Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
1993. október 9., szombat Jász,—Kan Kakas ii Kétnapos rakott krumpli lefekvés előtt A vonat már nyílt pályán zakatolt. Békés, családias idill terpeszkedett a fülkére. Az ablak mellett fekete szemű, hosz- szú hajú csinos hölgy, még innen a húszon. A férjnek a duplája is hízelgő, bár a szemöldöke, keményen összeszorított ajkai határozottságról sejtettek. Ebben a pillanatban két újabb utas lépett a fülkébe. Elől egy ősz úr, mögötte vállas, jóképű fiatal srác. Szemrebbenés nélkül megzavarták a házaspár enyelgését, a férj mellé ültek. Ő bosszúsan tekintett a hívatlanokra, és az asszonyka arcán is zavar tükröződött. A fiatalember újságot vett elő, és a lapok hajtogatása közötti szüneteket a vele szemben ülő fiatalasszonynak szentelte. Az a teljes részvétlenség látszatát igyekezett mutatni, vajmi kevés sikerrel. Hirtelen megtört a csend.- Bocsásson meg, uram - fordult az ifjú udvariasan a férjhez -, mondhatok valamit? A megszólított ártatlan arccal mosolygott, és fejbiccentése a beleegyezést jelentette.- A feleségének gyönyörű a szeme... Szoborleleplezésnél nincs nagyobb csönd, mint akkor a kocsiban. Az asszonyka arca pipacsvörössé vált, a férfi ritkás haját igazgatta.- Különösen az tetszik benne - folytatta az ifjú S hogy szőke és fekete szemű. Ez, kérem, ritka eset!- Hallja, ez már igazán elég! Hogy meri molesztálni a nejemet? Még az sem zavarja, hogy itt vagyok?- Jaj, dehogynem! Bár azt tetszett mondani, hogy nyugodtan kérdezhetek, én pedig csak éltem a . . .- Visszaélt! - üvöltött az ősz úr. - Mit tudtam én az ön érdeklődési területét? Mit szólna, ha én szólítgatnám az utazóközönség előtt az ön feleségét?- Ne tessék haragudni, de én csak azt mondtam ki, amit úgyis mindenki lát. Feleségem pedig nincsen. Az asszonyka elsápadó-kipi- ruló arccal ült a helyén, és látszott rajta: tetszik is, meg nem is ez a különös vallomás.- Igazán, Géza, ne csinálj jelenetet! - tette békítőleg férje karjára a kezét.- De csinálok! - bömbölt az ember, de a nyomatékosabb reagálásnak határt szabott az ifjú rendíthetetlen nyugalma.- Ha most négyszemközt lennénk, nem úszná meg szárazon - változtatott a stíluson a férj.- Ne haragudjon, de nem szolgáltam rá. Véleményem szerint semmi bűn nem terheli a lelkem, mert a hölgynek szép, formás lábai vannak. Bizonyára sportol - villantotta ki mind a harminckettőt. A férj nem hogy szót, levegőt is alig bírt kapni, bár a sarokból egy idős úr a védelmére kelt.- Tudja, fiam, hogy ez bűntett? Az ilyeneknek rács mögött a helyük. Még látjuk a rendőrségi hírekben - mutatott rá remegő, bütykös ujjúval.- Szerintem pedig, uram, se bűn, se sértés nincs abban, ha az embernek gyönyörű a felesége. Sőt büszke lehet rá! - válaszolta engesztelőén az ifjú. Úgy látszik, mindennek vége, és hamarosan megint idill ereszkedik a fülkére. Almos, unalmas idill. Szerencsére a férj már csak hivatalból is folytatta.- Az ilyen csúnya szájú frátereknek a középkorban tüzes ...- Ne tessék nekem ilyet mondani - szabadkozott az ifjú - Én csúnya szájú? Bár igaz, a hölgy szája sokkal szebb az enyémnél. Különösen az tetszik benne, hogy természetes piros. A festékkel úgy vagyok, nézni még csak lehet, de fogyasztani? A hölgyé viszont. ..- Ez ... ez hallatlan . . . - pattant fel pulykamérgesen a férj - kikérem magamnak a feleségem nevében! Én majd leszállíttatom önt - üvöltötte, s elrohant, ki a folyosóra. Egymásra néztünk, mi benn ülők. És ha némi igazat is adtunk a férjnek, szomorúan vettük tudomásul, az út hátralévő részében újra a mellettünk rohanó fák, bokrok nyújtják á változatosságot. Hirtelen tisztán hallottam a fiút.- Drágám, csak erre várok...- Ó, miért nem jöttél hamarabb - szakadt fel egy sóhajtás a cseresznyepiros ajkak közül. Úgy vár ... Nem tudta befejezni, a fiú áthajolt hozzá, és a vállait fogva kiadós csókkal jutalmazta. Valami hiba lehetett a kivitelezésben, mert a műveletet még egyszer megismételték. Tragédiák harmadik felvonásában éltem át akkora csöndet, mint akkor a kocsiban. Az idős úr megkövültén bámulta az ifjú párt. A mellette ülő fejkendős néni csirkecombba kezdett, de a megboldogult földi maradványai egyelőre maradtak. Vagy eszik az ember, vagy okul. A némajátéknak a férjjel visszatérő hirtelenszőke kalauz meg egy mellette álló rendőr vetett véget.- Tessék, kérem! - zihálta a mellettük álló férj. - Ő kezdte molesztálni! - mutatott rám.- De kérem! Még hogy én? - hebegtem.- Ő volt? Mondják meg őszintén! - így a rendőr. Mindenki bólintott és felém bökött.- Na majd a következő állomáson elmondja, miért kezdett ki egy szolid párral! Mindjárt megérkezünk, és maga is velünk jön! - tette a vállamra a kezét a kalauz.- Vegye le a mancsait. Ne rángasson! - keltem ki magamból. *- Ébresztő, ébresztő! Már egyszer csörgött a vekker! - rázott a vállamnál hites nejem. Kábultan ültem fel. A homlokom gyöngyözött.- Hol a kalauz? - néztem páromra kiszáradó torokkal.- Miféle kalauz, édes fiam? Jaj, te beteg vagy! Lázas! - tette homlokomra a kezét. - Ugye megmondtam, ne edd meg a rakott krumplit lefekvés előtt! Még tegnapelőtt megfőztem. Most magyarázzam neki, hogy nem a rakott krumplival volt bajom, hanem ^kalauzzal? Úgysem hinné el. Éppen ezért megadóan dőltem vissza a párnára ... DSzM Nem is biztos, hogy már megkezdődött az 1994-es választások kampánya, hiszen - mint képünk bizonyítja - az 1990-es sem ért még véget. (Fotó: Barna Sándor) Kárpótlási igény: - Nézze! Az őseim földje nem érdekel, de az első éjszaka jogához továbbra is ragaszkodom! Bár az eredmény kissé felemás Alaposan visszavágtak kupacsapataink Az elmúlt évi gyászos kupaszereplést követően éles vita folyt a Magyar Labdarúgó Szövetségben: vajon érdemes-e indítani labdarúgócsapatainkat az 1994. évi európai kupaküzdelmekben. A szövetség végül az indulás mellett döntött - a sorsolás azt látszott igazolni, hogy jól. Ritka eset ugyanis, hogy egy csapat két egymás utáni évben ugyanazt az ellenfelet kapja, márpedig mind a négy magyar kupainduló így járt. Itt az alkalom a viszavágásra - gondolhattuk, az eredmény azonban kissé felemásra sikeredett. Legkevésbé nyilván a Kispest-Honvéd örült, hiszen ellenfele, a Manchester United igazi sztárcsapat. Az angolok - takarékossági okokból - ezúttal csak kezdőcsapatukkal (azaz 11 fővel) érkeztek, de ráfizettek. A fűszeres magyar konyha ugyanis megártott négy játékosnak. A kapuba a csapat gyúróját állították, a jobbszélre pedig a több mint 100-szoros angol válogatott, de már 80 évesnél is idősebb Sir Stanley Mattheust, így kilenc fővel már ki tudtak állni. A villámgyorsan száguldozó és ördöngösen cselező öregemberrel aztán nem bírt a bal oldali magyar védelem (tessék: már megint a baloldal...), aki egymaga három gólt lőtt, ugyanakkor a túloldalon, a kapuban parádézó gyúró (ő részesített elsősegélyben minden magyar játékost is), a kispesti támadók csak két találatra voltak képesek. A 2-3 végül is tisztes helytállás, de az angliai visszavágó ezek után már csak formalitás lehetett... A Ferencváros megint 3-0-ra kapott ki Innsbruckban. A hazaérkező játékosok elmondták: nem értik, hogyan rúghattak az osztrákok hármat, azt még kevésbé, hogy hogyan játszhattak még a tavalyinál is nagyobb fölényben. Egyetlen lehetséges magyarázatnak azt tartották, hogy Haynau generális szelleme szállta meg az osztrák csapatot... A pesti visszavágón a tiroliak szépen jódliztak, a magyarok viszont ennek a ritmusára sajos nem tudnak kontrázni. Megint „zakó”... Biztatóan indult a váciak újabb találkozása a ciprusi ellenféllel. A városnézésen részt vevő vendégek ugyanis ellátogattak a váci börtönbe, ahol a futball szerető fegyőrök mindjárt ott is fogták az egész csapatot. így nem értek ki a kezdésre, sőt azt követen még 30 után sem voltak a pályán, így az UEFA ellenőre 3-0-val a váciak javára igazolta mérkőzést. A visszavágón aztán megint jött a feketeleves. A ciprusiak ugyanis - honosított játékosként - két nagy fehér cápát is pályára küldtek a védelemben, így aztán a váciak át sem lépték felezővonalat. Ugyanakkor a még mindig a ciprusi csapatban játszó három szerb idegenlégiós ezúttal is tette a dolgát. Szóval megint 0-4, kiesés. Nincs viszont még pontos hírünk az MTK csapatáról. Ők ugyanis - a legutóbbi hírek szerint - rendkívüli megpróbáltatások közepette 2-1-re ismét nyertek az erősen tartalékos izlandi halászegyüttes ellen (halászati idény van). Amikor azonban a mérkőzés után hazatérőben - szintén takarékossági okokból - csónakokon keltek át az Izlandi-szoroson, egy éppen arra bóklászó ámb- ráscetcsapat lenyelte a csónakokat. Talán őket nézték izlandi bálnavadásznak... Amíg a ceteket keresik, az MTK-nak reális esélye van a továbbjutásra. A többieknek legfeljebb jövőre... Székely- Ilyenkor ősszel mindig borús a főnök hangulata Szöveg nélkül Egy kis pihenő Trükk Vadítás
