Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-31 / 202. szám
1993. augusztus 31., kedd Hazai tükör 5 Nyári művésztelep Mezőtúron.Már hírt adtunk róla, hogy az idén is ellátogattak a festők és a szobrászok Mezőtúrra, a Takács-tanyára. Elmentünk a helyszínre, s az éppen ott lévő, illetve dolgozó művészeket lencsevégre kaptuk. Fotó: N.Zs. Győrfi Sándor (Karcag) bronz öntéshez viasz pritivet készít A modell, Lóránt János Garipov Manszadik Ugmurtból érkezett és kollegáját, Lóránt János festőművészt örökíti meg Az elkészült grafikával a két művész Talamasz Lajos (Túrkeve) a képen látható bika elkészítésével az erőszak legyőzését akarja kifejezni Műszaki átadás a „szoborparkban” Az MTI városházi értesülése szerint a Budapest Galéria a napokban átadta a XXII. kerületi önkormányzatnak, több mint 60 millió forintos költséggel - építési engedély nélkül - létesített nagytétényi „szoborparkot”. A beruházás műszaki átadása során észlelt hiányosságokat tíz napon belül megszüntetik. Ez idő alatt kijavítják a vízelvezetéssel összefüggő hiányosságokat, megnyugtató módon szigetelik majd a szobortalapzatokat, s pótolják a kiszáradt fákat is. A park létrehozásához pénzügyi fedezetet biztosító Fővárosi Önkormányzat képviselőinek jelenlétében aláírt jegyzőkönyv szerint a több mint félszáz szobor és emléktábla a Budapesti Történeti Múzeum tulajdonába, leltárába került, mert immár nem köztéri alkotások. A Főpolgármesteri Hivatal kulturális ügyosztályának illetékese szerint várható, hogy a park rövidesen, a fennmaradási engedély kiadása után fogadhatja majd az érdeklődőket. A megnyitásig hátralévő időben azonban a Budapest Galéria már nem fizeti a terület őrzésének havi 300 ezer forintos költségét. így erről a feladatról, valamilyen módon, a helyi ön- kormányzatnak kell gondoskodnia. (MTI) Új határátkelő Határátkelőt nyitnak szeptember 1-jén a Bács-Kiskun megyei Bácsalmás és a jugoszláviai Bajmok között, a helyi lakosság kérésére. Augusztus 20. és 22. között ideiglenesen már működött ez a kizárólag személyi forgalmat szolgáló átkelő, és óriási volt a forgalma: a három nap alatt 16 és fél ezren lépték át a határt, 95 százalékuk jugoszláv állampolgár volt. (MTI) Ösztöndíj cigány diákoknak „A ftíagyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” alapítvány ösztöndíjpályázatot hirdet cigány származású nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint gimnazista és szakközépiskolás diákoknak az 1993-94-es tanévre. A pályázathoz iskolalátogatási bizonyítványt, szülői kereseti kimutatást és rövid önéletrajzot kell csatolni. A jelentkezéseket a Gyermekvédő Liga címére (1074. Budapest, Hársfa u. 43) kell beküldeni, szeptember 15-ig. A borítékra kérik ráírni: „Ösztöndíj”. (MTI) Történészgyűléssel indult A kenderesi lelkipásztor a temetésről A kormányzó egykori gyülekezetének jelenlegi lelkészével, Szalay Pállal beszélgettünk az újratemetés előtörténetéről.- Nyugodt lelkiismerettel mondhatom. Kenderesen elsőnek én javasoltam azt, hogy Horthy Miklós történelmi helyét nem a múlt elfogult módján, hanem árnyaltan, új kutatásokkal megerősítve kell ábrázolni. Ez 1989 júliusának végén lehetett. Itt akkor egy történész-vándorgyűlés volt, amelyen részt vettek a szolnoki levéltárból is jeles személyek, s többek közt azzal foglalkoztak, hogyan gazdálkodott a kormányzó a birtokán. Járták a falut, interjúkat készítettek. Ez a megbeszélés itt zajlott le a parasztbarokk könyvtárban, s jelen volt többek között dr. Tóbiás Ferenc akkori tanácstitkár és Balassa Piroska tanácselnök is. Ott kifejtettem a nézetemet, és a hozzászólások általában igen tárgyszerűek voltak, habár Volt olyan felszólaló is, aki a régimódi felfogásban osztályharcos szemszögből még a lovastengerész képet emlegetve nyilatkozott. Ez már akkor is anakronisztikusán hangzott. Beszédemben a kormányzót Sir Winston Churchill-lel hasonlítottam össze, mivel pályájukban sok a közös vonás. Mindkettőjüket először elutasították a haditengerészettől, amelynek később parancsnokává lettek, s mindketten egy állam vezetőjeként fejezték be pályafutásukat. Nem tudom, hogy ez az én akkori okfejtésem milyen hatással volt Balassa Piroskára, de ő volt az, aki először nagy nyilvánosság előtt ki merte jelenteni a faluban, hogy a kormányzó hamvait haza kellene hozni. Az igaz, hogy ez egy választási beszéden hangzott el, de én olyan jelleműnek tartom őt, hogy semmi esetre sem tételezem föl róla azt, hogy ez pusztán kortesfogás lett volna. Valószínűleg ráérzett a falu közösségének ki nein mondott óhajára. Csodálkozom rajta, hogy most az a párt, melynek ő is tagja volt, elutasítóan foglal állást a hazahozatallal kapcsolatban. A múltról röviden áttérve a jelenre, hadd említsem meg, hogy a kenderesi gyülekezet, melynek a kormányzó egykor tagja volt, anyagi ereje mértékéig segíteni kíván a temetésen részt vevőkön azzal, hogy a presbiteri teremben élelemmel és üdítőkkel várja őket. Természetesen ez csak csepp a tengerben, a várható nagy létszám miatt. Szathmáry István Mikor igazi a műkincs? A befektetések új területe: a régiség Az utóbbi időben mind gyakrabban tűnnek föl gazdasági folyóiratokban, újságok gazdasági mellékleteiben műkincsekről, régiségekről szóló írások. Az olvasó joggal gondolhatná, hogy az efféle közléseknek inkább múzeumi kiadványokban, netán a kulturális rovatokban volna a helyük. A cikkek tartalmából azonban kiderül: nincs szó profiltévesztésről. Manapság ugyanis a porcelánfejű babákat, a patinás rézmozsarakat vagy a bélyegeket ' és a széles gyűjtőkörben kedvelt egyéb tárgyakat, régiségeket nem pusztán esztétikai, tartalmi, vagyis tradicionális értékeik szerint lehet osztályozni, hanem abból a szempontból is, hogy alkalmasak-e vagy sem befektetési célokra. Meg kell tehát barátkozni a nálunk talán még szokatlan ténnyel: a régiségekre, műkincsekre bizonyos értelemben ugyanolyan mércék alkalmazhatók, mint például az ingatlanokra és az értékpapírokra. Megítélésük attól függ, hogy mennyire gyarapszik az értékük, van-e esély arra, hogy az idő múlásával emelkedik az áruk és - nem mellékes szempont! - a várhatóan magasabb áron viszonylag gyorsan, kis költséggel értékesíthetők-e. A nemzetközi gyakorlatban természetesen kialakultak a megítélés normái is. Jó befektetésnek azt tekintik, amelynek hozama, azaz évenkénti várható áremelkedése legalább 5-7 százalékkal nagyobb, mint az inflációs ráta. Értékének gyarapodása tehát körülbelül olyan mértékű, mint a reálkamaté. Az elvárás nem is indokolatlan, hiszen - különösen a nagy értékű műkincsek és egyéb cikkek esetében - a biztonságos tárolás nem költség- mentes, s maga az értékesítés is bizonyos kockázattal, illetve tranzakciós költséggel jár. A várható értéknövekedés mérlegelésekor figyelembe veszik az adott műkincs relatív ritkaságát csakúgy, mint a gyűjtőkör várható bővülését vagy szűkülését. Sőt arra is figyelnek, vajon vár- ható-e olyan tárgyak megjelenése a piacon, amelyek magukhoz „szippantják” a gyűjtők figyelmét és pénzét. A régiségek nálunk is kikövetelik az őket megillető helyet a befektetési piacon. S minthogy a padlásokon és a pincékben valószínűleg sok-sok értékes holmi vár fölfedezésre, azt a következtetést érdemes megszívlelni, hogy ezen a piacon is csak kellő körültekintéssel, tájékozódással és szakismerettel felvértezve számíthatunk sikerre. Gyűjtőként, közvetítőként és értékesítőként egyaránt. Bácskai Tamás Ferenczy Europress
