Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

1993. november 1., hétfő Sportextra 15 Régi idők atlétája Őszintén bánja, hogy Szolnokon maradt Az albumban megsárgult fényképek, a szekrény tetején egy serleg idézi a régmúlt idő­ket, a foszladozó újságban pe­dig a Szolnoki MÁV 4x100 mé­teres váltójának tagjai, amint 1947 augusztusában, a hazai at­létika történetében először, hat­van másodperc alatt futottak or­szágos csúcsot. A rekordot azonban nem lehetett hitelesí­teni, mert hiányzott a kellő számú időmérő. A váltó négy tagja Varga Ibolya, Paróczai Klára, Agócs Márta és Szent- miklóssi Zsófi volt. Ma már ke­vesen emlékeznek arra, hogy Paróczai Klára abban az időben a szolnoki női atlétika kiemel­kedő egyéniségei közé tartozott. A kezdésre így emlékszik:- Még az iskolák államosítása előtt a polgáriba jártam, amikor 1947-ben szerveztek egy fel- szabadulási versenyt. Barna Ist­ván, a szolnoki MÁV atlétikai szakosztályának a vezetője ott látott meg bennünket futni és elhívott az egyesületbe. Varga Ibolya, Varga Klári, Varga Gabriella, Agócs Márta, Szent- miklóssi Zsófi és jómagam al­kottuk a MÁV első női csapatát. Elindultunk minden számban és versenyen, fokozatosan fejlőd­tünk, így sikerült egy perc alá szorítani a váltó idejét is. Érdekes módon Klárika azonban nem síkfutásban, ha­nem távolugrásban nyert ma­gyar bajnokságot. Először 1949-ben 476, egy évvel ké­sőbb pedig 503 centiméterrel. Felnőtt magyar válogatott mégis - még ifjúsági korban - a 4x100 méteres váltó tagjaként lett. Méghozzá úgy, hogy Gyarmati Olgát legyőzte, a leg­jobb ideje 12,3 másodperc volt, így meghívták a válogatott ke­retbe. Két évig szerepelt a leg­jobbak között olyan egyénisé­gek társaságában, mint Németh Imre, Szentgáli, Kovács (Bü­Czitánné Paróczai Klára työk), aztán a gerelyvető bajnok Lukács, akivel címeres mezben örökítette meg a fotó. A magyar női válogatott tagjaként szere­pelt 1952-ben a Népstadionban azon az emlékezetes nemzet­közi atlétikai versenyen is, ame­lyen Kovács, emberfeletti haj­rával legyőzte az akkor verhe­tetlen hírében álló Kucot. Amíg atletizált, megnyertek minden vasutas- és vidékbajnokságot, sőt az elhangzott szakmai véle­mények szerint olimpiai keret­tagságára is számíthatott, azon­kívül hívták a fővárosba, de Szolnokon maradt. Ma már őszintén bánja. Hogy miért nem vitte még többre?- Nagyon szerettük a futást, feledhetetlen versenyeken vet­tünk részt, csak hát szófogadat- lan votlam, nem szerettem edzeni. Aztán bekövetkezett a törés, a szakítás. A szolnoki MÁV sportolói közül 1951-ben az ökölvívó Mihályival ketten él­sportolók lettek. Mihályi meg­kapta a címmel járó pénzt, de Klárika nem. Másnak adták az­zal az indokkal, hogy jobban rá van szorulva. Talán osztályide­gennek tartották édesapja fog­lalkozása miatt, aki fuvarozott? Megsértődött, befejezte, és a jó szolnoki szokás szerint egy kö­szönő szót nem kapott a mai napig sem. Egyébként sportoló család a Paróczai. Rokonok az egykori válogatott futballistával és a magyar bajnok, országos csúcs­javító Paróczai András közép­távfutóval. Úgy tűnt, Klári lá­nya is folytatja a mama sport­ágát. Már hatéves korában kezdett atlétizálni, ám amikor Barna Pista bácsi úgy véleke­dett, hogy nem elég szorgalmas, átpártolt a kosárlabdához. Mi­vel a közgazdasági technikum­ban laktak, a Vörös Meteor csa­patában Horváth János tanít- gatta, és már 13 és fél éves ko­rában az NB I-ben játszott. Bár az iránytűt és a térképet még ma sem ismeri, de egy kis rafinéri­ával az úttörő olimpián tájéko­zódási futásban harmadikként ért célba. Tíz évig kosarazott, játszott az MTE csapatában is, míg férjhez nem ment. Édes­anyja társadalmi munkában hat évig szertáros, édesapja, Czitán Mátyás pedig intéző volt a csapatnál. Klárikáék ma férjével, négy családjával és tizenegy unoká­jával kiegyensúlyozott, boldog, de meglehetősen zsúfolt családi életet élnek. A sporttól továbbra sem szakadtak el, hiszen Klá­rika tízéves kislánya már atleti- zál. Czitánné Paróczai Klárika pedig búcsúzásként szomorúan, elkeseredve arra kért, hogy ok­vetlen írjuk meg: „Mindenkit lebeszél arról, hogy Szolnokon maradjon, mert ebben a város­ban nem törődnek a sportolók­kal!” Sajnos jellemző! így őrizzük értékeinket! (pataki) Afrikából Kairó készül Juan Antonio Samaranch, a NOB spanyol elnöke az USA Olimpiai Bizottsága által rende­zett sajtóreggelin elmondta: személyes meggyőződése, a 2000-es év nyári olimpiai ren­dezését az ausztráliai Sydneyvel szemben „elbukó” kínai fővá­ros, Peking aligha próbálkozik a 2004-es nyári fesztivál rende­zési jogának megszerzésével. Az elnök a Dél-afrikai Köztár­saság három városának jelent­kezési szándékáról tud. Sorolta is: Johannesburg, Durban és Fokváros kíván sorompóba lépni. Egyiptom részéről Kairó­val számolhatnak kandidáló­ként. Samaranch más témákról is szót ejtett: - nem hiszi, hogy a kínai hosszútávfutónők leg­utóbbi nagyszerű világcsúcs­esője mögött tiltott szerek használatát kellene keresni ma­gyarázatként, okként; - a Sama­ranch utáni időszak új NOB-el- nökének Lausanne-ban kell él­nie, s ő - mármint a mostani el­nök - javallani fogja, hogy főál­lású elnököt kapjon a NOB; - az elkövetkezendő két hónap során találkozik, és tanácskozik minden olyan jelentős sportve­zetővel, államférfivel, akik so­kat tehetnek azért, hogy a jövő februári lillehammeri téli olim­piai játékok napjai során jöjjön létre időleges fegyvernyugvás világszerte a háborúk szaggatta területeken. A Szolnoki Cukorgyár SE kerékpáros-szakosztálya hosszú ideje a megye leg­eredményesebb egyesületei közé tartozik. Versenyzői so­rozatban „szállítják” a ma­gyar bajnoki címeket, külön­böző trófeákat, érmeket. A szezon végeztével Haris Ká­rolyt, a szakosztály vezetőjét kértük meg, értékelje az el­múlt időszakot.- Hét magyar bajnoki címmel büszkélkedhetünk, ebből kettőt utánpótlás korosztályban nyer­tünk, ötöt felnőtt sportolóink szereztek. Legjobban Steig Csabának és Molnár Péternek sikerültek az idei versenyek, mindketten háromszoros ma­gyar bajnokok.- A hazai viadalokon kívül több külföldi meghívásnak is eleget tettek.- Igen, úgy érzem, nemzet­közi szinten is sikerült előbbre lépnünk. Jó néhány, a környező országokban rendezett kerék­párversenyen rajthoz álltunk. Kiemelkedik ezek közül a hor- vát körverseny, amelyen az egyéni összetettet megnyertük, csapatban pedig az orosz és be­lorusz nagyválogatott mögött a harmadik helyen végeztünk. Ez külön figyelemre méltó, mert a fiúk cukorgyári csúcsot döntöt­tek azzal, hogy sikerült ötven kilométert ötvennyolc percen belül megtenniük.- Az elért eredmények meny­nyire igazolják az előzetes vá­rakozásokat?- Az egyesület vezetősége hét bajnoki érmet várt a kerék­páros-szakosztálytól, ezt mara­déktalanul teljesítettük. A kü­lönböző versenyeken való jó szereplést pedig a sportághoz A szakosztályvezető jövőre is hasonló eredményeket vár közel állók kimondva-kimon- datlanul elvárják tőlünk, hiszen az élvonalhoz tartozunk.- Együtt marad a csapat, vagy lesznek változások?- Hat felnőtt válogatottunk - Steig Csaba, Steig Gábor, Mol­nár Péter, Szabó Lajos, Csor- vási Zoltán és a februárban le­szerelő Heismidt László - min­denképpen marad, Maul Péter viszont befejezte a versenyzést. Nagy kérdőjel még, hogy az észt idegenlégiósainkkal mi lesz. Jórészt a szponzoroktól függ, hogy maradnak-e nálunk, ez csak decemberben dől el.- Gondolom, a következő évre is hasonlóak a célkitűzések.- Természetesen 1994-ben sem adjuk alább. Megpróbáljuk ismét megvédeni csapatbajnoki címünket, hiszen akkor már zsinórban harmadjára lennénk a legjobbak. Emellett persze az egyéni bajnoki versenyeken és a különböző hazai és nemzetközi viadalokon is szeretnénk hely­tállni. Ha az ideihez hasonlóan sikerül a következő esztendő, én nagyon elégedett leszek. Ted Turner elégedett A Magyar Sportszövetség megtartotta éves rendes közgyű­lését. Megerősítették az elmúlt találkozó óta belépett új szövet­ségek tagságát, s így 53 sportág képviselői nevében egészítette ki az elnökség írásos beszámo­lóját dr. Gellai Imre elnök. A vita során elhangzott, hogy cél­kitűzései többségét elérte a szervezet, az érdekképviselet tekintetében azonban feltétlenül javulni kell. Az érintett szövetségek örömmel vennék, ha a sport- szövetség segítséget tudna nyúj­tani a pénzalapok megteremté­sében. A jó hangulatú vita vé­gén az alapszabály jelentős vál­toztatása vált szükségessé, amit konstruktív módon fogadott el a tagság. A különböző okok miatt Oldalháló Hatástalan az aknamunka Amit a kisújszállási edző ellen, saját bevallása szerint néme­lyek végeznek. Ha reklámozni akarnám őt, mondhatnám úgy is, hogy a hét végi súlyemelőverseny nem jöhetett volna létre, ha nincs Szabolcsi Károly. Igaz is, miért ne „futtassunk” egy olyan embert, aki tíz éve „számíízöttként" távozott szülővárosából, Szolnokról, mert a szakmában nemkívánatosnak nyilvánította őt a mívesen bárdolt nagymester. Nem akarom a két város közötti sportágbeli kü­lönbségekre terelni a figyelmet, hiszen az eredmények magukért beszélnek. Mármint Szabolcsi eredményei, akinek számos kor- osztályos válogatott versenyzője között Európa-bajnok is akad. A szövetségben is felfigyeltek az egyesek szerint csak „kisúji rémnek” nevezett, ám mégis Pro Űrbe díjas megszállott fanati­kus munkájára. A jóságos mackót a helyi gyerekek némelyike második apjaként tiszteli, a vasárnapi ebéd után alig várják va­lamennyien, hogy a városháza pincehelyiségének vasajtaja megnyíljon. Ahogy Ali Baba előtt a kincseket rejtő barlang be­járata. Pedig Szabolcsi nem igazgyöngyökkel, nyakékekkel, smaragdokkal, zafírokkal és aranyláncokkal, hanem mázsás vasdarabokkal várja őket évek óta. Most odáig jutott, hogy az országos utánpótlás-csb-t, ame­lyen a szlovák válogatott is szerepelt meghívottként, Kisújszál­lás rendezhette. Kiderült, a magát a sportág segédmunkásának nevező, mindig jókedvű 35 éves fiatalember szervezőnek, mene­dzsernek sem akármilyen. Félmillió forintot gyűjtött össze a költségek finanszírozására úgy, hogy közben többen megszólták azért, mert hozzájuk nem kopogtatott be. A magyar súlyemelő­sport majdnem teljes vezérkarát elcsábította a kétnapos via­dalra. Saját Trabantján a fővárosból hozta a hitelesített tár­csákat, rudakat, személyesen szervezte a propagandát, a szál­lást, az ellátást, s közben arra is volt figyelme, hogy srácai ne maradjanak magukra. Már csak azért sem, mert a tavalyi csb-eredményen az idén javítani akartak. Elvégre hazai pályán, saját közönség előtt, no meg az elvégzett munka alapján az elő­relépést nem szabad kiengedni a vasmarokból. Szeptember elején, többek között az erős fiúkról beszélgettem Karcsival. Némi megdöbbenésemre azt mondta: „a súlyemelés valahol a primitívebb emberek sportága." Ma sem igazán értek vele egyet. (ni) Híres amerikai vendégek lá­togattak Oroszország két legje­lentősebb városába, Szentpéter­várra és Moszkvába. A híressé­gek Ted Turner, a TBS televí­ziós társaság tulajdonosa, vala­mint felesége, a népszerű film­színésznő, Jane Fonda. Útjuk célja, hogy meggyőződjenek a jövő évi Jóakarat Játékok elő­készületeiről. Turner elmondta, hogy érte­sülései szerint jól haladnak a jú­lius 23. és augusztus 7. közötti nagyszabású esemény előké­szítő munkálatai, de azért fon­tosnak tartotta a személyes „te­repszemlét”. Tárgyalt a Néva-parti város polgármesterével, Anatolij Szobcsakkal, majd a világhírű házaspár a fővárosba utazott. A sajtótájékoztatón elmondták, Szentpéterváron nemcsak a Jó­akarat Játékok szervezőbizott­ságának tagjaival találkoztak, hanem a város lakosságának amerikai filmtörténeti emléke­ket adományoztak. A Jóakarat Játékok előkészü­leteiről Ted Turner elmondta, hogy bár probléma akad bőven, mégis optimista. A munkálatok a terveknek megfelelően foly­nak, és júliusra minden készen várja majd a világ különböző tá­járól a Néva-parti városba ér­kező vendégeket. A legnagyobb gondot abban látja, hogy a sportlétesítmények rekonstruk­ciós munkálatainak anyagi hát­tere még nem teljesen biztosí­tott, a sajtóközpont kialakítása is nehézségekbe ütközik. Az újságírókat a négyéven­kénti rendezvény további sorsa is érdekelte. (Mint ismert, az amerikai-szovjet együttműkö­désben megvalósuló sportese­ményre négyévenként kerül sor váltott helyszínen, 1986-ban Moszkva, 1990-ben Seattle volt a házigazda - a szerk.) Ted Turner véleménye sze­rint a Jóakarat Játékok fényes jövő előtt áll, mivel nagy érdek­lődés kíséri, hiszen az olimpiák mellett ez az egyedüli sport- esemény, amelyen több sport­ág képviselői vesznek részt. A Magyar Sportszövetség közgyűlése Az Alba Voláné a kupa tes fölényben játszott, de az előny mindvégig a hazaiaknál maradt. Az utolsó harmad már az igazi kupadöntők hangulatát idézte, amelyen tovább növelte előnyét az Álba Volán. Az 57. percben 4:3-ra feljöttek a zöld-fehérek, de kitűnő összjá- ték végén Vaszjunyin ismét megnyugtatta a hazai kedélye­ket. Á ferencvárosiak mindent egy lapra téve kísérelték meg az egyenlítést, amely Fjedorov ta­lálatának köszönhetően elérhető közelségbe került. Az utolsó percek bőven szolgáltattak iz­galmakat, a felforrósodott han­gulatban több kiállítás szakí­totta meg a küzdelmet. Az Álba Volán Sportclub gondosan megőrizte az előnyt, így koráb­ban szerzett bajnoki címe mellé végül megérdemelten nyerte el a Magyar Kupát. Haris Károly elégedett Valóra váltak az édes álmok Párizs. Az Olympique Marseille labdarúgóklub sú­lyos anyagi nehézségekkel küzd, amióta kizárták a BEK-ből, hiszen jelentős pénzbevételtől esett el. Az adósságokról szóló jelentés most átkerült a Francia Labda­rúgó Ligához, amely a profi futballklubok pénzügyi fel­ügyeletét látja el. Az ÓM ko­rábban 12 millió dolláros hi­ányt ismert el, de egyesek sze­rint legalább 70 milliós a defi­citjük. Bemard Tapie klubel­nök ezért 12,5 millió dollárért átengedte Alen Boksic horvát csatárt az olasz Laziónak. Megbízható források szerint további játékosoktól lesz kénytelen megválni a tavalyi BEK-győztes. Már folynak a tárgyalások Didier Des- champs és Basile Boli eladá­sáról is. Stuttgart. Harmadik he­lyen végzett Dallos Gyula Áktion nevű lovával a stuttgarti Díjlovagló Nagydíjon. A magyar lo­vast csak két német vetély- társa tudta megelőzni, és 1600 pont feletti teljesít­ménye kiemelkedőnek számít. 1. Klaus Balkenhol (német, Gold Stem nevű lovával) 1711 p. 2. Nicole Uphoff (német, Grand Gil­bert) 1681 3. Dallos Gyula (magyar, Aktion) 1607. Sölden. Garmisch-Par­tenkirchen is megpályázta az 1999. évi alpesi sívilágbaj­nokság megrendezését - je­lentette be Gian-Franco Kas­per, a Nemzetközi Sí Szövet­ség főtitkára. A további pá­lyázók: a svájci St. Moritz és az amerikai Vail, amely Colo­rado államban található. A német város 1978-ban már otthont adott sívilágbajnok­ságnak. A következő vb-t 1995-ben a spanyol Sierra Névadóban rendezik. Hamburg. Újabb német atléta Stasi-múltjára derült fény. A Német Atlétikai Szövetség (DLV) közle­ménye szerint, Barceloná­ban az 50 m-es gyalogló számban bronzérmet szer­zett Ronald Weigel is az egykori NDK állambizton­sági minisztériumának munkatársa volt. A nyilvá­nosságra hozott adatok szerint a 34 éves Weigel, aki 1983-ban világbajnoki címet szerzett, 1980 és 1989 között működött Stasi-ügynökként. Dzsakarta. Ötórányi játék után a 40. lépésben a holland Jan Timman győzelmével zá­rult Dzsakartában a FIDE sakkvilágbajnoki címéért zajló páros mérkőzés 20. par­tija. Bár a világos bábukat az orosz exvilágbajnok Anatolij Karpov vezette, előnyét nem tudta értékesíteni. Á páros mérkőzés állása 12:8, Kar- povnak fél pont szükséges a végső győzelemhez. A felek legközelebb hétfőn ülnek asz­talhoz. Budapest. A napos szombat délelőttön csak­nem ezer diák vett részt a Dunaholding Alapítvány normafai erdei terepfutó versenyén. A mozgásra vágyó fiatalok öt korcso­portban másfél-öt kilomé­teres távokon mérték össze erejüket és kitartásukat. A legkisebbek részére a ver­seny lebonyolítója, a Ma­gyar Tájékozódási Futó Szövetség látképes rajzos pályát jelölt ki. A szerve­zetten megjelenő 12 iskola csapata külön díjazásban is részesült. A három legtöbb tanulót felvonultató okta- . tási intézmény vásárlási utalványokon felül egy-egy pár síléc tulajdo­nosává is vált. tisztségüktől megvált szemé­lyek helyett új elnökségi tagok megválasztásával ért véget a közgyűlés. A Magyar Sportszö­vetség elnöke dr. Gellai Imre, főtitkára Hárshegyi János ma­radt. Az új alelnökök: dr. Ta­kács Ildikó és Sinka László, a számvizsgáló bizottság új elnö­kévé Horváth Tibort választot­ták a következő esztendőre. Székesfehérvárott játszották a jégkorong Symphonia Magyar Kupa döntőjét, melyen a hazai együttes izgalmas végjátékban egygólos győzelmet aratott a Ferencváros ellen. Álba Volán FC - FTC-Whirlpool 5-4 (1-0, 2-2, 2-2) Székesfehérvári jégcsamok, 500 néző, V: Oltyán, Lugosi, Bartha gólütők: Sofron A. 2, Vaszjunyin 2, Emelin, illetve Tyeplakov, Dobos, Fjedorov, Andrejev. A kezdet nem hozott jó játé­kot, mindkét együttes megkí­mélte lövéseitől a kapukat. A 9. percben Sofron A. szerezte a mérkőzés első gólját, és ezzel az előnyt a fehérváriaknak. A talá­lat felrázta a játékosokat, és ez az iramban is jól megmutatko­zott. Ekkor a zöld-fehér együt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom