Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
6 Szolnoki Extra 1993. július 1., csütörtök A szakmai vélemény súlya döntött A nagyérdemű másképpen látja, mint a zsűri Megírtuk, hogy az önkormányzati képviselő-testület végső, az áment kimondó határozata értelmében a karcagi Györfi Sándor szobrászművész alkotását, a Magyar Golgotát állítják fel a II. világháború áldozatainak mementójaként a Hősök terén. Hogy hogyan jutottak erre az elhatározásra? Úgy, hogy már csak két műből választhattak abból a tízből, amely a kilenc pályázótól érkezett a versenykiírásra. A részletekről annyit mondhatunk, hogy az ötlet megvalósítására létrejött egy ad hoc bizottság. Mint megtudtuk, a másodjára kiírt pályázatra beküldött alkotásokat az Országos Képző- és Iparművészeti Lektorátus, mint abszolút szakmai zsűri, a helyi önkormányzaton belül alakult 14 tagú emlékmű bizottság és a városi polgárok bírálták el. A folyamat eredménye? A budapesti szakmai zsűri titkos szavazaton alapuló és korrekt magyarázattal szolgáló véleménye alapján három művész maradt a versenyben: a megyebeli, karcagi Györfi Sándor, és két budapesti, Janzer Frigyes és Gáti Gábor. (Tudni kell, a helyi bizottság szorgalmazta, legyen megyei, sőt városi pályázó is, hiszen hogy néz ki, hogy városi emlékmű készül, és arra városi művészek nem pályáznak. Ezért a Művésztelep alkotóit is meginvitálta, nevezzenek be.) A következő szavazás házon belül volt: az emlékmű bizottságbeliek is szavaztak, méghozzá ugyancsak titkosan. És milyen eredménnyel? Ugyanolyannal, csak kicsit más volt a sorrend, mint a pestieké. Vagyis az ízlések egybecsengtek. Ezek után az emlékmű bizottság kiállíttatta a szobrokat, azzal, ha valamelyiket elutasítja a nagyérdemű, akkor az eleve kiesik a további küzdelemből. Itt nem népszavazásról volt szó, csak közszemlére tették ki az alkotásokat. Ki is esett Gáti műve, maradt tehát kettő, amelyek közül nem tudott dönteni a bizottság. így került a képviselő-testület elé az ügy, amely végül a karcagi művész műve mellé állt, és rá szavazott. Ugyanakkor lapunk és a Helyőrségi Művelődési Otthon megszondázta a közvéleményt. Megjelentettük a szobrok képeit, valamint a művelődési otthon kiállította a műveket. Kiderült, másképpen látja a nagyérdemű, mint ahogyan a zsűrik. Most nézzük a közönségszavazatok eredményét. Nos, a névvel és címmel beérkezett - zömmel Szolnokról, a megyéből, de még budapestről, szegedről, sőt pécsről is küldött - listák alapján elsöprő többséggel a szolnoki Szabó László alkotását tartották a szavazók arra érdemesnek, hogy köztérre kerüljön. A második helyen az ugyancsak szolnoki Nagy István pályázata végzett, míg a harmadik a budapesti Janzer Frigyes lett. A közvéleménykutatás adatai szerint legutolsó helyen - megosztva - található Györfi Sándor műve. Az emlékmű bizottság minden bizonnyal felelősen hozta meg véleményét, és a döntést el kell fogadnia mindenkinek, mint ahogy a képviselők is ezt tették. A határozat nem volt könnyű, sok vita előzte meg. Ők mindent megtettek azért, hogy méltó alkotás hirdesse az áldozatok emlékét. Vizsgálták a környezetet, a művészeti kifejezést, és nem utolsó sorban bele kellett férni egy pénzügyi keretbe is. Aki elolvasná a lektorátus véleményét, az biztosan meghajolna a szakmai érvek előtt, és elfogadná azt. Megkérdeztük az egyik társelnököt, Ignácz Ervint is. Hangsúlyozta, hogy nem népszavazás volt a szobroktól, hiszen a lakosság nem volt döntéshelyzetben. A zsűrik előzetes és alapos szűrése alapján kellett az i-re feltenni a pontot, ami ezt az eredményt hozta. Az élet egy szakasza lezárult, de megy tovább >Intőit nnnnlíhnn nntrv is nrnhálnak menni Ahnpv he- megszűntek a területi e Az elmúlt napokban nagy drukkot éltek át a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán jóné- hányan. A harmad- és negyedévesek (ez utóbbiak levelezők) államvizsgát tettek tanulmányaik végeztével. Hogy hogyan sikerült a nagy próbatétel, arról Nagy Vilmosnét, a tanulmányi hivatal vezetőjét kérdeztük. De ha már államvizsga, akkor felvételi is. Erről is tudakozódtunk. Mint a hivatalvezető elmondta, ötven nappali és hatvanhárom levélezőtagozatos hallgató államvizsgázott a kereskedelmi szakon (a vendéglátósok egy félévvel többet tanulnak, ők februárban vizsgáznak). A három vizsganapon négy bizottság előtt tettek tanúbizonyságot tudásukról a tanulók. Az eredmény? Mindenkinek sikeres volt az államvizsgája. A jegyek nyilvánvalóan szóródtak, de szép számmal akad közöttük kiváló minősítésű is. Az felsőfokú intézményben 1982-ben volt az első államvizsga, vagyis ezt már a tizenegyedik ilyen eseményként tarthatják nyilván. Nagyon sok végzősnek szerencsére konkrét elképzelése és persze munkahelye van, hol dolgozik majd. Bár a társadalmi ösztöndíjak nagyon nagy részt megszűntek, egypáran még él- vezik/élvezték ennek előnyeit. Ebben az évben jobb a helyzet a tavalyihoz viszonyítva a levelezőtagozaton. A múlt évben elég sok munkanélküli végzős volt a tagozaton. Néhányan külföldre is próbálnak menni. Ahogy beszélgetőpartnerünk összegezte, nagyrészt el tudnak helyezkedni a végzett hallgatók. Különböző munkahelyekről érkeznek tavaszonként állásajánlatok is az iskolához - bár megszűnt a pályázati rendszer -, hogy szívesen alkalmaznák a fiatal diplomásokat. A hallgatók idén még a régi tanterv szerint számoltak be ismereteikről. Jelenleg tantárgyi államvizsgát tettek, viszont akik jövőre kerülnek a bizottságok elé, azok már a diplomadolgozatot fogják megvédeni. Ez azt jelenti, hogy fajsúlyosabb diplomadolgozatokat kell készíteni. Most csak egyharmadrészt tett ki az átlagjegyből a diplomadolgozat, ami mellé még beszámított a piac és üzemszervezés, valamint a kereskedelnmi gazdaságtan jegye. Jövőre viszont már csak a diplomadolgozat megvédéséből áll az államvizsga. Ráadásul most még egy, jövőre már két nyelvvizsga lesz az államvizsgára bocsátás feltétele. Ebből az egyiknek szakmaival bővített középfokúnak kell lennie. Egy kereskedőtől és egy vendéglátóstól ezek az igények már joggal elvárhatók - zártuk le ezzel az államvizsga témáját. A felvételik. Ezek most zajlanak. A szóbeli hétfőn kezdődött, naponta hat bizottság faggatja a jelentkezőket. Közben azonban egyes tárgyakból - egy- időben - írásbeliket is le kellett tenni a második tárgyból. Sajnos ez most így alakult. A főiskolára az ország minden részéről jelentkeztek, mivel körülbelül két évvel ezelőtt megszűntek a területi elhatárolódások. Ezelőtt úgy volt, hogy a hét Tiszántúli megye Szolnokhoz tartozott, az összes többi Budapesthez. így még Zalaegerszegről is vannak jelentkezők. Igaz, viszont, hogy Budapest a főváros, nagyobb lehetőségekkel, adottságokkal. így sincs szégyenkeznivalónk. Mert háromszázhatvanha- tan jelentkeztek, közülük száz- tizennégyen levelezőre. Nappalira százötven jelentkezőt szándékoznak felvenni. Ehhez azonban hozzátevődnek még az átirányítottak, akik zömmel a budapesti főiskolájukról, illetve a gazdasági felsőoktatásból érkeznek. Tendencia, hogy igyekeznek évről-évre több fiatalt felvenni. Bár ehhez mérten a lehetőségek elég szűkösek. A technikai és az oktatói „adottságok” a túlméretezést nemigen teszik lehetővé. Szívesen felvennének akár két- szerennyi hallgatót, dehát nem lehet őket leültetni, nem tudják az oktatói kart bővíteni. Ezek bizony kemény anyagi kérdések. Szerencsére a kollégiumuk háromszáz férőhelyes, így oda elég jó a bejutási arány (persze a tanulmányi eredménytől függően). A felvételizőknek nem árt tudni, hogy az úgynevezett vonalhúzás július 13-án, ezt követően pedig a felvételi bizottsági ülés július 14-én délelőtt lesz. Ezután kapják meg - várhatóan 18-ától - a jelentkezők a felvétel eredményét, hogy bejutottak-e, avagy sem a főiskolára. T. A. BÉKÉSEN. Békésen megvannak egymás mellett a Nád utcában, a volt munkásőrbázis helyén a szociális otthon öregjei és a kis óvodások. A jó idő beálltával a szabadban játszanak a gyerekek, míg az öregek egymással beszélgetnek és közben gyönyörködnek a kicsikben. Mert akik nem tudnák, a szociális otthon egyik földszinti traktusában óvoda működik. Felvétel: N. Zs. Gyerekkorom kedvenc időtöltése volt szüleim és nagyszüleim bosszúságára és sajnálatára, hogy eső után sarat dagasztottam pajtásaimmal. Az akkori csínytevések elevenedtek fel később, amikor az Úttörőházba (sic!) járva már legálisan és kötényben kipróbálhattam a fazekasság művészetét, de tehetségem sajnos csak odáig fejlődött, hogy a kezem agyagos lett. Mint mindenkit, akiknek nagyobb tehetsége van más dolgokhoz mint nekem, irigylem. Közéjük tartozik Szűts Csilla keramikus is, a ... CSINOS NŐ TALPIG AGYAGBAN Aki befordul Szolnokon a Sarló utcába, már messziről felismeri a kerámiaműhelyt. No, nemcsak a kiakasztott cégérrel, hanem rózsaszínűre festett falával is kitűnik a többi ház közül. Hogy a keramikusnő a műhelyben van-e, azt is megtudhatjuk, ha a ház előtt egy rózsaszínre festett Skoda áll.- Ez egy korszak - magyarázza Szűts Csilla szuggesztív előadómodorában, kézmozdulatai és szemeinek villanásai mind-mind a gondolatait, illetve mondanivalóját erősítik. - Engem, ha látok valami újat, illetve vásárolok valamit, a forma és a szín befolyásol a legjobban. Most a rózsaszín az, ami megnyugtat, így szeretek dolgozni, és egyáltalán így van komfortérzetem.- Ez nem csalás, hogy a nosztalgiát ébresztő, lábbal hajtott korongasztal helyett motorosat használ?- Nemrég cseréltem le a régit az újra - tárja szét kezét - nagyon elégedett voltam és szerettem azon is dolgozni, de így több energia marad és figyelem az agyag formázására. Megkérjük, a fotó kedvéért készítsen egy olyan kerámiát, amelynek formázása állóképen is nyomon követhető. Té- rül-fordul, és nekilát. A kezdet és vég közötti varázslatos ügyességet sajnos nem tudtuk megörökíteni, de a könnyedén futó ujjak alakváltoztatásra kényszerítették a puha anyagot.- Nem olyan könnyű azért formázni az agyagot - mondja, mikor közlöm gondolataimat -, erősen kell tartani - teszi hozzá, és közben forog a korong.- Bár tudom, hogy egy kicsit indiszkrét a kérdés, de hogy megy az üzlet?- A nyár a kerámiában mindig holtszezon - magyarázza -, bár vannak, akik ilyenkor Pestre vagy a Balaton mellé viszik portékáikat. Ott van most vásárló tömeg, illetve pénz az ilyen termékekre. Szolnokon díszkerámiából telített a piac, majd ősszel, amikor az emberek újra beszorulnak lakásaikba, akkor tapasztalható némi fellendülés. Ilyenkor gondolkodom, hogy mit kéne változtatni, illetve újítani, hogy kerámiáimat el tudjam adni.- Önmaga vásárolja a nyersanyagot, készíti el a dísztárgyakat és értékesíti is azokat?- Hát persze! - vágja rá. Szeretem is a dolgot, szeretek alkudni, illetve tárgyalni a vevőimmel. Egyébként rendkívül érdekes, a szolnoki keramikusok szállítanak Pestre, én is áruim nagy részét ott adom el, a szolnoki kereskedők pedig Pestre mennek áruért.- A képzőművészeknek nincs összefogó szervezete, illetve menedzsereléssel, értékesítéssel foglalkozó ...- Nincs. - Szakít félbe. — Alig ismerjük egymást, de talán nincs is rá igény. Bár az igaz, hogy ténylegesen a munkára alig marad idő, mert az alapanyagért járás, piackutatás és a könyvelés - emeli fel mutatóujját és mosolyog - nagyon sok időt elrabol. De megfelelő időbeosztással természetesen mindenre jut idő. Egyébként, hogy témát váltsak - ez vibráló lényét nézve nem is meglepő -, a képzőművészeti alkotások szeretetének, illetve megbecsülésének nagyszerű módja lenne, ha Szolnokon is lenne képzőművészeti középiskola. Azért jutott eszembe, és ha már itt van, a nyilvánosságnak is elmondhatom, mert az iskolaév befejeztével néha 10-15, nyolcadikat végzett gyerek keres meg azzal, hogy eljönnének hozzám tanulónak. Erre sajnos nincs lehetőség, bár az is igaz - és újabb gondolathullámait zúdítja rám -, hogy a műhelyemből egy nyitott „bemutató” házat szeretnék kialakítani, ahová mindenki bejöhet és esetleg ez is egy színfoltja lehetne Szolnoknak. De visszatérve az előbbi gondolatokhoz, annyi képzőművész él Szolnokon, hogy egy képzőművészeti középiskola létrehozása nem okozna nehézséget. Érdeklődés is van, hiszen például a Kodály Zoltán iskola tanulóival minden évben fazekastábort szervezünk, eddig Ti- szavárkonyban voltunk, az idén a Mátrába tettük át székhelyünket.- Nem a szakma szeretete nagyítja föl az igényt?- Nem - méltatlankodik. - Akik szeretnék ezt csinálni, azoknak legyen lehetőségük, mert a tanuló aranybánya az Mezőtúr volt, hol van, hol nincs. Egyre kevesebb tanulót vesznek fel. A szakmának reneszánsza van, de itt nem csak a fazekasságra, hanem a többi képzőművészeti ágra is gondolok. A Széchenyi-lakótelepi iskolában megvalósíthatónak tartom, ők egyébként léptek is, hiszen van már égetőkemencéjük. Az iskolai év kezdete előtt szeretnék még komolyabban foglalkozni ezzel a témával.- A művészetek megbecsülése áll most olyan fokon, hogy egy ilyen iskola megvalósítására pénzt, illetve erkölcsi támogatást kapjon egy középiskola?- Hát a művészeket annyira megbecsülik, hogy július elsejétől már kulturális adót kell fizetnünk - neveti. - Na, de félre a tréfát, mint ahogy említettem, a képzőművészeti alkotások után igaz, hogy most pénzhiány van, de az igény az emberekben megvan. A művészektől is sok az elvonás, most nemcsak a keramikusokra, hanem más művészeti ágakra is értem, meg kell alkudnunk, több olyan dolgot kell megcsinálnunk, ami pénzt hoz, hogy utána az ember végrehajthassa álmát is. De ebben a mai világban azt hiszem mindenki így van, mert a világ nemcsak ilyen rózsaszínből áll.-spanOröm ez Nincs nagy láz Mostanság nemigen égünk túlzottan építkezési lázban. Hogy valóban így van, azt megerősítheti Orgovány László, a Terrakotta Bt. vezetője is, aki a Baumit építőanyagok egyedüli forgalmazója a megyében. Az Alma utca 36.-ban levő társaságot leginkább épületfelújításhoz beszerzendő anyagokért keresik fel. Igaz, vannak, akik építkeznek is. Az érdeklődők részére közepes árfekvésben tudnak adni olyan korszerű anyagokat, amelyek jó hőszigetelők, jól szellőznek és színtartók. Az osztrák Baumit cég vakolat-, habarcs- és fugázóanyagokat, csemperagasztókat, festékeket kínál vásárlói részére, akik még a megyén kívülről is érkeznek. Érdekesség, hogy mindezen anyagokhoz mindössze csak vizet kell keverni és már kész is a felhordandó anyag - ami még vályogházak felújítására is kiválóan alkalmas. Örömhír, ha szépül városunk. Márpedig a városházán azt vették a fejükbe, hogy szebb környezetet varázsolnak nekünk, polgároknak. Több helyen is olyan munkákba botolhatunk, amelynek végeredményeként - minden bizonnyal - érezhetően jobb lesz a közérzetünk. A polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodáján szerzett értesüléseinkről számolunk be. Megújulóban van a Vártemplom környéke. Új helyre teszik át a tövében levő buszmegállót. Hosszú évek óta gond ez, hiszen az induló buszok zavarják az áhítatot, a miséket. Ezután azonban minden más lesz, mivel a buszmegállót áthelyezik a MÁV Kórházzal szembeni részre. Ezzel együtt átkerül a kórház főportájával egyvonalba a gyalogos átkelőhely is, valamint új buszvárót raknak ki, csakúgy, mint az ellenoldalon. A munkálatok a napokban kezdődnek, és július végéig tartanak. A Szent István téren az útcsatlakozásokat is rendezik, alakítják. Több lesz a téren a zöldterület és a parkoló. Ugyanakkor a templom környékét is csinosítják, javítják a burkolatot és a járdát. Felújítják az 1-es ABC előtti parkolót is. A júliusban kezdődő munkák során kiszélesítik az üzletek előtti járdát, amely mellé majd a parkolósor kerül. Az átalakítás során megépül a városcentrumban, a főút mellett majdan húzódó kerékpárút egy része is. Az átrendezés, kialakítás az augusztus végi nemzetközi vásár idejére mindenképpen elkészül. Új buszvárók kerülnek ki a város egyes útjai mellé. Idén összesen tizenhat várót helyeznek ki, leginkább a Tószegi úton és a Széchenyi városrészben.
