Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
10 1993. augusztus 7., szombat Kulturális panoráma Népi imádságlíra Beszélgetés Erdélyi Zsuzsannával Az idén 145 éves Szent István Társulat legutóbbi közgyűlésén adták át a közelmúltban alapított Stephanus-díjat azoknak, akik vallási tudományok, jelesül a teológia és a keresztény kultúra terén maradandót alkottak. A kuratórium Gál Ferencnek, a teológiai tudományokban elért eredényeiért, Erdélyi Zsuzsannának pedig az archaikus népi imádságok és a középkori eredetű szakrális közköltészet kutatásaiért, és különböző műfajú publikálásáért ítélte oda a díjat. Erdélyi Zsuzsannával egy előadása után beszélgettünk, amelynek témája „Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok kapcsolata” volt.- Ön milyen gyökerekre vezeti vissza a magyar népi imádságokat?- Ezek bölcsője, forrása az a Szent Ferenc által meghirdetett és élt szellemiség, amely a vallásosságot érzelmeken keresztül közelítette meg. Ez tehát egy érzelemhangsúlyos vallásos élmény, amelynek középpontjában a nagyhét történése volt, Krisztus halála, a Golgota-dráma. „Hőse” tehát Krisztus, de a szenvedő Krisztus mellé a ferences gondolkodás- mód odaállította Máriát, a fájdalmas Anyát, akinek érzelmein keresztül az egész Krisztus-halál megrendítőbben érzékelhető. Az „imitáció Christi” szellemisége az, amit Szent Ferenc WHetett. hogy Kriztust kövessük, es igyekezzünk hozzá hasonulni. így került előtérbe az Isten-anya, akinek számtalan képzőművészeti megjelenítését is ismerjük.- Többször említette előadásában a „gyógyító imádságokat". Ennek mi a magyarázata?- Ezek a népi imádságok, amelyek századokon keresztül elrejtve éltek, az utóbbi egy-két évtizedben kerültek felszínre. Én véletlenül találkoztam egy olyan szöveggel, aminek a nyomába eredtem, húsz esztendő alatt több tízezer imádságot sikerült „kiásnom”. Tovább kutattam a hazai nemzetiségek körében, a szomszédos országokban, majd végig Európában, kerestem kapcsolódásokat, a történet- és eredetkérdést. Ennek során az derült ki, ami más kutatásokból is nyilvánvaló, hogy a keleti-nyugati kereszténység egymást átjárta. Visz- szavezethető ez az Árpádok kétpólusú politikájához, ami épp úgy kötődött Bizánchoz, mint Rómához. Több kiadást megért könyvemben kifejtettem, hogy a népi imádságok tulajdonképpen három részből állnak: van egy lírai rész, ez egy látomásos mozzanat, utána megjelenik a szenvedő Krisztus, a fájdalmas Mária képe, amelyben a passió tűnik el, s a záradék vége fejezi ki azt a jutalmat, kegyes - lelki - hasznot, amely az imádság el- mondóját illeti azért, mert elmondta az imát. Tehát felidézte Krisztus szenvedéseit, beleélte magát, azonosult vele. Például: „aki ezt az imádságot este lefek- tiben, reggel felkeltiben elmondja, két halálos bűne meg- bocsáttatik...”- Van valami köze ezeknek a magyar népi balladákhoz?- Tulajdonképpen nem sok, talán ritmikai, verstani... Abban viszont igaza van, hogy az imádságok stílusa kicsiszolódott az évszázadok során, ugyanis ez a késő középkor szakrális közköltészetének, a passió költészetének, a Mária-siralom lírának a népi, a néphagyományban megmaradt továbbélése. Jellegzetesek a párbeszédek is, hiszen abban a középrészben, ami a passiót jeleníti meg, van egy nagyon fontos motívum, amikor Mária keresi Krisztust (Mária Jánostól tudja meg, hogy „elfogták szent fiadat”). A Mária siralmaknak a középkori vallási színjátékokban volt szerepe, bizonyos jelenetekbe beleillesztették Mária panaszát. Ezek a színdarabok nem elégedtek meg a bibliai, a kánoni iratok szűkszavúságával, felhasznáták az apokrif, tehát a nem éppen elfogadott bibliai elemeknek a forrását is. Talán még annyit, hogy a szent színjátékban három Mária-siralom lehetőség van: amikor keresi Krisztust, amikor áll a kereszt alatt, és amikor a halott Krisztust az ölében tartja. Ez csodálatos Mária-költészetet hozott létre, ami tükröződik a népi imádságokban. S hogy az előző, a gyógyító népi imádságokkal kapcsolatos kérdésére válaszoljak: a régi időkben, a középkorban misztikum és a mágia nem vált annyira szét. Olyan középkori szövegek vannak, amelyekben az imádság-záradékokat ma babonásnak minősítenénk. De akkor ezeket nem tekintették annak. A szenvedés magában hordozta a tisztulás ígéretét is, voltaképp a gyógyulást.- Széleskörű kutatásai közben tapasztalta-e ennek - az ön fogalmazása szerint népi imád- ságlírának - a továbbélését? Hogyne! Az a sok tízezer népi imádság, amivel találkoztam, azt bizonyítja, hogy a nép évszázadokon keresztül csiszolta, formálgatta, s használja ma is. A felfokozott vallási élmény újabb színekkel gazdagítja a szenvedés költészetét.-JHiszünk Gizellában Társ az istváni életműben Benépesült a Jászsági Művésztelep A tűzzománc varázsa Beszélgetés az árnyat adó teraszon meg egy-egy mű elkészültét. Részletes rajz, a rézlemez előkészítése, a rekeszelés, a festék felhordása, égetés, csiszolás eredménye a kész mű. Ebben Sisa József mellett Máté György szobrászművész is segít a táborozóknak. Előadásokat is hallgatnak. Tóth János, a Jász Múzeum igazgatója a jászok történetéről beszélt a Győrből, Vácról, Kecskemétről. Buda pestről, Szolnokról érkezett táborlakóknak. Papp Gábor művészettörténész a Szent Korona történetével ismertette meg a résztvevőket. Kerékgyártó T. István szociológus az állam és a művészet bonyolult kapcsolat- rendszerének feltárásával foglalkozott. Sisa József iparművész tőte- vényi tanyája varázslatos. A hatalmas területen fekvő művésztelep ideális az alkotómunkához. A tanyaépületek, a komfortot biztosító új, a csodálatos természet, a jól felszerelt műhelyek igazán ritka lehetőséget biztosítanak a tűzzománcai foglalkozók nyári találkozásához, táborozásához. Idén negyedik alkalommal népesül be a tanya diákokkal, pedagógusokkal, kezdő és már profi művészekkel, hogy Sisa József irányításával újabb és újabb titkokat tudjanak meg a tűzzománc készítéséről s újabb alkotások szülessenek. A július 25-én megnyílt tábor előtt is voltak vendégek Tőte- vényen. A pécsi Pollack Mihály főiskola építész hallgatói táboroztak itt. Ismerkedtek a rajzolással, a korongozással, a zománccal. Őket követi három hétre a zománcos csapat. Ők huszonötén vannak. A három hét végén egy zsűri értékeli majd a teljesítményeket, a legkiválóbb elnyeri az önkormányzat kulturális bizottságának ajándékát. Azaz azt, hogy jövő nyáron ingyenesen táborozhat majd a Jászsági Művésztelepen. Az idő nagy része munkával telik a táborban. Aprólékos, s gondos tervezőmunka előzi Sisa József a koronamásolathoz készített „tanulmány-tál” jeleit magyarázza A színházi világban nem ritka a színészi kiugrás, a „névtelenek” berobbanása. Annak azonban kicsi az esélye, hogy egy ismeretlen szerzőpáros alig egy év alatt a harmadik bemutatójáért izgulhasson. A veszp- léini Paoti ózmbázbun a múlt évben mutatták be Asztalos István és Kovács Attila „kísérletét”, a Börtönmusicalt. Ezt követte mesemusicaljük, s a színház művészei már javában készülnek a két szerző legújabb műve, a Gizella című rockopera augusztus 20-i bemutatójára. A királyné személye, a királynék városának első nagyasszonya a magyar történelem egyik legvitatottabb, legendákkal körülfont alakja.- A hiteles források szűkössége ellenére bizonyára sokat tudunk Gizelláról. Milyennek látja őt a ma embere? Asztalos István: - Valóban sűrű a homály Gizella királyné személye körül; a krónikák sem elfogulatlanok. Mi azonban nem zenés történelemórát írtunk, s bár a hitelesség minimumának kényszerében, de éltünk az alkotók szabadságával. Gizelláról a tények bizonyosságával nagyon keveset tudunk. Nem maga választja sorsát: hatalmi érdekből, birodalmi számításból e sorsba kényszerül. Az élete arról szól, hogy egy mdkívüli egyéniség hogyan lesz képes a beletaszítottságból személyes sorsot formálni, százszor lesújtva is hogyan tud újra felállni, megküzdeni a küldetésével. Az ő sorsa a küzdésről szól, madáchi értelemben, mégis a remény forrásaként. Kovács Attila: - Szememben Gizella István mellett nem egyszerűen társ, hanem mozgató erő. Istvánt két dolog motiválja: származik valahonnan, tartozik valahová, miközben tudja, meg kell változtatnia azt a világot, ahová tartozik. Gizellában társat talál, aki előre viszi a művet, segít megvalósítani a keresztény államiságot. Ä. I.: Az évek során Gizella motivációja megváltozott. Először azt a világot szolgálta, ahonnan jött, aztán az új hazát, ahova érkezett. Komp volt, híd, búi beláthatatlan távolságokon kellett átfeszülnie.- Üzen-e a dráma valamit a ma nézőjének? A. I.: A Gizella történelmi dráma. Arról a korról szól, amiben játszódik, de annak a kornak, amelyben játsszák. A magyar történelem folytonos szembesülés. Sorsfordító helyzetekkel, végletes kihívásokkal, az „itt élned, halnod kell” esélyeivel. Gizella átélte, és mi ma újra átéljük ezt a szituációt.- Gizella idegen volt! A. I.: De magyarrá lett! Egy nemzet erejének jele és forrása, hogy be tudja fogadni az idegent.- A Gizella rockopera. A zeneszerző számára - gondolom - igazi kihívás...- K. A.: Kétszeresen is. A zeneszerző soha nem vonhatja ki magát kora zenei hatásai alól, ugyanakkor originális zenét kell produkálnia. Közérthetőt, érzelmileg átélhetőt. így jelenik meg a darab elején és végén a gregoriánum, egy téma erejéig egy ősi magyar motívum. A templomi zene mellett megszólal tehát a keleties, mondhatnám barbarisztikus dallamvilág. A kettő együtt mulatja meg, hol vagyunk. Kelet és Nyugat között. Ütközőzónában. Félúton. De vannak más, érzelmibb egyensúlyok is. Gizella erős, kemény asszony, de lírai alkat. Sarolta egészen más zene hangján szólal meg, indulatilag telítetten. Megint más Imre problémája. Meg kellett mutatnunk a legendák liliomos hercegében a rejtezkedő férfit, az Istvánt és Gizellát egyszerre folytató tragikus torzót. Az ő zenei portréja ezért kemény, rockos. A gregoriántól a kemény rockig, a sá- mánisztikus, barbár allegrótől a rap-zenéig terjed a Gizella zenei színskálája. J. F. Majoros Klára idei munkája egy páva, melyen többféle technikát is alkalmazott Sisa József két éve dolgozik a korona másolatának elkészítésén. Ehhez előtanulmányokat, kutatásokat folytat. Ezekkel is megismerkedhetnek a résztvevők. A tábor jellege továbbképzésnek minősíthető, hisz visszatérő látogatóinak nagy része kiállító művész, vagy olyan pedagógus. aki szakköröket vezet, s folyamatosan foglalkozik a képzőművészet e csodálatos ágával. Külföldi látogatók, olasz, német, francia, legutóbb egy grúz művész is megfordulnak Tőtevényen. A táborozok - pihenőt hagyva az alkotásban - viszont be-belátogatnak Jászberénybe. A csángó fesztivál jó kikapcsolódás, szórakozás és feltöltődés a munka folytatásához.- Kiss - Fotók: Korányi Éva Szép és nem szép versek? A könyvnapon az idén is megjelent a Szép versek. Nem volt karcsúbb a tavalyinál, sőt néhány lappal terjedelmesebbé vált. de a költők száma valamivel tovább fogyatkozott, 66-ról 62-re. A szakmai morgolódások helyett néhányan szokatlan cselekvésre szánták el magukat, s így a könyvhétre nemcsak a Szép verek 1992 jelent meg. hanem a kihívó címével harsányan vitatkozni látszó Nem szép versek 1992 is. A hagyományos antológia színes borítólapjával szemben ez az új a fehér keretbe foglalt feketével „gyászolja” mintegy a „kimaradtakat" a Nap Kiadó és a válogató Berkes Erzsébet jóvoltából. A kiadói előszó aztán lehűti az izgalmunkat: a kötet a hagyományos antológia kiegészítésének céljából jött létre, és „semmi esetre sem helyette vagy ellene”. Nem botrányt kívánnak tehát kelteni, hanem teljesebb képet adni. Ilymódon ebben a kötetben csak olyanok szerepelnek. akik az idei Szép versekben nem kaptak helyet. A címválasztás szelíden ironikus, csak az nem derül ki, hogy valamit, valakit, vagy csupán közállapotainkat vonják be az irónia körébe. A Nem szép versek szerzői Bella Istvántól Villányi Lászlóig az ábécé, Károlyi Árnytól Tóth Krisztináig az életkor rendjében mindannyian szerepelhetnének a Szép versek lapjain is, a legfiatalabbak kivételével többségük a korábbi években helyet is kapott ott. így a két kötet két félkötet most. s egymásnak talán nem annyira ironikus, mint inkább groteszk kiegészítője, hiszen a másik névsort Ágh Istvántól Zalán Tiborig az ábécé, és Csorba Győzőtől Térey Jánosig az életkor rendjében semmi lényegi nem választja el az előbbitől. Az idei Szép versek összeállítója. Körmendy Zsuzsanna a teljes anyagból válogathatott, s így lecsapott a nagyobb visszhangot kiváltó költőkre és versekre. Viszont az antológiának éppen ‘az volt korábban az egyik nagy érdeme, hogy a különböző szempontú és szándékú protokollisták- nál mindig sokkal teljesebb képet adott, s néhány tévedéstől, elfogultságtól eltekintve a teljes hazai költészetben gondolkozott. E a hagyományt törte meg a tavalyi válogatás. Aki tehát mai költészetünk keresztmetszetét szeretné látni, annak e két antológia 106 költőjét illik olvasnia, s ehhez kötelességem hozzátenni, hogy rajtuk kívül van még egy harmadik antológiára való érdemes költő. Nem csodálkoznék, ha őszre megjelenne egy harmadik antológia, mondjuk „Ezek a legszebb nem szép versek" címmel. V. G. Részlet az augusztus 20-án bemutatásra kerülő Gizella című rock-operából (Gizella: Oravecz Edit, István: Szeber József)
