Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
200 ezer forint kamatmentes hitel A gazdálkodóknak A tiszaroffi Szabó Sándorné kérdésére, egyben számos olvasónk tájékoztatására közöljük, hogy a kormány elfogdta azt a javaslatot, mely szerint a termőföldtulajdonnal vagy használati joggal rendelkező munkanélküliek hamarosan 200 ezer forint kamatmentes hitelt vehetnek fel. A Foglalkozási Alapból az idén 100 millió forintot különítettek el erre a célra, jövőre várhatóan 400-500 milliót tartalékolnak. A támogatást kérhetik azok a munkanélküliek is, akik már nem jogosultak munkanélküli-járdékra, és saját vagy használatba vett földön gazdálkodnak, illetve dolgoznának, mert ebből a tevékenységből szeretnének megélni. A kölcsönt három év türelmi idő után, négy év alatt kell majd visszafizetniük, és az igényüket a lakóhely szerint illetékes munkaügyi központhoz, kiendeltséghez kell benyújtaniuk - legkésőbb 1994. február 28-ig. Megértésre, intézkedésre várnak Balesetveszély a kis utcában! Találkoztunk - 35 év után A szolnoki Vörösmarty utca lakói a nyilvánosság előtt is szeretnék felhívni a figyelmet arra az áldatlan állapotra, ami az utcájukban év eleje óta tart. Ugyanis a két irány bevezetésével egy időben a gépkocsivezető-tanulók kiindulási helye, parkírozója lett, valamint a kocsik mozgatása is ebben az utcában zajlik. Az itt lakó idős emberek, kisgyerekek védelmében kérjük az illetékeseket, hogy szíveskedjenek visszaállítani az utca egyirányú forgalmát. Köztudomású, hogy Szolnok egyik legrövidebb, legkeskenyebb utcájáról van szó, ahol ötemeletes ház is van, és most jobbról balra s fordítva - a mozgásban lévő kocsik között - vagon hosszúságú teherautók sorakoznak. Úgy tudjuk, Szegeden megszüntették a gépkocsivezetők vizsgáztatását, s azt is ide hozták, a mi utcánkba. Jóllehet, az ilyen jellegű „befogadásnak” nincs vége ... Míg illetékes szerveink azon dolgoznak, fáradoznak, miképp lehetne csökkenteni a növekvő élet- és balesetveszélyt, addig a mi utcánkban a legveszélyesebb gépjárműforgalom zajlik - reggel 7 órától este 5-6 óráig, de még szombat-vasárnap is! Meggyőződésünk, hogy akkor, amikor a súlyos és halálos balesetek száma úton-útfélen nagymértékben nőtt, kérésünk időszerű és indokolt. Az illetékesek megértését, szíves intézkedését várjuk. Az utca lakói nevében: Lődi András Küldjön egy képet! Édesapám - hadifogságban Édesapám, +Gera Sándor, aki mint hivatásos légvédelmi tüzér törzsőrmester, amerikai fogságba esett; 1945. március 30-án Franciaországba vitték, s ott volt november 2-ig. Gera Péter - Szolnok Édesanyámmal, 20 évvel ezelőtt - a rózsával teli kertünkben. Ezzel a képpel szeretném felidézni örömeimet és a soha el nem múló bánatomat. Édesapám 16, édesanyám másfél éve halt meg. Míg élek, s nyíló rózsa lesz, sírjukra viszem. Pólyák Vincéné - Tiszapüspöki A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikumban - mint IV. c osztályosok - érettségiztünk 1958-ban, és Szarvak Ferencné (Dombóvári Éva) szolnoki osztálytársunk segítségével, szervezésével a közelmúltban tartottuk meg a 35 éves találkozónkat. Az esemény napján 11 órakor gyülekeztünk az egykori osztálytermünkben. A köszöntő szavak után azonban elmaradt az osztályfőnöki jelentés, mert Acsay Ödönné (Vali néni), szeretett tanárunk sajnos két éve itthagyott bennünket. (Budapesten helyezték örök nyugalomra.) Szomorúan vettük tudomásul, hogy két társunk emlékét is már csak a szívünkben tudjuk megőrizni. Béke velük. A találkozón gyorsan röppentek az órák, hiszen mindenki szerette volna elmondani a vele történteket, életútja fontosabb állomásait, családi eseményeit, örömeit és bánatát. Aztán egymás szavába vágva, előkerültek az iskolai élmények, emlékek is; felidéztük a hajdani diákcsínyeket. Az ünnepi ebédet Szolnokon, az Olasz vendéglőben fogyasztottuk el - hangulatos és kényelmes környezetben, amiért ezúton is köszönetét mondunk a tulajdonosnak. Már alkonyodon, amikor - hosszú köszöngetés után - mindenki útjára indult, s azzal a reménnyel búcsúztunk, hogy 5 év múlva ismét találkozunk. Az idő múlásával is nagy tisztelettel emlékezünk volt tanárainkra s mindazokra az osztálytársakra, akik valamilyen ok miatt nem lehettek velünk. Nádas Emilné (Huszár Katalin) Nagykörű Az állatmenhelyért Örömmel olvastam a „Német segítséggel egy év múlva - Állatpanzió nyílik Szolnokon” című írást, mely az Új Néplap okóber 14-i számában jelent meg. Szakmám vízvezeték-szerelő, s mivel állatbarát vagyok, máris fölajánlom, hogy a men- hely létesítése érdekében 16 óra társadalmi munkát vállalok. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a szolnoki Thököly úton, a tehergépjármű-telep mögött jó helyen lesznek az állatok? Ugyanis közelében a kenyérgyár, a másik oldalon pedig a húsipar telephelye ... Szerintem Szandaszőlősön, a falu szélén talán optimálisabb területet találhatnának a kutyák elhelyezésére, védelmére. Dandé Sándor Szandaszölös Csodálatos erdélyi képek... Nagyenyedről Szolnokra Lassan hat évtizedes hagyománya lesz annak, hogy Erdélyből a tehetségek kiáramlásának egyik célállomása Szolnok. Borbereki Kovács Zoltán a harmincas évek közepén érkezett a Tisza-parti művésztelepre festőként. Ám látásmódját és képességeit felismerve, itt képezte át magát szobrásszá és lett hamarosan világhírű. A megye- székhelyen alkotott, Kubikos című szobrával az 1937-es párizsi világkiállításon első díjat nyert, ami ma Szentesen, a Koszta József Múzeum előtt található. Ebben a hónapban Nagy- enyed jeles szülötte, Hollányi Julianna mutatkozik be a repülőtiszti főiskola kiállítótermében. Az alkotóművész közel 30 akvarellből és pasztellből álló kiállításában Torockó csodálatos tájai elevenednek meg csakúgy, mint Székelykő és a környékbeli falvak házai. A nagy- enyedi Áprili-lak ugyanúgy megdobogtatja a szépet kedvelő látogató szívét, mint az akva- rellbe álmodott, feledhetetlen virágcsendélete vagy a Bala- ton-felvidéki dombhát. A kora ősz rozsdavörösbe hajló természeti csodáira éppúgy érzékeny a fiatal művész, mint a tavasz kezdetét jelző rügyek pattanására. (A kiállítás november 3-ig tekinthető meg.) Nádor István Jól sikerült emléktúra Hálás szívvel mondunk köszönetét az Új Néplap szerkesztőségének, hogy a Déryné Széppataki Róza születésének 200, halálának 121 éves évfordulója alkalmából rendezett emléktúránk programtervét kérésünkre megjelentette. Csak így valósulhatott meg, hogy a kétnapos eseményen a környék szinte minden egyesülete képviseltette magát. A szolnoki Déryné Nyugdíjas Klub két autóbuszt indított a jászberényi és miskolci koszorúzási emlékünnepségre. E széles körű tömegmegmozdulás , elősegítéséért, sikeréért ismételten köszö- netünket fejezzük ki. - A tagság nevében: Özv. Bózsó Gyuláné kulturális szervező Kisveréb a nagyvárosban ' Hétfő, s minden a megszokott. Ugyanazok az arcok, hasonló álmos tekintetek - a sárga buszon. Az emberek az átlagos reggeli fáradtsággal másznak fel a busz lépcsőjén, sablonmozdulattal felmutatják bérletüket, melyre a megszokott bó- lintás a válasz. A már régi bevált módszer szerint egymás lábára lépnek, majd ugyanazzal a lendülettel elnézést kérnek. Az emberek a szokásos helyükre mennek, és bambán néznek szét társaikon, majd tekintetüket kifelé, az ablakon túli világra biggyesztik. Mindenki nyugodt, hiszen múlt hétfő óta semmi sem változott. Nincs miért izgulni, élünk ... Valami mégis van a levegőben! Kamikázeként cikázva indul riadt, ismeretlen útjára az elfeküdt hajak között, egy- szer-kétszer koppan a párás ablakon, majd - mintha mi sem történt volna - megpihen a biztonságot nyújtó kapaszkodón. Az emberek hihetetlen gyorsasággal kezdik felmérni a helyzetet: „Potyautas vagy éppen álcázott ellenőr?” - viccelődnek egyesek. Rövid pihenő után ismét riadt menekülő harcába kezd szabadságáért a betévedt cseppség. Keresi-kutatja, de nem találja az embereknek oly egyértelmű kijutási lehetőséget, a nyitott ajtót. Egy-két megái lónyi harc után ő is megszokottá válik, senki nem keresi tekintetével az eltévedt madárkát. Már csak az tűnik fel, hogy nincs. Na végre! Sikerült neki! Az emberek ezzel a megállapítással az ablakon túlra meresztik ismét tekintetüket. Az utasok között akadnak, akik még átgondolják a történteket, de kis idő múlva már ők is csak mereven bámulnak kifelé. Egyébként minden a megszokott ... Simon Gyula Szolnok Expressz - ajánlva Hová lett a tanszersegély? Tiszaderzsi panaszos levelet hozott a posta. Egy szülő a beiskolázási segélyről érdeklődik. „Az általános iskola igazgatója szerint a gyerekek a beiskolázási segélyt a tankönyvek ingyenes kiosztásával kapták meg” - írja, majd a levél így folytatódik: „Holott az elmúlt tanév végén mi, szülők befizettük a tankönyvek árát. Ráadásul ezeket a könyveket a tanév végén le kell adni az iskolának. Ha netán megrongálódik a könyv, a szülő köteles megtéríteni az árát.” „Kérdem én. ha már egyszer fizettünk érte, hol itt a beiskolázási segély? Ha a tankönyveket a beiskolázási segély keretében kaptuk meg, miért kell leadni őket?” Mi a helyzet Tiszaderzsen? Adott-e az önkormányzat beiskolázási segélyt vagy nem? A polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy a tiszaderzsi gyerekek ingyen kapják az idén a tankönyvet. A 141 általános iskolásnak az önkormányzat személyenként ezer forint beiskolázási segélyt hagyott jóvá. Az általános iskola igazgatójával beszélve némileg módosult az addig egyértelműnek tetsző kép. Az igazgató elmondta, hogy pályázaton nyertek 97 ezer forintot a területi oktatási központtól tankönyvekre. Az ezen a pénzen vásárolt könyveket azonban leltárba kellett venni, nem kerül a gyerekek tulajdonába, és év végén valóban vissza kell adni, hogy több évig is használni lehessen. Azt a pénzt, amit a szülők befizettek év végén, már néhány napja visszakapták. (Ezt a levélíró nyilván még nem tapasztalhatta, amikor hozzánk fordult.) Az önkormányzat támogatása lehetővé tette, hogy munkatankönyveket, füzeteket ingyen biztosítsanak a gyerekeknek. Ami ebből az összegből fennmarad, azt a szülők meg fogják kapni. Viszont az a gond, hogy az ön- kormányzat által megítélt beiskolázási segélyt - többszöri kérés ellenére - az iskola a mai napig nem kapta meg. Erről a problémáról az igazgató elmondása szerint szólt a tanévnyitón és szülői értekezleten is tájékoztatták az édesapákat, édesanyákat. Kedves levélíró! Reméljük, hogy minél hamarabb megoldódik a probléma, és a beiskolázási segélyt - ha tanév közbeni juttatásként is - megkapja az iskola. Üdvözlettel: rp OJlULa ucn, — Hozzászólás cikkünkhöz A minőségi munkához nyugalomra, békére van szükség A régi nevükhöz méltóan Az „Igazgatókinevezés - törvénysértéssel?” című, október 13-i cikkünkhöz a Fidesz mezőtúri szervezete hozzászólásában a következőket írta: Kezdetétől fogva figyelemmel kísérjük a városunkban egyházi tulajdonba visszaadott iskolák helyzetét, működtetését - amennyiben arra igény mutatkozik - elfogadjuk. Mezőtúr két legnagyobb taglétszámú feleke- zete jogos igényt nyújtott be a helyi képviselő-testülethez, amikor kérte a saját, volt iskoláinak működtetését. A visz- szaadás napjától azonban kétféle mentalitást tapasztalunk: Az első, mely részünkről mesz- szemenőkig elismerésre méltó - a kisebb jogi képzetlenségből adódó félreértésektől, vitáktól eltekintve -, a katolikus egyház iskolaépítő munkája - kezdve a pedagógusok szabadakarati fogalalkoztatásától a beiskolázás folyamatáig. Bennük a szolgáló egyházat véltük felfedezni. Tudomásunk szerint a mai napig is nyugodt, békés alkotómunka folyik falaikon be-. lül. A második, mellyel már nem tudunk azonosulni, a méreteiben és múltbéli patinásságá- ban is nagyobb, a református egyház tulajdonába visszakerült három iskola működtetése. A hangzatos ígéretcsomag nem dobogtatta meg igazából sem a pedagógusok, sem az ide járó gyermekek szüleinek szívét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a gyenge beiskolázás (általános iskola) s az a tény, hogy a két intézményből közel húsz pedagógus távozott az első év végén. Ez akkor is óriási szám, ha tudomásul vesszük az állandó munkaerőmozgást. Mindemellett elismerően kell szólnunk a gimnáziumi osztályok eddigi, beisklázási sikeréről. Ugyanakkor elgondolkoztattak bennünket a megyei és országos sajtóban megjelenő, állítólagos törvénysértéseket emlegető írások: A régi és patinás múltú intézmények nevei hogyan kerülhetnek ilyen helyzetbe? Önkéntelenül is felmerülhet mindenkiben a kérdés: mi vezethet egy iskolafenntartót, egy papot - ha még csak feltételezés szintjén is - a törvény megsértéséig? Véleményünk szerint ebben az esetben csak két lehetőség adott: a tudatlanság vagy - de ezt már feltételeznünk is nehéz - a szándékosság. Az apró mozaikból összeálló képről megállapíthattuk, hogy ebben a második esetben az egyház másik történelmi szerepe testesül meg, az pedig a szolgálóval ellentétes hatalomra vágyó és hatalmaskodó egyházé. Bízunk benne, hogy ez utóbbi iskolák vezetése, a presbitérium elnöke, a gimnázium igazgatója nem pusztán egyéni karriervágyból vágott bele ebbe az általunk nagyon nehéznek és felelősségteljesnek tartott munkába; hogy munkájuk során nem felejtik el, hogy amiért ők vannak és amiért nekik igazán küzdeniük kell, az nem más, mint az a közel ezer gyermek, akiket szüleik rájuk bíztak. Egyet azonban biztosan tudunk: az iskolában is csak úgy lehet minőségi munkát végezni, ha a tanár és tanulója körül nyugalom, béke van, ha a botránynak vagy törvénysértésnek még fel- tételezhetősége sem érinti falait. Bízunk abban, hogy a törvényesség keretein belül rendeződnek a vitás kérdések, és régi hírnevükhöz méltóan dolgoznak városunk egyházi iskolái - mindannyiunk szebb és jobb holnapjáért. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
