Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-10 / 211. szám
1993. szeptember 10., péntek Hazai tükör 7 Végső bizonyításra vár Amerikában a „Petőfi-csontváz” „Bútorkirály” lesz a „kazánkirály”-ból? Beszélgetés Morvái Ferenccel Morvái úr! Úgy gondolom, annak idején a legelső vállalkozók egyike volt Magyarországon. Hogyan indult ez a nagyívű pálya, amelynek eredményeként mára sikeres embernek mondhatja magát?- Egy véletlen kapcsán lettem maszek, egy fürdőhenger általam történő kicserélését követően kirúgtak az IKV-tól. A hengert nem lett volna szabad kicserélni, Juli néni hibája volt, hogy kiolvasztotta a fa fürdőhengert. Elkezdte a sírást, hogy 310 forint öregségit kap, megsajnáltam és kiírtam az újat. Ezt követően egy orvosnak kellett volna színes olaj fürdőhengert kiírni, ezt megtagadtam, mivel fehér járt neki, ezért aztán automatikusan kirúgtak.- Mennyi ideje ennek?- Huszonegy éve már, hogy magánemberként dolgozom. Osztályidegen lettem. Ma még mindig azok az emberek vannak hatalmon, akik irkálták utánam a leveleket, hogy vigyázni kell a Morváival, mert napról-napra szidom a kapitalizmust. Ha jól emlékszem kilenc megyében voltam maszek, mert mintegy két évente, ahogy utolértek ezek a levelek, megvonták az iparengedélyemet. Szolnok sem volt különb. Itt nagyon sok óvodát, iskolát felépítettem, a legutolsó munkám az Abonyi Úti Általános Iskola alumínium kéménye volt. Utolért itt is az a bizonyos levél. Nemrég számoltuk ösz- sze, hogy az államnak 170 millió adót és 40 millió bírságot fizettem összesen. 96 eljárás folyt velem szemben, amiből 18 büntetőeljárás. Most öt éve már nincsen.- Akkor a rendszerváltozás az Ón számára kedvező volt?- Nem egészen. Most ha külön listát csinálnék, rosszabb a helyzet. Akkor legalább tudtuk, kik azok, akikkel szembe kell kerülni, milyen módszert alkalmaznak. Most nem tudjuk. A régiek nem voltak olyan kapzsik, mint a mostaniak, akik tudják, hogy alig van négy évük, ezért hirtelen akarnak mindent elérni, aljasabb eszközökhöz folyamodnak, mint a Kádár-rendszerben. Régen volt egy rossz rendszer, ami önmagában akadályozó volt. Jelenleg egy rossz rendszer mellé párosul egy személyes indíttatású akadályozás. Borzasztó nagy problémák elé nézünk. Óriási vagyonok kerültek illetéktelenek kezébe teljesen jogtalanul, a demokráciajegyében. Nagyon kétségbe vagyok esve, mert Magyarországon gazdasági és politikai zűrzavarok várhatók. Sajnos nem kerüljük el a lengyelországi helyzetet. Csak ideig-óráig.- Miért éppen Gyöngyös környékén telepedett le?- Gyöngyös mellett születtem, a sok-sok megye után mindig oda tértem vissza, ott van az üzemem, az irodám, azt az épületet építettem át, amiben születtem. Szeretem azt a hegyes vidéket. Nem kívánok megválni sem Gyöngyöstől, sem az országtól. Pedig rengeteg ajánlatot kapok külföldön is, elég sokat utazom üzleti dolgok miatt. Nagyrédén és Gyöngyösön próbálom megakadályozni, hogy illetéktelen emberek kezébe kerüljenek óriási vagyonok.- Akkor gondolom nem népszerű . . .- Attól függ, melyik oldalról nézzük. Bárhová elmehetek az országba, egy forint, egy zsebkés nélkül. Ha a hatalom oldaláról nézzük, nem egészen szimpatizálnak velem. De ez nem zavar . . .- Közelednek a választások. Politikával foglalkozik?- Úgy foglalkozom politikával, hogy tudni akarom, mi történik. Pártválasztmányi üléseken veszek részt, ahová gyakran elhívnak. Voltam Szárszón és Horthy temetésén is. Látom, hogyan váltanak színt az emberek, hogy ülnek át másik székbe. El vagyok keseredve, hogy ebben a kis országban mennyi sokszínű ember van. Ugyanazok négy éve, de még tavaly is más-más álMorvai Ferenc, a Mega- morv Kft. vezetője: - Megdöbbenek rajta, hogy fordulhat elő, hogy egy környezetvédelmi vagy belügyminisztériumban, állambiztonsági hivatalban olyan rend van csupán, hogy elfújja hozzám a szél a miniszterek egymás közti levelezését, ami történetesen velem kapcsolatos. lásponton voltak. A munkámmal politizálok, és próbálok rámutatni azokra a problémákra, amiket észlelek.- Egy nagy telep építésébe kezdett Gyöngyösön. Ez egy új vállalkozása?- Igen. Négy éve Szibériából hozom be a fát. Eddig fakereskedőknek adtam el köbméterenként 10-12 ezerért, ők 25-30 ezerért adták tovább. Tavaly elhatároztam, hogy vásárolok egy óriási területet és én adom a fát. Kiszemeltem egy területet, amelyhez 27 szakhatósági engedélyt szereztem be, mégsem kapom meg az építési engedélyt. Pedig hosszas huzavona után a belterületté terveztetés is megtörtént. Begurultam. Három hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy felépítem engedély nélkül a telepet. Eddig körülbelül 500 milliót ruháztunk oda be, 150 ember dolgozik éjjel-nappal a területen. Már megkezdtem a fűrészelt fenyőfa áru értékesítését 15 ezer forintos átlagáron. Úgy gondolom, mindenki számára nagyon jól jön, hogy 30 ezerről le tudtam csökkenteni az árakat a felére. Van egy másik óriási programom. Rájöttem, hogy a magyar bútorforgalmazók jócskán nyerészkedtek a székely bútorokon. Eldöntöttem, hogy felvásárolom az összes bútort Romániában, és 60 százalékra „Begurultam ... elhatároztam, hogy engedély nélkül építem fel a telepet.” lemegyek az árakkal. Már 50 vagon bútor itt van a területen. Októberben kinyit három áruház 2700 négyzetméteren, és be lesz mutatva ott vagy százféle bútor, feltüntetve rajtuk, hogy mibe kerül a Skálánál, a Domusban és mennyi Meg- amorvnál. Tíz százalék befizetése mellett részletre lehet majd vásárolni. De hozok majd vasat is a Donyec-medencéből, 25 ezer tonnát. Egy kilogramm vas ma 86 forint, én húszért tudom árulni. Óriási balhék lesznek ebből. Életveszélyes fenyegetéseket kapok már most.- Valóban. Félős ember? Most is egyedül ül velem szemben ebben a nagy teremben.- Először is. Ön nagyon téved. Most sem vagyok egyedül. De ön sem lenne egyedül, ha ilyen leveleket kapna kézhez. Olvasom: „Őfőméltósága, vitéz Horthy Miklós volt kormányzó temetésén ott leszünk. Lehet, hogy találkozunk majd, figyelünk, hol és merre jársz. Molotov koktélt dobunk be a fatelepre." Aláírás: Kopaszok.- Kétségkívül, nem szívderítő üzenet. Hogyan ál! a bar- guzini Petöfi-kutatás ügyével?- A dolgot még mindig igyekeznek eltussolni, hiszen dolgozik vagy negyven áltudós az akadémián, aki pontosan Petőfiből kapta annak idején a kis- és nagydoktorit. Kellemetlen lenne nekik, ha ellenkező dolgok kiderülnének. Hogy megmentsük a csontvázat, mert meg akarták semmisíteni, kivittük Amerikába. A Fehér Ház kérésére egy magas szintű bizottság felvállalta, hogy az ügyet továbbviszi. A végső DNS-vizsgálathoz kellene már csak kontroll anyag, azonban áll a bizonyítási eljárás, mert két éve nem tudom elérni, hogy a Kerepesi úti temetőből a rokonok sírjából pár gramm csontot kivihessünk. Sejtem mitől félnek az akadémián. Az összehasonlító vizsgálat során kiderülhet, hogy Petőfié a csontváz. Remélem lesz majd kormány, aki segít ennek a perdöntő vizsgálatnak az elvégzésében. Simon Cs. József Fotó: Imre Lajos Még mindig keresik a téglási gyilkost Félmillió a nyomravezetőnek Az eddigi díj kétszeresét, immár félmillió forintot ajánlott fel a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság annak, aki megbízható és ellenőrizhető adatokkal segíti egy brutális gyilkosság tettesének felderítését. Mint arról a sajtó annak idején részletesen beszámolt: múlt év szeptember 11-én a hajdúbihari Téglás határában, egy lezárt temető melletti bokros területen az irtást végző munkások fej- és alkarok nélküli, feldarabolt női holttestet találtak. A nyomozás kiderítette, hogy a brutális gyilkosság áldozata Nagy Imréné Csiki Éva 30 éves helyi lakos, aki szeptember 7- én nagynénje Téglás, Tóalj utca 28. szám alatti lakásáról, ismeretlen helyre távozott. A holttest alkarjainak felkutatására, valamint az áldozat eltűnését követő mozgásának felderítésére vonatkozó rendőri intézkedések mindeddig eredménytelennek bizonyultak, mint ahogy nem sikerült felderíteni a tettest sem. A rendőrség ezért várja azok jelentkezését, akik bármilyen felvilágosítással ‘segíthetik a nyomozást. A nyomravezetőnek félmillió forintot ajánlottak fel és teljes diszkréciót biztosítanak. (MTI) Súlyos ítélet a nagy semmiért Több év elzárásért 785 forintot kapott Naponta háromszor verték: lánccal, puskatussal, gumibottal A Kunhegyesen született Paksi György hajába mára ezüstös szálakat fűztek a tovatűnt nehéz évtizedek. Hatvanhárom éves, és sötétkeretes szemüvegén keresztül figyeli a változó világot. Azt, amely korábbi el- ítéltetéseit - ezeket 1957-ben rótták ki rá - megsemmisítette. „A szocializmusban, főleg annak a kezdetén kulákgyerek- nek számítottam, mivel édesapám ötvenegy holdon gazdálkodott. Ezért aztán 1949. szeptember 1-jén máról holnapra megszabadítottak bennünket mindenünktől. Még a tanyát is el kellett pár nap alatt hagyni. Munkát nem kaptam, így 1951. elején felmentem Pestre, ahol a rokonok bevittek az Egyesült Izzóba. Utána a katonaság következett, ahol 22 hónapig csak munkaszolgálatos lehettem. Szerencsére ez a büntetési forma a Nagy Imre programmal megszűnt. Leszereltem, hazavágytam és a Vízgépészeti Vállalatnál lettem szállítómunkás” - emlékezik vissza huszonévese. 1956 őszének azon a nevezetes napján, október 23-án délutáni műszakban volt. Köztudomású, hogy a helyi 56 ettől a cégtől indult ki. 24-én felvonultak, majd megalakították a kun- hegyesi forradalmi tanácsot. A huszonnégy tagú' testület elnöke Pádár Károly lett, a jegyzője Vágner Ferenc, az ügyintéző Juhász Bálint, ő pedig az elnök- helyettes. A rend fenntartása érdekében létrehozták a nemzetőrséget is. Nem volt nehéz dolguk, mert nagyon sok jelentkező akadt. Ennek köszönhető, hogy egyetlen csetepaté, rendbontás sem volt a tízegynéhány nap során. Igaz az Államvédelmi Hatóság tagjaitól bevonták az önvédelmi fegyvereket, és közülük négyet biztonsági őrizetbe vettek. Október vége felé az ülésükön megjelent a kunhegyesi járási pártbizottság munkatársa arra kérve őket: nem kapnak fizetést, ezért segí- tenének-e nekik. Hamarosan megszületett a huszonnégy eiff bér határozata. Mivel a cukorgyárak várják a répaszállítást, aki dolgozni, keresni akar, másnap jöhet répát szedni, fgy is történt: sokan kimentek közülük a földekre. Velük ballagott ő is, utána ebből nagy ügy lett. Mondván, kényszerítették őket. Erről szó sem volt, hiszen aki akart, csak az csatlakozott hozzájuk. Néhány.nap után eltiporták a forradalmat, és az élet haladt tovább. A huszonötéves Paksi György mindennapjaiban ez például azt jelentette: megnősült. Azután dolgozott tovább a régi helyén, amikor 1957. január 11 -ének az estéjén zörgettek az újvárosi házuk kapuján. Vagy húsz pufajkás vitte magával és lánccal, puskatussal, gumibottal hajnalig verték, rugdosták. Hogy mit vétett, erről szó sem volt, csak az anyját szidták, rohadt huligánnak, ellenforradalmárnak nevezték. Négykor kezét-lábát fogva, kidobták az utcára, ahonnan nagykeservesen hazavánszor- gott. Orvos egy sem jött ki, megtiltották nekik, bár végül azért Vágott doktor adott neki gyógyszert. Folytatódott a véres leszámolás bosszúhadjárata. Január 25-én éjszaka megint ütötték a kaput: a bátyjáért, meg az édesapjáért jöttek. A rendőrségre kísérték őket, ahol alapqs verésben részesültek. Ánnyira, hogy az apja nem bírt a lábára állni. Otthon ezt suttogta neki:- Fiam, azonnal tűnj cl, mert az éjjel te következel, azt pedig már nem bírod ki! Még egy tanácsomat fogadd meg: ha életben maradsz, a bosszút vesd ki a szívedből! Megfogadta az intelmeket: gyorsan összekapkodta néhány holmiját, és még aznap felült a vonatra. Dehogy gondolta, hogy csak ötven hónap múlva látja ismét a szüleit. Pesten kötött ki a rokonoknál. Ekkor már mint a forradalmi tanács kunhegyesi elnökhelyettesét körözték, és február 23-án a kisújszállási állomáson el is kapták. Pár órára Kunhegyesre hozták a rendőrségre, ahol kihallgatták, de vád nem volt ellene. Másnap megfelelő szolgáltatások ellenében büntetlenséget ígértek. Nem állt kötélnek, ezért naponta háromszor verték gumibottal, lánccal, puskatussal. Azt szerették volna rábizonyítani, hogy fegyvere volt, sőt fegyveresen harcolt. Ez így ment tíz hosszú napig. Utána Szolnokra hozták. Először a rendőrségre, majd a Sza- páry utcai AVO-hoz. Itt bántak vele a legkegyetlenebbül. Kiállta. 1957 júliusára másodfokon is elítélték, a kunhegyesiek közül ő kapta a legsúlyosabb büntetést, 7 évet. Mégpedig államrend elleni fegyveres szervezkedésért. Ezenkívül a vérbíróság a teljes vagyonelkobzást is elrendelte. A börtön, jobban mondva a börtönök elviselhetőbbek voltak, mint az előzetes fogvatar- tás. Megjárta Kistarcsát, Szolnokot, Márianosztrát, Vácot, a Gyűjtőfogházat. Hoszabb-rövi- debb ideig neves cellatársai is akadtak, hogy csak Kosáry Domokos, meg Göncz Árpád személyét említsem. 1961. április 1-jén feltételesen kiengedték. Mint Kunhegyesen nem kívánatos személy 24 órát kapott, ennyi idő alatt el kellett hagyni a járási székhelyet. A fővárosba utazott, ott dolgozott és végül onnan került nyugdíjba. Gyermeke soha nem született:. talán az elszenvedett tortúrák, kínzások miatt, ki tudja. A szíve változatlanul Kunhegyesre húzza, bár az otthona a fővárosban van. Mostanában többször hazautazik, mivel a licitálásban, a földek árverésében is jelentős szerepet vállalt. Egykori verőlegényei, kínzói közül már kevés él, és ha egyik- kel-másikkal nagyritkán összefut, furcsán viselkednek. Akad, aki végtelenül, már-már kínosan udvarias, míg mások úgy tesznek, mintha azt sem tudnák miről, kiről van szó. Szereti Kunhegyest, hiszen ezért a városért büntették, ütötték, verték, róttak ki rá 84 hónapot. Ennek ellenére nincs bosszú a szívében. Az ítéleteit időközben hivatalosan semmissé nyilvánították, sőt azóta már Göncz Árpádtól átvehette az 1956-os emlékérmet is. A nyugdíja havi 13 ezer, ebben benne foglaltatik az ötven havi börtönért járó 785 forint is, sorolja kissé szomorúan. Elmenőben a kapuig kísér és még a telkemre köti: „Ha nem így volt, állok elébe bárkinek, vállalom a szembesítést. Nem vádolok, nem ütök vissza,^ mert bosszú bosszút szül. Én csak kis pont voltam, de talán ennek a fehérkesztyűs rendszerváltozásnak egy olyan alakja, aki megbocsát a vele szemben állóknak, az ellenségnek is. Ha teheti, kérem, ezt ne felejtse ki az írásból. . .” D. Szabó Miklós ISKOLABŐVÍTÉS. Örömmel vették birtokba szeptember 6-án a nagykörűi gyerekek és tanárok az általános iskola új szárnyát, mely a napokban készült el. Négy tanteremmel, tanári szobával, vizesblokkal, könyvtárral és szertárakkal bővült az iskola, így lehetővé vált, hogy az alsó és felső tagozatosok egy helyen tanulhassanak. Emellett - a 34 millió forintos beruházás keretében - befejeződtek a tornaterem munkálatai is. Melegítőkonyhát, étkezőt, propánbután-gázfűtést alakítottak ki. Felvételeinken az új épületszárny, a természettudományi tanterem és szertár látható. (Fotó: Korényi Éva)
