőre vizsgáztak. Kollégámmal halaszthatatlan és egész napos munkát terveztünk, melynek megkezdése előtt fel kellett keresnem a szájsebészeti rendelést. Ismervén a rendelők zsúfoltságát, lelki szemeim előtt már szinte veszni láttam az aznapi munkánkat. Legkellemesebb meglepetésemre azonban dr. Csordás József főorvos úr rögtön fogadott, megvizsgált, majd további szakvizsgálatra utalt a szolnoki MÁV Kórházba, ahol dr. Hauk Tibor főorvos úr rövid idő alatt a kezelést is elvégezte. Ezek után - igaz, bekötött fejjel, de jókedvűen dolgoztam. Még egyszer köszönöm. Mészáros János Küldjön egy képet! Tanyánkra hordtuk a tököt A képen László öcsémmel vagyok látható 1949 őszén, amikor a saját földünkről, Kengyelpartról takarítottuk be a tököt s hordtuk a „cseberéri” tanyánk udvarára. Öcsém 14, én 17 éves voltam. Édesapánkat nem bírták betagosítani, meghagyták a 12 hold földjét, amin haláláig, 1970-ig gazdálkodtunk. Megjegyzem, Kalaposon - Kengyeltől mintegy 10, a tanyánktól pedig 15 kilométerre - kaptunk csereföldet! Mi, szinte gyerekfejjel már sokat dolgoztunk, segítettünk szüléinknek a mezőgazdasági munkában. Radics Béla - Rákóczifalva Őszi találkozó Nocsak, ki is az a pocakosodó, őszülő halántékú úr? Hát az a dundi hölgy, aki ott közeleg? Bizony, nehéz mindenkit megismerni azok közül, akikkel 30 évvel ezelőtt együtt végeztük az általános iskolát. Hogy mégsem vagyunk érdektelenek egymás iránt, az bizonyítja, hogy a jászjákóhalmi általános iskolások 1963-ban végzett csapata minden öt évben összejön. Akad köztünk mezőgazdász, vállalkozó, polgármester, gyárigazgató, minisztériumi főigazgató, de egyben egyetértünk: jó így együtt. „S ha a nap lehull.. . bealkonyul ...” - írja Karinthy. De csak a napszállta körül készült fotón, szívünkben nem, hiszen a párhuzamos osztályok volt főnökei: Szegedi Kálmánná és Gonzáles Béláné a legfiatalabbak köztünk. (Szöveg: „Twisztes, fotó: Bukfenc”) Hozzászólás cikkeinkhez Homokszemek vagy valami más? Az Új Néplap október 26-i számában jelent meg a „Van üzlet, munkahely, a pénz késik” című cikk, amely önmagában nem túl érdekes, mégis alkalmas arra, hogy lejárassa a megyei munkaügyi tanácsot és a megyei munkaügyi központot, s elindítson egy végeláthatatlan folyamatot. Ezért is döntött úgy az MMT, hogy mindenképpen reagál a leírtakra. Fő gondunk nem az, hogy az újságírónak ilyenkor illenék megkérdezni, esetleg a cikkbe foglalni a „túloldal” véleményét is, hanem az, hogy féligazságok alapján, döntés előtt megalapozatlan vád hangzott el az MMT tizennyolc tagjáról és az MMK illetékes munkatársairól. Először is: a cikkben említett igazgatónőnek pontosan tudnia kell, hogy a hitelezési gyakorlatban, beleértve a bankokat és a különböző alapokat is, gépekre nem szokás jelzálogot kiterjeszteni. Emellett a cikkben említett épület sorsa a vásárlás ellenére sem rendezett jogilag, így az MMK erre jelzálogot nem tehet, így, éppen azért, mert nem szeretné, hogy „kárba vesszen” a pénz, végül valóban úgy döntött, hogy a Bőrtex ezúttal nem részesülhet - a garanciák hiánya miatt - a kamatmentes hitelből. Az MMT minden döntését szigorúan jogi alapon, alapos előkészület után, banki szakemberek bevonásával hozza meg, a végső határozatot pedig a három oldalában részt vevő tizennyolc ember (munkaadók, munkavállalók, önkormányzatok képviselői) s az MMK igazgatójának ellenjegyzésével. Természetesen így is előfordul, hogy ezek a pénzek „sárba vesznek”, bár korántsem azért, mert könnyelműek lennének az odaítélők, ahogyan ez a cikkben elhangzott. Ezek a döntések - bármely banki döntéssel - nyugodtan állják az összehasonlítás próbáját. Az MMT ezért is gondolja felelőtlennek a cikk felvetéseit, s utasítja vissza. Füle István, az MMT soros elnöke * Tisztelt Füle Úr! Olyan inget vett fel, amit nem Önöknek szántak. Az AEV felszámolásának lassúsága miatt nem lehet jelzáloggal terhelni azt az épületet, amit a Bőrtex lassan két hónapja kifizetett, a többmilliós gépekre pedig a „szokásjog” miatt nem terjeszthető ki a jelzálog. A cikk nem a megyei munkaügyi központ munkáját kritizálta. És sajnálom, hogy pont Ön nem találta érdekesnek, hiszen a megyében lámpással kell keresni azokat a cégeket, amelyek új piacokra törnek be, tartós munkát biztosítanak az ott dolgozóknak, s a munkáslétszámot is emelniük kell.- span „Bohózat a tiszasasi földek körül” Végre odafigyel a hatóság! Nagy meglepetéssel olvastam a Botrány a csépai földek körül - Az erdő azé, aki kitermeli? című, az Új Néplap október 26-i számában közölt cikket. Ehhez a témához a következőket szeretném fűzni: Igaz, a Csépai Tiszamenti Mg Termelőszövetkezet felszámolás alá került, de senki nem kérdezte meg és ellenőrizte, hogy a termelő- szövetkezet egykori párttitkára, majd főkönyvelője mit tett a csőd felé vezető úton. A nagyasszony elkészítette a csődleltárt, amibe - a jövő érdekében - a saját terveit szőtte. Majd ennek megfelelően, három új jogutód nélküli szövetkezetét szervezett - természetesen mindháromban igazgatósági tag, az egyikben, a tiszasasiban a férjét választatta meg elnöknek. Mondhatom, színjátszásban a hajdani Blaha Lujza elbújhatott volna mellette. Az 1992. évi I. törvény végrehajtása önmagában is egy cirkusz volt. Hívei élén most ő a tiszasasi földosztó bizottság elnöke, és áldozatos munkával oszt, parcelláz, jutalmaz. Szerintem mindez a tavalyi II. törvény végrehajtásának paródiája. Természetesen a csépai, tiszasasi és tiszaugi erdőt is szeretné megszerezni - az általa kreált „szövetkezeteknek”. Ezek után felmerül a kérdés, hogy az 1992-ben kivágott erdők bevételéről vagy az idei erdőkitermelés ellenértékéről vajon ki számoltatta el? Szinte meglepett - mint írták -, hogy a hatóságok szeme végre felnyílt... Ugyanis eddig akkor is becsukták, ha az ember a fülükbe ordított. Fabó György Tiszasas Mégis lesz gólyabál Az Új Néplap október 28-i számában (a Szolnoki Extra oldalon) megjelent bírálathoz - mellyel együtt közreadták a „gójabál lessz!” című plakátunkat is - néhány gondolatot szeretnék fűzni. Először is a felháborodott pedagógusok megnyugtatására, hogy a nyelvtani szabályokkal nagyjából tisztában vagyunk; észrevételük jogos, hiszen plakátunkon a nyelvtani szabályok kusza dzsungelében vergődőknek hamis útmutatást adtunk. Jómagam, akinek oroszlánrésze volt e főbenjáró bűn elkövetésében, pedagógus szülők gyermeke vagyok, sőt édesanyám magyartanár. Engedjék meg, hogy írásukért, bírálatukért köszönetét mondjak, mert a plakátunk így mégiscsak bekerült a lapba. Összegzésül elmondhatom, hogy célunkat, ami a humoros, fiatalos, figyelemfelkeltő reklám volt, elértük! Az emberek felfigyeltek ránk, és erre a legékesebb bizonyíték az Önök felháborodása. Ami pedig a tollbamondást illeti, bármikor szívesen vállalom. - A szervezők nevében: Szikszai Csaba Rákóczifalván jó ütemben halad a telefonhálózat bővítése, és várhatóan még az idén mintegy 500 vonalat adnak át a lakosságnak. Felvételünkön az új, Krone típusú csatlakozórendszeren dolgoznak a szakemberek. (Fotó; Korényi) Zúzottkövei terítették a Páva utcát Szőke Sándor olvasónk a szolnoki Páva utcában lakók nevében tette szóvá szerkesztőségünkben (október 27-én), hogy a csatornázás, gázvezeték-építés után a kb. 80 méteres zsákutcájuk elejét, 5 méteren helyreállították, a többivel már senki sem törődik. Állítólag azért, mert nincs rá pénz ... A legkisebb eső után áll a víz, nagy a sár, jármüvei lehetetlen behajtani, így azok, akiknél még nincs gáz, nem tudják hazaszállítani a téli tüzelőt. Olvasónk panasza nyomán örömmel adjuk közre a kedden készített képet, ami azt mutatja, hogy mégsem fogyott el a pénz, az illetékesek intézkedtek: egyelőre zúzottkővel tették járhatóvá az utat. (Fotó: Korényi) Szerkesztői üzenet „Néhány kisbefektető” jeligére: Észrevételüket köszönjük. Az írásukban vázolt jelenséggel, gondokkal lapunkban konkrétan foglalkoznánk, ennek érdekében szeretnénk Önökkel közvetlenül is felvenni a kapcsolatot. Kérjük, hogy telefonon vagy levélben közöljék velünk a nevüket, címüket, vagy személyesen keressék meg szerkesztőségünket. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
