Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-07 / 234. szám
4 1993. október 7., csütörtök Lyukas kályhacsövekkel! Az idén februárban vezettettem be a gázt a lakásunkba. A kéménycsere után az illetékes szakember megvizsgált^, engedélyezte a kályhák beszerelését, aztán következett az átadás. Mondhatom, aki csak ránézett a szerelésre, mindenki kérte a magáét: a 600-800-1200 forintját, meg a fene tudja, mikor mennyit fizettünk. Végül is rendben volt minden, s megkezdhettük a fűtést. A Tüzeléstechnikai Vállalat szolnoki kirendeltségétől szeptemberben kaptunk egy értesítést, hogy 8-án 12-16 óra között legyünk otthon, mert a gázkészülékek műszeres mérését végzik. A jelzett időben meg is érkezett a szakember, elővett egy „varázspálcát”, s a kályhacsövek fölött hadonászott vele - mintegy 25 percig. Ezután, hogy legyen min mérgelődnünk, négy kályhacsövemet kilyukasztott, amiket 1500 forintért vettem, majd azt mondta: most már jó, és fizessünk 1676 forintot; ellenkező esetben nem engedélyezik a kályhák üzemelését. Megjegyzem, ilyen esetben a fizetési összeget mindjárt a kiszállási díjjal kezdik! Milyen jó, hogy egyeseknek olyan joga van ebben a jogállamban, hogy az alsó osztályba tartozóktól - ha lehetne -, talán még a levegőt is elvennék. Most, hogy hidegre fordult az idő, megkezdtük a fűtést, attól tartunk, a kilyukasztott csöveken majd kiszivárog az elégetett gáz - írta többek között Fejes Károly szajoli olvasónk, akit máris szeretnénk megnyugtatni: A szükséges mérés, az ún. „szondázás” miatt lyukasztották ki a csöveket, ami előírt eljárás. Semmi zavart nem okoz, hiszen az égéstermék a kályhacsőböl - a huzat hatására - nem a helyiségekbe, hanem a kéménybe, majd a szabadba áramlik - hangsúlyozta Vidra Zoltán, a Tüzeléstechnikai Vállalat megyei igazgatója. Egyben arról tájékoztatott, hogy a szajoli gázátadáskor - a fűtés mielőbbi megkezdése érdekében - nem tudták mindenkinél elvégezni a műszeres vizsgálatot, ezt pótolták most. (A szerk.) A falu emlékezetes napja marad Sok-sok köszönet Cserkeszőlőn nem mindennapi rendezvény volt szeptember 25-én szombaton, amikor reggeltől hajnalig tartó falusi mulatságot tartottunk - „Kakas-szüret” címmel. A hagyományos szüreti felvonulást színesítette a kakasnapi vetélkedő, valamint a műsorok tarkasága. (A programot részletesen ismertette az Új Néplap.) Most azokról a szervezőkről, közreműködőkről kívánok szólni, akik idejüket, energiájukat, pénztárcájukat sem kímélve tették dolgukat az esemény sikeréért. Két asszony - Varga Károlyné klubkönyvtárvezető és Pásztor Benedekné helyi vállalkozó - szervezőmunkáját szeretném kiemelni, akik megalapozták, hogy a rendezvény fogaskerekei simán forogjanak. Természetesen rajtuk kívül több mint százan segítettek, működtek közre, érdemük jelentős, és nekik is jár a köszönet. Vala- mennyiüket lehetetlen felsorolni, de köztük van: a Faluház Alapítvány kuratóriuma és segítői, a Falutévé stábja, a Halász étterem vezetői, dolgozói, a mezőgazdasági szövetkezet vezetői, dolgozói, a zenészek, a fogatosok, a lovasok, a műszaki segítők, a dekoratőr, a vadász- társaság, a helyi Sutyi-kocsma, a vendéglátók, az önkormányzat intézményeinek dolgozói - iskola, óvoda, bölcsőde, idősek otthona, polgármesteri hivatal, üdülő, fürdő és vízművek -, a műsorokban fellépő gyerekek, a vetélkedők szervezői, a műsorvezető, a nyugdíjasklub tagjai, a csőszlányok, legények, és még lehetne tovább sorolni. Sok-sok köszönet valameny- nyi szevezőnek, közreműködőnek, akik híven tették dolgukat, hogy a falu lakossága és az ide érkező vendégek kellemes, emlékezetes napot töltsenek el falunkban. dr. Harangozó Elek polgármester A boldog horgász: Furcsa Tamás a harcsával A Holt-Tisza szerelmesei A szandaszőlősi testvérpár, a 25 éves Furcsa Zoltán és a 16 éves Tamás - az Alcsi-Holt-Tisza szerelmesei - hosszú évek óta horgásznak, és szinte minden szabad idejüket a vízparton töltik. Az idén kevesebb halat fogtak mint az előző években, de ami szeptember 25-én akadt a horogra, mégiscsak említésre méltó: Hajnalban indultak a szokásos helyre, és 20 perc múlva Tamás botján erőteljes kapás mutatkozott. Bevágás, fárasztás következett, s először amurra gondoltak, de a lomha mozgás, az időnkénti erős rángatás, a fára- dást jelző buborék harcsára utalt - pechükre, mert a csónakukat és a vágóhorgot ezúttal nem vitték magukkal. Amikor az orsón már alig volt zsinór, a közelben horgászó sporttársak csónakkal siettek a segítségükre, és irány a víz, küzdelem a harcsával: 35 perces fárasztás után, egy nagyméretű szákkal emelték be a csónakba. Örömük határtalan volt, hiszen a hal hossza 170 cm, kerülete 90, a súlya pedig 40,30 kg. (A Tisza Szálló asztalára került.) És nem titok, hogy a hatalmas harcsát vanília ízesítésű cukk kukorica csalta horogra - írta többek között a fiúk édesanyja, s egy képet is küldött. A szerkesztőség postájából A parasztok ássanak vermet? A tanyaépítés korlátái Megdöbbenéssel hallgattam a termőföld védelméről szóló törvény azon paragrafusát, amely előírja, hogy pl. a tanyaépítésnél a szérűskerttel, feldolgozóépületekkel elfoglalt területet meg kell váltani - még a saját tulajdonból is. Köztudomású, hogy ez a terület egy 70 hektáros farmergazdaságnál egy hektárt tesz ki, melynek aranykorona-értéke - első osztályú földnél - 38.20 ak. Ezt kell szorozni 47 ezer forinttal, máris megtudjuk, hogy addig nem foghatunk az építkezéshez, míg a földvédelmi alapba 1.795.400 Ft-ot be nem fizettünk. Ki érti ezt?! Kinek van ennyi pénze? Talán minden tízezredik újrakezdő gazdának! Egy másik törvény kimondja, hogy tanyai lakóházat csak a műutak s a villanyvezeték mellett vagy a rövid úton kiépíthető területen szabad építeni. Tehát azok építhetnek a földjükön lakóházakat és élvezhetik a munkahelyen való lakhatóság előnyeit, akik könnyen bejuthatnak a faluba-városba. Azok pedig, akik a földárverésen messze jutottak a régi jussukat helyettesítő földhöz, ha korszerűen akarnak gazdálkodni; termelvé- nyeiket finomítva, értékesebb élelmiszer formájában szeretnék az ország lakosságának és a külföldiek asztalára tenni, ássanak maguknak vermet, fedjék be náddal, gyékénnyel, egyéb vízinövénnyel, vagy költözzenek a tyúkólpadlásra! Talán azoknak az embereknek van pénzük, akik a közösség kárára jócskán harácsoltak, esetleg még ma is milliókat vágnak zsebre évente. Félő, hogy a parasztság elől ők vásárolják meg a termőföld hektárjainak ezreit - különösen akkor, ha az országgyűlés ezt megszavazza. így kb. minden tízezredik ember hatalmas birtokhoz juthat - nem is szólva a külföldiekről! A fojtogató hitelpolitika, a kamatmentes hitel visszafizetése is tönkreteszi a legszorgalmasabb, legnagyobb szaktudással dolgozó kis- és középparaszt családot. Nem marad más lehetősége, mint hogy bérbe adja a földjét, ha van rá jelentkező - legtöbb esetben egy termelő- szövetkezetnek; vagy ha akad egy kis megtakarított pénze, hektáronként 18-20 ezer forintért bérmunkában elvégezteti a legszükségesebb szántás-vetési, betakarítási munkákat. A melléktermékeket pedig istállótrágyává alakítás helyett elkótyavetyéli, rosszabb esetben a tarlón felgyújtva szegényíti a termőföld annyira apadó humuszát, tápanyagkészletét, és rontja vele a környezet levegőjét. De nem tehet egyebet a bérlő sem, hiszen neki sincs lehetősége, hogy a messzebb eső állattenyésztő telepeire elszállítsa. Ezt hatalmas erővel akadályozza meg a soha nem tapasztalt üzemanyag, gépalkatrész, a szükséges eszközök égbekiáltó ára s az egyéb elvonás! Mindez nagymértékben elősegíti, hogy a termőföldek minél hamarabb dobra vagy kalapács alá kerüljenek! Határozottan merem állítani, hogy egy-egy törvényalkotó, -szövegező ezeket a fejlődést gátló, a mezőgazdaságot, a nemzetgazdaságot teljesen tönkretevő, elavult törvények hatályon kívül helyezését kimondó ellentörvényt fél óra alatt meg tudná szövegezni. A kormány pedig hivatkozhatna arra, hogy az 1990-es választásokon nem ezt a programot hirdette meg - mármint a mező- gazdaság tönkretételét! Sorstársaim nevében is kérem a kormány tagjait, az országgyűlési képviselőket, minden erre illetékes hivatalt, szervezetet, hogy ezen akadályok elhárításában sürgősen és eredményesen szíveskedjenek dolgozni. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A tisztes megélhetésükben bízva „Útilapu és félmillió”?! Ezzel a címmel olvastam az Új Néplap szeptember 23-i számában, hogy azok a honatyák, akik a jövő évi választások alkalmával nem kapnak annyi szavazatot, hogy továbbra is országgyűlési képviselők maradhassanak, búcsúzóul - vég- kielégítésképpen - hat hónapi járandóságukat tehetik majd zsebre. Tudomásom szerint a legtöbb képviselőnek több állása, funkciója is van, melyek betöltéséért tiszteletdíjat kapnak. Az a véleményem: azoknak a „volt” képviselőknek, akiknél ez az összeg (egybeszámítva) meghaladja a havi 110 ezer forintot, ne fizessenek végkielégítést. Mondhatnám azt is, hogy a vesztes képviselő urak az eredeti hivatásukból valószínűleg meg tudnak élni, de ha nem, számukra is adott a munkanélküli-segély. Mindemellett bízom a tisztes megélhetésükben, s hogy az utóbbira nem kerül sor. Id. Sándor János nyugdíjas „Jól megjártam a sportcipővel” Talán szerencse dolga Június 17-én a szolnoki kul- túrcikkáruházban vásároltam egy pár Reebok sportcipőt - 7500 forintért. Az örömöm sajnos nem sokáig tartott, mert egy hét múlva, amikor először sáros lett és lemostam, a víz hatására ujjnyi rés, leválás mutatkozott a felsőrész és a talp között - mind a két cipőnél. Visszavittem, s az áruház vezetője Kermi-vizsgá- latra küldte. Legnagyobb megdöbbenésemre azt a választ kaptam tőlük, hogy a minőségi kifogás alaptalan. Ezek után elvittem egy cipészhez, akinek az volt a véleménye, hogy a cipő egyértelműen gyári hibás, a felsőrészt nem készítették elő megfelelően a talpragasztáshoz. Újra visszamentem az áruházba, ahol az igazgató tanácsára magam küldtem el a Ker- mihez - az előző szakvéleményük felülvizsgálatát kérve. Másfél hónap után kaptam visz- sza a cipőt a következő válasz- szak A Reebok jelű sportcipőt egyszer már megvizsgálták, a július 7-i szakvélemény szerint műszakilag alaptalan a minőségi kifogás. A termék ismételt felülvizsgálatával kapcsolatos kérésemet nem tartják indokoltnak, ezért - legnagyobb sajnálatukra - nem áll módjukban az ismételt vizsgálat. Egyben felhívják a figyelmemet, hogy amennyiben az eredeti szakvéleményüket sérelmezem, úgy jogaimat polgári peres eljárás keretében érvényesíthetem a bolt ellen. Elmentem egy ügyvédhez, s amikor megtudtam, milyen bonyolult a pereskedés, hogy akár egy évig is elhúzódhat (újabb szekértői vélemény, tárgyalások stb.), talán nem vágok bele. Megjegyzem, a lányom hasonló időpontban máshol vásárolt ugyanilyen sportcipőt, amivel ugyanaz a probléma volt, mint az enyémmel; a Kermihez küldték, s mit ad isten, két hét múlva a bolt vezetője postázta a cipő árát. Úgy tűnik, mintha a minőségi kifogás elismerése olykor a szerencsén is múlna. Varga Józsefné Szolnok Küldjön egy képet! Ezeregy veszély volt Sok érdekes képet, visszaemlékezést közöl az Új Néplap. Én is küldök most egyet, amihez 66 évesen, az események résztvevőjeként a következőket fűzöm: Ez a felvétel az 1941-es nagy árvíz idején készült, egy temetés alkalmából, amikor a zagyva- rékasi volt Zagyva-híd végéről az elhunytat ladikkal vitték a temetőbe ... Az erős vasbeton hidat 1944. november 4-én 9 órakor robbantották fel a németek (egy kis teherautó tányéraknát raktak rá). A robbantás előtt pár nappal még 16, Tigris típusú harckocsival vonultak rajta vissza a német csapatok - Besenyszög felől. A községi tanács 1946 tavaszán a cipész Dóra Jani bácsi fiát, Jancsit és engem osztott be közmunkára. (Rendszeresen fizetés néküli munkára fogták azokat, akik nem voltak a fronton.) Azt a feladatot kaptuk, hogy a folyóba roskadt hidat - egy szolnoki tűzszerész hadnagy irányításával, robbantással daraboljuk fel. A zagyvarékasi tűzoltóraktárból vittük a trotilt, s amikor elhelyeztük a töltetet, Virág Antal bácsi fújta meg a jelzőkürtöt, mely hallatán a környéken mindenkinek el kellett húzódnia, nehogy az esetleges betontörmelék sérülést okozzon. Pár hét alatt úgy szétrobbantottuk, hogy a benne lévő vasalást már csőrlővel húzták ki. Ekkor újra szabad folyása lett a Zagyvának. Polónyi Géza, Szolnok Jászjákóhalma szupernagyija Az Új Néplap Szupernagyi-pályázatán a jászjákóhalmiak közül Nagy Sándorné, Vágóhíd utcai lakos nyerte el a község polgármesterének adományát. Fodor István a „szuperunokák” boldog mamájának otthonában nyújtotta át a vásárlási utalványt - szeptember 29-én. (Fotó: László Tünde) Nem az ufók jöttek Apró örömeinkből Estefelé általában már csak egyet tehetek: pihenésképpen leülök tévét nézni. így volt ez legutóbb is, amikor általános rengés - a Richter-skála szerinti 10-es - rázta meg a kis házamat, benne engem is. Nem az ufók jöttek, egyszerűen az történt, hogy a tévém bemondta az unalmast. Aztán elvittem a' szervizbe, ahol azt mondták, egy hét múlva mehetek érte. Nagy örömmel vittem haza, és mint mindenre elszánt vállalkozó, a tévét beüzemeltem. Hangja volt, de a kép sehogyan sem jött elő. Telefonáltam a szervizbe, ahol megígérték, hamarosan kijönnek. Állták is a szavukat. A szakember gyorsan megérkezett, kereste a hibát, aztán feladta. Másnap a fiam véletlenül elpöccintett benne valamit, s amikor bekapcsoltam, csodák csodája, kifogástalan volt! H.L.ÚJ szász ^ rajz: Székely István tUütt {JÜJŰdUn Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
