Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

1993. július 1., csütörtök Szolnoki Extra 7 Judit asszony szerelmet sző főleg a középkorúak, akik - elő­fordul - két-három gyereket is nevelnek, s bizony nemcsak a sok munka miatt nem találnak maguknak párt, hanem egysze­rűen nincs hol keresniük. Kép­zeljék csak el, egy harmincké­téves nő hogyan állíthat be egyedül egy szórakozóhelyre? A férfiak ilyen szempontból könnyebb helyzetben vannak, a megszólítás joga az övék. S ha az egymásnak rendelt leendő pár találkozik, az első randevún a férfi küllemében nem bizots, hogy úgy tűnik, mint aki agyonápolt. Érthető, ha nincs senki, aki kivasalja az in­gét, szép nadrágot válasszon neki a boltban... szóval ezen le­het változtatni. Főleg akkor, ha beleesik, de nyakig, a nőbe. Persze az is előfordulhat, hogy csak az egyik szerelmese- dik belé a másikba, a másik az egyikbe pedig nem, ilyenkor nincs mit tenni, főleg akkor, ha egyiknek sem tetszik a másik. A szerelemszövés tehát csak az első randevúig tarthat. A férfiak közül sokan akkor is felkeresik az irodát, ha ép­penséggel van feleségük. Az ef­féle, női szívekkel hazárdírozó egyének egyáltalán nem kedves vendégek Judit asszonynál, aki már több házasságot mondta „magáénak”. „Csendélet” Szolnok városában valószínűleg nem akad olyan polgár, aki a Tisza szépségében kételkedne. Partjának szépségében viszont annál inkább. Felvételünk a Csónakház előtt készült, ahol a Polo Clubból származó műanyag poharak hevernek, különösen nagy mennyiségben szombat reggel, péntek éjszaka után. Fotó: B.G. Sok olyan ember van a vi­lágon, aki nagyon bátortalan, amikor társat kell keresni. Ezért aztán először megkeresi a társközvetítőt. Judit asszony ízlésesen be­rendezett fogadó szobájában előfordult már az is, hogy va­laki szerelemtelen életéről be­szélt, és közben könnyekre fa­kadt. A hölgy, aki ezeket az olykor bögrényi könnyeket igyekszik letörölni, s hogy ezen túl mindig így fog cselekedni, akkor határozta el, amikor maga is egyik pillanatról a másikra társtalan maradt. A fiatalok viharzóan lépnek be az ajtón, és azt mondják: Mi­ért ne? Ezt is kipróbálom! Az idősebbek először idegenked­nek egy kicsit, de aztán ők is előadják, milyet szeretnének. Az igények a hölgyeknél a iegszerteágazóbbak. Kívánnak maguk mellett tudni magas, ki­sportolt, jóképű, gazdag, dip­lomás férfiakat, akik legalább olyan eszményiek, mint Alain Delon. Mint tudjuk, nem min­den férfi Alain Delon, s elég bi­zarr a helyzet, amikor egy olyan hölgy akar hozzás hasonlót, akinek előbb tükörbe kellene néznie... Judit asszony ilyenkor igyekszik a hölgyet meggyőzni arról, hogy sokkal fontosabb a férfi bensője, hogy jószívű, ud­varias, megértő stb. A férfiak többnyire darázsde- rekú, szőke és dúskeblő nőre vágynak, mint tudjuk, ebből is kevés van, úgyhogy talán érde­mes arra gondolnia az úrnak, hogy esetleg ő nem tetszene egy ilyen bombázónak. A betévedők egyébként többnyire hölgyek. Ők azok, s Milyen legyen a Tisza-part? Lakossági fórum a városháza dísztermében Várost alapítani vonzó ter­mészeti értékek köré érdemes, ezért talán nem véletlen, hogy a Tisza és a Zagyva folyó torkola­tának környéke benépesült. Ki­rályi birtok volt ez a terület, Magyarországon ide épült elő­ször állandó híd, igaz, olykor elmosta az árvíz, szétverték a bombák...- mesélte munkatár­sunknak Csala Sándor építész, a Tisza-part rendezési tervének alkotója. A XIX. századtól kezdve, a vasút megjelenésétől a közlekedés egyre inkább a szárazföldön folyt, s ezzel a vá­ros polgárai is kezdtek elfor­dulni a Tiszától, napjainkra ez a folyamat egészen aggasztó mé­reteket öltött. A rendezési tervnek tehát el­sődleges célja, hogy visszacsá­bítsa az embereket a vízhez. A terv szerint épülnek csónakki­kötők, úszókosaras stégek, vízi­színpad, gyaloghíd... A hosszú távú elképzelések között szere­pel, hogy a közparkban talál­ható gesztenye- és hársfasoro­kat védetté nyilvánítsák. Meg­oldandó feladat volt a balpart intenzív bekapcsolása a város- szerkezetbe, valamint a Mártí­rok úti szabad területek haszno­sítása (skanzen, vasúti mú­zeum). A tervnek átfogó meg­oldást kellett adnia a terület közlekedési rendszerére, külö­nös tekintettel a vízi turizmusra, a kerékpárútvorialakra, illetve a főbb gyalogos utcákra. A jó­kora, három lepedőnyi nagy­ságú tervek közül szerettünk volna olvasóinknak mutatni né­hányat, de egyik sem fért volna el hasábjainkon. Az önkor­mányzat az anyagot elküldte ti­zenhét szakhatóságnak, melyek mindegyike támogatta, többen észrevételt tettek. A polgár joga A rendezési terv kifejezés azt jelenti, hogy lehet rajta változ­tatni. Törvény írja elő - mondta Buday György alpolgármester - , hogy a terv tárgyalása előtt la­kossági fórumot kell tartani, ahol a polgárok élhetnek változ­tatási jogukkal. Ezért ma este öt órakor a \m- rosháza dísztermében Csala Sándor, Pár Nándor építészek (utóbbi a terv szerkesztője), az önkormányzat várja Szolnok város polgárait. B.G. Az oldalt összeállította: Blahó Gabriella Két fiatal példány önfeledt hancúrozása a szabadban, a napfényben.Fotó: B.G A Tisza Klub környezet- védő társadalmi szervezet legutóbbi közvéleménykuta­tásán kiderült, hogy a szolno­kiak közül nagyon sokan az egyik legfontosabb környe­zetvédelmi problémának tart­ják az úton-útfélen található, válogatott és korcs ebek után maradt foltokat. Munkatársunk a két párt, a kutyakedvetlenek és kutya­kedvelők pártját kérdezte az ürülékről. Az első véleménycsoportért nem kellett meszzire mennie, elég volt, ha felidézett emléke­zetében néhány véleményt: „- Az ember már nem mer kimenni az utcára, mert ha emelt fővel akar járni, még a főutcán is attól tarthat, hogy be­lelép egy nagy rakás kutya..,-ba. A polgármester úr igazán te­hetne valamit.” „- Ez egyszerűen hallatlan! - mondta egy házinéni, aki egyébként isteni süteményeket csinált. - A szomszédban tarta­nak egy szőrehullató vakarékot, de ez még haggyán. A múltkor a vizes mancsával rálépett a fehér damaszt lábtörlőmre...” Magukat az illetékeseket, mivel nem értünk kutyanyel­ven, nem tudtuk megkérdezni, mit gondolnak, a közvélemény hogyan ítéli meg végtermékü­ket, ezért aztán gazdáikhoz for­dultunk a Zagyva-parton.- Szinte felesleges erről be­szélni - mondta a kartcsú agarat sétáltató fiatalember. - A nép annyira ellene van a kutyának, hogy az fantasztikus. Az egyik ember ilyen, a másik meg olyan. Persze az egész dolog hasonlít a pártoskodáshoz, min­denki csak a maga véleménynét hangoztatja.- A kutyatartók rászolgálnak a sok szidalomra?- Akinek nincs kutyája, csak az nem szereti őket. Sokuknak az a baja, hogy nem jó helyre csinál az eb, de ha megnézzük, hogy az emberek az alkoholtól hova hánynak... némelyikük a parkban is nyugodtan kitaccsol.- A kutya pedig, ha szükség­lete van, nem tud elmenni a vé­cére - szól a másik fiatalember. - Ha mondjuk, a kutya a járdára végzi a dolgát, el kell takarítani.- Ónok megteszik ezt?- Mi plédául nem - szól újra az előző - , mert mi csak olyan helyre visszük, ahol nyugodtan végezheti a dolgát, ahol senkit nem zavar. Mondjuk itt, a Zagyva közvetlen közelében, ugyanis ez a hely kifejezetten kutyasétáltatásra van. Ha véle- telnül közterületen, mondjuk, parkban történik ez, akkor elta­karítom.- Hogyan?- Ha már így belemerültünk, szóval, ha nincs megfázva, ak­kor papírzsebkendővel mogfo- gom, kidibom, és kész.- Elmodhatjuk akkor, hogy a kutyatartók minden esetben ügyelnek erre?- Aki úgy tanítja a kutyáját, az igen. Egyszerű dolog, pórá­zon tovább húzza az ebet, ha vé­letlenül rossz helyen jön rá a szükség, és csak ott engedi, ahol senkit nem zavar. B.G. Hogy egyszerűbb legyen az utolsó út Az ügyintézésre betéti társaság alakult A temetkezésekkel kapcso­latban régi panasz, hogy a csa­ládtagok azt sem tudják, kikhez forduljonak, hány helyre, sze­mélyhez menjenek, hogy meg­adják az elhunytnak az illő vég­tisztességet. Hiszen ilyenkor - a teljesség igénye nélkül - fel kell keresni a polgármesteri hivatalt, az egyházat, a sírásókat és ki tudja még hány illetékest. Ez a futkosás, az utolsó út intézése végre Szolnokon végtelenül le­egyszerűsödött. Elég, ha ügyin­tézés végett a Kegyeleti Temet­kezési Betéti Társaságot felkere­sik a Körösi út 2/a.-ban, az úgy­nevezett régi ravatalozónál. Itt elintézhető a sírhely megvál­tása, a halotti anyakönyvezés, a sírásás, a ravatalozás, megvásá­rolhatók a szertartási kellékek, megrendelhető a sírkő, sírgon­dozás stb. Egyébként a hivatal reggel nyolctól délután háromig fogadja a betérőket: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken. Ami szintén fontos, ez a betéti társaság együtt dol­gozik az egyházzal, és amióta június derekán megnyílt, igen sokan keresték fel őket, kérték szolgáltatásaikat. Az utolsó úthoz, az illő végtisztességhez itt bármilyen temetkezési kellék, koszorú megvásárolható Kutyakedvetlenek és kutyakedvelők pártja

Next

/
Oldalképek
Tartalom