Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-18 / 269. szám

8 Szolnoki Extra 1993. november 18., csütörtök Kalandorok kíméljenek! Keresem a párom ... ... és ha megtalálom, talán házasság is lehet a dologból, talán élettársi kapcsolat szövődik, talán barátra lelnek a felek. Az utóbbi, az úgynevezett szabadidő-partneri viszony a legvonzóbb a szolnoki Extra Társkeresőt felkeresők számára. Ma talán ez a legideálisabb együttélési forma? Tény, az irodához forduló el­váltak közül nem mindenki akar közös asztalnál, közös ágyban élni, „gyűrűt húzni” pedig végképp nem. Társkeresés a cél. Egy anyuka elvált lányának tanácsolta: forduljon társkereső irodához. Úgy vélték, kiutat kí­nál a magányból a hivatalos közvetítés. Számításuk bevált, az újabb házasságból hamaro­san gyermek születik. Happy end. Pénz, jó fellépés Nincs szükség adatokra, hogy érzékeltetni lehessen, mi­lyen kilátástalan helyzetbe ke­rülnek gyakran az elváltak, a megözvegyültek. Mifelénk nem illik, talán reménytelen is szó­rakozóhelyen társat találni; az idősebb korosztály, különösen a hölgyek esetében szinte lehetet­len. Szerencse, ha van egy is­merős baráti társaság. Ezt ismerte fel a Táncsics Mihály út 10. szám alatti Extra Társkereső, az egyik szolnoki iroda. A helyiségbe lépő ügyfél­lel elbeszélgetnek, kitöltenek egy kérdőívet. Ezen a saját ada­tok és a kívánságok szerepel­nek, például: „független, jó megjelenésű, igényes, csinos­nak mondott, középkorú.”- Azt tapasztaltam, valótlan adatokat elvétve írnak - álla­pítja meg Csajági Erzsébet, az iroda vezetője. - Először nekem is voltak kételyeim ezzel kap­csolatban, szerencsére nem iga­zolódtak be. A hölgyek több­nyire olyan férfiakat keresnek, akik jó egzisztenciát építettek ki, intelligensek; az erősebb nem - érthetően - jó megjele­nésű és érzelemgazdag, belső értékekkel rendelkező párra vá­gyik. A kapcsolatteremtésben - telefonálás, levélírás - a férfiak a rámenősebbek, a nők nyolc­van százaléka türelmes. A hirdetések társkereső ro­vata kétségtelen „elindítja” a képzeletet, van bennük valami nyughatatlanság, izgalom. Klubélet Izzasztó nyári délután volt, amikor az ismeretlen úr felhívta az irodát. Olyan hölgyet kere­sett, aki feledteti a forróságot. Helyzetén nem könnyíthettek. Tény, hogy nem mindenki gon­dolkodik közép- és hosszú tá­von. Épp ezért figyelemre méltó, hogy sokan keresik fel az irodát Budapestről, csalódtak a felkeresett társkeresőkben. Egy részük ugyanis nem házastár­sakká, élettársakká, szabadidő- partnerekké akarja összeboro­nálni az ügyfeleket, inkább a szexre összpontosított. A vidéki, fővárosi jelentke­zők leginkább saját városukban keresik a társat, de többen nem sajnálják az utazásra költött pénzt sem. A kapcsolatteremtés másik bevált formája a személyes ta­lálkozó. - A klubesteket kultu­rált körülmények között, vala­mely vendéglátóhelyen töltjük. — A résztvevők folyamatosan cserélődnek. A klub zártkörű, egyéves tagsággal. Az Extra Társkereső országos hálózat ré­sze, felkeresik a társirodákat, legutóbb Miskolcra, majd Egerbe látogattak el. Próba - szerencse Az özvegyek könnyebben al­kalmazkodnak a másikhoz - tá­jékoztatnak a helyi tapasztala­tokról. Akik sokáig egyedül él­tek, többen szinte teljesen el­zárkóznak a közeledéstől. így forduhatott elő például, hogy a kérdőíven feltüntetett adatok és elvárások, „a paraméterek” egyeztek ugyan, ám a közép­korú hölgy már a telefonban, lá­tatlanul, félreérthetetlenül tu­domására adta az őt felhívó társkereső ügyvezető igazgató­nak: férjhez akar menni, és neki gyerek kell. Nem tudhatom biz­tosan, de sejtem férfitársam vá­laszlépését. A diplomások szívesebben beszélik meg találkozóikat tele­fonon. Feltehetően úgy érzik, a személyes kapcsolatteremtéssel kiadnák magukat. Az iroda tele­fonjai hétfő reggel csörögnek legjobban. Negyven-ötven ér­deklődő tárcsáz ilyenkor. Nem csak szolnokiak keresnek társat. Szurmay Zoltán Akik nem törekszenek haszonra Hazai egyesületek pénz nélkül Budapest főpolgármester-he­lyettesét, Marschall Miklóst ne­vezték ki Washingtonban a „Civicus” Nonprofit Világszö­vetség ügyvezető igazgatójává. Hazánkban ő a nem haszonér­dekeit egyesületek, szervezetek legismertebb szakértője. Ma­gyarországon az ilyen jellegű klubok, intézmények helyzete igazából nincs törvényileg sza­bályozva. Ez tinnál is inkább le­hetetlen helyzet, mivel közel 8 ezer alapítványt, 12 ezer egye­sületet tartanak számon az or­szágban. Kovács Márta önkormány­zati képviselővel a nem haszon- érdekelt megyei szervezetek helyzetéről beszélgettünk.- Igazából hogyan határoz­ható meg a nem haszonérdekeit csoportok fogalmá?- A társadalomban alulról jövő, öntevékenyen szerveződő csoportok tartoznak ebbe a ka­tegóriába. Szolnoki viszonylat­ban mint ilyet a Tisza Klubot, a Tisza Táncegyüttest, a SZETA-t említhetném példa­ként. Ezekkel a csoportokkal az a furcsa helyzet, hogy egyfelől pályázatok útján hozzájutnak bizonyos pénzekhez, másfelől a kormány adók és egyéb terhek formájában visszaveszi tőlük. Több nyugati minta alapján „Törvényi szabályozás kellene” nemcsak kulturális egyesületek vagy szervezetek tartozhatná­nak a nonprofit szférába, hanem a szociális háló egy része is, vagy akár a karitatív szerveze­tek is. (Szociális otthonok, bi­zonyos típusú gyermekintéz­mények stb.) Ebbe a körbe le­hetne és véleményem szerint kellene bevonni a színházakat, múzeumokat is. Mindennek legnagyobb akadálya, hogy olyan borzasztó közterheket kell viselniük, ami sok esetben kedvét szegi az intézmények­nek, hogy tisztán csak egyesü­leti vagy klub formában működ­jenek. Míg Nyugaton, de elsősorban az Egyesült Államokban na­gyon fontos és tiszteletre méltó szerepet töltenek be a nem ha­szonérdekeit egyesületek, addig itt Magyarországon a megtűrtek között vannak. Ezenkívül az is baj, hogy a polgárok sem igen ismerik az alapítványok körét, s ezért elesnek sok olyan támoga­tástól, amelyet kihasználhatná­nak, ha ismereteik szélesebbek lennének ezen a területen. Érdekes módon nálunk nem alakult ki az a bizalom sem az ilyen jellegű szervezetek irá­nyában, mint ami Nyugaton. Lévén hogy egy nem haszonér­dekeit egyesület vagy bármely ide tartozó szervezet dolgozóit nem a haszonszerzés, hanem az ügy iránti elkötelezettség ve­zeti, a polgárok Nyugaton rend­kívül nagy bizalommal viseltet­nek irányukban. Szolnokon, mint említettem, nagyon sok egyesület dolgozik, a legtöbb esetben igen nagy szellemi tőkével, csak éppen anyagi lehetőségeik korlátozot­tak, éppen a törvényi szabályo­zás hiányában. Szűk az a kör, ahonnan pénzhez juthatnak, holott az egész nonprofit szféra arra épül, hogy másokon segítsen, kijárna részükre a na­gyobb törvényi odafigyelés. K. Sz. Új tanszék a főiskolán Külföldi tanulmányok Remélhetően tovább bővülnek a Kereskedelmi és Gazdasági Főis­kola vendéglátás és szálloda szaká­nak külföldi kapcsolatai. Az okta­tók szándéka világos. A tanulók kapjanak a határon túlról is későbbi pályájukhoz nélkülözhetetlen isme­reteket. Korábban is együttműköd­tek holland, német és osztrák ven­déglátóhelyekkel; várhatóan lesz angliai is. Külföldi szállodákban leshetik el, tanulhatják meg a legjobb mun­kamódszereket. Természetesen nem maradhat el a hazai gyakorlat sem. A fővárosi szállodákkal to­vábbra is szoros az együttműködés. A korábbi vendéglátócsoport az idén alakult át szakká. Vezetője Tasnádi József kandidátus, a Köz­gazdaság-tudományi Egyetem tu­dományos főmunkatársa. A tan­székvezető-helyettes Sonyák Béla, a Tisza Szálló volt igazgatója, aki elmondta, hogy a szak tantervét már itt dolgozzák ki. Szeretnék még gyakorlatiasabbá tenni. Az első évfolyam itt kapja meg a dip­lomáját; a budapesti tantervet tanu­lók pedig a fővárosból. Továbbra is számítanak Csizmadia László, a ko­rábbi főiskola igazgatójának köz­reműködésére. A pesti intézmény neve: Kereskedelmi, Vendég­látó-ipari és Idegenforgalmi Főis­kola. A külkapcsolatokban to­vábbra is jelentős segítséget nyújt­hatnak. A szakra 103 ponttal lehe­tett bejutni. Meglepő, hogy éppen megyénkből a legkisebb az érdek­lődés. A képzés színvonalát is di­cséri, hogy az itt végzettek közül sokan el tudnak helyezkedni a fővá­rosban vagy külföldön. Ez jó dolog ugyan, ám lehangoló is kissé, ugyanis az elvándorlás feltehetően az igényektől elmaradó elhelyezke­dési, megélhetési okokra is vissza­vezethető. i^Eö'tór Barna Nándori A felmérések hamarosan elkezdődnek Lakásértékesítési hullám A Tisza-Inköz Ingatlan­közvetítő és Vagyonértékelő Kft. lett a nyertese annak az október végén meghirdetett pályázatnak, melyet a szol­noki önkormányzati lakások és más helyiségek hasznosítá­sára - értékesítésére - írtak ki. A zártkörű pályázaton há­rom cég indult. A megbízási szerződés 3800 lakás, vala­mint 740 - zömében - garázs, üzlethelyiség, raktár privati­zációjáról szól. Az iroda már eddig is sok ta­pasztalatra tett szert 1986 óta. Ők értékesítették a szolnoki, akkor még állami-tanácsi ingatlan- állomány közel felét. Közremű­ködésükkel háromezemégyszáz bérlemény talált vevőre. A lakások és helyiségek bérle­téről, valamint elidegenítésükről szóló törvény meghatározza az értékesítés feltételeit. A jogsza­bály által megszabott kereteken belül az önkormányzat szabja meg a végrehajtás részleteit. A közgyűlés decemberben meg­hozza rendeletét, melyben a véte­lárról, a törlesztőrészletekről, azok visszafizetésének időtarta­máról, az esetleges önkormány­zati hozzájárulás, támogatás fel­tételeiről döntenek.- Egy ilyen jelentős lakásál­lomány esetében már most fel kell készülni az értékesítésre - tájékoztat Erdős Ferencné, a Ti- sza-Inköz ügyvezetője. - A bér­lőknek január elseje és március 31. között kell bejelenteni vételi szándékukat az önkormányzat lakáshivatalánál. Ott megvizs­gálják a vételi jogosultságot, majd az iratokat megküldik ne­künk. A törvény jelenleg az Alkot­mánybíróság előtt van, többek között p?t is vizsgálják, hogy az önkormányzat köteles-e eladni minden - korlátozások alá nem tartozó - lakását. Döntés még nem született. Erre azonban nem lehet várni. A Ingatlanközvetítő és Va­gyonértékelő Kft. megbízásáról önkormányzati bizottság dön­tött. Várhatóan már november utolsó hetében vagy december elején elkezdik a bérlemények felmérését. Erre azért van szük­ség, hogy megismerjék tényle­ges álapotukat, hiszen a lakások egy részét átalakították, felújí­tották, vagy ellenkezőleg, az el­telt 30 évben legfeljebb csak ál­lagmegóvási munkákat végez­tek. A felmérések eredménye a forgalmi érték megállapításá­nak az egyik alapvető ténye­zője. Az önkormányzati megbí­zás ezen részével március 31-ig kell végezniük. E munkában az Tisza-Inköz dolgozói és felkért közreműkö­dők vesznek részt. A Szollak Kft.-vei összhangban járják az épületeket, kapcsolatot terem­tenek a házmesterekkel. Az ér­tesítéseket kitűzik a lépcsőházi hirdetőtáblákra, szórólapokat - időpont megjelölésével - juttat­nak el az érintettekhez. A vételi szándékot csak 1994. január 1. után, március 31-ig lehet benyújtani a lakás­hivatalhoz. A Tisza-Inköz pedig 180 napon belül megköti az adásvételi szerződést. A határ­idő elmulasztása nem jogvesztő hatályú, ezért a következő év­ben ugyanígy az esztendő első három hónapjában ismét be­nyújtható a kérelem. Sz. Z. ^sís&ZL^^I^S^ > Toronyházak - az árak magasak. A Nagy Imre körúti, a Széchenyi-lakótelepi és a Zagyva-parti tízemeletesek vevőre várnak > Még friss az egynapos ha­vas kása. A gumikerekek alól kisajtolódó lé rendszerint elta­lálja az útpadkán állót. Az út­test, a járda itt-ott még fa­gyott, csúszkál mindenki. A hóesésés próbára tette a gya­logost is, a vezetőt is. Azzal a félreérthetetlen testhelyzettel, mely láttán már a tanuló gépkocsivezető is a féken rezegted lábát, a korta­lan hölgy a másik oldal felé veszi az irányt. Oda kell át­menni. Földre szegezett tekintet, enyhén előrehajlott test. A sapka vonszolja az embert. A kocsik küszködnek az in­dulással. Amott annak a Sko­dának nem sikerült. Egy autó­Kereszteződések mentő húzza. Vezetője nem először ül volán mögött, már jó előre tülköl a nekilóduló nőnek, hogy jó lenne, ha meg­állna, mert ő nem tud. Az utolsó pillanatban amaz felriad, nekiiramodik. Ő volt a gyorsabb. Az ajka­kon szépen formált a, u, i hangok és a népi gesztus magukért beszélnek. Micsoda idők! * * * Vannak olyan helyek Szol­nokon, ahol jobban, mint egy visszatért időutazó, tudja az ember, itt hatalmas metropo­lisz lesz. Ilyen a piac környéke, pontosabban az Ady Endre út, a Fiumei út és a vele szemben lévő utca kereszteződése. Szó nincs arról, hogy a közlekedési szakemberek tehetnének a kö­rülményes átkelésről. (Kísérő nélküli emberek!) Igaz, az egyik legnagyobb forgalmú utcánk kereszteződéséről van szó, mégis igazi nagyvárosi hangulatot kelt ez a környék. Jól fotózott filmeken látni az autóáradattal küzdő gyalogo­sokat vagy a kiismerhetetlen, ébredő Sanghajt. Itt nincs au­tóáradat, ám veszélykeresőnek vagy igen türelmesnek kell lennie annak, aki ezen ponton át akar kelni. Egyébként is szabálytalan. SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom