Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-13 / 213. szám
4 1993. szeptember 13., hétfő A szerkesztőség postájából Ekkora üzlet nem engedheti meg magának... Avas szalonnát árulnak? Rendszeresen vásárolok a Szolnok ABC-ben. A múlt héten fél kiló füstölt szalonnát is szerettem volna venni, de aztán lemondtam róla. Hogy miért? A esemegeosztályon több tábla füstölt szalonna volt a polcon. ám az eladó halkan, szinte súgva mondta, hogy ne kérjek belőle, mert a bőre kőkemény, ezenkívül avas. Nos, kérdezem én: ha avas a szalonna, miért nem veszik le a polcról, mit keres az eladótérben? Talán nem képtelenség, ha azt gondolom, nem én voltam az egyetlen, akit így „eltérítettek” a vásárlási szándékától, de még ez a jobbik eset. Úgy gondolom, ekkora üzlet nem engedheti meg magának, hogy avas szalonna árusítása miatt rontson a színvonalán. Kíváncsi vagyok, hogy mikor tüntetik el a szalonnatáblákat? tette fel levelében végezetül a kérdést Sz. I.-né, aki egyébként nevét, címét is megírta nekünk. Olvasónk kérdését Murányi Sándorhoz, a Szolnok ABC ületvezetőjéhez továbbítottuk, aki - miután kivizsgálta a panaszt - ezt mondta: Igaza van a kedves vásárlónak. Másfél hónapja 5-6 kg sózott szalonnát vontak ki a forgalomból, mert megavaso- dott, szeptember 8-án - közbenjárásunkra - mintegy 4 kg füstölt szalonnától váltak meg. Bár folyamatosan ellenőrzik az áruk minőségét, a nagy melegben sajnos gyorsan megavasodott. A vásárló észrevételét köszöni, elnézését kéri és azt, ha máskor hasonlót tapasztal, forduljon hozzá vagy a helyetteséhez, hogy azonnal intézkedhessenek. „így még senki se tudta kicsalni a pénzemet” Mások okulására Az idén júliusban - tájékoztató jelleggel - kaptam egy katalógust a Ház és Hobby Vevőszerviztől. Tetszett az ajánlatuk, s a kínált termékeikből mindjárt rendeltem is négyfélét. Összértékük 2360 forint volt, és augusztus elején küldték. Az első bosszúság akkor ért, amikor a vele járó, beígért ajándék nem volt a csomagban. Az áru átvételét követő napon reklamáltam, írtam nekik egy levelet, de azóta se méltattak válaszra. Bosszúságom a napokban tetőzött, amikor a tőlük rendelt késeket éleztem, s mindegyiknek kiment az éle. Megjegyzem, a fogfehérítőjükben is csalódtam. Felháborító, hogy egyes cégek mit megengedhetnek maguknak. Eddig még senki sem tudta így kicsalni tőlem a keservesen megkeresett pénzemet, hát keményen megfizettem a tandíjat. Nagyon bánt, ami velem megtörténhetett, de már semmit se tehetek. Vagy mégis? Levelem szolgáljon tanulságul, és remélem, mások nem járnak hasonlóképpen. Borsi Aranka Szolnok Küldjön egy képet! Hol vagyok, ti régi társak? A szolnoki volt tüdőkórház egészségügyi dolgozóinak nyugdíjastalálkozóján örökítettek meg bennünket ezen a képen - 1982-ben, amint az ünnepségen hallgatjuk az üdvözlő, köszöntő szavakat. Az első sorban a második vagyok. Zilahi Gyula A hajdani Sipos téri iskola (Szolnok) első osztályosairól készült ez a felvétel, 1930-ban. Tanító nénink Viczián Ilona volt, de az osztálytársaim nevét már nem tudnám felsorolni. (A negyedik sorban jobbról a második vagyok - Török Ilona.) Az elsárgult, megtört képet nézegetve, bizonyára sokan visz- szaemlékeztek még azokra a kedves, szép iskolaévekre, amit együtt töltöttünk. Balázs Józsefné Nyugdíjastalálkozón - 1982-ben A mező- és nemzetgazdaságért aggódók végső elkeseredése Demonstráció (óh!) Szeptember 8-án elhangzott a Kossuth rádióban, hogy a mezőgazdasági termelők végső elkeseredésükben tüntetésre készülnek a Parlament előtt. Tizenöt-húszezer, a mező- és nemzetgazdaságért aggódó parasztember a csaknem végső eszközhöz, a tüntetéshez fordul, hogy sorsunkat, a mezőgazdaság, az egész nemzet sorsát intézőket jobb belátásra bírja. Azzal nem értek egyet, hogy ez a dolog „csak” egymillió embert érint. Az én felfogásom szerint mind a tíz és fél millió embert, ha közvetve is, de súlyos gondokkal küzdővé tette. Lehetséges, hogy ennyi honfitársam között talán én vagyok a legelkeseredettebb? Mert én már arra is hajlandó volnék - szemben a tüntetést szervezők álláspontjával, mely szerint úgy intézik a dolgokat, hogy az a parlament munkáját ne zavarja -, hogy bizony, ha nem a 86. évem felé totyognék, hát én is odaállnék, és kiadnám a jelszót: álljuk el a bejárókat, hogy a bizalmunkkal visszaélő képviselők ne mehessenek be. Igaz: közel fele nem is akar bemenni, még arra sem hajlandóak, hogy egy tájiratban közöljék elmaradásukat. Akik pedig mégis megjelennek, olyan munkát végeznek, olyan törvényeket alkotnak, hogy a kutya is megvész tőle; hogy az általuk alkotott tövényeken már több mint hatvan módosítást kellett végezniük. Pedig még a kormányzó párt tagjainak közreműködésével, a tárgyalások során hatszáz módosító indítványt is előterjesztenek, és a felettük való szavazáskor fél napokig nyomkodják a szavazógombokat. Mégsem szülik meg a lakosság többsége által elfogadható, könnyebben végrehajtható törvényeket. De azt eltűrik, hogy a soros házelnök többször is felszólítsa őket, hogy „Képviselő társak! Uraim! Tartsuk meg a Ház szavazóképességét!” Eladják, kiárusítsák, elárulják hazánk értékeit; szinte térden állva könyörögnek a külföldiek előtt, hogy „hozzad már a tőkédet, áramoltasd be a nemes valutádat, mert maholnap oda érünk, hogy a képviselői fizetéseket sem tudjuk kifizetni; a vezérigazgatói székekből feltá- pászkodó embereknek nem tudjuk kifizetni a személyenkénti több millió forint végkielégítést. Jómagam még nem adtam fel a reményt. Lehet, hogy ismét csalódok, de iparkodok bízni abban, hogy megjön a jobbik eszük és nem szavazzák meg a drága, hőn szeretett magyar földet a külföldieknek. És az itthoniaknak is csák korlátozott mértékben, a kilencvenes évben meghirdetett mennyiségben engedik meg. És a tőkepénzeseket pedig egyszer s mindenkorra kizárják a földvásárlásból. Van itt annyi paraszttestvérünk, honfitársunk, hogy ha lehetővé teszik számukra, hát kétszer annyi területet is megművelnek - magas szintű termelési eredményeket felmutatva. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Mindenkiből áradt a szeretet Kedves emlék marad Sok nyugdíjascsoport vett részt a közelmúltban rendezett jászsági nyugdíjasok találkozóján. Színvonalas műsorukért minden csoportnak jutott a dicséretből. Megérdemelték. A vendégek nevében is köszönjük a házigazdák kedves fogadtatását, a mindenre kiterjedő figyelmességüket, azt a sok-sok virágot, amiben gyönyörködhettünk, amivel tiszteletünkre díszítették a helyiségeket, a környezetet. Mindenkiből a szeretet, az öröm áradt ezen a napon, és a jelenlévők egy kis időre szinte elfelejtették a bút, a bánatot, a rosszat. A tiszaföldvári nyugdíjasok nevében köszönet és tisztelet azoknak, akik a találkozót képesek voltak ilyen magas színvonalon lebonyolítani. Minden bizonnyal a művelődési ház igazgatója, munkatársai, az önkormányzat, a polgármester úr és az egész jászladá- nyi nép összefogásával volt lehetséges - írta Takács Józsefné. Soraihoz a jászladányi Kiss Jenő Bélánétól kapott felvételekből választottunk (zsúfolásig a nézőtér), aki többek között a jótevőknek, a közreműködőknek mond köszönetét. Az idén is könnyítettek a szülők terhén Köszönet az önkormányzatnak Expressz - ajánlva Vérvétel után Ötször volt infarktusom, súlyos cukorbeteg vagyok (két éve inzu- linozom magam). Talán nem is kell mondanom, hogy ebből eredően állandó szakorvosi kezelés alatt állok, de annak hatására, ami legutóbb történt velem, még betegebb lettem. Ezt az EKG-vizsgálat is igazolta! - vall egészségi állapotáról Mihályi Gyula olvasónk, aki a bevezető gondolatok után az augusztus 30-i kontrollvizsgálatkor elszenvedett sérelmét osztotta meg velünk: Az említett napon kora reggel éhgyomorral és az orvosi utasítás szerint gyűjtött vizelettel ment az SZTK-ba vérvételre. Hatkor a laboratórium előtt volt, hogy minél előbb szabaduljon, mivel 24 órán belül hatszor kell étkeznie. Ketten már várakoztak, de végül is negyediknek hívták be, mert időközben megérkezett egy hölgy, akit „szervusz, szervusz” üdvözléssel máris bekísértek. Kifogásolta az ismerős alapon működő soronkívüliséget, mire azt mondták, az illető egészségügyi dolgozó. Hogy szólni mert, az lett a vége, hogy nem a rangidős, gyakorlottabb hölgy vette tőle a vért, hanem a fiatalabb. Ezután - vérző karral, mert hiába szorította rá a vattát, nem csillapodott - kereste fel az intézet főorvos asszonyát. Kérte, tisztázzák - akár szembesítéssel is hogy egészségügyes volt-e az, akit előre vettek. A főorvos asszony azonban elintézte az ügyet annyival, hogy „ha egészségügyi dolgozót hívtak be mások előtt, ő is ezt tette volna; majd utánanéz a dolognak”. Mint súlyos beteg ember, nem ezt várta . . . Dr. Tánczos Judit, a Hetényi Géza Kórház Járóbeteg-rendelőintézetének vezető főorvosa az üggyel kapcsolatban, mert bizony az kerekedett belőle, a következőkről tájékoztat: Ahogyan Mihályi úrnak ígérte, utánanézett a történteknek, de nem azonnal, hiszen erre, no meg az esetleges szembesítésre nem volt szükség; időt rabolt volna a várakozóktól, és mégin- kább felzaklatja a vérvételnél dolgozókat. Természetesen a panaszt még aznap kivizsgálta, és valóban egészségügyi dolgozót, kolléganőt hívtak be elsőnek. Az igazsághoz tartozik, hogy a rendelési idő megkezdése előtt 10 perccel, de a labor dolgozói ezt akkor is megtették, megtehették volna, ha az illető 7 óra után érkezik. Az egészségügyben ez bárhol, bármikor megengedett - éppen a betegek érdekében, hogy az illető minél előbb a munka- területén lehessen. S amikor a szóváltás után, az adott szituációban azt mondta a szakasszisztens, hogy a betegtől nem ő, hanem a kolléganője (aki ugyancsak szakember) veszi a vért, helyesen döntött. Égyébként a vérvétel egy szúrásra sikerült! - noha a beteg évek óta kontrollvizsgálatra jár, így a sok szúrás miatt nála nehezebb a vénás vérvétel. Mihályi úrral, mint beteg emberrel együttérez, de vele szemben az egészségügyi dolgozók nem tanúsítottak méltatlan magatartást, mely alapján bárkit felelősségre vonhatna. Őszintén sajnálja, hogy távozásakor Mihályi úr azt mondta, „Ide se jövök többé”. Az intézet a történtek után is szeretettel visszavárja, ahogyan minden beteg embert. Tisztelt Mihályi Úr! Sérelmével ily módon tudtunk foglalkozni, bár felmerült bennünk a kérdés: Ön és a hasonlóan súlyos beteg emberek kaphatnának-e olyan lapot, amivel kontrollvizsgálatkor soron kívül behívhatok, de erre a járó betegeknél nincs lehetőség. Az első nézeteltérés ott kezdődne, amikor többen is ilyen lappal jelennének meg, hogy valójában most ki a betegebb ...? Jól tudjuk, hogy az az ember, aki súlyos betegségek hordozója, érzékenyebb, sérülékenyebb másoknál; hogy olykor több megértést vár, de bizonyos helyzetekben önmagának is tolerálnia kell - éppen a saját egészsége érdekében. Bár az említett eset után úgy érezte, még betegebb lett, mi most azt mondjuk: talán azzal, hogy velünk is megosztotta azt a gondját, ami felkavarta, kicsit megnyugodott. S ha így van, az már fél gyógyulás. Bizalmát köszönjük, és nyugodt, békés napokat, jó egészséget kívánunk: . . . ( A piactól 150 méterre Az iskola és óvoda szomszédságában! A tiszatenyői önkormányzatnak köszönhető, hogy a helyi általános iskolások a tanítás kezdetekor - immár öt éve - ingyen kapják a szükséges tankönyveket, füzeteket. A közép- és felsőfokú tanulmányokat folytató diákok beiskolázását ugyancsak évek óta támogatják - az idén tanulónként 2.500-3.500 forintot nyújtott. Ezúton mondunk köszönetét a polgármesteri hivtalnak, a képviselő-testületnek, hiszen a községben folyó gázberuházás és egyéb kiadások mellett sem feledkeztek meg rólunk, tőlük telhetőén igyekeztek könnyíteni a gyerekek beiskolázásával járó terheinken. További munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kívánunk. „A tiszatenyői szülők” Városunkat építgetjük, szépítgetjiik, az ide látogatóknak megmutatjuk, de a néhol csúfos táj mintha megszokottá válna. így van ez a szolnoki Fiumei úton, az iskolával, óvodával szemben, ahol sokáig három öreg, pusztuló épület állt. Kettőt már lebontottak, de egy még ott éktelenkedik. A roggyant viskóból ki-be járkálnak a patkányok, és olykor egy-egy hajléktalan fészkeli be magát - éjjeli szállásra. Vajon meddig „gyönyörködhetünk” még benne? Tóth Imre Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
