Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
1993. szeptember 2., csütörtök Hazai tükör 5 Kormányzó vagy király? Beszélgetés dr. Dombrády Lóránd hadtörténésszel a királypuccsról KUNGYALU. Gyönyörűen ápolják és rendben tartják a régi tanyasi iskola udvarán álló haranglábat és feszületet, gondos kezek mindig tesznek koszorút, virágot a kereszt elé. (Fotó: I. L.) Régészeti szenzáció- Doktor úr! A közvéleményben uralkodik egy olyan nézet is IV. Károly király 1921 -es visz- szatérési kísérleteiről, miszerint Horthy Miklós, miután sikerült megragadnia a hatalmat, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodott, még az ország törvényes uralkodójával szemben is. Ón szerint milyen indítékok vezethették őt államférfiként és egyúttal magánemberként, amikor szembeszegült a restaurációs törekvésekkel?- Arra nincs támpont, hogy magánemberként hogyan állt a király visszatéréséhez. Feltehető, hogy személyében sem szívesen mondott volna le a kormányzói tisztről - hiszen mindannyian emberek vagyunk -, de ez csak feltevés. Azt hiszem, nem erről az oldalról kell megközelíteni a kérdést, hanem az ország stabilitása szempontjából. De mielőtt ebbe belemélyedünk, tisztázzunk valamit: Horthy nem megragadta a hatalmat, hanem megkapta, ráruházták 1919-ben, amikor ő lett a nemzeti hadsereg fővezére, ami nem véletlen. Magyarországon ő volt a legmagasabb rangú, beosztású katona, aki egyáltalán elérhető volt. Akit elfogadtak Szegeden, tehát a magyarországi ellenforradalmi körök, és elfogadták a bécsiek is mint Ferenc József egykori számysegédjét, és a flotta egykori főparancsnokát. Ez utóbbi okból mint ismert tengerészt, az angolok is szívesen látták. Mindenki számára megfelelt, nála alkalmasabb ember nem volt. Maga a király úgy mérte föl, hogy ő a Habsburgok embere, aki adott esetben várja, hogy átadhassa a hatalmat a törvényes uralkodónak. így állították be őt azok a legitimista körök, akik a királynak súgtak, s ezzel, ha úgy tetszik, félreinformálták, mert teljesen kihagyták a számításból a politikai, elsősorban külpolitikai realitásokat, amelyeket figyelembe véve egyszerűen nem adhatta át. Azon el lehet tűnődni, hogy egy optimális politikai helyzetben valóban átadta volna, de ez csak elméleti kérdés. Ha akkor ezt megteszi, a környező államok hadseregei azonnal megindulnak, s megszállják az országot. Már az első alkalommal, 1921. március 28-án, amikor a király titokban Budapestre jött, határozottan tiltakozott a nagykövetek tanácsa a jelenléte ellen, s követelte távozását. Mikor újra megjelenik október 22-én Szombathelyen, majd Sopronban, újra tiltakoznak a magyar kormánynál, s egyúttal mozgósít Csehszlovákia, Jugoszlávia, majd Románia is. Ilyen körülmények között az a kérdés, hogy mi volt az ország érdeke? A királyt, akár erőszakkal is rábírni arra, hogy vonuljon vissza, s hagyja el az országot. Mint ismert, nem hagyta el, hanem az angolok szállították Madeira szigetére - száműzték.- Mi ösztönözte ennyire IV. Károlyt, hogy minden baljós jel ellenére ragaszkodjon a visszatéréshez?- Az, hogy a király mellett levő emigrációban, de Nyu- gat-Magyarországon és Budapesten is voltak olyan politikai és katonai körök, kemény legitimisták, melyek úgy súgtak a királynak, hogy amennyiben fegyverrel, jön, akkor a hazai katonai alakulatok mellé fognak állni, ennélfogva erőszakkal veheti vissza a hatalmat. A király azt elhitte, s ebben a tudatban jelent meg ismét, s próbálta most már fegyveresen visszaszerezni a hatalmat.- Előtte nem volt nyilvánvaló, hogy a kisantant mozgósít?- Dehogynem! Hiszen az első alkalommal is ez történt. Hogy mire számított, azt másként nem lehet felfogni, mint úgy, hogy a mellé állt hadsereg segítségével kész helyzet elé állítja a kisantantot s a mögötte álló nagyhatalmakat. Másképpen nem tudom ey.t jellemezni, mint nagyon rossz és szinte hihetetlenül naiv felméréseként a külpolitikai helyzetnek. Ez egy iszonyú hazárdjáték volt, hiszen a körülöttünk levő országok katonai ereje külön-külön is nagyobb volt a mienknél, s el voltak szánva arra, hogy együttesen támadva, megszállják az országot. A hatalmas túlerő miatt esélyünk sem volt a védekezésre.-A király állítólagos francia garanciákra hivatkozott!.- Amelyet később cáfolt a francia kormány, sőt a második visszatérési kísérletet követően ők is határozottan követelték a Habsburg-ház trónfosztását, ami meg is történt 1921. november 6-án, tehát igen hamar. A királyt belpolitikai téren is illúziók vezették, hiszen a hadseregnek csak egy igen kis része állt mellé, a többség keményen kiállt Horthy mellett. Itt beszélnünk kell arról, hogy Trianon után, amikor a hadsereget le kellett építeni, nagyon kemény harc indult meg a tisztek között a megmaradt kevés állás betöltéséért. Szembekerültek egymással volt honvédek és egykori közösök, magyarországi illetőségűek és a többiek. A pozícióról volt szó! Akik megmaradtak a szolgálatban, letették az esküt Horthyra, s a király visszatérése minden szempontból bizonytalan helyzet elé állította őket. Mint szakemberek azt is felmérték, hogy a király jelenléte által kiváltott kisantant támadásnak a saját erők gyengesége miatt ellenállni nem tudnak, s akkor vége annak a haderőnek, melyre érvényesülésüket alapozták. Mi következik ebből? Nyilvánvaló, hogy megmaradnak Horthy hűségén. A végeredmény: a budaörsi lövöldözés után - mert csatának azért túlzás nevezni - a király fölméri az erőviszonyokat. Kijelenti: őérte ne haljon meg senki, s leteszi a fegyvert. A többi már ismert. Száműzik, a Habsburg- házat detronizálják, a legitimisták a háttérbe vonulnak, időlegesen megbékélnek a rendszerrel és a kormányzó uralmával.- Nem jött szóba ezután Horthy esetleges trónra emelése? Hiszen a királyság mint államforma megmaradt.- Soha! Hiába voltak az országban úgynevezett szabad királyválasztók, akik a trónt magyar születésű királlyal szándékoztak betölteni, ez egyszerűen szóba sem jöhetett. Ellene volt a nagy hatalommal bíró katolikus egyház, az arisztokrácia, a legitimisták. Ez jól megmutatkozott a kormányzóhelyettes választásánál. Egyébként arra nincs bizonyíték, hogy Horthy valaha is dinasztikus terveket szőtt volna.- Szemére vetik azt is, hogy a katonai becsület értelmében a sikertelen királypuccs után miért nem mondott le.- Kinek a javára? Miért mondott volna le? Azt cselekedte, amit az ország érdeke egyedüli jó megoldásként megszabott. Véleményem szerint ha Horthynak van olyan intézkedése, ami a történelem próbáját mindenképpen kiállja, akkor ez az volt. Határozottan ellenállt, s nem engedte ki a hatalmat s vele az ország sorsát a kezéből.- Köszönöm a beszélgetést. Szathmáry Régészeti körökben szenzációnak számító eredménnyel zárult Tatabányán egy ásatás: a bánhidai temető szomszédságában olyan tárgyakra bukkantak, amelyekből arra következtetnek, hogy a kazár birodalomból ide települt népcsoportok éltek ezen a vidéken. A kutatók eddig úgy tartották, hogy az Alföld sztyeppés részein telepedtek meg a kazári birodalomból kiszakadt csoportok. Ilyen leleteket csak a Don melleti egykori kazár birodalom területén fedeztek fel, tehát a Kárpát-medencében páratlannak számítanak. (MTI) Európai Demokrata Unió csúcstalálkozó Budapesten-1993 szeptember 13. között -
