Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-15 / 241. szám
1993. október 15., péntek Az Új Néplap Tiszaföldváron 7 Törvénytervezet a gyógyszerészeknek Privatizálják a patikákat Úgy hírlik, még az ősszel a parlament elé terjesztik a „Magyar Gyógyszerész Kamaráról”, valamint a „gyógyszertárak felállításáról és működésűk egyes szabályairól” szóló népjóléti tárca által készített, a kormány által elfogadott törvénytervezetet. „Történelmi pillanat” Meséljen, hogy van? Pápay József, a Kígyó patika vezetője a jelenlegi helyzetet az alábbiak szerint foglalta össze:- A gyógyszertárakat Magyarországon 1951-ben államosították. Addig minden patika magánkézben volt. Az államosítás úgy történt, hogy a gyógyszerészeket áttették egyik helyről a másikra, hogy senki ne maradjon a saját tulajdonában levő gyógyszertárban. Az egész országban adott pillanatban, ugyanabban az időben, órára, percre megadott jelre elindultak az államosító küldöttségek. Egyetlen tollvonásra, 5 perc alatt lezajlott az államosítás. Most meg 3 év kellett a privatizációhoz. Jómagam ennek a patikának a vezetését 1973-ban vettem át. Azóta igyekeztem karbantartani, hogy egészségügyi intézményhez méltó külseje és belseje legyen. Szeptember 19-22. között volt Budapesten a IX. gyógyszerészkongresszus, amin én is részt vettem. Ezen a kongresszuson volt egy történelmi pillanat, amikor bejelentették: elindult a gyógyszertárak privatizációja. A jelenlevők nagy ovációval fogadták a bejelentést. A privatizáció kérdésében kicsit megosztott volt a gyógyszerész-társadalom: volt, aki holdingokban akarta a kérdést megoldani, a 80 százalékos többség viszont az abszolút privatizáció mellett voksolt.- Kik vehetik meg a gyógyszertárakat?- Csak gyógyszerészek. És én úgy gondolom, ha ez megvalósul, a magyar gyógyszerészek számára tisztességes megélhetést fog biztosítani. Minden megyei gyógyszertár élére privatizációs igazgatókat neveznek ki. Október-november hónapban felmérik a vagyoni állományt, és utána hirdetik meg a pályázatokat. Ma a patikák 90 százaléka a gyógyszertári központ tulajdona, más része az önkormányzatoké. A pályázatok elbírálásakor szakmai szempontokat vesznek figyelembe. Remélehetőleg a jövő év elejére sokan közülünk gyógyszertár-tulajdonosok lesznek. Megkérdeztük Bagi Judit tiszaföldvári lakost, milyen a hangulata, meséljen valamit, ami közérdeklődésre tarthat számot.- Hogy milyen a közérzetem, hangulatom földvári lakosként? Köszönöm, jó! Ehhez hozzájárult az az október 2-i esemény, ami még most is melengeti a szívemet; találkozás Dinnyés József daltulajdonossal - ahogyan ő nevezi magát. Nem tudom, hányán ismerik őt a mai fiatalok közül, de biztosra veszem, hogy aki szereti a verseket és a zenét, tud róla. Dinnyés József egyedi hangját már első hallásra megszerettem, amikor a 70-es évek elején először hallottam. Egy szál gitárral járta az országot, és költők általa megzenésített verseit adta elő. A versek iránti érdeklődésemet neki köszönhetem, mint ahogy Sebő Ferencnek a népzene iránt kialakult szeretetemet. Felesége, Ábrahám Magda (becenevén Bögre - mivel „bögréket” formáz) keramikus kiállítását is megtekinthettük, akinek nagyon szép munkáit szívesen megvásároltam volna. Dinnyés József az estét az aradi vértanúk névsorának meg- éneklésével kezdte. Hallhattuk gitárral kísért vallomását hazaszeretetéről, aggódását, reménykedését, hitét: „Ahogy a torkomon kifér!” Felesége szavai külön örömöt jelentettek nekem, amikor művészi képességét Isten ajándékának tulajdonította. Jó pár évvel ezelőtt Balczó Andrástól hallhattunk itt Földváron bizonyságot tenni hitéről, s ilyenkor mindig elégtételt érzek, hogy az ilyen emberek bizonysága is azt mutatja, hogy a hit nem a gyengeség és a butaság jele. mint ahogy sokan annak vélik. Sajnos, nagyon kevesen vettünk részt Dinnyés József előadói estjén, s emiatt keserű utóíz vegyül az örömömbe, de az mindenesetre jó, hogy a gyermekeim is hallhatták ezt az előadói estet, s igyekeztem is mind elvinni, hogy kicsit betöltsük az üres széksorokat, mert kissé szégyenkeztem Földvár nevében is. Mindazoknak ajánlom, akik reklám híján nem értesültek a programról, de szívesen részt vettek volna, hogy hallgassák meg Dinnyés József játékát lemezen vagy kazettán. Nagy érdeklődésre itt nem számítunk semmiféle művészi program iránt, de felháborítónak találom a tájékoztatás hiányosságait. S ez nem az első eset, hogy a lakosság nincs kellőképpen értesítve a műsorokról. Áz igaz, hogy a plakátokat szeretik az emberek letépdesni, de vannak kirakatok, könyvesbolt, várótermek és sok más tájékoztatási lehetőség, amit a szüreti mulatság szervezői ügyesen ki is haszáltak, és így az egész város tudomására jutott eme program - ami viszont engem egyáltalán nem érintett. A megyében hosszú ideig hidegen álltak a téglagyárak kemencéi. Néhány közülük azonban jobb sorsra ébredt. így az Alföldi Téglaipari Vállalat tiszaföldvári téglagyára is. A gyár 1991 júniusától 1993 áprilisáig állt. Dolgozói munkanélküli-állományba kerültek. A gyár privatizációra várt, ez azonban nem történt meg, így azt az ÁVÜ-től visszaigényelve 38 dolgozóval újraindították. A szezonjellegű munka lassan a vége felé közeledik. November elejétől téli pihenőre vonulnak a kemencék. Sike Károly igazgató nem panaszkodik ugyan, de nem is elégedett. A gyár közelében található agyagbánya megköny- nyíti a termelést, a szállítás kiküszöbölése folytán olcsóbbá is teszi az előállítást, mégis ott áll a jó minőségű áru a gyár udvarán felhalmozva. A fizetőképes kereslet minimálisra csökkent. Sike Károly elmondása szerint régen évente 100 vagy még annál is több ház épült a városban, ma jó, ha négy-öt házat felhúznak. Nincs pénze az embereknek építkezni, ezért nem keresett cikk a tégla sem. Füstöl a gyárkémény, itt a tégla, de hol a ház? Komp a kormány asztalán Hogy kerül a komp az asztalra? Mármint a kormány asztalára? Úgy, hogy a tiszaföldvári önkormányzat a szolnoki kormányláto- gatásra tett előterjesztésében kérte: a Vezseny-Tiszaföldvár közötti kompátkelőhelyet váltanák ki uszályhídra. Az építkezéshez szükséges anyagi támogatást kérték a kormánytól.- Önök tudják, hogy itt pontonhíd épül majd? - tettük fel a kérdést a kompot üzemeltető Szabó László vezsenyi vállalkozó fiának, aki éppen a kompátkelésben segédkezett. Kérdésünkön nagyon meglepődött:- Nem hallottuk még, de nem is hiszem, hogy ez a partszakasz, de akár az itt zajló forgalom ezt lehetővé vagy szükségessé tenné. A bekötőút olyan rossz, olyan keskeny, hogy ezt a forgalmat is épphogy ki tudja szolgálni. Ha esetleg mégis elkészül a pontonhíd, kérdés, lesz-e pénz az út kiszélesítésére, mert tegyük fel, egy uszály- híd megnöveli az átkelő forgalmat. Ezt ugyan nem hiszem, de tegyük fel. Ézek a kérdések sorjáztak fel bennem a hír első hallatára. Jó lenne, ha legalább minket értesítenének a dologról, és válaszolnának kérdéseinkre. Marosfalvi Ernő polgármester válaszát máris közöljük:- Az előterjesztést a kormány elfogadta. A megvalósításhoz szükséges pénzösszeg kiutalásáról (esetleg nem kiutalásáról) februárig dönt a kormány. Az uszályhíd megépítése része a térség alacsonyabb rendű úthálózatai fejlesztésének. Hasonló fejlesztésre két-három helyen kerül sor a megyében. A hozzá vezető bekötőút szélesítéséhez szükséges pénzösszeg beszerzésére természetesen mindent megkísérlünk. A kompot üzemeltető vállalkozó, feltételezem, a kormányhatározattal egy időben hivatalos értesítést kap a döntésről. A mi kérdésünk: a demokrácia úgy működik igazán és főleg jól, ha...! Ilyen esetekben például nem lehetne jóval előbb, már a kezdet kezdetén értesíteni az érintetteket? Hiszen ha nincs komp, nincs vállalkozás, új munka után kell nézni, az meg manapság még Vezsenyen sem túl egyszerű. Egy tökéletes osztály A tiszaföldvári gimnáziumban az 1993/94-es tanévtől nemcsak szelíd, leendő óvó nénik tánulnak, hanem határozott, edzett, jól felkészült rendőrök is. Ferenczi György igazgató a „közbiztonsági csoport" munkáját az alábbiak szerint foglalta össze. A megyei rendőr-főkapitányság kereste meg az iskolákat azzal a kéréssel, vállalnák-e az 1993-as tanévtől egy közbiztonsági csoport (osztály) beindítását. Azonnal jelentkeztünk. Ezt a rendőri pályát is segítő pályának fogom fel. Személyiségformálásban már van gyakorlatunk. A képzés egyelőre nem túlzottan speciális, tulajdonképpen majdhogynem egy normál gimnáziumi csoportról van szó. Számítástechnikát, testnevelést, idegen nyelvet oktatunk Az igazgató ... magasabb óraszámban. Kéthetente vannak olyan foglalkozások, ahol szakemberek segítenek a rendőri attitűdök kialakításában. Gyors dönteni tudás, intézkedő- és helyzetfelismerő képesség stb. Arra törekedtünk, hogy minél jobb tanulmányi képességű gyerekeket vegyünk fel. A csoport tagjainak „vallomása” osztályukról:- Tizenkét lány, 5 fiú jár az L. A osztály b csoportjába. Mi is meglepődtünk, mikor láttuk, hogy több a lány, mint a fiú. Attól féltünk, hogy csak ketten leszünk lányok. Jó ide járni, mert fegyelem van. Ha most kellene jelentkezni, mindnyájan újra ezt jelölnénk meg mint továbbtanulási helyet. Élőször azt hittük, halálra leszünk cikizve, merthogy ez rendőrosztály, de szerencsére ez egyáltalán nem így van. Sőt: válogatott osztály, többnyire kitűnő vagy négyes tanulókkal. Más szóval: szerintünk ez egy tökéletes osztály. ... és a „tökéletes osztály” tanulói Szabadon, mint a madár „A kerékpározásban az a legnagyszerűbb, hogy az ember szabadnak érzi magát, mint a madár” - mondotta Phillip Martin, az a fiatalember, akivel Tiszaföldváron találkoztunk, amint éppen Londonból egyedül kerékpározott Románia felé.- Jó sok ráérő ideje lehet, ha Angliából kerékpárral vágott neki, hogy fél Európát átkarí- kázza!- A foglalkozásom mérnök. Egy idő óta munkanélüli vagyok. Tizenöt évig dolgoztam egy helyen, életemben először történt, hogy munkanélkülivé váltam. A baj azonban nem jár egyedül: négy gyermekünk van, és a feleségem mind a négy gyermekemmel együtt nemrégiben elhagyott.- így azután tényleg szabad, mint a madár -„vigasztaltuk” némi feketehumorral fotós kolléganőmmel. Megcsodáltuk Phillip Martin négy gyermekének fényképét, majd jó utat kívánva elköszöntünk.- Viszontlátásra legközelebb. Evangélikus templom A műemlék-felügyelőség és külföldi támogatók segítségével felújították az evangélikus templom erősen megrongálódott épületét. A felújítás befejezéséig istentiszteleteket a gyülekezeti teremben tartanak. Nappali sötétség Tiszaföldvár sötétbe burkolózva fogadta az ideérkezőt. Aznap az egész városban nem volt villany, kóka- doztak az élelmiszerboltok mélyhűtött árui, állt az orvosi rendelő laborja. Rossz volt látni, mi történik, ha kihunynak a fények. Lungo Drom-fórum A Lungo Drom országos cigányszervezet fórumot tartott Tiszaföldváron, melyre meghívták Farkas Flóriánt, a Lungo Drom országos elnökét. A fórumon közel kétszázötvenen jelentek meg a helyi cigány származású lakosok közül. A főbb napirendi pontok között szerepelt a békés egymás mellett élés kérdése, az iskolalátogatás feltételeinek javítása, célként kitűzve, hogy az általános iskolai végzettsége minden földvári cigány lakosnak meglegyen. Szóba került a lakáshelyzet javítása. Az önkormányzat telket, használt építőanyagot, valamint az építkezést irányító szakemberek részvételét ígérte azoknak a családoknak, akik dolgoznak és vállalják az építkezéssel járó munkákat. Egyesek ekkor azzal vádolták a polgármestert, hogy gettót akar kialakítani a cigányok részére. Végül, a késő estébe nyúló fórumon ígéretek hangzottak el a békés egymás mellett élés megteremtésére. Remény a telefonra Van rá remény, hogy a jövő évben Tiszaföldvár is bekapcsolódjon a crossbar telefonhálózatba a Kö- rös-Com társasággal kötött megállapodás alapján. A szükséges anyagi feltételek megteremtését Scham- schula György miniszter személyesen ígérte meg a helyi önkormányzatnak. Minilabor Nem kell Szolnokra jönni az egyszerűbb vérvizsgálatok elvégzésére, mert a helyi orvosi rendelőbe egy olyan minilaboratóriumot vásároltak, melynek segítségével helyben is végezhetnek vizsgálatokat. Ezenkívül megszervezték a központi orvosi ügyeletet, így a lakosságnak nem kell fejben tartania, ki az ügyeletes orvos, mert az ügyelet mindig a központi rendelőben található. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Korényi Éva Füstöl a kémény, hol a ház?
