Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

1993. október 28., csütörtök tükör 5 Hét nap a francia farmereknél A gazdálkodás apáról fiúra száll Jellemző a területi koncentráció Nagy várakozással és zsúfolt program ismeretében indultunk útnak a francia mezőgazdaság megismerésére. Utunk Oise megyébe vezetett. A hosszú út, éjjel-nappali' utazás nem törte meg a csoport tagjait, akik a mezőgazdaságot közelről isme­rőkből álltak. Látogatásunk mérlegét megvonandó szeret­ném közreadni, amit láttunk. Nagyon lényegesnek tartom a termelés magas színvonalának elérésében azt, hogy a gazdál­kodás tudománya apáról fiúra száll. A tapasztalatot a leendő farmer már gyerekkorában megszerzi szüleitől - úgymond belenő a termelésbe. Az épüle­tek, gépek több generációt szol­gálnak. Utunk során találkoz­guk végzik. Nagyon fontos jel­lemzője a francia agrárszférá­nak, hogy családi gazdálko­dásra alapozott. A lakosságnak mindössze 5 százaléka dolgozik az ágazatban. A munkaerő 85 százalékát a termelő, illetve csa­ládja biztosítja, és csak minden tizedik gazdaságban alkalmaz­nak külső munkaerőt. Gyakori az a megoldás is, hogy két szomszéd közösen műveli a földet. Számunkra különösen érdekes, hogy törvény nem „szól” bele, ki ül a traktor „nyergében”. A nők és a fiata­labb korosztály tagjai épp úgy felülnek az erőgépekbe, mint az idősebbek. A farmereknek alapvető ér­deke, hogy állandóan képezzék 1200 hektáros volt. A csaláo1 termelés hatékonyságát jól ér­zékelteti, hogy az 1200 hektáros gazda is csak egy alkalmazottat foglalkoztatott. A földek mindenütt gondo­zottak. Még a kötelezően előírt 10 százalék parlagterületeket is művelik. A farmerudvarok nagysága változó (0,5-1,5 hek­tár). Divat a belsőkert, ahol nem zöldséget és gyümölcsöt ter­melnek, hanem dísznövényeket ültetnek. Gyakori az udvar mé­lyebb pontján a kis „tavacska”, melybe a felületi vizeket gyűjtik össze és gépek mosására hasz­nálják. A szövetkezetek közül ta­nulmányoztuk a gépszolgáltató, a vetőmagkikészítő-értékesítő, Hazai szemmel irigylésre méltó a farmer majorja tunk a XVlII. században épített istállókkal, gépszínekkel, lakó­házakkal. Nem csoda, hogy némely farmerközpont méltán érdemelné ki a műemléki vé­dettséget. Mint a fejlett országokban mindenütt, Franciaországban is a szakosodás, a területi kon­centráció a jellemző, az átlagos farm területe 30 hektár. A gaz­dák általában 3-4 növény ter­mesztésével foglalkoznak. Ez az alapja a magas termésszint­nek is. A gazdák kiemelt fi­gyelmet szentelnek a vegetáció során a növény igényének teljes mértékű kielégítésére. így tud­ják elérni, hogy például búzából biztonsággal ad 6,8 tonnát egy hektár. A cukorrépa ugyancsak kimagasló hozamot produkál, egyhektárnyi répából átlagosan 9.2 tonna cukrot nyernek ki. Állattenyésztéssel nem min­den farmer foglalkozik. Ezzel magyarázható az is, hogy elő­szeretettel alkalmazzák a mű­trágyát. Szokás viszont szerves trágyát is vásárolni, illetve érté­kesíteni. Zöldségnövények közül a zöldbabot, zöldborsót, vörös­hagymát és salátát vetik a leg­nagyobb területen. Érthető, hi­szen a francia konyha előszere­tettel használja ezeket a zöld­ségféléket. Volt szerencsénk meggyőződni róla. Érdekesnek tűnik, hogy csak a magas piaci árakat kínáló ter­ményeket tárolják hosszabb ideig (burgonya vagy hagyma). A búza és takarmánygabona termését tároló és értékesítő szövetkezetek raktáraiba szállít­ják. A magas hozamok elérésében természetesen nagy szerepe van a gépeknek. Minden munkafá­zis lényegében gépesített. Na­gyon jól működnek a mezőgaz­dasági erő- és munkagépeket kölcsönző szövetkezetek. A nagy értékű, szezonális jellegű gépeket (répakombájn, spenót­kombájn) ilyen szolgáltató szö­vetkezetek biztosítják a farme­reknek. A magas fokú gépesí­tettségnek „köszönhető”, hogy a földeken szombaton-vasámap „csend” honol. A gazdák a hét­végeken pihennek, szórakoz­nak. Franciahonban a gépeket igen nagy becsben tartják. Az erő- és munkgépeket csak fedett szín alatt tárolják. A kisebb ja­vításokat, karbantartásokat ma­magukat. Tudják, hogy magas szintű termelést folytatni csak kellő szakismeretek birtokában lehet. Rendkívül sokoldalúnak ismertük meg a francia farme­reket. Nemcsak termelnek, ha­nem piackutatást végeznek, in­tézik a pénzügyeket. így nem véletlen, hogy a gazdálkodással kapcsolatos mindenféle kihí­vásnak eleget tudnak tenni. Az állam azzal biztatja továbbkép­zésre a farmereket, hogy ehhez is köti a hitelkamat nagyság­rendjét. A felsőfokú végzett­séggel rendelkező farmer 5 szá­zalékkal kevesebb kamatot fi­zet, mint akinek csak középfokú bizonyítványa van. A közép- és felsőfokú képzés pedig igazodik a farmerek igényéhez. Az vi­szont nagyon eltér a hazai prak­tikumtól, hogy a képzési idő felét gyakorlati kérdések meg­válaszolására fordítják. A farmer nincs egyedül a termelésben. Egy gazda több szövetkezetnek is tagja. Szá­míthat többek között a termelést segítő szövetkezetek tevékeny­ségére (gépszolgáltató, vető- mag-kikészítő, -értékesítő, tej- feldolgozó és -értékesítő, szaktanácsadó), hogy csak a lényegesebbeket említsem a jól és gazdaságosan működő 8 féle szövetkezeti forma közül. Az állam sem hagyja ma­gukra a termelőket. A gázolajért 30 százalékkal kevesebbet fi­zetnek a mezőgazdák, mint má­sok. Termelési , üzemviteli hi­telt is kedvező (8 százalékos) kamattal igényelhetnek a fran­ciák.. Emellett támogatja az ál­lam a meliorációs és kömyezet- védeli beruházásokat is. A program szerint megláto­gattunk 8 farmert. A legkisebb gazdaság 90, a legnagyobb tejfeldolgozó-értékesítő, vala­mint a gépi adatfeldolgozó te­vékenységet folytatókat. Külö­nös látványt nyújtott számunkra a Massey-Fergusson traktor­gyár. A világhírű traktorokból 20 percenként gördül le egy a gyártószalagról. Szakmai utunk során bepil­lantást nyerhettünk a farmercsa­ládok életébe is. Többgyerme­kes család jellemző, nem ritka a 3, sőt 5 gyermek. Ugyancsak több alkalmunk volt, hogy meggyőződjünk a farmerek vendégszeretetéről. Bármelyik gazdához látogattunk, a vendég­látás nem maradt el. Szinte minden házban van egy nagyobb helyiség kandalló­val. Itt fogadják a vendégeket, itt zajlanak a baráti beszélgeté­sek. Természetesen módunk nyílt a francia konyha megisme­résére is. Érdekes volt szá­munkra, hogy leves egy esetben sem szerepelt a feltálalt ételek között. Annyi bizonyos, hogy többet áldoznak a háziasszo­nyok konyhai munkájának megkönnyítésére. Sokféle, sok­oldalú félkész termék kapható a kereskedelemben. így a vendég asztalára percek alatt fogyaszt­ható étel kerül. Az étkezést „nem sietik el”. Az 5-6 fogásos vacsora órákat is igénybe vesz. Az étkezésnél mindig jelen van a sokféle finom sajt. A sokoldalú szakmai prog­ram mellett módunk volt ten­gerparti sétára, az égbeszökő Eiffel-torony megtekintésére, és éjszakai sétahajózásra a Szaj­nán. Vendéglátóink mindent el­követtek, hogy az ott töltött napjaink élményben gazdagok legyenek, és itthon is jól hasz­nálható tapasztalatokkal térjünk haza. Bindics István A nagy értékű gépeket fedett színben tartják Hol élünk? ■ felhívás lokálpatriótákhoz A Szemafor Alapítvány Szolnok vezető kulturális in­tézményeinek támogatásával (Damjanich Múzeum, Városi Művelődési Központ, Új Nép­lap, Városi Televízió, Szigli­geti Színház) a jövő év elején nagyszabású kiállítás-soroza­tot tervez, amelynek célja: a város kulturális értékeinek (hagyományának, jelenének) ápolása, bemutatása. A Hol élünk? című feszti­vál nyitányaként a Damjanich Múzeum várostörténeti kiállí­tást tervez, s a gyűjtőmunká­hoz a lakosság segítségét kéri. Magánszemélyek, intézmé­nyek tulajdonában lévő, a két világháború közötti békeévek­ből származó eszközöket, do­kumentumokat keres kiállítás céljára az alábbi tárgykörök­ben: 1. Egykori üzletek, műhe­lyek:- cégér, cégtábla, reklám­tábla,- fotók az üzletekről (külső­belső), üzletek előtt álló sze­mélyek megnevezésével (pl. gyarmatárubolt, fatelep előtt, udvarán stb.), ilyen családok­nál lehet,- számolócédula,- ruha, vállfa, sámfa céges jeggyel,- céges szódás- vagy egyéb üvegek,- tárolódobozok (cukorkás, lisztes stb.), csokoládéspapí­rok,- patikaüvegek céges jelölés­sel, gyógyszerdobozok, recep­tek, kékítősüvegek, tintásüve­gek,- újságban, egyebütt hirdetett üzleti felhívások, cégek rek­lámjai,- megmaradt üzleti könyvek, vásárlási bizonylatok, csekkek,- segéd- és mesterlevelek,- üzleti engedélyek,- iparosok díszoklevelei, ér­mei (kiállításokon kapottak),- karácsonyi, húsvéti olcsó akciókra való felhívások. 2. Sport:- jelvények, érmek, tiszte­letdíjak (serleg, váza, üveg stb.), oklevelek, tagsági iga­zolványok,- zászlók,- mez, egyenruha, sportcipő,- sporteszközök: labda, ví­vókosár, tőr stb.,- fotók versenyekről, díjáta­dásokról,- plakátok sportesemények­ről (nemcsak szolnoki szín­hellyel, de mindig a személyek megnevezésével),- újságkivágások, régi újsá­gok sporteseményekről,- sportlétesítmények fotói stb. 3. Egyesületek, körök:- tagsági igazolvány,- jelvények,- fotók társas összejövete­lekről, műkedvelő előadások­ról (esetleg ezek jelmezei), ki­rándulásokról, felvonulások­ról, ünnepségekről (pl. márc. 15., aug. 20. - körfnenet),- székházak külseje-belseje (például kaszinó, iparoskor stb.),- tablók, a vezetőség fotói (csoportos felvételek),- báli meghívók, táncren­dek, értesítések eseményekről,- étlapok, újsághirdetések,- báli ruhák, cipők, legye­zők,- vallásos egyesületeknél ajándék imakönyvek, bibliák, szentképek, elsőáldozó-ruhák, ezzel kapcsolatos fényképek, ifjúsági egyletek összejövete­leiről készített kép, családi fo­tók elsőáldozáskor. 4. A kort idéző egyéb do­kumentumok:- iskolai bizonyítványok, tablóképek, iskolai fotók (a rajta levők megnevezésével), iskolai ünnepségek, diplomák,- képeslapok,- vendéglőkben készült fo­tók, családi társas összejövete­lek fotói (névnapok, születés­napok, ünnepek stb.), kézimunka-mintaszala­gok,- tanszerek: tolltartó, iskola­táska, körzőkészlet, vonalzó, palatábla, toll, céges feliratú ceruza, ceruzavégvédő stb.,- régi füzetek, tankönyvek,- kéziratos könyvek: nótás- könyvek, emlékkönyvek, re­ceptkönyvek (kézírással, nyomtatva), háztartási mérle­gek, vásárlókönyvek, naplófel­jegyzések stb.,- plakátok, hirdetések,- szolnoki kiadványok: tele­fonkönyv, utcanévsor, térkép, útikalauz, bekötött könyvek cégjelzéssel (például Faragó),- nem magántermészetű le­velek, lapok, amelyek híradás­sal vannak a városról, 5. Épületek, városrészek:- épületek tartozékai: kilin­csek, csengők, csatomadíszek, kapurácsok, kerámiadíszek, kopogtatók, levélszekrények, tulajdonos névtáblája stb.,- fotókon pontos megneve­zése az épületeknek, épületré­szeknek, kik laktak benne, pár soros kísérlőlevéllel,- egy ház története (ki épí­tette stb.). A felajánlott tárgyakat, do­kumentumokat 1993. novem­ber 1. - 1994. január 6. között kérjük eljuttatni a Damjanich Múzeum (5000. Szolnok, Kossuth tér 4.) földszinti átve­vőhelyiségébe. Átvételi ügye­let minden hétfőn 12-15.30 és kedden 9-13 óra között. Sze­mélyesen érdeklődni a Dam­janich Múzeum titkárságán (I. emelet) lehet, illetve a 421-602-es telefonszámon. Ér­tékes segítségüket előre is kö­szönjük. Szemafor Alapítvány Óriásfreskó „Vasfüggöny” az iskolában . * - Egy kapura játszanak ­Békéscsabán az épülő jami- nai római katolikus templom­ban elkészült Patay Éászló Munkácsy-díjas festőművész összesen félezer négyzetméter nagyságú falfestménye. A mű­vet a szakmai bíráló bizottság ötvenmillió forint értékűnek minősítette. Patay László hat segédjével alkotta meg a nagy méretű fal­festményt, amelyen 530 alak szerepel. A szinte az egész templombelsőt beborító, művé­szettörténeti szempontból is fi­gyelemre méltó alkotás nem csak bibliai jeleneteket ábrázol, szentek, történelmi személyek, a város méltóságai s az isten­háza megalkotásában részt ve­vők arcképei is helyet kaptak. A márványoltár mögötti fő falon Jézus, a templomhajó kö­zépső falán pedig a védőszent, Erzsébet látható. (Az új békés­csabai templomot Jézus szívéről és Árpádházi Szent Erzsébetről nevezték el). A lenyűgöző alko­tás része a hagyományosan 14 képből álló kálváriaképsort a művész kettővel ki is bővítette. A tervek szerint november 28-án szentelik föl az új csabai templomot, amely egy éve épül a második világháborúban le­bombázott régi katolikus temp­lom helyett. (MTI) Rossz szomszédság török átok - tartja a közmondás. Mély ellentétről nem beszélhetünk ugyan a szolnoki Széchenyi-la- kótelepen lévő, közös fedél alá került két általános iskola, az Eötvös, illetve a Herman eseté­ben, de viszonyuk - mint min­den társbérlet - nem felhőtlen. Korábban a közös aula, mos­tanság a közös tornaterem hasz­nálata fokozza köztük a feszült­séget. Milyen szép reményeket fűztek pedig ehhez a 48x24 mé­teres létesítményhez, mely mé­reteinél fogva csak a karzat hiá­nyában nem tekinthető sport­csarnoknak. Nívós sportesemé­nyek rendezésére, a gyerekek versenyméretű pályán való fel­készítésére kiválóan alkalmas. Pontosabban szólva alkalmas lenne. A tornatermet ugyanis vasfüggönyként szeli ketté egy plafonig érő, villanymotorral felhúzható műanyag függöny. Potom egymillióba került. Ki­sebb függönyök segítségével, összesen négy részre osztható a tornaterem. Ä még így is vi­szonylag nagy részekben egy­szerre négy osztály tarthat test- nevelési foglalkozást. A mintegy hatvanöt milliót felemésztő s a mostani tanév elején avatott tornaterem azon­ban ennél többre hivatott. A le­hetőségek adottak, de a ver­senyméretű kézilabdapálya egyik kapuja az örökké leeresz­tett „vasfüggöny” egyik olda­lán, tehát az Eötvös felségterü­letén, a másik kapu a Herman részén van. így aztán hiába so­rakoznak fel a mérkőző felek, át sem látnak az ellenfél térfelére. A kosárlabdával ugyenez a helyzet. Az egyik kosárlabda­állvány az egyik birtokon, a másik a másikon áll. A röplab­dakonzol a setiki földjén, a „vasfüggöny” alatt rejtőzik. A teniszpálya ..., de minek is so­roljam. Az Eötvös iskola javasolta a Hermannak, hogy hétvégeken húzzák fel a „vasfüggönyt” és felváltva használják a létesít­mény egészét. Nem kapott igenlő választ. Vigasztalhatja magát azzal, hogy legalább egy kapura játszhat. A „vasfüggönyt” csak egy­szer húzták fel: a közös tanév­nyitón, melyen részt vett Vár­hegyi Attila polgármester is. Úgy tűnik, jó lenne, ha gyak­rabban látogatna a Széchenyi körútra... Simon Béla Középiskolások tanulási lehetőségei az USA-ban Középiskolás magyar diákok tanulhaltnak 1 évig az Egyesült Államokban a Pupils Exchange Hungary Kft. szervezésében. A részletekről Boga Anikó ügyve­zető igazgató szerdán sajtótájé­koztatón számolt be. Elmondta: a gyerekek három amerikai nonprofit alapítvány támogatá­sával jutnak ehhez a lehetőség­hez. Amerikai tartózkodásuk alatt családoknál laknak. Az elmúlt három évben - a kft. azóta mű­ködik - száz magyar gyerek amerikai tanulmányúját szer­vezték meg. Az ügyvezető hozzátette: a III. Berend u. 15. sz. alatti iro­dában 15-18 év közötti tanulók jelentkezhetnek alapfokú an- golnyelv-tudással és legalább közepes bizonyítvánnyal. A Pupiís Exhange Kft. szakembe­rei konzultálnak a jelentkezők­kel és a szülőkkel. A gyerekek adatait, a bizo­nyítványt és egy kitöltött for­manyomtatványt a kft. elküldi az amerikai alapítványokhoz. A tanulók felügyeletéért az alapít­ványok vállalnak felelősséget. Az éves tartózkodás díja - az alapítvány támogatásától füg­gően - 3450-től 4340 dollár. Ez az összeg nem tartalmazza a re­pülőjegy és a vízum árát, a szervezési költségeket, továbbá az egyéni kiadásokat sem. Elhangzott még, hogy a Cen­ter Homestay Institute alapít­vány a testi és egyéni elbírálás alapján szellemi fogyatékos ta­nulókat is fogadja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom