Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
10 Jász,—Kun Kukás 1993. október 9., szombat Róza néni pletyisládájából És akkor most mi van? Hát, ha már a kis hazánkat dúlta elmúlt hetven évet megélt nagy tudású néném is emígyen kérdez, ott biztosan lappan- gódzkodnia kell valami elvetemülten nagy összefüggésnek! De ismét tévedtem, öreg barátnőm mindössze egy-két órács- kányit tépelődött a hazai pártok legújabb húzásain, valamint a budapesti, a tel-avivi és a moszkvai események váratlan fordulatain, majd így summázta véleményét: még mindig lett valahogy, és a hét szűk esztendő után jön a még szőkébb ki tudja mennyi! Ennyi biztatás után most nézzünk néhányat a ple- tyisláda legújabb híreiből:- A Magyarországon hivatalosan bejegyzett 126 tőke- és tömegerős párt közös konszenzuson alapuló hirdetést tett közzé az összes műholdas telekommunikációs eszközben, mely szerint egymásra szórható tömény fekáliát és komposztot keresnek még a tavasz előtt, minden mennyiségben. Az eddigi ajánlatok sajnos csekélynek bizonyultak, de a megfigyelők szerint a finis idejére rendelkezésre áll majd a kellő mennyiségű alapanyag és a szóróeszközök is.- Az aláírásra kész román-szlovák alapszerződésben a felek hangsúlyozzák, hogy a két ország között nincsenek területi viták, bár Szolnok és Nyíregyháza hovatartozásáról még nem tudtak megegyezni.- Piroska nénivel az erdőben úgy esett, hogy megesett. A báránybőrbe bújt férje ugyanis rajtakapta, amikor a farkasnak álcázott csábító - leitatván a nagymamát, magáévá tette Piroska bolyhos kosárkáját, de az eltulajdonlási illetékkel és az áfával már az egyébként résen levő ordas sem tudott megbirkózni. Ezért néma tüntetést kíván szervezni az Országos Dézsmahivatal előtti zsebken- dőnyi téren.- Thürmer Gyula személyesen kívánta átadni üdvözlő táviratát a Moszkvában megküzdő felek egyikének. Záhonynál azonban visszafordult, mert rájött: megint rosszul címzett borítékot választott.- A „Vadkacsa” című, legújabb, erősen objektív és hiteles képeslap értesülései szerint Orbán Viktor megalakította a „Levágott Inggalléré Halálraítéltek” (LIH) pártját. Tervéhez hűen, inggallér nélkül jelent meg a szegedi Csillag Börtönben tartott szeánszon. Itt kijelentette: ezentúl a narancs mellé kötelet is osztogatnak, amellyel ki-ki ízlése szerint vagy a gatyáját köti fel, vagy a jóakaróját!- Csurka István kikérte magának, hogy őt potom 25 milliós előleggel meg lehetne környékezni egy fércforgatókönyv megírására a privatizációról. Ennyiért egy igazi magyar nemhogy tollat, még szablyát sem ránt, amikor beférkőzve egy el/le/kiárusítandó vállalat vezetői közé, tízszer ennyit sza- kajthat feltűnés nélkül!- Szabó Iván a Világbank kormányzótanácsának New York-i ülésén megtalálta az adósságállományt eltüntető varázselixírt. A csodaszert tartalmazó poggyászt azonban a Malév különgépe tévedésből Bukarestbe vitte. A román fél - bizonyítván jószándékát - az üres koffert minden további nélkül hajlandó kiadni jogos tulajdonosának.- Legfrissebb információink szerint a szolnoki önkormányzat a főutca teljes lezárását tervezi. Az elképzelések szerint a gépkocsik csak zuhanórepülésben, a gyalogosok pedig sehogy sem haladhatnak át a városon. A megyeszéhelyet így a jövő héttől a Tószeg-Vlagyivosztok útirányon át lehet majd megközelíteni.- Kukás Benő helyi kisnyugdíjast súlyos kihágáson kapták rajta. A nevezett eltévelygő a szemétben talált háztartási hulladékot úgy értékesítette a piacon, hogy nem adott róla hivatalos nyugtát a vásárlóknak. Sőt, az APEH ellenőrét elküldte egy kis-ázsiai körutazásra. L.Gy.- Amíg hatalmon voltunk, pajtás, nem volt időnk uralkodni a sok munka miatt. Most, hogy nincs melónk és lenne rá időnk, megszűnt a munkáshatalom. ■ Érdekes, az én pozíciómra eddig még egyik párt sem vetett szemet A munkájával semmi baj, Kovács, de meg kell válnunk egymástól a gyenge magyarságteljesítménye miatt... Iskolai sziporkák Csak úszni tudó ember fulladhat vízbe! *- Milyen csont ez?- Szemüreg csont! * A növényi sejteket liszt építi fel. * A végtagjainkat csöves csontok építik fel, ezért az emberek csöves szerkezetűek. *- Ki fog felelni?- Mindenki és még egy pár gyerek! * Mi gyönge nők utáljuk az erőszakot, ezért nem vehetünk részt fizikaórán, mivel az kész horror! *- Mi volt Händel keresztneve?- Händel Sámuel. * *- A feszültség mértékegysége a volt.- És mi lesz? * A töltéssel rendelkező részecskéket töltésnek hívják. * A jelzőknek is fontos szemüvegük van. *- Miből állt az ókori Egyiptomban az öntözőrendszer?- Szivattyúból! * A nagy francia forradalom előtt a rendi gyűlésen a III. rendbéliek fel akarták oszlatni a királyt. *- Hogy hívták II. József feleségét?- Második Józsefné. * János vitéz Juliskát szerette. (Akkor Puskának ki maradt? Ő Jancsival jött össze? - „Bűnösök közt cinkos, aki néma”) *- Ezt a rajzot Petőfi rajzolta egyéves korában.- Utána hozzáment Szendrey Júliához. * A Germán-alföldnek két része van. Az egyiket Kelet-Nyugat alföldnek hívják. És a másik? netán Észak-Dél alföld? Ameddig a szem ellát, mindenütt csend és békesség honol. Szemünket bármennyire is meresztget- jük, rendbontást nem tapasztalunk, a „magánlakásnak” pedig nyomát sem látjuk. A tábla tartalma így nem több, mint „pusztába kiáltott szó”. (Fotó: Mészáros J.) A tök termesztésének helyzete Magyarországon Interjú Tök Ész professzorral A töktermesztés az ősidőkig nyúlik vissza. Mi magyarok tökeinket az őshazából hoztuk magunkkal, magját itt-ott szétszórtuk, de a legtöbb a Kárpátmedencébe jutott. Azonban a korábban világhírűnek hitt magyar tök vesztett népszerűségéből, és ennek okairól kérdeztem Tök Ész professzort, a hazai tö- kológiai intézet igazgatóját.- Az elmúlt társadalmi rendszer hibája, hogy önbizalmat adott nekünk és elhitette velünk a magyar tök mindenhatóságát - kezdte válaszát a professzor -, pedig már több mint tíz éve tisztán láttuk, hogy a világ tökei rombuszágyásaikban sokkal jobb minőségűek, mint a mi, Kelet-Európábán a legvidámabb rombusznak kikiálltott magágyakban nevelkedett tökeink.- A korábbi társadalmi rendben is tettek kísérleteket a tökösök erősítésére...- Ez mind protekcionista alapon működött. Mert akinek volt töke, az virgonckodott és bemagyarázta a többieknek, hogy az ő tökével verjük a csalánt, és ő mindent elvisel, a miénk pedig csak napozik, és tingli-tang- lizik. Az állam mindenről gondoskodik, és tökeinket csak sűrű lóbálással hűteni kellett.- A magyar tök viszont veszített hírnevéből...- Pontosítsunk, a magyar tök semmit nem változott, csak a környezeti miliő tette eladhatatlanná. Pedig a magyar földet, ahol a tök termett, digózták, vetették szűz földbe is, de úgy látszik valami lényeges elmaradt, és most ezért kénytelenek vagyunk a töktermesztést teljesen új alapokra helyezni. A főtökösöket leváltottuk, de úgy látszik, hogy a népi tök reagálása nem megfelelő, mert nem megfelelő nagyságú és érettségű tököt lóbálnak az elégedettség jeleként, hanem néhányan rohadt tökükre hivatkozva magjaikat vágják a fejünkhöz.- A fiatalabb generáció viszont mikor számíthat arra, hogy... _A fiatalabb generáció egyelőre tartsa vissza az indulatait, mert még a korábbi visszaszorított tökösök, a tökológiai intézet munkatársai nem helyezik megnyugtató alapokra saját magvaikat, addig a következő generációnak nincs elég magágy. De lehet, hogy nem is genera- tívan, hanem klónozással szaporítjuk a felszabadult tökcsaládokat, és akkor nem is lesz szükség többé hazánkban tökösökre. - span Baloldali veszély Az igazgató úr tegnap nyilatkozott. Már a múltkori igazgatótanácsi ülésről is kiszivárgott, hogy keményen odamondogatott a hőbörgőknek és a felforgatóknak - a feszültségkeltés és izgatás bűncselekményét is kimeríti az, amit ezek időnként már művelnek - és felhívta a figyelmet a baloldali veszélyre. Most aztán a dolgozók - azaz a nagy nyilvánosság - előtt is elmondta mindezt. És igaza volt! Mert mi természetesen tudjuk, hogy az elmondottakban is igaza van, de a dolgozóknak meg kell magyarázni. Nehogy csak úgy bedőljenek mindenféle szociális demagógiának! Az igazgató úr először is leszögezte, hogy a vállalatnak csakis ezzel a vezetéssel képzelhető el bármiféle jövője. A jelenlegi igazgatótanácsnak egyszerűen nincs alternatívája. A piac mai észveszejtő konkurenciaharcában munkahelyünket egyszerűen felfalják a szomszéd cégek. Azaz vagy ez a vezetés, vagy a vállalat rövid időn belül megszűnik létezni. Ez utóbi perspektíva érzékeltetéséül az igazgató úr megrendí- tően festette fel a céghalál apokaliptikus vízióját. Brrr... De mindezt sajnos egyes szűkagyú demagógok, akik kizárólag saját kisstílű hatalmi érdekeiket képesek szem előtt ta- tani, nem hajlandók (de nem is tudják) megérteni. Holmi dolgozói érdekekről fecsegnek folyton, a vállalat valódi érdekeinek szintjéig egyszerűen nem érnek fel ésszel. Bizonytalanságot és egyben indulatokat szítanak, amit a múlt szüntelenül felettünk keringő kísértete azonnal kihasznál. S mert a dolgozók kevésbé fogékonyak az allegorikus kifejezési módokra, az igazgató úr meg is magyarázta, hogy kiknek a személyében csaphat le a keringő kísértet. Szemöldökét erősen összehúzta, s mutatóujját figyelmez- tetőleg emelte fel, amikor felhívta a figyelmet a baloldali veszélyre. Ez pedig az igazgató- sági főépülettől egészen pontosan balra levő nagy szerelőcsarnok irányából fenyeget. A legutóbbi vezetőségváltás után ugyanis itt adtak munkát a vállalat korábbi vezetőinek, akik közül néhányat művezetőnek, másokat egyszerű dolgozónak minősítettek vissza. Ezek - ahelyett, hogy örülnének, hogy nem az utcára kerültek - most lázítják többi dolgozót, nosztalgiát keltenek az általuk uralt közelmúlt iránt, ráadásul összefogtak az üzemi szak- szervezeti bürokráciával, és most nyíltan a hatalomra, azaz a vállalat vezető posztjainak megszerzésére törekszenek. Amit mi nem tudunk megadni, azt mind gátlástalanul megígérik a dolgozóknak, s fennáll a veszélye még annak is, hogy esetleg maguk mögé tudják állítani a többséget. Ezen persze - emelte fel hangját az igazgató - minden jóérzésű vállalati ember méltán van felháborodva. Az egyik főosztályvezető például így fogalmazott: „Ezeket kidobtuk az igazgatósági főépület ajtaján, erre most beverik az ablakot és azon akarnak visszajönni!” Nahát, ez nálunk nem következhet be, mert akkor megnézhetjük magunkat, de a most hőbörgő vállalati dolgozók is! - figyelmeztetett az igazgató. Felhívta figyelmet a közelmúlt intő és egyben elrettentő példáira is. A hozzánk hasonlóan nehéz helyzetben levő cégek közül kettőben is bekövetkezett az, amitől bennünket többszörösen ismételve is óvott az igazgató úr: a vállalatunknál is tapasztalt harcmodort követve a régi vezetők kerültek vissza vállalatvezetésbe. Mindkét helyen a megtévesztett dolgozók juttatták őket oda! Egy, korábban a mi cégünkkel is szoros kapcsolatban állt mamutvállalat régebbi és új vezetői között pedig nyilvános pofozkodás alakult ki a vezér- igazgatói szék birtoklásáért, szégyenszemre, ország-világ előtt. De mi ebből nem kérünk! Igaz, ott meg sem kérdezték a dolgozókat, de ennél azt sem vélhetjük jobbnak, ha megtévesztik őket. Márpedig a másik két cégnél ez történt! A felelőtlenség így is, úgy is tragikus következménnyel jár! Nem véletlen, hogy egy másik főosztályvezető így fogalmazott: „Itt tendenciáról, folyamatról van szó, harcról, amelyben két vállalat már elesett, a mi dolgunk annak a megakadályozása, hogy a miénk is így járjon.” Ehhez az igazgató úr még hozzátette, hogy mivel a vállalatvezetés nem csupán tudja dolgát, de meri és teszi is, kár a baloldali üzemcsarnokban szervezkedő korábbi igazgatónak, vezetőknek és a szakszervezeti bizalmiaknak politikai (ter- mésztesen üzempolitikai) indiántáncot járniuk a tűz körül, annak örvendezve, hogy itt van már a győzelem, mert ahhoz még nekünk is lesz egy-két szavunk. Hogy ezek konkrétan melyek lesznek, azt nem mondta. De a lényeget már úgyis tudjuk. Tanulságos üzemi gyűlés volt! Sz. P.
