Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

1993. november 4., csütörtök Hazai körkép 5 A tévé képernyője előtt Furcsa háború dúl a televí­zióban; a kívülálló néző csak kapkodhatja a fejét a hírek hallatára, a különböző közle­mények hallatára, melyekkel lássál tele lesz a képernyő. Hová, merre? A szórakoztatás nagy népi intézménye politikai harcok színterévé vált, s az elnöki ha­talmat gyakorló alelnök hova­tovább főszereplőjévé a hír­műsoroknak; intézkedik, tájé­koztat, átalakít, magyaráz, visszautasít avagy épp rend- reutasít, Náhlik Gábortól hangos a televízió, meg a sza­porodó tüntetések zajától. Fé- jek hullanak alá, új fejek emelkednek ki, vajon mi hasznunk lehet mindebből, nekünk nézőknek? Mi taga­dás, a jegyzetíró is nyugtala­nul figyeli az eseményeket, s nem tehet úgy, mintha e poli­tikai kakofóniából süket mód­jára nem hallana semmit. An­nál is inkább, mert a robba­nással járó feszültségek a képernyőn is megjelentek váratlan műsorváltozásokban, programcserékben, és a tele­vízió egészén érezni lehet a kialakult különös izgalmi ál­lapotot, mely aligha tesz jót az alkotó munkának. Vajon mikor nyugszanak meg a felkorbácsolódott szenvedélyek, és mikor szüle­tik meg, és milyen lesz a bé­kesség, a megnyugtató, a köz szolgálatává szegődött televí­zió igazi méltósága? Az a fajta szellemiség mikor válik meghatározóvá, amit egy-egy mostanában indult, új műsora címében előkelőén hordoz, a nemzet klasszikusait idézvén, Széchenyit, Petőfit, Kazin- czyékat, méltó a Hitel, Vi­lág, Stádium szelleméhez, a valódi demokráciát hirdető - követelő költő gondolataihoz, aki mint jól tudjuk, minden ál­lampolgárt oda akart ültetni egyaránt a jog asztalához. A Jognak asztalánál Maradjunk is ez utóbbinál, hisz vasárnap délután ismét jelentkezett, immár harmad­jára a televízió jogi ismeret- terjesztő műsora. S benne nem nehéz felfedeznünk a régi Jogi esetek egy-egy ele­mét, továbbá azt a tulajdonsá­gát sem, hogy mind tartalmá­ban, mind formájában a né­zőkkel való szoros kapcso­latra épül. Vitatható köznapi eseteket tálal a néző elé, most például egy adásvételi vitát tisztázott előttünk, ténylege­sen mikor is lehet felbontani a már megkötött szerződést; majd azokat igazította útba, akik gyermekük névadásának boldog pillanatához érkeznek, tájékoztatott, milyen nevek­ből és honnan is lehet válasz­tani; szó esett az emberi jogok szóvivőjének intézményéről, arról is, hogyan működik más nemzeteknél, majd végül kap­tunk eldöntendő, játékos fel­adványt is egy különös anya­sági ügyben. Mindezt csupán emlékeztetőül. Szóval az egykori Jogi esetek sikereinek nyomába szegődött ez a mos­tani „új”, és mégis aligha osz­tozhat jelenleg elődjének nép­szerűségében. Két okból is, mely össze is függ: nyelve­zete túlzottan szakmai vagy szakmaiaskodó, nem tud el­szakadni a jogi csűröm-csava- rom bonyolultságától, főleg a szakértő jogász, hiányzik az a népi íz, a valóság megítélésé­nek az a paraszti józansága és ereje belőle, amit valaha a ti­szántúli tájszólásban beszélő Erőss Pálban csodálhattunk meg, aki egy-egy jól irányzott „ütéssel” mindig fején találta a szöget; hiányzik, aki min­denki számára érthetően, hoz­záférhetően tálalná fel a bo­nyolult jogi ismereteket - Pe­tőfi szellemében. Meg kell ta­lálni Erőss Pál utódját, mert valóban szükség van veze­tőre, aki elirányít bennünket a jogok dzsungelében. Mert nehéz, olykor rettene­tesen nehéz kiigazodni benne! Hogyan is dönthetne könnyen a néző, miként ítélheti meg például azt az esetet, amely a képernyőn is teljesen ellenté­tes jelzővel, illetve előjellel jelent meg, talán emlékeznek még rá; az egyetlen lakosú te­lepülés jogi helyzetét. Mert­hogy A hétben, a belpolitika magazinjában szinte mennybe menesztették azt az állampol­gárt, aki új életre kíván kel­teni egy elnéptelenedett nóg­rádi falut, egyedül - glória te­hát a bátor vállalkozónak! -, ugyanakkor alapos fricskát kap az a képviselő a Parabo­lában, aki hasonló ügyben emel szót a parlamentben. Egyik esetben tehát lelkesítő példa, a másikban meg nevet­ség tárgya! Arra gondolni sem merek, se nem akarok, hogy netán az utóbbi, a szatirikus minősítés, ábrázolás politikai elfogultság szüleménye lenne. (G. Maczó Ágnesről van szó). Bár a Parabola körül ebből, mármint az egyoldalú politi­zálásból fakadó torzítás miatt már támadtak viharok. Ez a vád azonban aligha érheti a te­levízió politikai salátáját, az Uborkát, mert humora de­mokratikusabb. Kapirgálván a televízió „tallóján”, itt-ott azért akad­hat kalász az ember kezébe, azaz számára érdekes prog­ram, a televíziónak még eb­ben a megbolygatott állapotá­ban is. Figyelmemet többek között magához kötötte az Ily- lyés Gyulánéval készült be­szélgetés hétfőn este, a Mák­szemek. Hisz lassan tíz éve, hogy a költő férj halott, s az utóbbi időben valahogy em­léke is elhalványult a köztu­datban, szavai, gondolatai, versei alig hangzanak fel, ki­véve a zsarnokságról írott Egy mondatot, és épp ezért keltett különösebb várakozást dr. Kozmutza Flóra, a feleség megszólalása. 6 azonban szemérmes asszony, túlságo­san is az, ahelyett hogy sza­kajtóval öntötte volna elénk életsorsuk történéseit, csak „mákszemeket” hullatott a képernyőre, igen szűkszavúan válaszolt az őt faggató Major Sándor kérdéseire. Az úgyne­vezett kényesebb kérdéseket pedig, mint például József At­tila és az ő kapcsolata, majd az Illyéssel kötött házasság, nemesen megkerülte vagy néhány mondattal elintézte, így némi csalódást okozott ez a találkozó vele, bár ennek el­lenére is jó volt őt hallani, tiszta, szép beszédét, magyar mondatait, találkozni egy ki­egyensúlyozott emberrel. Holtak szabadsága Még ugyanezen az estén láthattunk egy lélekbe mar­koló filmdrámát is, félig do­kumentumfilmet, hisz Petényi Katalin, Kabay Barna és Gyöngyössy Imre, az alkotó­hármas kamerával végigkí­sérte egy megrendítő dráma részleteit; egy hajdan Szibéri­ába száműzött litván család tragédiáját mutatta be, a ször­nyű gulágtábori miliőt, majd az elpusztított és ott eltemetett nagyszülők hazaszállítását litván földre, örök nyuga­lomba. A film széles társa­dalmi hátteret, színeset rajzolt a rendkívüli esemény köré, ábrázolván egy kis nép feléb­redt önérzetét is, mely meg­szabadulva az elnyomatás sú­lya alól, bátran emeli fel fejét. Á film alkotói néprajzi ízeket is beloptak filmjükbe, például a kenyérsütés litván szokását, de nem áll távol ugyanakkor tőlük az erős naturalizmus sem, főképp az exhumálás képeiben, melyet könyörtelen realizmussal rögzítettek. A Holtak szabadsága felkava- róan szép mementó volt a ha­lottak napjának estéjén. Valkó Mihály Új művészeti folyóirat Cél: a mindenség tündöklő titkainak megfejtése Egy természetvédő tanácskozás eredményei Balkon címmel új, kortárs művészeti folyóiratot jelentet meg az Enciklopédia Könyvki­adó. A lapgazda elsőrendű fel­adatának tekinti, hogy bemu­tassa az átalakuló képzőművé­szeti életet. A hazai és külföldi műkritikák mellett helyet kap­nak benne a társművészetekkel - építészet, design, fotó, film, színház - foglalkozó írások is. A 48 oldalas fekete-fehér dulp- lex nyomással készülő, számos fényképet tartalmazó folyóirat ára: 158 forint. (MTI) Színházi csere Decemberben viszonozza a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata, a Szigligeti Színház a Békés megyei Jókai Színház minapi váradi vendég- szereplését. Ä békési társulat Lengyel Menyhért „Róza néni” című, nemrégiben bemutatott vígjátékát adta elő október 31-én Nagyváradon; az előadást követően Tempfli József katoli­kus püspök köszönte meg a sze­replést, s meg is áldotta a kisebb Körös partjáról érkezett békési­eket. A két színházi szomszéd­vár magyar társulatainak most bontakozó barátkozása azzal kezdődött, hogy a Jókai Színház tavaly bemutatkozott a se- bes-Körös-parti nagyvárosban. Az együttműködés jegyében november 16-án váradi szí­nésznő, Csíki Ibolya játssza Békéscsabán a „Róza néni” fő­szerepét, majd az év végén az egész váradi magyar társulattal megismerkedhet a Békés me­gyei publikum. (MTI) Tankönyvkiadás támogatása A kormány 1993. október 14—i határozatával 425 millió forint hitelnyújtásra vállalt ga­ranciát a jövő évi tankönyvkia­dás támogatására. Azok a kia­dók, amelyek előzetesen beje­lentették részvételi szándékukat az 1994. évi tankönyvkiadás­ban, hiteligényük bejelentése érdekében, névre szóló értesí­tést kapnak. (MTI) A természet- és környezet- védő tanárok egyesülete a kö­zelmúltban kétnapos konferen­ciát rendezett Debrecenben, a tudományegyetem főépületének aulájában. Áz ország minden részéből közel négyszáz kör­nyezetvédelemmel foglalkozó tanár utazott ide, közöttük dr. Szabóné dr. Danka Klára, a kis­újszállási Arany János Általá­nos Iskola pedagógusa. Sőt elő­adást is tartott Út a szeretetfá- hoz címmel az ökológiai neve­lés pedagógiai lehetőségeiről.- Ahogy hallottam, ez aratta az egyik legnagyobb sikert.- Ha így volt, köszönöm az elismerést. A tanácskozáson egyébként az általános iskolai tanároktól az egyetemi tanszék- vezetőkig sokan részt vettek. Mottóként Juhász Nagy Pál ökológus mondását idézem: a cél a mindenség tündöklő titka­inak a megfejtése. Rácsodálko- zás és rácsodálkoztatás a termé­szetre.- Mit jelent mindez a közna­pok egymásutánjában?- Minden tanár elmondta a módszereit: hogyan, miképpen képzeli el azt a folyamatot, amelynek a lényege az, hogy a gyerekek megismerhessék a természetet. Egyúttal azt is tisz­táztuk, hogy a környezeti peda­gógia nem katasztrófapedagó­gia. Való igaz, a gyerekek ér­deklődését, érzelemvilágát fel kell keltenünk a minket körül­vevő világ aggasztó gondjaira, problémáira, de nem ez az el­sődleges. Ennél fontosabb, hogy a diákjaink megismerhes­sék a környezet szépségeit. En­nek révén új szokásrendszerek, ökolóiai rendszerszemlélet ala­kul ki, a rossz beidegződésektől pedig megszabadulnak. Hogy példákat is említsek: jártukban-keltükben nem szór­ják szét a szemetet, azután nem törik le a fát, tapossák le a virágágyást, a növényeket. Di­ákkal, felvételekkel bizonyít­ható, hogy az ősi növényzettel borított területen ha autókkal, motorokkal, kerékpárokkal haj­tunk keresztül, új növények je­lennek meg. Pedig minden meg­lévő növény, állat szükséges, hiszen megvan a szerepe a kör­forgásban. Akkor is, ha valaki­nek, valakiknek káros. Például a konkolyt a parasztember soha nem szerette a búzában. Azóta a vegyszerezés miatt el is tűnt be­lőle, ámbár gyógynövényként hasznos.- Elég ezt a nevelést a gyer­mekeknél kezdeni?- Továbbmegyek: valahol a pedagógusoknál kell. Elvégre a környezetvédelmi és természeti nevelés alapja a tanárképzés. Ennek a megvalósítása érdeké­ben történtek lépések, amelye­ket az új oktatási törvény is tar­talmaz. Az efféle óvást, védést már minden felsőoktatási in­tézményben tantárgyként oktat­ják. Ezért is az a cél, hogy az is­kolában ne csak biológiaórákon A körzeti adások megmaradnak Igény a lapszemlére A Magyar Rádió vezetői a Körzeti és Nemzetiségi Adá­sok Főszerkesztőségével nem konzultáltak a lapszem­lék kérdésében. A stúdiók az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően változatlanul szemlézik a körzetükben megjelent újsá­gokat, mint ahogy az orszá­gos lapok régiókkal foglal­kozó írásaira is felhívják a figyelmet. Ä körzeti stúdiók e jól be­vált és minden oldalról elis­mert lapszemlén nem kíván­nak változtatni. Ennek köz­zétételét Krassó László, az MR Körzeti és Nemzetiségi Adások főszerkesztője kérte szerdán az MTI-től, mert az elmúlt napokban megjelent sajtóközlemények olyan kö­vetkeztetések levonására is okot adhatnak, mintha a Kossuth rádió műsorában ideiglenesen felfüggesztett lapszemle a Magyar Rádió körzeti stúdióit arra indította volna, hogy vegyék át a köz­ponti adások szerepét. (MTI) Hangarchívum a magyar és a világirodalomból Magyarországon is megjelent az az újszerű oktatási hang­anyag, amilyent szerte a világon több országban használnak. Az Audio-Art kazetták olyan mó­don segítik az oktatást, hogy a diákokat rászoktatják, illetve visszaszoktatják az irodalom szeretetére. Manapság ugyanis, amikor mindannyiunkat el­áraszt egy iszonyatos informá­ciómennyiség, még a felnőttek sem igen tudnak benne eliga­zodni, a gyermekek pedig szinte törvényszerűen szoknak le az olvasásáról, egyre távolabb ke­rülnek az irodalomtól. Az Au­dio-Art kazetták ezt a folyama­tot kívánják megállítani, olyan formán, hogy a technika világá­ban felnövekvő gyermek egy eddig, erre a célra kiaknázatlan kommunikációs csatornán jut el az irodalomhoz. Az Audio-Art kazetták célja többek között az is, hogy a gyermek, a diák felismerje az olvasás szépségét. A nehezen felfogható vagy értelmezhető versek, drámarészletek a leg­jobb magyar művészek tolmá­csolásában közvetlenebbé, megérthetőbbé válnak. Ha egy diák otthon egyszerre hallgatja és olvassa e kazettákat, ugrás­szerűen megnő a tanításukba fektetett munka hatékonysága. A lemaradóknak pedig a felzár­kóztatásban segít. Az olcsó kazettaárak lehe­tővé teszik, hogy még a mai szűkös viszonyok között is hoz­zájuthassanak az iskolák a nagy segítséget nyújtó hanganyag­hoz. lehet. K. Sz essék szó róla, hanem máskor is. Ehhez megfelelő ismeretek szükségesek, lett légyen bármi­lyen szakos az illető. Mert pél­dául mi már évek óta mérjük az eső savasságát, a városban a víz minőségét. A keménységét, a nitrát-, nitrittartalmát. Márpedig ezek nem csak a biológiát érin­tik, de a fizikát, a kémiát meg a matematikát is.- A kollégák segítik ez irányú elképzeléseit?- Az Aranyban szívesen kap­csolódnak a természet- és kör­nyezetvédő programokhoz. Lá­tom, érzem, hogy a tantárgyak elméleti ismeretei túlsúlyosak. A tapasztalat hiányát, a gyakor­latot nekünk kell pótolnunk. El­érni azt, hogy a terepen, a ter­mészetben megbízható növény- és állatismeretet alakítsunk ki a diákoknál. A természetben mindennek rendje, szerepe van. Éppen ezért fontos a tanösvény, a kiskert, a mikroparcella, a fa­ültetés és még sorolhatnám to­vább. Ha mindezekben részt vesz, aktív, kreatív gondolko­dású felnőtté válik. Elvégre a természeti nevelés roppant egy­szerű: amit ismerek, azt szere­tem, védem, megóvom, tehát kincsnek tekintem. Ha nem is­merem, észre sem veszem. Eh­hez kell nekünk minden segít­séget megadnunk a gyerekek­nek.- Ezúton kívánunk hozzá sok sikert. D. Sz. M. / Átszervezések Novembertől négy szervezeti egységre - nevezetesen: Általá­nos Felsőoktatási, Pedagógus- és Művészképzési, Nemzetközi Oktatási és Együttműködési, va­lamint Tudományos Ügyek Fő­osztályára osztódott a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium Felsőoktatási és Kutatási Főosztálya. Ugyancsak főosz­tállyá szerveződött a Felsőokta­tási Koordinációs Iroda. A változtatást egyrészt az in­dokolta, hogy megszületett a fel­sőoktatási törvény, amely előírja a felsőoktatási intézmények egy­séges ágazati irányítását. Fontos volt az átalakítás azért is, mert a Felsőoktatási és Kutatási Főosz­tály a maga csaknem hatvanfős létszámával, a többi, átlagosan 15 személlyel dolgozó főosz­tályhoz képest, túlméretezett szervezeti egységnek számított. Az egész felsőoktatási terület él­ére Kubovics Imre személyében helyettes államtitkár került. Áz átszervezés érdekessége, hogy az egyes főosztályokon be­lül nem működnek osztályok: az adott feladatokra felelősöket je­lölnek ki a főosztályvezetők. A művelődési minisztérium 15 új álláshellyel gazdálkodhat a ko­rábban a népjóléti tárcához, il­letve az agrárágazathoz tartozott felsőoktatási feladatok ellátására - mondta Takács József. (MTI) ELŐKÉSZÜLET A MŰJÉGEN. Jászberényben a műjégpálya dolgozói készülnek a nyitásra. Elvégezték már a hálózat sólével való feltöltését, felújították a védőhálókat, a pálya világítását, és most végzik a leendő jégfelületet övező pa­lánk festését is. Ezek után rajtuk nem múlik a kezdés. Ha az időjárás is besegít, november 13-án nyitni szeretnének. (-Barna Sándor-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom