Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

4 Gazdaság 1993. augusztus 31., kedd Új külgazdasági kezdeményezés Kiállításexport Az utóbbi időben számos sta­tisztikai adat bizonyítja, hogy az ország exportja csökken. Az export azonban nemcsak termé­keket, hanem tudást és leg­újabban pedig egy kiállítást is magában foglal. Ugyanis a Hungexpo Rt. egy általa kitalált és leszervezett kiállítást expor­tál. A vállalatot az elmúlt év egyik sikerterméke, a Fooda- pest nevű élelmiszer-ipari kiállí­tás kedvező visszahangja, nem­zetközi elismerése indította erre az újabb vállalkozásra. így az idén 25 éves Hungexpo Rt. Agro Stúdiójának szervezésé­ben - a kiállítások piacán új­szerű módon — megrendezi szeptember 22-26. között Len­gyelországban a Krakofood '93 nevű élelmiszer-ipari kiállítást. Véleményük szerint a kiállí­tások piaca is keményen minő­sít és egyben új igényt is formál. A főként csak látványosságot, szórakozást kínáló, szinte nép­ünnepély számba menő kiállítá­sok fokozatosan háttérbe szo­rulnak, s helyettük ma már iga­zából a szakkiállítások iránt van igény. Európa is a rangos szak- kiállítások sorát rendezi. Szá­mos élelmiszer-ipari szakkiállí­tás név a szakmában - mégis a vállaltat úgy gondolta, hogy megfelelő piackutatás eredmé­nyeképpen sikeresen megvaló­sítható a Foodapest és a Krako­food is. A Hungexpo Rt. .úgy véli, hogy ebben a térségben is szük­ség van egy olyan regionális szakmai fórumra, egy olyan nemzetközi találkozóra, mely hozzájárul a piac mozgásához, kiszolgálja annak résztvevőit. Az érdeklődés azt ígéri, hogy a nagy hírű kölni Anuga után az idén külföldön a Krakofood lesz a legnagyobb magyar élelmi­szer-ipari bemutatkozás. Az üz­leti, piackutatási fórumnak is ígérkező kiállításon 130 kiállító mutatkozik majd be. A franciák, szlovének, Illinois állam és - a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériumának támo­gatásával - a magyarok nem­zetközi bemutatóval szerepel­nek Krakkó Expo-központjá- ban. A honi élelmiszer-termelőink és -kereskdeőink közül többen jó lehetőséget és piacszerzést remélnek a Krakofoodtól. Mindezt bizonyítja, hogy a már szinte Európa-szerte ismert nagynevű cégeink mellett egy sor új vállalkozó is ott lesz a rendezvényen. Egyben a kiállí­tás a visegrádi négyek közötti kereskedelmi kapcsolatokat is erősíti. A bemutatkozó termékská­lánkban borokat, üdítőitalokat, sütő- és édesipari termékeket, mélyhűtött árukat, konzerveket kínálnak és mutatnak be. Kü­lönlegességnek ígérkeznek a szójából készült korszerű ter­mékek és élelmiszer-ipari cso­magolóanyagok is. Egyben a magyar részvételnek egyik célja a szembesítés is. Annak bemu­tatása, hogy hol tart most élel­miszeriparunk, milyen céljai vannak, és főként Európának ebben a térségében milyen áru­féleségek találhatnak vevőre. A kiállítás helyszíne sem mellékes, hiszen Krakkó kör­nyékét tartják Európa egyik leg­termékenyebb termőföldjének. Ezért is válhatott a város Len­gyelország élelmiszer-ipari központjává. A Hungexpo Rt. Agro Stúdi­ója úgy véli, hogy a kiállítások egy új, ígéretes vonala indult el az elmúlt évben, mely folytató­dik az idén a Krakofooddal, és a jövőt tekintve meghirdette a vállalat a Foodapest '94-et is, melyet 1994. november 23-26- án a BNV területén rendeznek meg. - ez ­Bajba kevert főhivatalnokok A termőföld hallgat A „közvélemény” volt a hi­vatkozási alap, mellyel a kor­mány és a koalíciós pártok el­utasították a földtörvény első változatát. A közvélemény ko­rábban valószínűleg nem is tu­dott róla, hogy a nagybirtokok újraképződése és a termőföld külföldi kezekbe kerülése miatt aggódik. Egy rossz törvényter­vezet parlamenti hányattatásai közepette a csurkisták, a kis­gazdák és utóbb az MDF és a kereszténydemokraták állásfog­lalásaiból megtudta. És ezek után valóban aggódik. Hisz más jelzést nem kapott, csupán azt, amely szerint a magyar föld ki­árusítását meg kell akadályoz­nia. A termőföld jelenlegi áron (átlagosan 100 nyugatnémet márka hektáronként) való érté­kesítése vaskos ostobaság és fájó veszteség volna az ország­nak. És mégsem ilyen egyszerű a dolog. Ehhez a józan megfon­toláshoz semmi köze annak a külföldi állampolgárnak, akinek egy két-háromszáz négyszögö­les, üdülőövezeti, de zártkerti státusban lévő nyaralótelek megvásárlását tiltotta meg az il­letékes hatóság a termőföld vé­delme címén? Ám a koalíciós belső egyeztetés elmaradása hí­ján kibocsátott törvénytervezet alapján ugyanez a külföldi, ugyanezért a pénzért, vagyis egy nyaraló áráért tekintélyes méretű birtokhoz is hozzájut­hatna. Ebből viszont nem az következik, hogy a külföldi ve­szélyezteti a magyar földet, ha­nem az, hogy rossz a törvény- tervezet. A miniszter és államtitkára bajba is került miatta, jóllehet ők csak kötelességíudóan hajla­doznak ide-oda a felülről rájuk tukmált, majd megváltoztatott álláspontok között, s cserkész­parancsnokhoz illő önuralom­mal tartózkodnak azok megne­vezésétől, akik ezt az egész idét­len helyzetet előidézték. Attól azonban, hogy valaki elviszi a balhét, még nem lesz földtörvény és szövetkezeti tör­vény. Márpedig elsősorban ezek hiánya, nem pedig nagy­birtokosjelölt és a magyar föld­re mohó külföldi a bajok oko­zója. Ami őket illeti, a földma­gántulajdon nagyságának tör­vényi korlátozása egy önmagát piacgazdálkodásnak nevező tő­kés gazdaságban alkotmányel­lenes, ha a birtokszerzés nem sérti a tisztességes versenyről kialakult szabályokat. A külföl­diek földvásárlásának tilalma viszont a közös piaci gyakorlat­tal van ellentétben... A birtoklás korlátozásának pszichológiája, melyet ez a földtörvényi ' hókuszpókusz okozott, - megint egyszer gya­nússá teszi a vagyonszerzést, gazdagodást a „közvélemény” és a potenciális farmer szemé­ben, s rossz esetben megfosztja a magyar mezőgazdaságot a ki­bontakozás lehetőségétől. A magyar agrárszektort há­rom súlyos veszély fenyegeti. Az egyik természeti: a helyen­ként már hetedik éve tartó aszály, melyet az öntözéses gazdálkodás hanyatlása kísér. A paraszt alkalmazkodókészsége igen erős, s gabona, kukorica, cukorrépa tekintetében sem önellátási képességünk, sem exportképességünk nem forog veszélyben. Ez a veszély tehát leküzdhető. Nagyobb veszedelem a má­sodik, a strukturális, mely lé­nyegében abból áll, hogy a kár­pótlási zűrzavarban nem sike­rült megtalálni a szövetkezeti gazdálkodás alternatíváját. A termőföld privatizálása valósá­gos földháborút eredményezett. De nemcsak Harc és Zomba községek határában. Országos jelenség, hogy kevésnek tűnik a termőföld - az igénylők számá­hoz és étvágyához képest. Csakhogy aztán a privatizált földek jelentékeny része parla­gon hever, mert a kisgazdál­kodó nem tudja megmunkálni azt, vagy nincs reménye termé­nyének értékesítésére. A föld megvásárolható, de a technika megfizethetetlen. Szerencsére. Ha ugyanis minden kisbirtokos meg tudná szerezni a művelés­hez szükséges technikát, pilla­natok alatt létrejönne egy maga­san gépesített, irracionálisán pazarló kisparcellás mezőgaz­daság, mely néhány év alatt is­mét egyszer tönkretenné önma­gát és művelőit, de a visszafi- zethetetlen hitelek miatt a bank- rendszert és az országot is. így viszont az emberek és gépek hi­ányából termésveszteség lesz. Vegyük a szőlőt, mint példát. Most is a hazai szőlők (135 ezer hektár) mintegy 15 százaléka (18 ezer hektár) hever parlagon, s más növényeknél ennél rosz­szabb a helyzet. A mezőgazda­ságot fenyegető harmadik mu­mus a piachiány - mondják a hozzáértők. Ezen a ponton ér­demes visszatérni az állítólag magyar föld után sóvárgó kül­földiekhez. Őket senki nem kérdezte meg, kell-e nekik ma­gyar termőföld. Ha megkérdez­nék, kiderülne, hogy legfeljebb ipari, idegenforgalmi vagy ép­pen spekultív célokra. Azaz a külföldieknek való földeladás kétségkívül csökkentené a ter­mőföld mennyiségét, bár aligha számottevően. És nem biztos, hogy ez a nagyobb baj. Lehet, hogy ebből több haszna lenne az országnak, mint visszatérni az öt-hat millió tonnás gabona- termésekhez, amelyekről nem tudni, lesz- e valaha piacuk. Egy új földtörvénytervezet előterjesztése előtt tehát azt kel­lene tisztázni, mégpedig inkább szakértői körben, mint a telje­sen tájékozatlan közvéleményre hivatkozva, hogy mit kíván a nemzetgazdaság távlati érdeke. Mennyi exportárut lesz képes felvenni hosszabb távon a Kö­zös Piac? Mennyi adható el a hagyományos keleti piacokon? Kerülhetünk-e olyan helyzetbe (melybe a hét szűk esztendő se volt képes belerántani az orszá­got), hogy mindent megeszünk magunk, amit a magyar föld te­rem? Tilalmakkal vagy okos szabályozással kell-e védeni a termőföldet a külfölditől, aki sok mindent el tud mozdítani az országból, de a termőföldet leg­feljebb birtokolni és hasznosí­tani tudja? Hogyan prognoszti­zálják a ma 20 százalék körüli mezőgazdasági népesség vár­ható alakulását, figyelembe véve, hogy ez a népesség egyet­len fejlett országban sem ha­ladja meg a 10 százalékot? Mi lesz a felszabaduló mezőgazda- sági népességgel? A vidék lassan egy új hábo­rúskodás terepévé válik. Csak­hogy a küzdelem nem a föld­éhes külföldi és a magyar pa­raszt közt folyik. A termelőszö­vetkezetek megmaradásában és privatizációban érdekeltek har­colnak egymással, valamint a földéhes parasztok, mint Tol­nában. Ennek az önpusztító du­lakodásnak pedig csak úgy lehet véget vetni, ha a politikacsiná­lók végre megpróbálnak a föld fölé emelkedni. Bokor Pál (Atlantic) Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Agrárpiaci információk Tejtermékek többletexport-támogatása Pályázati felhívás a METJ 82-1 tehéntej, az ITJ 82-3 tejszín, az ITJ 82-71 étkezési tejpor, az ITJ 82-73 savópor és az ITJ 82-79 fehérjekoncentrátum többletexport-támogatásáról. A piacra jutás feltételeinek javítása érdekében az Agrárpi­aci Rendtartás Tárcaközi Bi­zottsága javaslatára, a pénz­ügyminiszter és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisz­terének egyetértésével a föld­művelődésügyi miniszter az 1993. évi VI. törvény 17. parag­rafus (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján pályáza­tot hirdet többletexport-támoga­tás igénybevételére. A pályázati feltételek: 270 ezer liter ITJ 82-3 tej­szín, 3 ezer 200 tonna ITJ 82-71 étkezési tejpor, 900 tonna ITJ 82-73 savópor exportjához a 9/1993 (III. 12.) PM-NGKM együttes rendeletben szabályo­zott exporttámogatáson felül + 30 százalékos, 9 millió liter METJ 82-1 tehéntej, 1.800 tonna ITJ 82-79 fehérjekoncent­rátum exportjához pedig az idé­zett rendeletben meghatározot­ton felül + 15 százalékos több­letexport-támogatás vehető igénybe. Pályázhatnak azok a termé­szetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazda­sági társaságok, akik (ame­lyek) a terméket közvetlenül vagy bizományos útján expor­tálják. A többletexport-támogatást a pályázat meghirdetése nap­jától 1993. június 18-tól de­cember 31-ig kiszállított ter­mékek után lehet igényelni. A pályázóknak mellékelni kell a megkötött külkereske­delmi szerződést és a vonat­kozó bankgaranciát, illetve akkreditívet. A többletex­port-támogatásról - a rendel­kezésre álló keret szétosztása után megjelenő földművelésügyi miniszteri rendelet rendelkezik. A támogatás a pályázók ki­értesítését követően, a tehén­tej, tejszín, étkezési tejpor, fe­hérje koncentrátum és savópor után igényelhető, a 9/1993 (III. 12.) PM-NGKM együttes rendeletben foglaltak szerint. A pályázatot zárt boríték­ban a Éöldművelésügyi Mi­nisztérium Agrárrendtartási Hivatala címére (1860. Buda­pest 55. Postafiók 1.) kell beküldeni. A borítékra rá kell írni: „Pályázat tejtermékek többletexport-támogatására”. Tyúktojás felvásárlási, feldolgozási és tárolási támogatása Az Agrárrendtatási Hivatal 11/1993. számú pályázati felhívása a METJ 93-56-06-2 étkezési tyúktojás meghatározott áron történő felvásárlása utáni tojáspor(ITJ 81-81)gyártással és -készle­tezéssel összefüggő intervenciós támogatásról. Az étkezésityúktojás-terme- lés többleteinek levezetése és a tojástermelők termelési bizton­ságának a megőrzése érdekében az Agrárpiaci Rendtartás Tár­caközi Bizottsága javaslatára, a pénzügyminiszter és a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok mi­niszterének, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter egyetér­tésével a földművelésügyi mi­niszter az 1993. évi VI. törvény 22. paragrafus a/ pontja szerinti piaci intervenció igénybevéte­lére pályázatot hirdet. Az intervenciós támogatás legfeljebb 50 millió darab étke­zési tyúktojás (METJ 93-56-06-2) leporítására, a to­jáspor (ITJ 81-81) piacra jutá­sáig történő készletezéséhez vehető igénybe. A pályázat feltételei: 1. Pályázhatnak azok a ter­mészetes és jogi személyek, il­letőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, akik (amelyek) a humán élelmezési célú tojáspor (ITJ 81-81) előál­lítására alkalmas tojásporító be­rendezéssel rendelkeznek. 2. Az 1. pontban említett to­jásporító szervezetek akkor ve­hetik igénybe a támogatást, ha az étkezési tyúktojást legalább 3 forint/darab áron veszik át a to­jástermelőktől. 3. Az intervenciós támogatás mértéke: az 1993. június 1 -je és július 31-e közötti időszakban a 2. pont szerinti felvásárolt tojá­sonként 0,90 forint intervenciós támogatás vehető igénybe. Ex­portértékesítés esetén az ér­vényben lévő exporttámogatá­son felül egyéb támogatás nem vehető igénybe. 4. A pályázóknak rendekez- niük kell a tojástermelőktől átvett tojás darabszámára és átvételi árára és a porítás céljára történő felhasználásra vonatkozó doku­mentumokkal, bizonylatokkal. 5. A pályázatot zárt borítékban a Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hivatal címére (1860. Budapest, Pf. 1. Kosuth Lajos tér II.) kell beküldeni. A borítékra rá kell írni: „Pályázat tojásporítással összefüggő inter­venciós támogatásra”. A pályázatok elbírálása a be­érkezés sorrendjében a keret ki­merüléséig folyamatosan törté­nik. 6. A pályázók pályázatuk el­fogadásáról értesítést kapnak. Az intervenciós támogatásról - a ke­ret kimerülése után megjelenő - földművelésügyi miniszteri ren­delet rendelkezik. A támogatás a pályázók kiértesítését követően igényelhető az illetékes Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál. 7. A tojásporító szervezet ré­szére járó intervenciós támogatás a földművelésügyi miniszteri rendelet hatálybalépését köve­tően, az Adóelszámolási Iroda 232-90190-5526. Agrárpiaci Támogatás Folyósítási Számlájá­ról igényelhető. Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hivatal Nincs állami pénz a fenntartásra és működtetésre Privatizálásra váró vízműtelepek Mit adna el a Kötivizig? A vízügyi ágazat egyik leg­régebbi alapfeladata a mező- gazdaság részére a vízszolgálta­tás biztosítása. Az 1970-es évek elejéig a szolgáltatást az igazga­tóságok közvetlenül végezték. A regionális vízművállalatok megalakulását követően a víz­szolgáltatási feladatok átkerül­tek a vállalatokhoz, illetve a vízgazdálkodási társulatokhoz. A vízdíj 1990 előtt maximált árformába tartozott, azonban 1990. január l-jétől átsorolták szabad árformába. így egy spe­ciális piaci helyzet teremtődött meg. Új üzemeltető szervezetek alakultak, az üzemeltetés jogát az nyerte, aki alkalmasságán túl a legalacsonyabb vízszolgálta­tási díjat ajánlotta. A mezőgazdasági vízszolgál­tatás rendszere teljes átalakulá­son ment át. Kérdésessé vált egyes állami tulajdonú öntöző­művek megtartása, főleg finan­szírozási problémák miatt. Mindez azt eredményezte, hogy felvetődött a művek magántu­lajdonba kerülésének problé­mája. Ebbe a kategóriába tar­toznak az ún. ac. öntözőtelepek. De mit is jelentenek ezek pon­tosan? A vízügyi igazgatóság terüle­tén állami beruházás keretében 1973-75 között ilyen módon 9 öntözőtelep épült, ezek közül 8 Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben. A telepek túlnyomó több­sége (hat) Mezőhék, Tiszaföld- vár, Kungyalu térségében, il­letve Abádszalók és Kisújszál­lás területén épült. A megyében állami beruházásból megépült telepek bruttó értéke 262,6 mil­lió forint. A Mezőhék 1. telepet 1992-ben kezelésre átadták a Héki Állami Gazdaságnak. így jelenleg Kötivizig kezelésben lévő 7 telep bruttó értéke 226,4 millió forint. A kiskörei tározó­ból a Nagykunsági-főcsatorna biztosítja biztonságos víz­ellátásukat. Az ac. telepi táp­csatornából a nyomásközpont szivattyúi a felszín alatti csőve­zetékekre nyomják a vizet, ahonnan az úgynevezett hídrá- nosokra csatlakoztatható öntö­zőberendezések teszik lehetővé a táblák öntözését. így földterü­let igénybevétele nélkül biztosí­tott 11,5 ezer hektár öntözése. Egy-egy öntözőtelep egy-há- rom termelőszövetkezet igényét elégítette ki. A vízszolgáltatás versenyez­tetése során az üzemeltetés mindenütt a földhasználó szö­vetkezethez (Abádszalók, Kis­újszállás), illetve a tiszaföld- vári térségben az ottani mező- gazdasági öntöző szövetkezetek egyesüléséhez (MÖSZE) került. Az öntözőtelepek kihasznált­sága minden évben a legjobb­nak mondható, az öntözhető te­rületek 70-80 százalékán hasz­nálják. Az öntözőgépek a leg­korszerűbb öntözési techniká­kat biztosítják, a régi gépeket Bauer és Lineár típusúakra cse­rélték. Figyelembe véve, hogy a megye területén engedélyezett 79456 hektár öntözőterületből 1992-ben 51886 hektárt öntöz­tek, és ebből 5858 hektár öntö­zés az ac. telepen történt - lát­ható. hogy ezeknél a területek­nél mutatkozik arányában a leg­jelentősebb igény. A több éve tartó szárazság az idei évben még súlyosabb volt. így már május elejétől folyama­tosan öntöznek. Kisebb megál­lások csak az üzemanyagkölt­ségek miatt történtek. Áz öntö­zésen túl esetenként más célra is felhasználják a telepet. Ebben az évben a rohamos vízszint- csökkenés miatt például a ci­bakházai holtág töltését a kun­gyalui ac. telepről végezték. Mindez mutatja, pontosan mit takar és mire hasznosítható egy-egy ac. öntözőtelep. A me­zőgazdasági szektor átalakulása miatt a telepek eladása nem lesz egyszerű, az elképzelésekről pénteki gazdasági oldalunkon közlünk további információ­kat. -vági-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom