Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
Kedves Olvasó! Ugye virrasztó« 11-én éjszaka? Ugye szorgosan bámulta a bársonyos eget, hogy el ne szalassza azt a csillagot, amely ha végifut alázuhanó pályáján, s Ön közben gondol valamire, amit nagyon szeretne, az bizonyosan teljesül. Ezt mondja a hiedelem, s miért ne hinnénk neki, amikor olyan jó hiszékenynek lenni, elfeledni az ok-oko- zati összefüggések követelőző racionalitását. Ez az öröm kijár nekünk! Ez a szédület. Az égre fordítjuk az arcunkat és megfüröszt- jük a hullócsillagok fénycsóváiban. Nicsak! A Gön- cölszekér kereke mögül már el is indult egy, előbb tétován, aztán egyre gyorsabb futásban. Kívánjunk hirtelen valamit! Gyorsan! Csillagunk mindjárt földet ér, elenyészik. Nem jut eszünkbe semmi? Mintha kirántottak volna minden gondolatot a homlokunk mögül? Hagyjuk elillanni a pillanatot? Megint kihagyunk egy lehetőséget, mint annyiszor életünkben? Már szerteszalad testünkben a félsz, támadni készülnek az önvád dühödt ordasai: te élhetetlen, ezt is elrontottad, minek él az ilyen, aki semmire sem képes!? Jó az ég, jót ád. Megindul a magas, s mint éjpillangó csillámló hímpora, hullanak alá a csillagok. Egy: uralkodjon a Földön a szeretet! Kettő: örökre hallgassanak el a fegyverek! Kerüljön mindenki asztalára kenyér, s olykor csorduljon méz is rajta! Lélegezzen a Föld szabadon! Tudattal bíró szülöttei ne törjenek gyilkos nemtörődömséggel életére! Alattomos vegyszereik maradjanak a laboratóriumok kémcsöveiben, s hagyják a folyókat saját medrükben hömpölyögni! Ne képzelje az ember, hogy a természet törvényeivel bírókra kelhet! A rész ne akarja uralni az egészet! ö Legyen békességünk, jó f ívünk, tiszta-szép szeme- k! Gyarapodjanak lelki javaink, s szeretteink körünkben! Vágyaink igazak legyenek, s álmaink szárnyasak! Furcsán fekete az éjjel. Csak a Hold bolyong árván a fejünk fölött, gyújtogatja halvány lámpását a csöndben. Az égbolt kárpitja sötéten feszül fölöttünk, nem viliódznak rajta fények, lám, lekívántuk a csillagokat róla, még a Göncölsze- kér is leszaladt kedvünkért a tej útról. Bensőnkben mégis különös üresség tátong. Nem elég semmi, valamit mindig hiányolunk. Úgy tűnik, az emberi lényeg az örök elégedetlenség. Hogy is mondják a régi bölcsek? Nem megérkezni fontos, hanem úton lenni. (jt. Hihetetlen történet A sors útjai... A két lány igen csinoska. Az egyiknek éjfekete a haja, majdnem a derekáig ér, fitos tincsek keretezik az arcát. A másik pont az ellentéte. Szőke haja sportosan felnyírt, hosszú, sűrű szempillái alatt égszínkék szemek mosolyognak.- Siess már! - szól rá a szöszi társára. - Elkésünk. Szaporázzák a léptüket, lok- nis szoknyájuk csábosán szétgombolt szárnyai lobognak utánuk. A pénztár előtt hosszú sor. A lányok ingerülten pillantanak egymásra.- Mondtam, hogy korábban induljunk! - zsörtölődik a fekete szépség, de a másik sem hagyja magát.- Te pingáltad órákig magad! - vág vissza. Ebben aztán megnyugszanak. Mit sem ér már a szemrehányás. Volt, ahogy volt, lényeg, hogy kapjanak jegyet. Úgy rászánták már magukat erre a filmre. Az ügyeletes szívtipró, Van Dam újabb akciócsodájára. Nem lehet betelni vele. A történeteivel sem, de főleg vele nem: arcával, járásával, mozdulataival. Egy igazi férfi. Hol vannak hozzá képest ezek a nyizger fiúk, akik itt sündörögnek körülöttük. Jó néhánynak közülük a gerince már fiatal kora ellenére több helyen megroppant, szavuk nyál- kásan síkos a hazugságtól. Van Dam világában olyan szép minden, mint az alvás előtt mondott mesékben, a gyermekkor idején. Küzd egymás ellen a jó és a rossz, sokáig úgy tűnik, az utóbbi lesz a győztes, de aztán megérkezik a rendíthetetlen hős, a sárkányölő, az óriás- nyűvő, a talpig igaz, és diadalt arat a jó. Kisüt a nap, egy csodaszép lány is előkerül a kacsalábon forgó palota mellé, hét országra szóló lakodalom, dí- nom-dánom... Minden jó, ha a vége jó.- Középre kérek kettőt, a mostani előadásra! - mondja a fekete lány a pénztárosnőnek, és sietve kotorássza elő a pénzt. Kapkodva nyomja kezébe a jegyeket a mellette állónak, s még néhány húszast a pultra csörget. A hátul állók taszítanak egyet a soron, hátha úgy jobban halad, a lányok a nézőtéri bejárat felé sodródnak, próbálnak a másik felé áttörni a tömegen. Az ajtóban végre egymás mellé kerülnek újra, lépkednek befelé, a jegyszedő megállítja őket.- Add már oda! - szól a fekete a szőkére, de az csak értetlenül néz:- Nincs nálam.- Hogyhogy nincs nálad?! Hát a kezedbe adtam!- Dehogy adtad! Nem is voltam melletted. Itt vártalak a falnál. Nem tűnt fel? A két lány zavarodottan bámul. A kék köpenyes, idős hölgy rájuk mordul:- Ha nincs jegyük, álljanak arrébb! Akadályozzák itt a többieket. Micsoda népség! Azt gondolják, csak úgy hozómra beengedem őket. A lányok eloldalognak. Próbálják megoldani a rejtélyt.- Ezt hiányoljátok? - lép melléjük vigyori képpel egy magas, vállas fiú, és egy mozijegyet lobogtat. Válaszra nincs idő, mert megjelenik egy másik vigyori, az előbbi szakasztott mása, kezében egy újabb jeggyel:- Vagy ezt? - kérdezi, és a fekete lány felé fordul. - Én álltam melletted, nekem adtad oda őket. Igazán koszi, de még jutott nekünk is, úgyhogy a tiéteket visszaszolgáltatjuk. Bár mindegy. Úgyis egymás mellé szólnak! Egy év múlva az ikerpár esküvője hatalmas látványosság volt a városban. Gyönyörű menyasszonyokat vezettek az oltárhoz. Az egyik haja ébenfekete loknikban hullott a vállára, a másik fürtjei úgy csillogtak a napfényben, mint az arany. Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána! Szabálytalan portré Száz schillinggel az Alpokban Autóstoppal utazott - száz schillinggel indult, kettőszázzal tért vissza - autópályák mellett hajtotta álomra fejét - reggelente csöpögött belőle a víz, és meztelen csigákkal hadakozott - két autót „kivettek” alóla: a cseh házaspárt visszafordították, a német határnál kiszállították, és „visszatoloncolták” Ausztriába - a kenyere első nap elfogyott, vizet szökőkútból ivott - észlelni a párás égbolt miatt keveset tudott, de a Gr. Glocknel lábánál látta a havas hegycsúcsokat és a gleccservonatot. Prohászka Szaniszló húszéves, szolnoki fiatalember, egyszemélyes, ötnapos, július végi kalandos nyári utazása szerencsésen végződött. Azon túl, hogy négy kilót fogyott - mint mondta -, óriási élményekben volt része. Életében először, nyáron, havas hegycsúcsokat látott, sőt mi több, egészen a közelükben járt, hóesésben fürdette arcát.-Merről „támadtadmeg” az Alpokot?- Budapestről indultam, felhőszakadásban, természetesen már innen is stoppal, Hegyeshalomnál léptem át a határt. Nem volt határozott útirányom, s mint kiderült, elég régi térkép volt nálam, nem voltak rajta fontos autópályák. Ezért hát körülbelüli irányt tartottam. Wiener Neustadt, Graz, a Salzburg melletti Grödig, Bruck volt az útvonalam, a Gr. Glocknelig. Nem találtam itthon társat, ezért mentem egyedül, amit a harmadik nap elteltével már igencsak untam. A Graz utáni tizenöt alagút újdonság volt számomra. Egy cseh házaspárral utaztam itt, amikor megállítottak minket és ellenőrizték az autó papírjait. A cseheket visszaküldték, én kiszálltam, s vártam a következő járművet.- Milyen autókkal utaztál?- BMW-k, Volvók - még 1950 körüli évjáratúban is ültem -, Mercedesek, Nissanok vettek fel, 626-os Mazda kombi kétszer is. Volt, amikor kapásból 300 kilométert vittek, 160-nal suhantunk általában. 170 volt a legtöbb. Mondja el hát mindenkinek / Életem párja Én már régen rájöttem, az asszonyok szájától óvakodni kell. Az ő beszélőkéjükön nem lehet túl tenni. Az írott szót talán még a férfiember is birtokolja, a plajbász segítségével ő is szóhoz juthat. Kedves „62 éves, önsors- rontó” és „Szexi Lady”! Mindkettőjüknek igazuk van. Nincs mit egymás szemére vetniük. Mióta világ a világ, a nőnek két választása volt: űzi a legősibb mesterséget, vagy tisztes családanya lesz. (Ma már van némi átfedés. Elég baj.) A férfinak olyan elvárásai vannak a nővel szemben, amelyeket egyetlenegyben képtelenség megtalálni. Néhány ellentétpár: szép-okos, házias-széles látókörű, szexis-többgyermekes anya és lehetne még folytatni. Az a nő, aki nem elég okos, hogy belássa - képtelen minden feltételnek megfelelni, önmagát sodorja kínos helyzetbe. A feleségemet közel 40 évvel ezelőtt vettem el. Gyönyörű lány volt, aztán jó társ, kiváló édesanya. Életem egyetlen párja, de nem mondhatnám, hogy az esküvőnk után is csak ő létezett volna számomra. A párom okos asszony, tudta ezt, de nem csinált ügyet belőle. Imádtam és imádom ma is, de hogy 20 év után, három gyerek születését követően is ugyanúgy kívántam volna, mint az első években, az túlzás. Hölgyeim! Ne akarjanak többet, mint ami a természet rendje szerint megilleti önöket! „Az okos harmadik”- Kik álltak meg inkább? Féifiak vagy nők?- Vegyesen, de a nők ritkábban. Szívesen megálltak és csodálkoztak, hogy Magyarországról jövök. Volt úgy, hogy hosz- szú órákat várakoztam, de a harmadik napon már az Alpok belsejében jártam.- Az étkezést, szállást, hogy oldottad meg?- Hálózsák, matrac volt nálam, az autópályák mellett aludtam. Konzerveket bőven vittem. Volt száz schillingem, mintegy nyolcszáz forint körüli összeg ez, tartalékban. Ez közben megduplázódott, mert az egyik autós, amikor kiszálltam, a kezembe nyomott egy másik százast, hogy menjek be az étterembe ebédelni. Meglepő pillanat volt. Úgy vettem, hogy költőpénz, ezért eltettem ezt is tartalékba. A kenyerem - anyu csomagolt szendvicset - első nap elfogyott, utána csak konzerveket ettem. A víz volt problémásabb. Ausztriában nincsenek kutak, ezért szökőkutakból ittam. Első két éjszaka csuromvizesen ébredtem, a magaslati levegő nagy páratartalma miatt teljesen átáztam a méteres fűben, ráadásul megleptek a meztelen csigák. Szenvedélyem a csillagászat, vittem távcsövet, csillagászati térképet, de a párás légkör miatt igazán jó megfigyeléseket nem sikerült végeznem.- Ekkor érted el a Gr. Glock- nelt?- Csak másnap, mert úgy akartam oda eljutni, hogy átmegyek azon a német területen Salzburg mellett, ami benyúlik Ausztriába, ezt gondoltam a „Franciaországba jövőre már nem egyedül megyek” legrövidebb útnak. Stoppal értem a német határra is, a határőrök azonban kiszállítottak az autóból, behívtak az irodába, jegyzeteltek, kikérdezgettek, s visszaküldték Ausztriába, mert nem volt márkám. így csak harmadik nap este jutottam el az Alpok lábához. Óriási eső volt, ezért bekéredzkedtem Bruck- ban a plébániára. Miután felmutattam az ajánlólevelemet, amit Himfy atyától kaptam, ott aludhattam. Bizalmába fogadott az ottani atya, reggelivel engedett tovább másnap, amikor újra stoppoltam 1300 méter magasan. Jöttek az alacsony gomoly- felhők, éreztem, hogy nehezen kapok levegőt. Kis idő múlva felvettek, s ott voltam a két-há- rom ezres hegycsúcsok között, a 3797 méter magas Gr. Glocknel szomszédságában. Láttam a gleccsérvonatot, nagy élmény volt a júliusi havazás.- A szüleid mit szóltak ehhez a magányos nyári kalandhoz?- Megpróbáltak lebeszélni az utazásról, én azonban mindenképpen meg akartam valósítani. Simán visszaértem. Simon Cs. József Fotó: Novák Kárly Jogi jo-jó Előző jogesetünkben Józsi bácsi és Irma néni történetével foglalkoztunk. Kértük az olvasók véleményét, hogy vajon István fiuktól visszakövetelhetik-e a százezer forintjukat a szülők, amit a víkendház építésére adtak, kikötve, hogy ők is üdülhetnek évente néhány hetet benne. Mivel István ennek az ígéretének nem tett eleget, az öregek úgy érezték, érdemtelen a támogatásukra. Lássuk, hogyan tippeltek olvasóink a jogi megoldást illetően! Marton Andrea és Borosné Urbán Judit azon túl, hogy István magatartásán háborog, nem látja visszakövetelhető- nek az összeget, Csányi János szerint viszont kamatostól vissza kell azt a fiúnak adnia. A végső szó jogászunké: A Ptk. 582. paragrafus (3) bekezdése szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Jogesetünkben a szülők abban a feltevésben adták a gyermekük részére a kész- pénzbeli ajándékot, hogy a nyaralót a későbbiek során használhatják. Ez a feltevésük tévesnek bizonyult, mivel a gyermek elzárkózott az elől, hogy az ingatlant a szülők rendelkezésére bocsássa. Ez a téves feltevés alapozza meg a szülők ajándék-visz- szakövetelési jogát, továbbá az, hogy a szülők egyoldalú feltevése véglegesen meghiúsult. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint az ilyen eseteket az összes körülmény gondos mérlegelésével és az eset sajátosságainak szem előtt tartásával lehet eldönteni. dr. Mosonyi Csaba mm* lesz ti
