Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
Lassan lohad a nap fáklyája. Becsukják kapuikat a strandok, és nyitnak az iskolák. Megíratódnak az első fogalmazások valami ilyesféle címmel: „Egy nyári élményem”. Érdemes lenne végigjárni a sulikat, vajon milyen emlékképek éjnek a kisdiákok kobakjaiban. Vajon hányán írnák, hogy elmentünk a szüléinkkel ide és ide, és hányán azt, hogy a mama, én meg a testvérem vagy éppen a papa, én meg a testvérem itt és itt üdültünk. Hányán áradoznának a nagymamáról, akivel sok-sok hét csodálatosan telt el, csak kár, hogy anyut és aput nem lehetett látni. S a gyerekek, akik az egész szünidőt a napközis táborban töltötték, vajon milyen emlékezetes eseményekről számolhatnának be. Biztosan ‘sokat játszottak, pancsoltak. pingpongoztak/' de" mégis... Ugyanazok a nevelők felügyeltek rájuk, ugyanazok a gyerekarcok vették őket körül, ugyanúgy reggeltől késő délutánig távol voltak az otthontól, s este ugyanúgy nem volt senki, aki meghallgassa őket, mint ahogy az év többi részében sem volt. Elmagányosodnak a kicsik, társaságuk mesekönyv híján a tévé és a video, előbb Tom és Jerry, majd Freddi az Elm utcából és nem tudjuk, ki mindenki más. Honnan is tudnánk. Rohanunk, idegeskedünk, hazaérve örülünk, ha békén hagynak, leülnek a vili ódzó képernyő elé, és nincs gondunk rájuk. Úgy cseperednek föl, hogy észre sem vesz- szük, s megnyúlt kamasz korukban már idegenkedve szemléljük őket, döbbenten állunk gesztusaik, szavaik, tetteik előtt, hiszen nem tudunk róluk jóformán semmit. Véreink, de nem ismerjük őket. Az első lépések - a bölcsődéi gondozónő vette észre. Az egyre szaporodó mondatok - az óvónő hallgatta, ha a másik harminc mellett volt rá“ ideje. Gondolatai a világról - a tanítónő fedezte föl, ha volt látása rá, nekünk maradtak a gyors vacsorák, sürgető fürdetések. Hamar aludni, csönd legyen végre. S lám, most itt vannak, már nagyok - idegenek. Nekünk ők, s valószínűleg mi is nekik. Azok a régi nyarak, amikor ha nem adjuk táborba őket, együtt tölthettük volna velük a napokat. Akkor még... fik Hurrá, nyaraltunk!!! Néhány hete felcihelődtünk a családdal, be a kocsiba, fel vonatra, repülőre! Irány a távol, a messzeség! Elhagytuk megszokott papucsunkat, tévéműsorunkat, vacsoránkat, felcseréltük nyikorgó, kényelmetlen ágyakkal, sokszor zajos szomszédokkal, sebtében bekapott hamburgerekkel, palacsintákkal, és mindezt a sok szemet gyönyörködtető látnivalóért? Megérte? Igen. Bizonyosan. Gazdagabbak lettünk élményekben, s talán még önismeretben is. Közelebb kerültünk családtagjainkhoz, és végre pihentünk, pihentünk, pihentünk, s lehet, hogy a szabadság utolsó napjaiban már vágytunk vissza jól ismert közegünkbe, hiányoltuk a munkánkat. Vagy éppen nem? Inkább úgy éreztük, nehéz lesz visszarázódni mindennapjaink taposómalmába? Megszoktuk már a küzdelmet. Megbirkózunk ezzel is. És ha majd visszavonhatatlanul vége a nyárnak, sárgán peregnek a fák levelei, és később nagy pelyhekben hull a hó, elő lehet venni a fényképeket, amelyeken még minden verőfényes, kék az ég, és fagyihegyek tornyosulnak a tölcsérekben. De szép is volt! Tepsi lesen Szabálytalan portré * Pörköltkirály Teofilnak kijár ez a titulus. Neki. aki az anyakönyvi kivonat szerint Gulyás Lászlónak neveztetik, de a névnapot köszöntők leginkább Teo fil-napon kopogtatnak be hozzá. Régi história ez, vagy huszonöt éve egy őrsi előadáson ragasztották rá ezt a nevet szerepe után, s azóta igencsak összenőttek egymással. Riportalanyom szép, derék ember, mondaná egy régies kifejezéseket kedvelő polgár, én csak amúgy maiasan annyit: látszik rajta, hogy szereti a hasát.- Vajon mennyit mutatna a mázsa, ha vállalkozna a megmérettetésre? Egyáltalán kérdezhetek ilyet?- Nincsen abban semmi titok. Néhány napja méretkeztem. 134 kg vagyok.- Nem semmi.- Hát nem, de én már megszoktam. Ez a figurám. Ehetek akármennyit, plusz-mínusz 1-2 kilogrammal tartom a súlyomat, és ez egy kellemes állapot. Az étkezés az élet egyik örömforrása, és én szívesen gyakorlom. Szeretek főzni is. A barátaim csak „pörköltkirályként” emlegetnek. Az ilyen étkek készítésében csúcsokat a döntögetek. Egyébként szerintem minden igazi, ízletes pörköltnek egy titka van: magyar ember készítse. Tavaly Portugáliában jártam, egy este ez volt a vacsora. Biztos beletettek minden belevalót a házigazdák, de valami igen fontos hiányzott belőle, valamiféle magyar szív, magyar virtus. Olyan ízetlen volt a szerencsétlen, alig bírtam lenyomni, pedig nálam ez nagy szó.- Melyiket tartja minden pörköltök királyának?- A pacalt. Elkészítéséhez három fontos dolog kell: idő, türelem és pacal. Tegyük fel. megvan mind a három. Lássunk munkához! Pacalpörkölt A pacalt egy nappal a főzés előtt vegyük meg. Egy nagy fazekat töltsünk meg vízzel, tegyünk bele egy késhegynyi sót, néhány gerezd fokhagymát, és ebbe helyezzük a belsőséget. Másnap készítsünk abálőlevet: a vízbe majoránnát, szemes borsot szórjunk, s ebben rotyogtas- suk a pacalt, egészen addig, ami után már 1-2 óra alatt készre főzhető. A hús tisztítására, szeletelésére ezután kerítsünk sort. Szedjük le a felületéről a bolyhos részt, majd ízlésünknek megfelelő szélesebb vagy egészen vékony csíkokra vagdaljuk. Ezt követően készítsük el a 1 pörkölt alapját: sok hagymát daraboljunk fel, zsírban futtassuk meg, majd szórjuk meg piros- paprikával, piros arannyal, gulyáskrémmel ízesítsük, tegyük bele a pacalt, annyi vízzel öntsük fel, hogy ellepje, ízlés szerint sózzuk, s lassú tűzön puhára főzzük. Sós burgonyával, tarhonyával vagy nokedlival tálaljuk, de Teo- 111 külön ajánlása, hogy ha nem kell az etikettre ügyelni, kenyérrel és kanalazva a legjobb. Sorstársaink a társaink Eszter soha nem nevetheti ki, mert nem látja a busz számát. Hinni kell, más nő se nevetné ki, de egy idő után kiütközne a különbség. - Hasonszőrűek társaságába szeretünk járni - mondja Varga Tivadar. - Vak vagyok - szögezi le, de a következő gondolatban már máshol vagyunk. Félreértett, már-már sértő, tapintatból árnyalt fogalmak születnek egészségükben csorbult társainkról.- Sok lány azért hagyott ott - folytatja -, mert nem láttam jól. Nem azt nézték, mi van belül. Én nézném, mi van belül, de csak szeretnék olyan emberismerővé válni, hogy egy-két óra után lássam, tudjam is, mi van belül. Csak sejtéseim lehetnek. Főként azután, mikor a labdarúgópályán töltött éveiről mesél. Két lábon járó lexikonnak nevezték, A MÁV 1976-os csapatának -összeállítása például még most is a fejében van, emlékszik a MÁV-MTE szép éveire is. Pedig régen volt.- A többiekkel üvöltöttem a lelátón, pedig akkor már éppen- hogy csak láttam a színeket, s azt, hogy merre futnak. - Honnan tudod, mi történik lenn - kérdezték. - Nem látom pontosan, de érzem, mert meleg a helyzet - válaszoltam. - Nagy rutinom volt, mozgásukról ismertem fel a játékosokat. A rosszul látó érzékeny a jellegzetes mozdulatokra, a gyúró behunyt szemmel is megmondja, milyen alkatot tornász- tat. Varga Tivadar a hetvenes években nagyon rosszul látó jó gyúró volt. Keze alatt rengeteg ismert sportoló fordult meg. Zömében focisták, atléták. Alkalmazták a Cukorgyárnál is. A rendelőintézetben, a fizikoterápián kezdett, most a szociális otthonban kapott munkát. — 1982-ben kerültem padlóra' - azt hiszem, így szokták mondani. Depressziós lettem. - Akkor veszítettem el teljesen a látásomat. Feleségem adta vissza életkedvemet. Sajnos neki meg szürkehályogja van. Az életkedv visszaszerzésében párjának kétségtelen, nagy szerepe lehetett. Az ebédlőszobák megszokott fáradt fényű lámpája alatt a borongós múlt felelevenítésére számítottam, ám a feleség pergő szavai magukkal sodornak. A búskomorságnak semmi nyoma. Épp ellenkezőig- Felszabadult a hangulat. Nfmtha csak ezt mondanák: ez van. Koccintásnál a vendég keresi a házigazda poharát. ,, A Széchenyi-lakótelepi lakást - ahogy mondják - „vako- san" rendezték be. Tizenhárom éve házasok, kislányuk iskolás. Úasonlő látászavarral küszködik, mint anyukája. A bútorok között körbejárhatok a szobák. Minden a helyén. E világtalan világban rendnek kell lennie. Az asztal alatt Petruska, az öreg a vakvezető kutya emberi léptékkel már 56 évesnek számít. Szerencsére jön a másik. Gréti.- Huszonhét éves koromig láttam - mondja Varga Tivadar. - Rögzült bennem Szolnok térképe, bárhová el tudnék menni. A kutyáijak csak annyit kell mondani, hogy balra a zebrához s tpár n*együnk is. Bár a kutyára van bízva az ember élete, nem ő vezet, hanem fordítva.- Társaság?- Ahogy megszületett a kislány, meglazultak külső kapcsolataink. Igazi barát nincs. Sorstársaink p mi igazi társaságunk. Bánatunkat, félelmeinket mindegyikünknek le kell győznie. Áí- Sz. Z. Jogi jo-jó Klára és Antal házasságát a bíróság három évvel ezelőtt jogerősen felbontotta. Közös, kiskorú gyermeküket, Sanyi- kát az édesanyánál helyezte el. A bíróság szabályozta Antal kapcsolattartását a kisfiúval úgy, hogy minden páros hétvégén elvihette. A szülők között a láthatáson nem volt ezen eddig semmi vita, de most különös helyzet állt elő. Klára megismerkedett egy német férfival, akivel házasságot kíván kötni, és közös németországi otthonukba Sanyikát is vinni szeretné magával. Kérjük Olvasóinkat, írják meg, vajon megteheti-e ezt az édesanya, vagy szükséges hozzá az édesapa beleegyezése is? Kedves Olvasó!
