Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-09 / 236. szám

10 Jász,—Kun Kukás 1993. október 9., szombat Róza néni pletyisládájából És akkor most mi van? Hát, ha már a kis hazánkat dúlta elmúlt hetven évet megélt nagy tudású néném is emígyen kérdez, ott biztosan lappan- gódzkodnia kell valami elvete­mülten nagy összefüggésnek! De ismét tévedtem, öreg barát­nőm mindössze egy-két órács- kányit tépelődött a hazai pártok legújabb húzásain, valamint a budapesti, a tel-avivi és a moszkvai események váratlan fordulatain, majd így summázta véleményét: még mindig lett va­lahogy, és a hét szűk esztendő után jön a még szőkébb ki tudja mennyi! Ennyi biztatás után most nézzünk néhányat a ple- tyisláda legújabb híreiből:- A Magyarországon hivata­losan bejegyzett 126 tőke- és tömegerős párt közös konszen­zuson alapuló hirdetést tett közzé az összes műholdas tele­kommunikációs eszközben, mely szerint egymásra szórható tömény fekáliát és komposztot keresnek még a tavasz előtt, minden mennyiségben. Az ed­digi ajánlatok sajnos csekélynek bizonyultak, de a megfigyelők szerint a finis idejére rendelke­zésre áll majd a kellő mennyi­ségű alapanyag és a szóróesz­közök is.- Az aláírásra kész ro­mán-szlovák alapszerződésben a felek hangsúlyozzák, hogy a két ország között nincsenek te­rületi viták, bár Szolnok és Nyíregyháza hovatartozásáról még nem tudtak megegyezni.- Piroska nénivel az erdőben úgy esett, hogy megesett. A bá­ránybőrbe bújt férje ugyanis raj­takapta, amikor a farkasnak ál­cázott csábító - leitatván a nagymamát, magáévá tette Pi­roska bolyhos kosárkáját, de az eltulajdonlási illetékkel és az áfával már az egyébként résen levő ordas sem tudott megbir­kózni. Ezért néma tüntetést kí­ván szervezni az Országos Dézsmahivatal előtti zsebken- dőnyi téren.- Thürmer Gyula személye­sen kívánta átadni üdvözlő táv­iratát a Moszkvában megküzdő felek egyikének. Záhonynál azonban visszafordult, mert rá­jött: megint rosszul címzett bo­rítékot választott.- A „Vadkacsa” című, leg­újabb, erősen objektív és hite­les képeslap értesülései szerint Orbán Viktor megalakította a „Levágott Inggalléré Halálraí­téltek” (LIH) pártját. Tervéhez hűen, inggallér nélkül jelent meg a szegedi Csillag Börtön­ben tartott szeánszon. Itt kije­lentette: ezentúl a narancs mellé kötelet is osztogatnak, amellyel ki-ki ízlése szerint vagy a gatyá­ját köti fel, vagy a jóakaróját!- Csurka István kikérte ma­gának, hogy őt potom 25 mil­liós előleggel meg lehetne kör­nyékezni egy fércforgatókönyv megírására a privatizációról. Ennyiért egy igazi magyar nemhogy tollat, még szablyát sem ránt, amikor beférkőzve egy el/le/kiárusítandó vállalat vezetői közé, tízszer ennyit sza- kajthat feltűnés nélkül!- Szabó Iván a Világbank kormányzótanácsának New York-i ülésén megtalálta az adósságállományt eltüntető varázselixírt. A csodaszert tar­talmazó poggyászt azonban a Malév különgépe tévedésből Bukarestbe vitte. A román fél - bizonyítván jószándékát - az üres koffert minden további nélkül hajlandó kiadni jogos tu­lajdonosának.- Legfrissebb információink szerint a szolnoki önkormány­zat a főutca teljes lezárását ter­vezi. Az elképzelések szerint a gépkocsik csak zuhanórepülés­ben, a gyalogosok pedig sehogy sem haladhatnak át a városon. A megyeszéhelyet így a jövő héttől a Tószeg-Vlagyivosztok útirányon át lehet majd megkö­zelíteni.- Kukás Benő helyi kisnyug­díjast súlyos kihágáson kapták rajta. A nevezett eltévelygő a szemétben talált háztartási hul­ladékot úgy értékesítette a pia­con, hogy nem adott róla hivata­los nyugtát a vásárlóknak. Sőt, az APEH ellenőrét elküldte egy kis-ázsiai körutazásra. L.Gy.- Amíg hatalmon voltunk, pajtás, nem volt időnk uralkodni a sok munka miatt. Most, hogy nincs melónk és lenne rá időnk, megszűnt a munkáshatalom. ■ Érdekes, az én pozíciómra eddig még egyik párt sem vetett szemet A munkájával semmi baj, Kovács, de meg kell válnunk egymástól a gyenge magyarságteljesítménye miatt... Iskolai sziporkák Csak úszni tudó ember ful­ladhat vízbe! *- Milyen csont ez?- Szemüreg csont! * A növényi sejteket liszt építi fel. * A végtagjainkat csöves cson­tok építik fel, ezért az emberek csöves szerkezetűek. *- Ki fog felelni?- Mindenki és még egy pár gyerek! * Mi gyönge nők utáljuk az erőszakot, ezért nem vehetünk részt fizikaórán, mivel az kész horror! *- Mi volt Händel kereszt­neve?- Händel Sámuel. * *- A feszültség mértékegysége a volt.- És mi lesz? * A töltéssel rendelkező ré­szecskéket töltésnek hívják. * A jelzőknek is fontos szem­üvegük van. *- Miből állt az ókori Egyip­tomban az öntözőrendszer?- Szivattyúból! * A nagy francia forradalom előtt a rendi gyűlésen a III. rendbéliek fel akarták oszlatni a királyt. *- Hogy hívták II. József fe­leségét?- Második Józsefné. * János vitéz Juliskát szerette. (Akkor Puskának ki maradt? Ő Jancsival jött össze? - „Bűnösök közt cinkos, aki néma”) *- Ezt a rajzot Petőfi rajzolta egyéves korában.- Utána hozzáment Szendrey Júliához. * A Germán-alföldnek két ré­sze van. Az egyiket Kelet-Nyu­gat alföldnek hívják. És a másik? netán Észak-Dél alföld? Ameddig a szem ellát, mindenütt csend és békesség honol. Szemünket bármennyire is meresztget- jük, rendbontást nem tapasztalunk, a „magánlakásnak” pedig nyomát sem látjuk. A tábla tar­talma így nem több, mint „pusztába kiáltott szó”. (Fotó: Mészáros J.) A tök termesztésének helyzete Magyarországon Interjú Tök Ész professzorral A töktermesztés az ősidőkig nyúlik vissza. Mi magyarok tö­keinket az őshazából hoztuk magunkkal, magját itt-ott szét­szórtuk, de a legtöbb a Kárpát­medencébe jutott. Azonban a korábban világhírűnek hitt ma­gyar tök vesztett népszerűségé­ből, és ennek okairól kérdeztem Tök Ész professzort, a hazai tö- kológiai intézet igazgatóját.- Az elmúlt társadalmi rend­szer hibája, hogy önbizalmat adott nekünk és elhitette velünk a magyar tök mindenhatóságát - kezdte válaszát a professzor -, pedig már több mint tíz éve tisz­tán láttuk, hogy a világ tökei rombuszágyásaikban sokkal jobb minőségűek, mint a mi, Kelet-Európábán a legvidá­mabb rombusznak kikiálltott magágyakban nevelkedett töke­ink.- A korábbi társadalmi rend­ben is tettek kísérleteket a tökö­sök erősítésére...- Ez mind protekcionista ala­pon működött. Mert akinek volt töke, az virgonckodott és be­magyarázta a többieknek, hogy az ő tökével verjük a csalánt, és ő mindent elvisel, a miénk pe­dig csak napozik, és tingli-tang- lizik. Az állam mindenről gon­doskodik, és tökeinket csak sűrű lóbálással hűteni kellett.- A magyar tök viszont veszí­tett hírnevéből...- Pontosítsunk, a magyar tök semmit nem változott, csak a környezeti miliő tette eladhatat­lanná. Pedig a magyar földet, ahol a tök termett, digózták, ve­tették szűz földbe is, de úgy lát­szik valami lényeges elmaradt, és most ezért kénytelenek va­gyunk a töktermesztést teljesen új alapokra helyezni. A főtökö­söket leváltottuk, de úgy látszik, hogy a népi tök reagálása nem megfelelő, mert nem megfelelő nagyságú és érettségű tököt ló­bálnak az elégedettség jeleként, hanem néhányan rohadt tökükre hivatkozva magjaikat vágják a fejünkhöz.- A fiatalabb generáció vi­szont mikor számíthat arra, hogy... _A fiatalabb generáció egye­lőre tartsa vissza az indulatait, mert még a korábbi visszaszorí­tott tökösök, a tökológiai intézet munkatársai nem helyezik megnyugtató alapokra saját magvaikat, addig a következő generációnak nincs elég mag­ágy. De lehet, hogy nem is genera- tívan, hanem klónozással sza­porítjuk a felszabadult tökcsa­ládokat, és akkor nem is lesz szükség többé hazánkban tökö­sökre. - span ­Baloldali veszély Az igazgató úr tegnap nyilat­kozott. Már a múltkori igazga­tótanácsi ülésről is kiszivárgott, hogy keményen odamondoga­tott a hőbörgőknek és a felfor­gatóknak - a feszültségkeltés és izgatás bűncselekményét is ki­meríti az, amit ezek időnként már művelnek - és felhívta a fi­gyelmet a baloldali veszélyre. Most aztán a dolgozók - azaz a nagy nyilvánosság - előtt is el­mondta mindezt. És igaza volt! Mert mi természetesen tudjuk, hogy az elmondottakban is igaza van, de a dolgozóknak meg kell magyarázni. Nehogy csak úgy bedőljenek mindenféle szociális demagógiának! Az igazgató úr először is le­szögezte, hogy a vállalatnak csakis ezzel a vezetéssel kép­zelhető el bármiféle jövője. A jelenlegi igazgatótanácsnak egyszerűen nincs alternatívája. A piac mai észveszejtő konku­renciaharcában munkahelyün­ket egyszerűen felfalják a szomszéd cégek. Azaz vagy ez a vezetés, vagy a vállalat rövid időn belül megszűnik létezni. Ez utóbi perspektíva érzékelte­téséül az igazgató úr megrendí- tően festette fel a céghalál apo­kaliptikus vízióját. Brrr... De mindezt sajnos egyes szűkagyú demagógok, akik ki­zárólag saját kisstílű hatalmi ér­dekeiket képesek szem előtt ta- tani, nem hajlandók (de nem is tudják) megérteni. Holmi dolgozói érdekekről fecsegnek folyton, a vállalat va­lódi érdekeinek szintjéig egy­szerűen nem érnek fel ésszel. Bizonytalanságot és egyben in­dulatokat szítanak, amit a múlt szüntelenül felettünk keringő kísértete azonnal kihasznál. S mert a dolgozók kevésbé fogé­konyak az allegorikus kifejezési módokra, az igazgató úr meg is magyarázta, hogy kiknek a személyében csaphat le a ke­ringő kísértet. Szemöldökét erősen össze­húzta, s mutatóujját figyelmez- tetőleg emelte fel, amikor fel­hívta a figyelmet a baloldali ve­szélyre. Ez pedig az igazgató- sági főépülettől egészen ponto­san balra levő nagy szerelőcsar­nok irányából fenyeget. A leg­utóbbi vezetőségváltás után ugyanis itt adtak munkát a vál­lalat korábbi vezetőinek, akik közül néhányat művezetőnek, másokat egyszerű dolgozónak minősítettek vissza. Ezek - ahelyett, hogy örülné­nek, hogy nem az utcára kerül­tek - most lázítják többi dolgo­zót, nosztalgiát keltenek az álta­luk uralt közelmúlt iránt, ráadá­sul összefogtak az üzemi szak- szervezeti bürokráciával, és most nyíltan a hatalomra, azaz a vállalat vezető posztjainak megszerzésére törekszenek. Amit mi nem tudunk megadni, azt mind gátlástalanul megígé­rik a dolgozóknak, s fennáll a veszélye még annak is, hogy esetleg maguk mögé tudják állí­tani a többséget. Ezen persze - emelte fel hangját az igazgató - minden jóérzésű vállalati ember méltán van felháborodva. Az egyik főosztályvezető például így fogalmazott: „Ezeket kidob­tuk az igazgatósági főépület aj­taján, erre most beverik az abla­kot és azon akarnak vissza­jönni!” Nahát, ez nálunk nem következhet be, mert akkor megnézhetjük magunkat, de a most hőbörgő vállalati dolgo­zók is! - figyelmeztetett az igazgató. Felhívta figyelmet a közel­múlt intő és egyben elrettentő példáira is. A hozzánk hason­lóan nehéz helyzetben levő cé­gek közül kettőben is bekövet­kezett az, amitől bennünket többszörösen ismételve is óvott az igazgató úr: a vállalatunknál is tapasztalt harcmodort kö­vetve a régi vezetők kerültek vissza vállalatvezetésbe. Mind­két helyen a megtévesztett dol­gozók juttatták őket oda! Egy, korábban a mi cégünk­kel is szoros kapcsolatban állt mamutvállalat régebbi és új ve­zetői között pedig nyilvános po­fozkodás alakult ki a vezér- igazgatói szék birtoklásáért, szégyenszemre, ország-világ előtt. De mi ebből nem kérünk! Igaz, ott meg sem kérdezték a dolgozókat, de ennél azt sem vélhetjük jobbnak, ha megté­vesztik őket. Márpedig a másik két cégnél ez történt! A felelőt­lenség így is, úgy is tragikus következménnyel jár! Nem vé­letlen, hogy egy másik főosz­tályvezető így fogalmazott: „Itt tendenciáról, folyamatról van szó, harcról, amelyben két vál­lalat már elesett, a mi dolgunk annak a megakadályozása, hogy a miénk is így járjon.” Ehhez az igazgató úr még hozzátette, hogy mivel a válla­latvezetés nem csupán tudja dolgát, de meri és teszi is, kár a baloldali üzemcsarnokban szer­vezkedő korábbi igazgatónak, vezetőknek és a szakszervezeti bizalmiaknak politikai (ter- mésztesen üzempolitikai) indi­ántáncot járniuk a tűz körül, an­nak örvendezve, hogy itt van már a győzelem, mert ahhoz még nekünk is lesz egy-két sza­vunk. Hogy ezek konkrétan melyek lesznek, azt nem mondta. De a lényeget már úgyis tudjuk. Ta­nulságos üzemi gyűlés volt! Sz. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom