Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-20 / 271. szám

8 1993. november 20., szombat Kulturális panoráma Kényszerpályán van a falusi művelődés / II / A / 1 A meglévő értékek megmentése a cél A kép a szüreti felvonuláson készült A reinkarnáció reneszánsza Kelet és Nyugat találkozása - Válasz a világ dolgaira Tiszaszentimre egyik érdekes színfoltja az 1986-ban felépült művelődési ház. A község egyik mellékutcájában hívja fel magára a figyelmet. Aki egy­szer belép az ajtaján, az túlzás nélkül állíthatja, hogy az épület belülről nézve még szebb. Alul, a kulturálódni vágyó községiek minden igényét kielégíteni tudó színházterem mellett, dohány­zásmentes kávéház és könyvtár is várja az idelátogatót. Az eme­leti szinten vannak a klubhelyi­ségek és az intézmény vezető­jének, Nagyfejed Jánosnak az irodája. Tőle azt próbáltam megtudakolni, hogy van-e igény a községben egy ilyen modem művelődési intéz­ményre. Beszélgetésünk során kitértünk a falusi művelődés, kulturális élet összes problémá­jára is.- Mostanában egyre többször hallani, hogy költségvetési gon­dok miatt, részmunkaidőben kell dolgozni az önkormányzati irányításban lévő kulturházak- ban. Itt mi a helyzet?- Nehezebb feltételek mel­lett, de „élünk”! Rajtam kívül egy főállású könyvtáros, egy belső vállalkozásban foglalko­zatott kávéházvezető és az „egyfős” technikai személyzet dolgozik itt. Szerencsére még teljes munkaidőben.- Nehezebb feltételek .. . Ezt majdnem minden kis faluban hallhatja az ember. Aztán el­kezdenek olcsó ruhát és cipőt árulni, olyan dolgokkal foglal­kozni, melyeknek nem sok köze van a kultúrához. így van ez Szentimrén is?- Mi is rendezünk cipővásárt, a termet is bérbe adjuk használt­Úton hazafelé - egy hihetet­len utazás. Három, emberek között élő állat hihetetlen utazá­ruha-kereskedőknek. Foglalko­zunk vendéglátással egybekö­tött szolgáltatással is, de köny­veket is árulunk. Jár ide termé­szetgyógyász is, de november­től a baptista imaház is itt tartja rendezvényeit.- Talán már lakodalom is volt az „utcában”?- Még nem, de tervezzük. Létfenntartásunk érdekében kell hogy ezzel is foglalkoz­zunk, természetesen úgy, hogy közben azért ügyelni fogunk az intézmény „állagmegóvására” is!- Maradjunk a hagyományos kulturális tevékenységeknél. Hány amatőr művészeti cso­portjuk van?- Sajnos ezek száma is le­csökkent, de a hagyományosan, jó színvonalon dolgozó együtte­seink megmaradtak. Ezek közé tartozik a felnőtt Népdalkor, a gyermek néptáncosok és a cite- razenekar. A modellezők és a társas táncot kedvelők idősza­kos jelleggel, klubfoglalkozás keretén belül találkoznak. Ugyanez a helyzet a sakkozni vágyókkal.- Mi volt a legutóbbi sikeres rendezvényük?- Szeptember végén, az im­már hagyományos szüreti bál. Évek óta nagyon sok érdeklődőt vonz. De bizton állíthatom, hogy így lesz ez a novemberi Erzsébet-Katalin bálon is.- Mikor tudtak olyan bevéte- les rendezvényt tartani, amire volt „anyagi fedezetű” érdeklő­dés is?- Évente négy-öt alkalommal rendezünk „hakni” jellegű (hu­mor, táncdal, operett stb.) mű­sorokat, amire falun még min­sával felejthetetlen kaland veszi kezdetét: két kutyát és egy macskát elszakítanak gazdáik­dig van kereslet. Legutóbb azonban Karcagi Nagy Zoltán és Márkus Ica nótaestje volt, amit megemlíthetek. Száz forint volt belépő. Jó félház volt.- Mint intézményvezető mit tart a legnagyobb eredmény­nek? A nehezedő feltételek idő­szakára gondolok.- Feltétlenül azt, hogy Tisza- szentimrén kialakultak a műve­lődési szokások, mind a fiata­lok, mind a középkorosztály, mind az idősebbek körében.- Kényszerpályán van Szent- imrén a művelődés és a kul­túra?- Azt kell mondanom: igen. A szabadidős programjaink mellett, amik rendszerint in­gyenesek, csupán az alacso­nyabb kategóriát jelentő prog­ramok a vonzók. Kőszínház na­gyon régen járt itt, de azért gyakran rendezünk - legtöbb­ször aukcióal egybekötve - kiál­lításokat is. Az átmeneti helyze­tet az magyarázza, hogy prog­ramjainkat a lakosság pénztár­cájához kell igazítanunk. Ám remélem, hogy ez a helyzet ha­marosan változni fog.- A szentimrei értelmiség je­lentős része itt is született. Ez azért nagy segítséget jelent.- így is van. Sokat tesznek azért, hogy megőrizzük a falu értékeit. Kulturális téren is.- Hogyan tovább? A jövőre nézve bizakodó?- Valahogy át kell vészel­nünk ezt a nehéz időszakot úgy, hogy eredeti funkcióját is meg­tartva üzemeljen tovább a ház. Ez szerintem községi feladat kell hogy maradjon. Mármint a meglévő értékeink megmen­tése. P. M. a mozikban tói, egy családtól, s útjuk vad, kietlen vidéken vezet keresztül, míg végül mindhárman hazata­lálnak - íme dióhéjban a fdm tárgya. Az alkotók azonban, bár középpontba helyezik az úti ka­landokat, de nagy súlyt helyez­nek arra is, hogy bemutassák filmjükben a családot is, akik­nek keresésére a kis csapat út­nak indul. S ezenkívül mélyre­hatón vizsgálják a gyerekek és kis kedvenceik között kiala­kuló, különös kötődést. Van va­lami különös varázslat a gyere­kek és az állatok kapcsolatában, amit a felnőttek nem érthetnek. Ez a fajta érzelem meghatározó, persze nemcsak a vásznon, de az életben is. Túl az állatok nagyszerű tehetségén, a kalan­dok színhelyéül szolgáló erdő csodálatos festőiségén, a film mélyebb rétege is alapvető ér­tékű üzenetet hordoz. Annak vágyát, hogy az ember szere- tetre és bizalomra épülő, össze­tartó család kötelékében sze­retne élni. Leckét kapunk a filmből, a mások iránti hűség­ből és önfeláldozásból. A filmet a Walt Disney Pictures mutatja be, rendezője D. Dunham. Ké­pünkön a film egyik pillanata. Az embereket mindig és mindenütt érdekelte, foglalkoz­tatta a halál utáni lét, a túlvilági élet, a lélekvándorlás témája. Ezen nem lehet csodálkozni, hi­szen az ember minden körül­mények között választ keres a számára érthetetlen, megma­gyarázhatatlan, misztikus törté­nésekre. A születés előtti és a halál utáni élet különösképpen élénken foglalkoztatják az em­beriséget.- Ez lehet az oka, hogy ma­napság oly sokat írnak, beszél­nek a reinkarnációról? - a kér­dést a Hittudományi Akadémia professzorának, Tamai Brúnó pannonhalmi bencés papnak tet­tük fel, aki e téma kiváló isme­rője és szakértője.- A reinkarnáció is egyfajta válasz az ember kétségeire, a lét problematikájára. A reinkarná­ció újraszületést jelent, a hindu fdozófiából ered, amely bizo­nyos sorsszerűséget lát az örök körforgásban és egyben magya­rázatot is a földi lét nyomorúsá­gaira. Azt tartják, aki itt sze­gény és elesett, az előző életé­ben bizonyára rászolgált rossz sorsára, aki gazdag és bőségben él, az megérdemli a földi örö­möket előző élete tettei folytán. A hindu eredetű reinkamá- ciós elmélet Nyugaton is elter­jedt, főként a XVIII. században. A nagy német humanisták is foglalkoztak vele, mint Wie­land, Goethe. De Nyugaton más értelmet nyert, mint a hinduk­nál, itt az emberiség tökéletese­Kökény Erzsébet - a Jászsági Népi Együttes akkori táncosa 1978 őszén megalapította a Jászapáti Néptáncegyüttest. Az indulólétszám 25-30 tag volt, többségében diák és szövetke­zeti dolgozó. A szakmai mun­kában segített Szűcs Béla jász­berényi táncos. A lelkesedés és a sok munka nemsokára meg­hozta gyümölcsét. 1980-ban Gyulán, az első országos feszti­válon az együttes „átugorva” a bronz fokozatot, ezüst minősí­tést kapott. Sokat köszönhetünk a két helyi szövetkezetnek - áfész, tsz -, amelyek mind szakmailag, mind anyagilag is támogatták a csoport munkáját. Nekik köszönhető az is, hogy abban az időben minden próba zenekari kísérettel zajlott, ez el­engedhetetlen feltétele volt a ha­ladásnak. Ma sajnos anyagi helyzetünk csak akkor engedi meg a zenekari próbákat, ha fel­lépésre készülünk, s a műsor tiszteletdíja fedezi a költségeket. 1983-ban az áfész segítségével megtörtént az első külföldi be­mutatkozás Jugoszláviában, s még abban az évben a Velemi Endre Tsz szervezésében az NDK-ban is felléphettünk. Az évek során bővült reperto­árunk, így 1984 nyarán a török- országi Kütahiyában részt ve­hettünk egy nemzetközi feszti­désének a folyamatát látták e folytonos körforgásban. A kü­lönféle szekták előszeretettel vallották reinkarnációt, de eltú­lozva és jobbára elferdítve. Indiában egy új Messiást kö­szöntöttek, mint Jézus Krisztus reinkarnációját, egy kisfiú ké­pében, aki szerintük Krisztus előtt 70 ezer évvel született a Góbi sivatagban. Olyan hie­delmek is elterjedtek a reinkar­náció kapcsán, hogy például Ju­lius Caesar felesége előző éle­tében férfi volt, maga a Caesar pedig nő. Az indiaiak azt vall­ják, hogy Síva a világ mozgató­ereje, ő gondoskodik erről - a hitük szerinti - örökös körfor­gásról. A hinduk szerint a világ öröktől fogva van és örökké lesz. Ez a hiedelem sok politi­kus és államférfi szerint is ko­moly akadálya volt India gazda­sági fejlődésének.- Mit tart a keresztény hit a reinkarnációról?- A keresztény hit szerint is van újjászületés, de ez teljesen más alapokon nyugszik. A mi hitünk szerint egyetlen élet szolgál arra, hogy helyesen cse­lekedjünk és méltók legyünk a feltámadásra, mely egyszeri és nem végtelen. Ez a fő különb­ség a feltámadás és a reinkarná­ció között. A téma maga mindig divatos volt, különböző változatokban újra és újra feléledt és terjedt, a XIX. és XX. században pedig kimondottan felerősödött, még­pedig a Nyugat és Kelet talál­Jászapáti táncosok a színpadon válón. Ebben az időben Bakonyi István, a csoport jelenlegi mű­vészeti vezetője már közremű­ködött a csoport munkájában koreográfiáival. Döntő fordulat Sátoraljaújhelyen 1986-ban tör­tént. Megkaptuk az arany minő­sítést, és Bakonyi István munká­jával nívódíjat nyert. Még ebben az évben Hollandiában nemzet­közi néptáncfesztiválon képvi­seltük Magyarországot, s benne szűkebb hazánkat, Jászapátit. A helyi tévé és sajtó visszhangja alapján nagy sikerünk volt, ami­ben jelentős szerepe volt a szép ruháknak, különösen a kalocsai­nak, amit a táncos lányok és szü­leik hímeztek. 1988-ban Lengyelországban jártuk. A 14 fellépő együttes kö­zül mi hoztuk el az összes létező díjat (fődíj, közönségdíj, kore­ográfiái díj). A tízéves jubileum alkalmából megkaptuk a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést, és ekkor jelentették be, hogy 1989 februárjában olaszországi ven­dégszereplésen vehetünk részt. Capuában volt a nemzetközi fesztivál, ahol újra nagy sikert arattunk. 1990-ben Gyöngyösön megtartottuk arany minősíté­sünket. Szeptemberben pedig ausztriai testvérvárosunkban, Graffensteinben léptünk fel, hozzájárulva a kulturális kap­csolatok kiépítéséhez. kozása jegyében. Hogy mi a gyökere, az alapja? Minden bi­zonnyal az ember földi léttel való elégedetlensége. Az, hogy az ember megoldást keres a földi bajokra. Egy ilyen megol­dás a reinkarnációban való hit. Annyiban ártalmas, amennyi­ben visszaélnek vele, és lemon­dásra, beletörődésre késztetik hívei az embert, miszerint nem fontos, mi történik ebben az életben, majd a következő éle­tünk kárpótol bennünket a mu­lasztottakért. A reinkarnációban hívők az ember személyét háttérbe szo­rítják, nem tisztelik, nem veszik tekintetbe, hogy az ember egy­szeri és megismételhetetlen csoda, nem hisznek bűnbánat­ban és bűnbocsátásban sem. A baj az, hogy sokan spekuláci­óra, különféle káros manipulá­ciókra használják fel a reinkar­nációt, anélkül, hogy önmaguk hinnének benne.- Újabban e téma irodalma is gazdagodik. Sokan emlegetik dr. Moody Élet az élet után című könyvét, vagy Müller Pé­ter könyvét, mely sok vitát ka­vart. Hernádi Gyula is rendsze­resen foglalkozik e témával. Mindez bizonyítja, hogy rene­szánszát éli a reinkarnáció szerte a világon.- Ez így van. Csak megerősí­teni tudom. Most jelent meg Londonban Ch. F. Keyes - E. V. Dániel: Karma című műve, ami ugyancsak érdekes és ta­nulságos e témában. L. Gy. A rendszerváltás után sajnos két fő támogatónk nem tudta to­vább vállalni a szponzorálást, de szerencsére a város önkor­mányzta segített. 1992-ben Százhalombattán szerepeltünk egy koreográfusi fesztiválon, ahol nívódíjat kaptunk Kökény Richárd rábaközi táncaival. Ő az együtes tagja volt, jelenleg a Magyar Állami Népi Együttes­ben táncol. Az utánpótlás neve­lése folyamatos együttesünkben, 1982 óta a Kökörcsin, majd az „aprók” és a „törpék” is velünk dolgoznak. Idén leszünk 15 évesek, és szeretnénk ezt a jubileumot is méltóképpen megünnepelni. Az időpont: november 20., 18.00 óra. Jelenleg három korosztá­lyunk van: törpék (alsó tagozat), aprók (felső tagozat) és a felnőtt együtes, összesen mintegy 100 taggal. A lelkesedés töret­len, bár az anyagi lehetőségeink korlátozottak, mégis minden fel­lépésre örömmel készülök. Megpróbáljuk a csoportot össze­tartani és az utánpótlást biztosí­tani, hiszen a 15 éves múlt erre kötelez. Úgy érezzük, hogy ez idő alatt Európa-szerte hozzájá­rultunk a magyar néptánckultúra megismertetéséhez. Rajtunk is múlik az, hogy több országban is jól hangzik Jászapáti neve. Borics László Novemberi filmújdonság Tizenöt éves a Jászapáti Néptáncegyüttes Sikerek itthon, sikerek Európában

Next

/
Oldalképek
Tartalom