Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
8 Szolnoki Extra 1993. november 18., csütörtök Kalandorok kíméljenek! Keresem a párom ... ... és ha megtalálom, talán házasság is lehet a dologból, talán élettársi kapcsolat szövődik, talán barátra lelnek a felek. Az utóbbi, az úgynevezett szabadidő-partneri viszony a legvonzóbb a szolnoki Extra Társkeresőt felkeresők számára. Ma talán ez a legideálisabb együttélési forma? Tény, az irodához forduló elváltak közül nem mindenki akar közös asztalnál, közös ágyban élni, „gyűrűt húzni” pedig végképp nem. Társkeresés a cél. Egy anyuka elvált lányának tanácsolta: forduljon társkereső irodához. Úgy vélték, kiutat kínál a magányból a hivatalos közvetítés. Számításuk bevált, az újabb házasságból hamarosan gyermek születik. Happy end. Pénz, jó fellépés Nincs szükség adatokra, hogy érzékeltetni lehessen, milyen kilátástalan helyzetbe kerülnek gyakran az elváltak, a megözvegyültek. Mifelénk nem illik, talán reménytelen is szórakozóhelyen társat találni; az idősebb korosztály, különösen a hölgyek esetében szinte lehetetlen. Szerencse, ha van egy ismerős baráti társaság. Ezt ismerte fel a Táncsics Mihály út 10. szám alatti Extra Társkereső, az egyik szolnoki iroda. A helyiségbe lépő ügyféllel elbeszélgetnek, kitöltenek egy kérdőívet. Ezen a saját adatok és a kívánságok szerepelnek, például: „független, jó megjelenésű, igényes, csinosnak mondott, középkorú.”- Azt tapasztaltam, valótlan adatokat elvétve írnak - állapítja meg Csajági Erzsébet, az iroda vezetője. - Először nekem is voltak kételyeim ezzel kapcsolatban, szerencsére nem igazolódtak be. A hölgyek többnyire olyan férfiakat keresnek, akik jó egzisztenciát építettek ki, intelligensek; az erősebb nem - érthetően - jó megjelenésű és érzelemgazdag, belső értékekkel rendelkező párra vágyik. A kapcsolatteremtésben - telefonálás, levélírás - a férfiak a rámenősebbek, a nők nyolcvan százaléka türelmes. A hirdetések társkereső rovata kétségtelen „elindítja” a képzeletet, van bennük valami nyughatatlanság, izgalom. Klubélet Izzasztó nyári délután volt, amikor az ismeretlen úr felhívta az irodát. Olyan hölgyet keresett, aki feledteti a forróságot. Helyzetén nem könnyíthettek. Tény, hogy nem mindenki gondolkodik közép- és hosszú távon. Épp ezért figyelemre méltó, hogy sokan keresik fel az irodát Budapestről, csalódtak a felkeresett társkeresőkben. Egy részük ugyanis nem házastársakká, élettársakká, szabadidő- partnerekké akarja összeboronálni az ügyfeleket, inkább a szexre összpontosított. A vidéki, fővárosi jelentkezők leginkább saját városukban keresik a társat, de többen nem sajnálják az utazásra költött pénzt sem. A kapcsolatteremtés másik bevált formája a személyes találkozó. - A klubesteket kulturált körülmények között, valamely vendéglátóhelyen töltjük. — A résztvevők folyamatosan cserélődnek. A klub zártkörű, egyéves tagsággal. Az Extra Társkereső országos hálózat része, felkeresik a társirodákat, legutóbb Miskolcra, majd Egerbe látogattak el. Próba - szerencse Az özvegyek könnyebben alkalmazkodnak a másikhoz - tájékoztatnak a helyi tapasztalatokról. Akik sokáig egyedül éltek, többen szinte teljesen elzárkóznak a közeledéstől. így forduhatott elő például, hogy a kérdőíven feltüntetett adatok és elvárások, „a paraméterek” egyeztek ugyan, ám a középkorú hölgy már a telefonban, látatlanul, félreérthetetlenül tudomására adta az őt felhívó társkereső ügyvezető igazgatónak: férjhez akar menni, és neki gyerek kell. Nem tudhatom biztosan, de sejtem férfitársam válaszlépését. A diplomások szívesebben beszélik meg találkozóikat telefonon. Feltehetően úgy érzik, a személyes kapcsolatteremtéssel kiadnák magukat. Az iroda telefonjai hétfő reggel csörögnek legjobban. Negyven-ötven érdeklődő tárcsáz ilyenkor. Nem csak szolnokiak keresnek társat. Szurmay Zoltán Akik nem törekszenek haszonra Hazai egyesületek pénz nélkül Budapest főpolgármester-helyettesét, Marschall Miklóst nevezték ki Washingtonban a „Civicus” Nonprofit Világszövetség ügyvezető igazgatójává. Hazánkban ő a nem haszonérdekeit egyesületek, szervezetek legismertebb szakértője. Magyarországon az ilyen jellegű klubok, intézmények helyzete igazából nincs törvényileg szabályozva. Ez tinnál is inkább lehetetlen helyzet, mivel közel 8 ezer alapítványt, 12 ezer egyesületet tartanak számon az országban. Kovács Márta önkormányzati képviselővel a nem haszon- érdekelt megyei szervezetek helyzetéről beszélgettünk.- Igazából hogyan határozható meg a nem haszonérdekeit csoportok fogalmá?- A társadalomban alulról jövő, öntevékenyen szerveződő csoportok tartoznak ebbe a kategóriába. Szolnoki viszonylatban mint ilyet a Tisza Klubot, a Tisza Táncegyüttest, a SZETA-t említhetném példaként. Ezekkel a csoportokkal az a furcsa helyzet, hogy egyfelől pályázatok útján hozzájutnak bizonyos pénzekhez, másfelől a kormány adók és egyéb terhek formájában visszaveszi tőlük. Több nyugati minta alapján „Törvényi szabályozás kellene” nemcsak kulturális egyesületek vagy szervezetek tartozhatnának a nonprofit szférába, hanem a szociális háló egy része is, vagy akár a karitatív szervezetek is. (Szociális otthonok, bizonyos típusú gyermekintézmények stb.) Ebbe a körbe lehetne és véleményem szerint kellene bevonni a színházakat, múzeumokat is. Mindennek legnagyobb akadálya, hogy olyan borzasztó közterheket kell viselniük, ami sok esetben kedvét szegi az intézményeknek, hogy tisztán csak egyesületi vagy klub formában működjenek. Míg Nyugaton, de elsősorban az Egyesült Államokban nagyon fontos és tiszteletre méltó szerepet töltenek be a nem haszonérdekeit egyesületek, addig itt Magyarországon a megtűrtek között vannak. Ezenkívül az is baj, hogy a polgárok sem igen ismerik az alapítványok körét, s ezért elesnek sok olyan támogatástól, amelyet kihasználhatnának, ha ismereteik szélesebbek lennének ezen a területen. Érdekes módon nálunk nem alakult ki az a bizalom sem az ilyen jellegű szervezetek irányában, mint ami Nyugaton. Lévén hogy egy nem haszonérdekeit egyesület vagy bármely ide tartozó szervezet dolgozóit nem a haszonszerzés, hanem az ügy iránti elkötelezettség vezeti, a polgárok Nyugaton rendkívül nagy bizalommal viseltetnek irányukban. Szolnokon, mint említettem, nagyon sok egyesület dolgozik, a legtöbb esetben igen nagy szellemi tőkével, csak éppen anyagi lehetőségeik korlátozottak, éppen a törvényi szabályozás hiányában. Szűk az a kör, ahonnan pénzhez juthatnak, holott az egész nonprofit szféra arra épül, hogy másokon segítsen, kijárna részükre a nagyobb törvényi odafigyelés. K. Sz. Új tanszék a főiskolán Külföldi tanulmányok Remélhetően tovább bővülnek a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola vendéglátás és szálloda szakának külföldi kapcsolatai. Az oktatók szándéka világos. A tanulók kapjanak a határon túlról is későbbi pályájukhoz nélkülözhetetlen ismereteket. Korábban is együttműködtek holland, német és osztrák vendéglátóhelyekkel; várhatóan lesz angliai is. Külföldi szállodákban leshetik el, tanulhatják meg a legjobb munkamódszereket. Természetesen nem maradhat el a hazai gyakorlat sem. A fővárosi szállodákkal továbbra is szoros az együttműködés. A korábbi vendéglátócsoport az idén alakult át szakká. Vezetője Tasnádi József kandidátus, a Közgazdaság-tudományi Egyetem tudományos főmunkatársa. A tanszékvezető-helyettes Sonyák Béla, a Tisza Szálló volt igazgatója, aki elmondta, hogy a szak tantervét már itt dolgozzák ki. Szeretnék még gyakorlatiasabbá tenni. Az első évfolyam itt kapja meg a diplomáját; a budapesti tantervet tanulók pedig a fővárosból. Továbbra is számítanak Csizmadia László, a korábbi főiskola igazgatójának közreműködésére. A pesti intézmény neve: Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola. A külkapcsolatokban továbbra is jelentős segítséget nyújthatnak. A szakra 103 ponttal lehetett bejutni. Meglepő, hogy éppen megyénkből a legkisebb az érdeklődés. A képzés színvonalát is dicséri, hogy az itt végzettek közül sokan el tudnak helyezkedni a fővárosban vagy külföldön. Ez jó dolog ugyan, ám lehangoló is kissé, ugyanis az elvándorlás feltehetően az igényektől elmaradó elhelyezkedési, megélhetési okokra is visszavezethető. i^Eö'tór Barna Nándori A felmérések hamarosan elkezdődnek Lakásértékesítési hullám A Tisza-Inköz Ingatlanközvetítő és Vagyonértékelő Kft. lett a nyertese annak az október végén meghirdetett pályázatnak, melyet a szolnoki önkormányzati lakások és más helyiségek hasznosítására - értékesítésére - írtak ki. A zártkörű pályázaton három cég indult. A megbízási szerződés 3800 lakás, valamint 740 - zömében - garázs, üzlethelyiség, raktár privatizációjáról szól. Az iroda már eddig is sok tapasztalatra tett szert 1986 óta. Ők értékesítették a szolnoki, akkor még állami-tanácsi ingatlan- állomány közel felét. Közreműködésükkel háromezemégyszáz bérlemény talált vevőre. A lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítésükről szóló törvény meghatározza az értékesítés feltételeit. A jogszabály által megszabott kereteken belül az önkormányzat szabja meg a végrehajtás részleteit. A közgyűlés decemberben meghozza rendeletét, melyben a vételárról, a törlesztőrészletekről, azok visszafizetésének időtartamáról, az esetleges önkormányzati hozzájárulás, támogatás feltételeiről döntenek.- Egy ilyen jelentős lakásállomány esetében már most fel kell készülni az értékesítésre - tájékoztat Erdős Ferencné, a Ti- sza-Inköz ügyvezetője. - A bérlőknek január elseje és március 31. között kell bejelenteni vételi szándékukat az önkormányzat lakáshivatalánál. Ott megvizsgálják a vételi jogosultságot, majd az iratokat megküldik nekünk. A törvény jelenleg az Alkotmánybíróság előtt van, többek között p?t is vizsgálják, hogy az önkormányzat köteles-e eladni minden - korlátozások alá nem tartozó - lakását. Döntés még nem született. Erre azonban nem lehet várni. A Ingatlanközvetítő és Vagyonértékelő Kft. megbízásáról önkormányzati bizottság döntött. Várhatóan már november utolsó hetében vagy december elején elkezdik a bérlemények felmérését. Erre azért van szükség, hogy megismerjék tényleges álapotukat, hiszen a lakások egy részét átalakították, felújították, vagy ellenkezőleg, az eltelt 30 évben legfeljebb csak állagmegóvási munkákat végeztek. A felmérések eredménye a forgalmi érték megállapításának az egyik alapvető tényezője. Az önkormányzati megbízás ezen részével március 31-ig kell végezniük. E munkában az Tisza-Inköz dolgozói és felkért közreműködők vesznek részt. A Szollak Kft.-vei összhangban járják az épületeket, kapcsolatot teremtenek a házmesterekkel. Az értesítéseket kitűzik a lépcsőházi hirdetőtáblákra, szórólapokat - időpont megjelölésével - juttatnak el az érintettekhez. A vételi szándékot csak 1994. január 1. után, március 31-ig lehet benyújtani a lakáshivatalhoz. A Tisza-Inköz pedig 180 napon belül megköti az adásvételi szerződést. A határidő elmulasztása nem jogvesztő hatályú, ezért a következő évben ugyanígy az esztendő első három hónapjában ismét benyújtható a kérelem. Sz. Z. ^sís&ZL^^I^S^ > Toronyházak - az árak magasak. A Nagy Imre körúti, a Széchenyi-lakótelepi és a Zagyva-parti tízemeletesek vevőre várnak > Még friss az egynapos havas kása. A gumikerekek alól kisajtolódó lé rendszerint eltalálja az útpadkán állót. Az úttest, a járda itt-ott még fagyott, csúszkál mindenki. A hóesésés próbára tette a gyalogost is, a vezetőt is. Azzal a félreérthetetlen testhelyzettel, mely láttán már a tanuló gépkocsivezető is a féken rezegted lábát, a kortalan hölgy a másik oldal felé veszi az irányt. Oda kell átmenni. Földre szegezett tekintet, enyhén előrehajlott test. A sapka vonszolja az embert. A kocsik küszködnek az indulással. Amott annak a Skodának nem sikerült. Egy autóKereszteződések mentő húzza. Vezetője nem először ül volán mögött, már jó előre tülköl a nekilóduló nőnek, hogy jó lenne, ha megállna, mert ő nem tud. Az utolsó pillanatban amaz felriad, nekiiramodik. Ő volt a gyorsabb. Az ajkakon szépen formált a, u, i hangok és a népi gesztus magukért beszélnek. Micsoda idők! * * * Vannak olyan helyek Szolnokon, ahol jobban, mint egy visszatért időutazó, tudja az ember, itt hatalmas metropolisz lesz. Ilyen a piac környéke, pontosabban az Ady Endre út, a Fiumei út és a vele szemben lévő utca kereszteződése. Szó nincs arról, hogy a közlekedési szakemberek tehetnének a körülményes átkelésről. (Kísérő nélküli emberek!) Igaz, az egyik legnagyobb forgalmú utcánk kereszteződéséről van szó, mégis igazi nagyvárosi hangulatot kelt ez a környék. Jól fotózott filmeken látni az autóáradattal küzdő gyalogosokat vagy a kiismerhetetlen, ébredő Sanghajt. Itt nincs autóáradat, ám veszélykeresőnek vagy igen türelmesnek kell lennie annak, aki ezen ponton át akar kelni. Egyébként is szabálytalan. SZ.
