Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

1993. augusztus 3., kedd Kultúra 5 Tábort vertek a zenészek Fellépnek a csángófesztiválon A Jászság Népi Együttes 1982 óta mindig július végén- augusztus elején rendezi meg a nemzetközi táncház- és zenész­tábort Jászberényben. Idén jú­lius 30-án kezdődött a táborozás a Víz utcában s a városi strand területén. Mintegy százötvenen ütötték fel sátraikat. A résztve­vők a Vajdaságból, Kárpátaljá­ról, Erdélyből, Szlovákiából, Svédországból, Hollandiából, Svájcból, Angliából, Német- és Franciaországból érkeztek. A zene- és énektanítás a legkivá­lóbb mesterek közreműködésé­vel történik. Papp Imre, Péter- bence Anikó, Szűcs Gábor, Ur- bán Mária mellett Tötszegi András, Végső Miklós, Kele­men Tekla is tanít táncot. A ze­netanítást Halmos Béla irá­nyítja. Az énekeket Kallós Zol­tán, Fábián Éva, Petrás Marika, Györfi Erzsébet tanítja. Érdekessége az idei tábornak, hogy augusztus 4-én este, a Déryné Művelődési Központ nagytermében fellép a Los An- dinos együttes, amely a dél-amerikai népzenével lett népszerű. A néptáncosok, zené­szek táborozása már harmadik éve a csángófesztiválba torkol­lik. Az augusztus 6-tól 8-ig tartó rendezvény programjában a tábor vendégei részt vesznek.-KE- Fotó: Korényi Kicsi falu gazdag kincse Beszélgetés Ráduly János népmesegyűjtővel Van egv kicsi falu - mind­össze kétezer lelket számlál - a Székelyföldön, Marosvásár­helytől ötven kilométerre ke­letre, amit úgy hívnak, hogv Kibéd. A falucska végtelenül gaz­dag szellemi, népköltészeti kincsekben. Itt telepedett le 1962-ben Ráduly János gim­náziumi tanár, aki magyar nyelvet és irodalmat tanít. Szenvedéllyel végzett gyűjtő­munkájának eredménye ed­dig nyolc megjelent kötet.- Az, hogy Székelyföld a bal­ladák és mesék világa, már Or­bán Balázs és Benedek Elek müveiből kiderül. Úgy tűnik azonban az Ön munkásságát is figyelembe véve, hogy Kibéd olyan, mint tortán a hab. Mit kell tudnunk e falucska szellemi kincséről?- A Sóvidéken alul a legelső Kis-Küküllő menti falu a ma­rosszéki Kibéd, amelynek gaz­dag népköltészeti kincseire már a múlt század végén felfigyeltek a kutatók. Itt kezdte meg tanítói pálya­futását Ősz János, aki számos nyelvészeti-népművészeti vo­natkozású közleményt, illetve „A csudatáska” című népmese­gyűjteményt írta. A falu népzenei, népkölté­szeti anyagából Ősz tanítványa, Seprődi János, majd Bartók Béla, Barabási András közölt gyűjtéseket. Az én vonzódásom a népköl­tészethez gyermekkoromba nyúlik vissza, édesanyám volt, aki rávezetett a népdalok szere- tetére. Középiskolás éveim alatt a marosvásárhelyi Bolyai Líce­umban már gyűjtöttem meséket, népdalokat.- Eddig 188 mesét jelentetett meg négy kötetben, további kö­teteiéi vannak sajtó alatt. Óriási ez a kibédi népmesekincs . ..- A falu rögzített meseszöve­geinek száma 332. Olyan mennyiség ez, amely mindennél ékesebben bizonyítja Kibéd népköltészetének gazdagságát. Kik mondták el ezeket a mesé­ket? A helyi lakosok, a széke­lyek, akik századok óta a falu­ban élnek. Él itt azonban száz-százhúsz magyar ajkú, „házi” (sátoros) cigány, akik már egyáltalán nem tudnak ci­gányul. Hagyományőrző szere­pük óriási jelentőségű, a mesék több mint nyolcvan százalékát az ő adatközlésük révén lehetett lejegyezni. A 89 éves Majlát Józsefné Ötvös Sára hetvenöt, míg a 95 éves Gábor Gábor tíz mesét mondott el úgy, hogy még a nevüket sem tudták le­írni. Szerkesztőkészségük, komponálási tehetségük egé­szen kiváló. Új mesetípusok ke­letkezésének lehettünk tanúi, az élő és eleven mesemondás bi­zonyos vonatkozásai ma is ta­nulmányozhatók. Ősz János 1897-ben írt sorai ma is idősze­rűek: „Van itt mese, zsák­számra, garmadájával, csak győzzem őket összefirkantani.”- A népmesegyűjtés mellett műfordítással is foglalkozik. Ez is nagy szerelem?- 1965 óta fordítok román költészetet, főleg a modem mai román költőket. Az első fordí­táskötetem a most megjelent, romániai romantika költőjének, Mihai Eminescunak a legna­gyobb költeményét, „Az estcsil­lag" -ot tartalmazza. Pécsett pe­dig a Román-Magyar Baráti Társaság kiadásában vár megje­lenésre az évkönyvem. -scsj­Opera- és balettfesztivál Budapesten Feszty-körkép Helyén az első szelet Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark körcsar­nokában hétfőn a sajtó képvise­lőinek jelenlétében végleges he­lyére emelték a Feszty-körkép első képszeletét, hogy a festé­szeti restaurálást már a függőle­gesen álló vásznon végezhessék a szakemberek. A következő hetekben a többi képszeletet is felemelik a hatalmas körcsanok falára. A körkép restaurálásának je­lenlegi szakaszáról Bereczky Lóránd, a Feszty-Körkép Ala­pítvány kuratóriumának elnöke tájékoztatta az újságírókat. A helyreállításon, a nemzet­közi bírálóbizottság teljes meg­elégedésére, a részhatáridőket is megelőzve, a lengyel Ars Anti­qua Restaurátor Szövetkezet tagjai dolgoznak. Eddig a tisztí­tással, a konzerválással készül­tek el. Következhet tehát a már látványosabb szakasz, a festé­szeti restaurálás. A szerződés szerint 1995 őszére kell befe­jezni a munkát, ám a lengyelek szeretnének hónapokkal előbb elkészülni vele. Budafest ’93 címmel másod­ízben rendeznek nyári opera- és balettfesztivált Budapesten. A Magyar Állami Operaház au­gusztus 10. és 20. közötti ren­dezvénysorozatának célja, hogy az idegenforgalmi főszezonban - a hivatalos kőszínházi évadot követően is - színvonalas opera- és balettelőadásokat te­kinthessenek meg a hazai és külföldi vendégek. Az Országos Közoktatási In­tézet pedagógus-könyvesboltot nyitott az V. kerület Dorottya utcában - tájékoztatta az MTI-t tegnap Salné Lengyel Mária, az OKI tudományos munkatársa. A könyvesboltban nemcsak a tanárok, hanem a szülők is ta­lálnak hasznos könyveket: pszi­chológiai, gyógypedagógiai, A program első két estjén a Kijevi Balett csillagait láthatja a közönség. Az operaprogramban két olasz zenemű csendül fel. Puc­cini Tosca és Verdi Traviata című zenedrámáját két-két alka­lommal tűzik műsorra. Az Ope­rakoncert című esteken pedig népszerű dalművek áriái hang­zanak majd el az Andrássy úton. (MTI) logopédiai és képességfejlesztő kiadványokat. Kisgyerekek számára kreatív játékokat árusí­tanak. Kaphatók az OKI tan­könyv és taneszköz fejleszté­sére kiírt pályázatának nyertes kiadványai is. A szakemberek pedagógiai szaktanácsadással is segítik a vásárlókat. (MTI) Budapesten, pedagógusoknak és szülőknek Újabb könyvesbolt nyílt Egy impozáns fotográfusi életmű Tóth István hetvenéves Nemrégiben egy könyvet hozott címemre a posta. Baj­ban lennék, ha műfaját kel­lene meghatároznom, címe azonban pontosan eligazít tar­talmát illetően: „Tények és emlékek Tóth István fotómű­vészről”. A megjelenés apro­pója a Cegléden élő Tóth Ist­ván fotóművész 70. születés­napja. A 200 oldalas könyv egy hi­hetetlenül gazdag fotográfusi munkásság adatokba tömörített kivonata. Néhány adat felvillantása meggyőzheti a fotóművészet berkeiben járatlanokat is, hogy egy rendkívüli alkotói teljesít­ménnyel állunk szemben. Az egyik fejezet 72 oldalon országok betűrendjében, váro­sonként és kiállításonként so­rolja fel az ott kiállított képek címét. A városok szerinti muta­tóból kiderül, hogy 52 ország 398 városában találkozhattak a fotókiállítások látogatói Tóth István alkotásaival. A követ­kező négy oldal a hazai és kül­földi fotópályázatokon elnyert díjakat tartalmazza. Majd az 1950-1990 közötti négy évtized 2201 kiállításának felsorolása következik, amelyeken Tóth István részt vett. Örömmel álla­píthatjuk meg, hogy az önálló / kiállítások sorában megyénk néhány városa is ott taláható; Karcag (két alkalommal), Tö- rökszentmiklós, Kisújszállás, Tóth István Balázs Béla-díjas, SZMT- és SZOT-díjas, az Év­század Kiváló Fotóművésze. (1980 New York) Mezőtúr, Szolnok (két alka­lommal). Hat oldalt tölt meg a meghívásos és vándorkiállítá­sok listája. Természetesen egyetlen mű­vészeti ág sem mérhető szá­mokkal és mértékegységekkel. Az a tény azonban, hogy Tóth István fotóit ilyen hosszú időn keresztül a világ legkülönbö­zőbb országaiban és városaiban más-más összetételű zsűrik kiál­lításra és díjazásra az említett mennyiségben tartották érde­mesnek, mindenképpen arra utal, hogy alkotásai kultúrkö­röktől, időtől, stílusirányzatok­tól független egyetemes igazsá­got és esztétikai értéket hordoz­nak. Aki látta már műveit - fő­ként portréit -, igazolhatja megállapításomat. A kötet második fele kiállí­tási katalógusok előszóiból, il­letve kortárs művészek méltatá­saiból közöl válogatást. Végül gazdag bibliográfia és képválo­gatás zárja a kiadványt. A sok-sok elismerő méltatás közül csupán egyet idézek, O. P. Sharma indiai fotóművészt: „Automatikusan Tóth Istvánba gondolunk, ha nemzetközi jelen­tőségű, kiváló, élő fotóművész kerül szóba. ...Sokarcú, géniusz, kellemes személyiség, nagy ké­pességű és buzgóságú fotómű­vész. Fáradhatatlanul dolgozik a fényképészet felemelésén, és habozás nélkül megosztja széles körű tudását másokkal, ami egyre ritkább a mai materialista világban.” Hetvenedik születésnapján köszönetét kell mondanunk mindazért, amit eddig kaptunk tőle, és azt kívánjuk, hogy még sok új Tóth István-képpel ör­vendeztessen meg bennünket, és sikereivel legyeit továbbra is a magyar kultúra nagykövete! Kolozsi Sándor Honismeret, népismeret - népfőiskola Tamási Áron (és mások) nyomdokain Előadás a szovátai népfőiskolán Az alábbi írás rövidített változata annak az előadás­nak, amely Erdélyben, a szo­vátai népfőiskolán hangzott el ez év júliusában. A népfőiskola tartalmi jel­lemzői között kezdettől fogva ott találjuk a honismeret és a népismeret fogalmait. Régi igazság, hogy ha nem ismerjük a hazát, akkor nem is szerethetjük. S az is, hogy a népismeret segít hozzá bennün­ket sajátos belső tartalmaink meghatározásához, az identitás átéléséhez, aminek személyisé­günk formálódásában van sze­repe. Hol vagyunk otthon? A hazát elsősorban a lakó­hely, a szülőföld tájai jelentik, amelyek által a tágabb hazát, s a nagyvilágot is megérthetjük. Meggyőzően szólt érről Németh László: „Ép lelki élet nincs szü­lőföld nélkül. ” Bessenyei György így vallott szellemi hovatartozásáról: „A világ a hazám, az emberi nem a nemzetségem”. Kazinczy epigrammában is vállalta: „Nékem az emberiség, s Pest s Buda tája hazám", s az volt a meggyőződése, hogy e hazában akkor érjük el a bölcsességet, amikor „hazafiak leszünk s vi­lág polgárai egyszersmind”. Mi tehát a honismeret lé­nyege? Hadd emlékeztessek a Farkaslakán született, s a szülő­földjén nyugvó Tamási Áron so­raira: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne... E világunkban ne csak benne legyünk, otthon is érez­zük magunkat szülőföldünkön, hazánkban, s ne szakadjunk el annak múltjától, mert megszű­nik nemzet lenni az a nép, ame­lyik nem vállalja ezt az öröksé­get..." Aligha van nagyobb tragédia annál, mint amit drámai erővel fejezett ki Kölcsey Ferenc a Himnuszban: „Szerte nézett, s nem leié Honját a hazában”. (Szomorú időszerűséget ad e mondatnak a mai analógia, a XX. század több nagy, embert s népeket irtó tra­gédiája!” Hol és mikor érezhetjük ott­hon magunkat?- Ott vagyunk otthon, ahol gyökereink a mélybe nyúlnak, tehát érezzük ottlétünk jogsze­rűségét.- Ahol egy hagyományrend­szerbe épülhetünk, tehát a kul­turális azonosság egy közösség részesévé tesz.- Ahol kiszámíthatóak a tör­ténések, tehát törvényes rend vesz körül bennünket, s nem az önkény vagy az anarchia.- Ahol mozgásterünk van, te­hát felszínre hozhatók értéke­ink, s tér nyílik az önmegvalósí­tásra. A honismeret egyik eleme a múlt ismerete, a helytörténet. Mit adhat nekünk a feltárása? Elsősorban önbizalmat, amire nagy szükségünk van. Sok a hátrányos helyzetű tér­ség a magyarok lakta tájakon, ahol a megmaradást az elődök teljesítménye és példája erősít­heti. Előbukkan a kérdés: vajon időszerű-e a történeti múlthoz, a szűkebb szülőföldhöz való ra­gaszkodás a XX. század végén? Örök érték a hűség A szerkezetváltás, a mozgé­konyabb társadalmi folyamatok ellene szólnak. Sokakat az anyagi érdek szólít vagy kény­szerít elvándorolni. Mégis, hosszabb távon, a helyi közös­séghez való hűség időszerű ma­rad. S természetesen van belső, erkölcsi motívum is. Kazinczy ezt írta Prónay Sán­dornak: „Marhának szülte azt a ter­mészet, aki minden ólat jónak tart, ahol jóllakhatik. Engem a sors magyarnak szült, s magyar akarok maradni." A honismeret tágabb foga­lom, mint a helytörténet. Bele­tartozik a néprajz a maga három fő ágával (anyagi, szellemi, és szociális kultúra). Része a nyelvi hagyomány. A honisme­ret kiterjed a természeti környe­zet megismerésére és védel­mére, a műemlékvédelemre, az irodalmi hagyományra, az em­lékhelyek gondozására és kultu­szára. A honismeret egyik fő terü­lete a falukutatás. 1929 és 1949 között Magyarországon komp­lex feltáró munka indult. De a tudósok figyelme már a XVIII. század végén a parasztság felé fordult; jó példa erre Tessedik Sámuel munkássága. Felfedezték a nép díszítőmű­vészetét: Bartók és Kodály nyomán népzenénk ősi rétegét; Kós Károly és mások a népi épí­tészet hagyományait is folytatni kezdték. Ösztönző erő a hagyománykincs Ebben az általános európai hatások is szerepet játszottak, de a parasztság felismert néma forradalma is. Sárospatakon több elem szerves kapcsolódá­sával indult falumunka. Györffy István és Teleki Pál megalapította a Táj- és Népku­tató Intézetet, Csüry Bálint a Népnyelvkutató Intézetet, a tör­ténettudomány, a szépirodalom ugyancsak a falu és a nép felé fordult. Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Bözödi György, Kodolányi János nevét említem csak példaként. Magyarországon 1960 táján bontakozott ki a honismereti feltáró és hagyományőrző tevé­kenység. Ezek nélkül nem épülhet be egy népfőiskola sem a kulturális környezetébe. Ne feledjük: a múlttal, a hagyományokkal való foglalkozás nem menekülés a jelen elől. A közös örökség példa, ta­nulság, ösztönző erő a jelen fel­adataival való szembenézés ide­jén. Tartást és öntudatot ad annak felismerésével, hogy részesei vagyunk egy történelmi, mé­lyen megalapozott hagyomány­kincsnek, és tagjai vagyunk egy közös nemzettestnek, a hason­lóan gondolkodó, beszélő, vi­selkedő embercsoportnak, a magyar kultúrának. Dr. Kováts Dániel a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola ny. főigazgató-helyettese Táborverés és népművészeti vásár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom